Vannak az úgynevezett kötelező mozik, amiket mindenképpen látni kell, mert ha filmekről esik szó egy baráti csevej vagy társasági esemény kellős közepén, akkor biztos, hogy egyszercsak középpontba kerül és ha nem akarsz néma maradni, mint a kuka, ha hozzá is akarsz szólni a disputához, talán jobb úgy véleményt alkotni, ha van némi halvány dunsztod arról, miről is beszélsz. Túl a nagy hisztin és a világot átszelő médiacirkuszon Az ébredő erő mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Az is tény, hogy George Lucas találmánya és az általa felügyelt első trilógia kihasított egy szeletet a filmtörténelemből. Azon már bátran el lehet lamentálgatni, hogy ezt most a minősége okán tette -e, vagy inkább azért mert ügyes ...

Összeköltöztünk Diánával. Úgy állapodtunk meg, hogy hozzá teszem át a székhelyemet. Nagyobb a lakása, kényelmesebben elférünk benne ketten, én nem csináltam belőle hiúsági kérdést, Diána pedig nem foglalkozott vele és nem szerette volna kihasználni az ebből fakadó helyzeti előnyét sem. Egyszerűen csak annyit mondott, örülne, ha ott élnék vele egy fedél alatt. A garzonomat meghirdettem és ki fogom adni albérletbe, amiből fedezni tudom a törlesztőrészletemet. Persze meg van a veszélye, hogy lelakják, hogy másképp fog kinézni, miután visszaveszem, de kockázatok nélkül lehetetlenség volna tovább lépni. Ha ezeken töröd örökké a fejed, akkor ott marad benned a mindig mocorgó kérdés, hogy nem mozdulsz el egy biztos pontról, egy ...

A Kosok egy messzi, számunkra javarészt ismeretlen kultúrájú országból, Izlandról érkezett, csakúgy, mint az idei filmes felhozatal egyik csemegéje a Fusi, amely hol szívet gyönyörködtetően, hol pedig szívet facsaróan ábrázolt egy emberi sorsot és annak közvetlen környezetét. Az aktuális mozink megint csak a hétköznapok meséje, egy testvérpárról, akik negyven éve nem beszélnek egymással, úgy, hogy szomszédok, mert a házaik egy köpésre vannak a másikétól. Mindketten birkatenyésztéssel foglalkoznak és talán a családi viszonyt pótolandó nagyon bensőséges kapcsolatot ápolnak az állataikkal. Aztán az egyik gazda juhánál súlyos fertőzést diagnosztizálnak, ami miatt a hatóság le akarja mészárolni az összes jószágot, hogy a kór ...

Mi lesz velem? Eleinte nem csigázott fel túlzottan a kérdés, örültem, hogy volt erőm meglépni egy olyan kötelékből, ami már erősen szorította a lelkem. Úgy gondoltam és azt is hirdettem, hogy valami úgyis lesz és olyan még nem volt, hogy semmi ne legyen. Tudják, ezt emlegettem Gábornak az utolsó kocsmatúránkon, ha emlékeznek még. Diána jókat nevetett ezen és azt mondta, hogy ez most még jól hangzik, de egy hónapon belül már feszíteni fog a tudat, hogy még mindig henyélek és nem csinálok semmit, miközben a tartalékaimat élem fel. És ebben azért volt egy kis igazság. Azt nem jelenteném ki a leghatározottabban, mert valószínűleg nem is lenne igaz, hogy életem végéig ne tudnám elképzelni azt, hogy otthon üljek, olvassak, esetleg írjak, ...

Danikának mindegy volt, hogy elmegyek –e a cégtől vagy sem. Amikor mondtam neki, csak elhúzta a száját és közölte, ha úgy gondolod, hogy ott már nincs maradásod, akkor menj. Meg sem kérdezte, hogy mit akarok csinálni, nem foglalkoztatta, hogy miből akarok megélni, egyszerűen bízott bennem. Azt gondolta, hogy majd megtalálom a számításaimat máshol és amennyiben mégsem, akkor majd legfeljebb visszavánszorgok. Habár ennek kevés esélyét látta. Azt hiszem így utólag büszke volt rám, hogy végig csináltam, nem adtam fel, nem hisztiztem folyton, még ha észlelte is a nyomorúságomat, illetve az olykor nagyon erőteljesen érződő letargiámat. Lehet, hogy jót tett nekem azzal, hogy piszkálgatott, hogy az ő szokásos modorában kiosztott, mert akkor ...

A karácsonyi filmekkel sokszor az a baj, mint magával az ünneppel. Túltoltak. Negédesek. Cukrozottak. Émelyítőek. Mert nem az a vészes sorscsapás, ha egy sütemény édes, sőt az is kell, hogy legyen. De amikor az ízlelőbimbókat fogságba ejti az a fajta gejl érzés, amit már csak öklendezéssel vagy netalántán más bélcsatornákat megmozgató emésztési módszerrel lehet megszüntetni, akkor a szó bennreked, a homlok izzadni kezd és az ilyenkor elinduló, befolyásolhatatlan ösztönös folyamatoknak csak egy őszinte, testből és lélekből jövő megkönnyebbülés vethet véget, valahol a négy fal közötti magányban. A Káosz karácsonyra ebben a tekintetben szinte minden pillanatában, mozdulatában és másodpercében játszadozik velünk. Olykor ...

És akkor ugorjunk vissza egy kicsit Diánára, mert mint minden szálat, ezt is el kellett varrnom. Nem igazán tudtam szavakba foglalni, hogy mennyire hiányzott. A lazasága, a vidámsága, az intelligenciája, a pimaszsága, a tekintete, a szemei, az arca, az okos gondolatai, a teste, a melle, a feneke, a támogatása, egyszóval a lénye. Maga Diána. Az a lány, aki kiegészített, aki megnevetett, aki által többnek és jobbnak éreztem magam, aki ha mellettem volt, akkor hajlamos voltam kizárni a külvilágot magamban, aki csitította a kételyeimet, aki akceptálta a folyamatos agyalásaimat. Diána, aki megsértődött, ha meg kellett, aki kiengesztelődött, ha már nem tudta tartani magát, aki mellett izgalmasabbnak érezhettem magam, aki úgy vágyott a kultúrára, mint ...

Meggyötört voltam aznap, bántott, ami az előző este történt. Természetesen nem akartam bevinni a munkahelyre, ha volt valami bajom, vagy problémám azt ott általában jól tudtam leplezni. Most viszont fájtak és szárazon kopogtak a mondatok, amit Diána a fejemhez vágott. Annyira visszhangoztak bennem, hogy többször eszembe jutottak a nap folyamán. Egy dologban nem hezitáltam és nem ismertem megalkuvást, rendbe kellett hoznom. Gáborral megbeszéltük, hogy egymás után megyünk be a felmondó papírunkkal Beles Tibihez. Nem viccelek, tényleg így hívták az igazgató-helyettest, aki András helyett vitte a céget egy darabig. Apám mesélte mindig, hogy gyerekkorában a szomszédaik Buziék voltak. Mármint Buzi Pista bácsi és kedves felesége, akit mindig csak ...

Három amerikai filmes legény azt gondolta, hogy a karácsonyi szeretet dömpinget nem elég hangsúlyozni, azt át is kell élni. Tanítsuk meg az embereket az ünnep valódi értékeire! - mottó jegyében egy kicsit meg kell ijeszteni őket, hogy a rettegés bűvkörében értékeljék át az unott, elgyötört hozzáállásukat és vegyék komolyan az összetartozás üzenetét. Na erre a briliáns agyszüleményre ittak is egy kupica whiskyt, amiből aztán valószínűleg ennek a sokszorosa lett, majd bódultan és sziporkázó ötletektől fűtötten nekidurálták magukat a munkának. Talán ettől is lett a Krampusz egy beteg film. A szó legrosszabb értelmében. És nem úgy, példának okáért, ahogy a Monty Python-csoport egykoron elkészítette az egész estés ...

Diánát nem láttam akkor, amikor összecsődítették a kollégákat a nagy bejelentés céljából. Pedig ott ült, csak egészen hátul, megbújva hallgatta a fejleményeket. Tudta, hogy egy időben jóban voltam Péterrel és Marcival, azt is tudta, hogy az előbbi által kerültem ide. Nem volt előtte titok és ha visszagondolt a viselkedésemre, vagy arra, hogy milyen ürügyekkel távoztam otthonról néhányszor, valami szöget üthetett a fejébe, valamit már sejthetett. Napközben nem vette fel a belső telefonját, hiába próbálkoztam többször is és a mobilján sem reagált semmire, pedig még üzenetet is küldtem. Gyülekeztek a viharfelhők, vészjóslóak voltak az előjelek. Az edzés után körülbelül hatkor érkeztem meg hozzá, mivel azon az estén az ...

Minden a Köles által felvázolt és előrevetített koreográfia mentén zajlott. A munkahelyen megcsináltam, amivel megbízott András, a kezem közé került iratokról fénymásolatot készítettem, a táskámban szépen hazavittem őket és a beépített szekrényem legaljára tettem. Megszokott rutinná vált ez is, ügyesen kikerültem, hogy bárki szagot fogjon, de nem voltam túlzottan óvatos, nehogy pont ezzel terelődjön rám a figyelem. Azért nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy egy percig is élveztem volna, mert most, hogy már nyugodtan ülök itthon a karos székemben, csak rosszízű epizódoknak hatnak azok a napok. Az iratok átadása is zökkenőmentesen kezdődött, augusztus végén még meg tudtam úszni, hogy Diánának hazudjak egy méreteset, ugyanis éppen ...

Most lehetne azon élcelődni, hogyha üres teremben találod magad öt perccel a vetítés kezdete előtt, akkor vajon milyen filmet játszanak, de olcsó poén lenne, másrészt meg abba a hibába sem akarunk esni, hogy örökké ugyanazt a mantrát károgjuk, mint valami vészmadár. Egyébként magyar a megoldás. Persze inkább fogjuk be a szánkat és örüljünk, hogy némi kényszerszünet után vannak hazai mozik a kínálatban, most például majdnem minden hétre jut egy. Már csak nézőket kéne lasszózni hozzá. Lehet, hogy egy jó erős aranyásóra, vagy gyémántbecsüsre van szükségünk, aki átnézi a forgatókönyveket, ha egyáltalán érti, hogy mi van bennük. Szóval Horváth Lili a Napszúrás című rövidfilmjének témájára fűzte fel egész estés ...

Köles úgy fixírozott másnap, mintha valami jó nő állt volna vele szemben. A kézfogásával pedig majdnem tövestül szakította le a fél karomat. Olyan volt, mint amilyennek Danika lefestette. Erőteljes, határozott, magabiztos. Valószínűleg tényleg a fejében lehetett egy fél könyvtárnyi pszichológiai szakirodalom, mert le sem vette rólam a szemét, gyanúsan vizsgálgatott, talán a fejében lepörgött egy rövidített személyiség elemzés is. Álltam ugyan a tekintetét, de inkább gyorsan a tárgyra tértem és belefogtam az ottlétünk okának kifejtésébe. Annyira untam már a sztorit, de újra el kellett mesélnem, hiszen ahogy a mondás tartja; egy újszülöttnek minden vicc új. Aztán persze én lepődtem meg a legjobban, amikor a történet végén ...

Lebuktunk, illetve lebuktak, nem is tudom, hogy kéne mondanom, még több, mint négy hónappal a történtek után is zavarban vagyok, hogyan kellene ezt tálalnom. Egy nappal a Mikulás érkezése előtt fogták el őket, december 5-én. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy ők nem virgácsot, vagy csomagot kaptak a csizmájukba, hanem bilincset és börtönt. Egy értekezleten jelentették be nekünk a hírt, elvitték két munkatársunkat, dobálóztak büntetési tételekkel, fenyegetőek voltak és szigorúak, ami az adott helyzetben érthető volt, ugyanakkor kissé megalázó is azokra nézve, akik soha nem követtek és nem is fognak elkövetni semmit, azon egyszerű oknál fogva, mert ők nem korruptak, ők mezei közalkalmazottak, akik a fizetésükért cserébe húzzák ...

Steven Spielberg egykor mestere volt a feszültségteremtésnek. Az alkotói és rendezői korszakának kezdetén és közepén bizonyosan. A párbaj, A cápa, A sugarlandi hajtóvadászat, az Indiana Jones trilógia, A Schindler listájának egyes momentumai, a Ryan közlegény első húsz perce mind-mind erről tanúskodtak és amikor mesélt, mint például az E.T.-ben, vagy a Hookban is tudott izgalmas, magával ragadó perceket szerezni, amivel elérte azt, hogy a fantázia birodalma kézzelfoghatóvá és érdekfeszítővé váljon, hogy mozdulatlanul szögezzen oda a vászon elé. Aztán elkényelmesedett, vagy csak elfáradt, mert már nem törekedett a feszültségre, helyette inkább őszbe hajló nagypapaként csendesen álomba szenderített. Mert dögunalmas lett és ...

Azon a napon András már kora reggel szólt, hogy gyülekező lesz a Hegedűs Gyula utcában este hatkor, egyeztetés céljából, úgyhogy ne csináljak semmi programot, mert mindenképpen ott kell lennem, hiányzás nincs, kifogásokat nem fogadnak el. Ők diktálták a feltételeket és a tempót, így nem volt ellenvetésem. Még. Diánát a benti telefonon tájékoztattam arról, hogy kicsit később megyek hozzá, mert edzenem kell és utána találkozom Szilárddal. Őt húztam elő a cilinderből eléggé elítélendő módon, ő volt a fedő sztori, ezért persze őt is keresnem kellett. Nagy nehezen, sokadik próbálkozásomra vette fel a telefont, munkában volt, röviden felvázoltam neki a helyzetet, hogy ma este vele vagyok, ha esetleg véletlenül bármikor erre ...

Csillát nem említettem Diánának, nem éreztem szükségét és azzal nyugtattam magam, hogy nem is érdemes, hiszen nem volt semmi köztünk és nem is lehetett volna, talán még akkor sem, ha ő nincs. Csilla inkább azt a meggyőződésemet erősítette, hogy léteznek még nem is kevesen olyan lányok, akik kicsit talán szertelenek, talán hamarabb cselekszenek, mint gondolkodnak, de mégis normálisak, igényesek, szerethetők és rászolgálnak arra, vagy megérdemlik azt, hogy egy hasonló kvalitásokkal rendelkező srác oldalán megtalálják azt, amit keresnek. Lehet, hogy ezt hívjuk boldogságnak, vagy valami ahhoz közelinek. És ezt nagyon becsülöm bennük és becsültem Csillában is. Ahogy hallottam Danikától később – mert azért érdeklődtem utána –, ...

Két erős problémánk van az aktuális magyar filmmel kapcsolatban. Az egyik, hogy sunyin, fű alatt, nulla marketing mellett került a mozikba. Majdhogynem elnézést kér, hogy vetítik. Mintha egyesek sportot űznének abból, hogy minél kevesebben láthassák a hazai vonatkozású mozgóképeket. Ideje lenne megtanulni, hogyha valami mögött nincs reklám, nem hirdetik különböző csatornákon, nincsenek plakátok az el fog veszni az éterben, ékes példa gyanánt rémlik fel előttünk nem oly messzi távolból a Veszettek esete, ami ahhoz képest, hogy mennyi pénzt öltek bele, hatalmasat bucskázott a pénztáraknál, mert a kutyán kívül nem sokan voltak kíváncsiak rá. Eleve hendikeppel indulnak a hazai gyártású filmek, mert hiába az egy-két diadal (Liza a ...

Danika a felső emeleten várt minket, majdnem a bárpultnál és annyira előzékeny volt, hogy már ki is kérte a három nagyfröccsöt. Danika és Gábor közös hobbija a horgászat volt. Mivel ezt tudták egymásról nagyon hamar belecsaptak a lecsóba, felelevenítve a tóparti kalandjaikat. Danika elmesélte, hogy Miki, hogy esett bele a vízbe holt részegen, illetve azt, amikor egy vele szemközti szigetre dobott és ott akart beakasztani egy halnak, mire kihúzott egy faágat. Gábor pedig megosztotta velünk a legutóbbi nagy fogásának történetét. Én csupán néztem őket és jó érzéssel töltött el, hogy hamar kialakult az összhang közöttük és nem is volt olyan nyögvenyelős a beszélgetés, mint amire én előzőleg számítottam. Aztán persze szóba ...

Gábor három évvel volt fiatalabb nálam, de céltudatosságban és kitartásban jóval előrébb tartott, mint én. Nem volt csapodár és nem érezte magát a pampák királyának, hűséges volt és családcentrikus. Ha nem is élt teljes harmóniában önmagával, szélsebes léptekkel akart közelíteni felé. Átballagtunk a másik kocsmába és mivel sokszor elég volt egy pillantást vetnem rá, ahhoz, hogy tudjam mit forgat a fejében, akkor is volt egy homályos elképzelésem a mondanivalójától és ettől féltem. Felváltva fizettünk, ő következett, kihozta a nagyfröccsöket és kíméletlenül belekezdett.

- Töki én lelépek! – mondta, miután jó nagyot kortyolt az italából.

- Micsoda? – úgy tettem, mint aki semmit nem ért, pedig igazából ettől ...