Összeköltöztünk Diánával. Úgy állapodtunk meg, hogy hozzá teszem át a székhelyemet. Nagyobb a lakása, kényelmesebben elférünk benne ketten, én nem csináltam belőle hiúsági kérdést, Diána pedig nem foglalkozott vele és nem szerette volna kihasználni az ebből fakadó helyzeti előnyét sem. Egyszerűen…
Mi lesz velem? Eleinte nem csigázott fel túlzottan a kérdés, örültem, hogy volt erőm meglépni egy olyan kötelékből, ami már erősen szorította a lelkem. Úgy gondoltam és azt is hirdettem, hogy valami úgyis lesz és olyan még nem volt, hogy semmi ne legyen. Tudják, ezt emlegettem Gábornak az utolsó…
Danikának mindegy volt, hogy elmegyek –e a cégtől vagy sem. Amikor mondtam neki, csak elhúzta a száját és közölte, ha úgy gondolod, hogy ott már nincs maradásod, akkor menj. Meg sem kérdezte, hogy mit akarok csinálni, nem foglalkoztatta, hogy miből akarok megélni, egyszerűen bízott bennem. Azt…
És akkor ugorjunk vissza egy kicsit Diánára, mert mint minden szálat, ezt is el kellett varrnom. Nem igazán tudtam szavakba foglalni, hogy mennyire hiányzott. A lazasága, a vidámsága, az intelligenciája, a pimaszsága, a tekintete, a szemei, az arca, az okos gondolatai, a teste, a melle, a feneke, a…
Meggyötört voltam aznap, bántott, ami az előző este történt. Természetesen nem akartam bevinni a munkahelyre, ha volt valami bajom, vagy problémám azt ott általában jól tudtam leplezni. Most viszont fájtak és szárazon kopogtak a mondatok, amit Diána a fejemhez vágott. Annyira visszhangoztak bennem,…
Diánát nem láttam akkor, amikor összecsődítették a kollégákat a nagy bejelentés céljából. Pedig ott ült, csak egészen hátul, megbújva hallgatta a fejleményeket. Tudta, hogy egy időben jóban voltam Péterrel és Marcival, azt is tudta, hogy az előbbi által kerültem ide. Nem volt előtte titok és ha…
Minden a Köles által felvázolt és előrevetített koreográfia mentén zajlott. A munkahelyen megcsináltam, amivel megbízott András, a kezem közé került iratokról fénymásolatot készítettem, a táskámban szépen hazavittem őket és a beépített szekrényem legaljára tettem. Megszokott rutinná vált ez is,…
Köles úgy fixírozott másnap, mintha valami jó nő állt volna vele szemben. A kézfogásával pedig majdnem tövestül szakította le a fél karomat. Olyan volt, mint amilyennek Danika lefestette. Erőteljes, határozott, magabiztos. Valószínűleg tényleg a fejében lehetett egy fél könyvtárnyi pszichológiai…
Lebuktunk, illetve lebuktak, nem is tudom, hogy kéne mondanom, még több, mint négy hónappal a történtek után is zavarban vagyok, hogyan kellene ezt tálalnom. Egy nappal a Mikulás érkezése előtt fogták el őket, december 5-én. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy ők nem virgácsot, vagy csomagot kaptak a…
Azon a napon András már kora reggel szólt, hogy gyülekező lesz a Hegedűs Gyula utcában este hatkor, egyeztetés céljából, úgyhogy ne csináljak semmi programot, mert mindenképpen ott kell lennem, hiányzás nincs, kifogásokat nem fogadnak el. Ők diktálták a feltételeket és a tempót, így nem volt…
Csillát nem említettem Diánának, nem éreztem szükségét és azzal nyugtattam magam, hogy nem is érdemes, hiszen nem volt semmi köztünk és nem is lehetett volna, talán még akkor sem, ha ő nincs. Csilla inkább azt a meggyőződésemet erősítette, hogy léteznek még nem is kevesen olyan lányok, akik kicsit…
Danika a felső emeleten várt minket, majdnem a bárpultnál és annyira előzékeny volt, hogy már ki is kérte a három nagyfröccsöt. Danika és Gábor közös hobbija a horgászat volt. Mivel ezt tudták egymásról nagyon hamar belecsaptak a lecsóba, felelevenítve a tóparti kalandjaikat. Danika elmesélte, hogy…
Gábor három évvel volt fiatalabb nálam, de céltudatosságban és kitartásban jóval előrébb tartott, mint én. Nem volt csapodár és nem érezte magát a pampák királyának, hűséges volt és családcentrikus. Ha nem is élt teljes harmóniában önmagával, szélsebes léptekkel akart közelíteni felé. Átballagtunk a…
A kocsmatúrák semmihez sem fogható hangulata kötött még a vészesen és fájón elmúló ifjúságomhoz. Ahhoz, ami sokszor már csak ilyenkor öltött testet bennem. Ez jelentette az alkohollal kéz a kézben járó akkor még felhőtlennek és szeplőtelennek képzelt gondtalanságot és szabadságot, a borgőzös…
Egyelőre nem költöztünk össze, nem hamarkodtuk el. Soha nem mondta ki, de azt gondolom, hogy Diána megbánta, hogy Bencével két hónap után összebútorozott. Nála is voltunk, nálam is voltunk, és ha egy kicsi szabadságra vágytunk, vagy önállóságra, akkor egy fél délután erejéig elvonult mindenki a…
Beszélni kellene egy nyúlfarknyit a szexről is, nem? És az első együttlétről. Nos, nem akkor történt meg. Nem azon a hosszú, elrejtett majd szabadjára engedett szenvedélyektől izzó és szerencsétlenkedésektől sem mentes nyári éjszakán. Azt meghagytuk az első csóknak. Diána egyszer azt mondta nem…
Amikor már nem vett észre rágyújtottam egy cigire. Most sem tudom, hogy miért játszottam ezt, hiszen amikor látta, nem szólt egy szót sem, nem emelt kifogást. Azon töprengtem, hogy nem kellett volna elmondanom neki még. Várhattam volna, csak aztán olyan ügyesen terelgetett a kelepcéjébe, hogy ha…
Nem fogyott ki a szó belőlünk. Kíváncsiak voltunk egymásra. Talán túlságosan is. Mindent meg akartunk beszélni, minden témát érinteni akartunk. Persze ezzel egyenes arányban fogytak az italok is. Nagyon figyeltem, tudtam, hogy észnél kell lennem, tudtam, hogy nem ihatom le magam, nem mintha Diána…
Gyertyafényes asztal várt kettőnket. Imádtam ezt a helyet. Régimódi kávéházi hangulata volt, ami iránt mindig sóvárogtam, de úgy igazán soha nem tapasztaltam meg. Az életkoromból adódóan csak filmeken láttam. Mindig udvarias és előzékeny volt a kiszolgálás, ízletesek voltak az ételek és minőségiek…
Nem tudom normális –e, hogy rohamos léptekkel közelítve a negyven felé az ember izguljon egy lánnyal való találkozás miatt? Vagy az lenne a normális, ha nem így történne? Azért egy találkozás előtt, mindig zabszem van az ember seggében, nem? Ha húsz éves vagy, ha harminc, ha negyven de még idősebb…