Általában péntekenként kaptam meg a pénzt és néha ott az irodában intéztük el Andrással. Szörnyű volt. Mindig teátrális és mindig túlzottan édeskés. Örökké ugyanazokat a frázisokat puffogtatta, sokszor kívülről tudtam mit fog mondani. Röpködött a levegőben, hogy „csak így tovább”, „meg vagyunk…
A bizonytalanságom ezzel tünedezni kezdett. Diána itt volt, de nem jelentkezett. Azt éreztem, hogy nagy valószínűséggel nincs ebben több. Emlékeznek, hogy hányszor hittem ezt? Remélem, eljön majd az a nap az életemben, ha nem is egyhamar, amikor a kishitűségemet végre kordában tudom tartani. Mivel…
Háromnegyed évvel az ominózus péntek esti találka után már jobban látok és ennyi idő távlatából, higgadt fejjel az ember talán könnyebben szortírozza és értékeli az utána történteket. Ha azt mondanám, hogy a fene se gondolta volna, hogy az a két nyári nap átrendezi az addigi életemet és fenekestül…
- Ízlik a vacsora?– kérdezem miután visszatértem.
- Ez a kacsa csak a felszínén lett átsütve, a közepe tiszta vér, meg mócsingos is, alig bírom megrágni. Nem kell Ádám? – Péter olybá tűnik tényleg elégedetlen, úgy fitymálja az ételt, ahogy csak bírja, lehet, hogy a kevesebb borravalóra hajt?
- Nem…
- Még mindig ilyen beteg állat? – kérdezem Marcit, mivel ketten maradunk.
- Lehet, hogy mi változunk Ádám, de Peti sohasem fog. Neki ez kell, hajtja a vére, meg az adrenalin. Azt mondja, hogy az ilyen kalandok nélkül fél embernek érzi magát.
- Karina mellett is?
- Mellette csak igazán. Nem is…
Nagyon hamar kiszúrom Andrást és a kétfős társaságát. Kicsit talán meg kellene dörzsölnöm a szemem, lehet, hogy a Visine miatt nem jól látok, ugyanis jól ismerem a barátait. Valóban nem hazudott akkor, amikor azt mondta, hogy olyanokkal találkozom, akik nem lesznek idegenek számomra. Olyannyira nem,…
Jelzem, hogy itt már a vége felé jártunk az utolsó levélváltások következnek, kicsit tényleg elszaladt velünk a ló, én néha úgy gépeltem, hogy fel se néztem. Elkapott egy kis félsz, hogy bennem marad még valami, hogy nem tudom normálisan lezárni, nem tudom gondosan elvarrni a szálakat. Persze nem is…
Ennél a pontnál azt gondoltam már nem fog válaszolni, passzol egyet, mert ez nagyon személyes terület és tényleg mi közöm is lehet az ő magánéletéhez, pláne ahhoz a sráchoz - a volt barátjához -, akit egyszer, tegnap este futólag láttam. Aztán meglepett.
„Egyedül táncolsz? Ne őrjíts már meg!…
Délután 4 óra van és péntek. Megint elbóbiskoltam, mint tegnap a villamoson. A hasamon David Benioff: Tolvajok tele című könyve, amit emberiség elleni vétek ilyen fáradtan olvasni. Különben is, ha elkezdek egy kötetet, azt szeretem minél hamarabb, szinte egyhuzamban letudni, nem akarom elaprózni,…
- A barátom, uhmm, a volt barátom rendszeresen vezetett, amikor ivott, azért gondoltam, hogy neked sem jelenthet akadályt – mondja Csilla miközben sétálunk a célhoz.
- A jövőre nézve nem szerencsés, ha mindenkit a volt barátodhoz hasonlítasz. Egyébként egyszer ültem úgy volán mögé, hogy ittam.…
Hoppá, megjött a vágy titokzatos tárgya és a samesze. Merthogy csak ketten vannak, a harmadik versenyző úgy nézem kiszállt a játékból. Mindkettőnek bemutatkozom, kezet nyújtok, Évike még meg is puszil, a másik viszont állni alig bír. Ilyenkor kevésbé figyelek a nevekre, arra összpontosítok, hogy én…
A taxiban Danika viszi a prímet, szinte kötelességének érzi, hogy szóba elegyedjen a sofőrrel, az a teóriája, hogy így a bizalmukba férkőzik és kevés az esélye, hogy átvernek. Mióta kötött árasak és ilyetén egyformák a tarifák ennek a lehetősége szinte a nullával egyenlő, de nem akarok okoskodni,…
- Képzeld voltam színházban – mondja Danika minden kérdés nélkül.
- Mi a fene? Nagyon unatkozhattál! – a megjegyzésem most sem nélkülözi az elmaradhatatlan cinizmusomat.
- Mindig basztatsz, hogy nem mozdulok ki, hogy nem csinálok semmit, csak itthon ülök, nézem a Jóban Rosszban-t meg a többi…
Végül is kifutott valahova a sztori, pedig közben olyan végtelennek tűnt az egész. Danika meg van elégedve magával, hiszen szinte végig röhögtem a performanszát. Hátrafordul, ami jelzi, hogy zenecsere következik. Clean Bandit és a „Rather Be” Jess Glynne közreműködésével pörög meglehetősen erős…
Danika már türelmetlenül sodorgatja azokat cigarettákat, amiket a mai este során fog elszívni. Mindig tekergeti, még a nagyapjától tanulta annak idején és azóta is rendületlenül folytatja a hagyományt, ebből egy szemernyit sem enged. Otthonról hozta és nagyon tisztelte az öreget. Persze nemcsak…
Szerelem? Szerelem! Fura szó. Csupa e. „Köpni kell pü, köpni kell pü, köpni kell pü,” És mégis mennyire meghatározza a mindennapjainkat, az életünket, a viselkedésünket, a létünket, pedig az intenzitása változó és alapvetően viszonylag kevés ideig tart úgy istenigazából, de már a gondolatára is ránk…
Nem esik túl jól, hogy már másodszor kell András irodája előtt állnom a mai napon és persze most is telefonál, deja-vu érzésem van, talán nem alaptalanul. Számomra furcsa, ahogy az arcán megjelenő behízelkedő mosolyt, vagy inkább vigyort az egész beszélgetés alatt tartja, le sem tudja törölni, végig…
Ahogy kifordulok András irodájából vagy inkább ketrecéből, szembe jön velem a reggeli lány a büféből. Amióta idejött, még soha nem futottam vele össze a folyosón, ami azért is meglepő, mert egy szinten dolgozunk. Nem kerestem a társaságát, mégis itt van. Most azt is csinálhatnám, hogy elkezdem bújni…
Amikor ehhez a céghez jöttem dolgozni, megfogadtam, hogy a kollégákat a helyén kezelem, nem barátkozom és nem engedek senkit közel magamhoz. Előzetesen két kategóriát állítottam fel: az egyik, akihez egy üres buszmegállóban oda mennék dumálni általános dolgokról és akihez még véletlenül sem. A…
- Nem igazán tudom mit akarok. Itt vagyok harmincöt évesen és félek a jövőtől, félek a jelentől félek attól amilyen vagyok, attól is amilyen nem vagyok, attól is amilyen esetleg lehetnék. Azt viszont tudom, hogy te vagy az utolsó lehetőségem, de mégsem így akartam.
- De mit nem így akartál.…