Nem csak magyar sajátosság az a szállóigévé vált tétel miszerint; merjünk nagyot álmodni. Ez pedig legtöbbször a hőn áhított mesés gazdagságban, kacsalábon forgó palotákban, ibizai kirándulásokban, menő luxusverdákban, prostik melléről felszívott kokaincsíkokban, jachtokban, szállodákban és aranyásó menyecskékben manifesztálódik. Persze az a legjobb és legkönnyebb, ha ezekért a hívságokért nem kell egy irodában görnyedni, esetleg a szalag mellett robotolni hosszú órákon át, mert az nem fehér embernek való munka, puszta időpazarlás. Vagyonokat kizárólag úgy érdemes felhalmozni, ha szélhámoskodunk, lopunk, csalunk, hazudunk és ehhez keressük a lehetőségeket, a kapcsolatokat mert előbb-utóbb ha elterjed a hírünk bizonyos ...

Senki nem tudott úgy bánni a hatalmas tengeri ragadozóval, mint Spielberg mester. Pedig neki még a technika sem játszott a kezére, hiszen meg kellett építeni azt a monstrumot, amivel több baja volt, mint egy sírós csecsemővel. Végül azonban mégiscsak vízre tette azt a cápát és a kínokkal, gyötrelmekkel, szenvedések sorozatával, elhúzódó forgatási napokkal tarkított áldozatvállalás megtermelte a maga gyümölcsét. Spielberg ugyanis klasszikust alkotott, egy maradandó, soha meg nem unható paragyűjteményt, amit számtalan alkalommal próbáltak másolni, utánozni, de valahogy mindig beletört a foguk. Már a folytatások íze olyan volt, mint a megposhadt sör, amiből csak maximum másnaposan húzunk meg egy kortyot, mert éppen nincs kéznél más, de ...

Kezeinket összekulcsolva fohászkodtunk az égiekhez, hogy állítsa meg már valaki a DC Comics és a Warner vergődését. Mert az nem lehet, hogy annyi szenvedés és kínlódás csak kudarcot teremhet, jönnie kellene végre egy Messiásnak, aki már nemcsak az olcsó lőre ízét kóstoltatja a néppel, hanem olyan mézédes nektárt csöpögtet neki, amely után majd úgy alél el, mint Júlia Romeo ölében. Éppen ezért nem olvastunk előrejelzéseket, iránymutatásokat, nem hagytuk befolyásolni magunkat, megpróbáltunk a független elemző szerepében tetszelegni, habár mivel nem élünk vakondlyukban, hallottunk ezt-azt, negatív visszhangot, éppúgy, mint pozitívat és olyat is, amelyik dicsérni ugyan nem tudta maradéktalanul, de nem is húzta le a sárba. Bíztunk, ...

Sokféle családi vállalkozást ismerhetünk, leginkább olyanokat, amelyek generációról generációra szállnak. Régebben különösen divatos volt, hogy ha az apa kitanult valamilyen mesterséget, elindította az üzletét, majd miután kiöregedett belőle, a fia vette át tőle a boltot. Egy halom triviális példát sorolhatnánk a különböző szakmáktól kezdve, a szolgáltatásokon át, a művészetekig. Olyat azonban meglehetősen ritkán látott a világ, hogy egy família arra specializálódjon, hogy emberrablásokat szervezzen meg és hajtson végre. Ez azért mégsem egy olyan hétköznapi tevékenység, mint mondjuk a malterozás. Azon túlmenően, hogy törvénybe ütközik és legálisnak még véletlenül sem nevezhetnénk, rengeteg veszéllyel, kockázattal jár ...

Sokáig úgy tűnt és abban a hiszemben voltunk, hogy Matt Damon végleg szögre akasztja azt a nyúlcipőt, amiben Jason Bourneként menekült, iszkolt, szaltózott, bukfencezett az őt üldöző szervezet elől. Nem is lett volna ez ördögtől való elgondolás, hiszen a Paul Greengrass rendező hathatós közreműködésével összehozott legutolsó kalandjukkal, A Bourne-ultimátummal tulajdonképpen elérték a Nirvánát, beteljesítették a küldetésüket, hiszen az a mozi egy tökéletes forgatókönyvön alapuló mozgalmas, izgalmas, feszes és kimondottan akciódús látványorgiát kínált, amit felülmúlni, űberelni, megfejelni nemigen lehetett. Vagy legalábbis extraklasszis teljesítmény kellett volna hozzá. Egy darabig nem is próbálkoztak vele, talán elfogyott a ...

Szellemekkel legutóbb az azóta már jobblétre szenderült Budapest Tv csatornáján találkozhattunk, amikor az aluszékony Gyurcsók Józsi bácsi meg a haverja, aki táltosnak nevezte magát, meglóbálták a szteroidokkal megtömködött, hatalmasra duzzadt hangvillájukat, hogy kiüldözzék az ártó démonokat szerencsétlen betelefonálók szervezetéből. Ők voltak a rendszerváltás utáni, bimbózó tudathasadásos állapotban leledző országunk modern szellemirtói, akik sportot űztek a lenyúlásból. Persze gyerekkorunkból még nekünk is felrémlik, amikor Bill Murray, Dan Aykroyd és társaik ledózeroltak egy fél várost, hogy különböző elektronikus szerkentyűikkel - amiknek az alkatrészeit feltehetően egy közeli szeméttelepről guberálták - ...

Valamikor nagyon régen a magyar popipar egyébként sem felhőtlen egét szennyezte egy kopasz legény. Ha az emlékezetünk nem csal, úgy hívták Mr. Pain. Biztos van olyan, akinek nem ugrik be nagy hirtelen sem az arc, sem a munkásságának kvintesszenciája, de ne vágjon eret magán, hiszen azért maradandót nem alkotott a srác, inkább csak kapirgált egy szemétdombon az egyetlen slágernek, vagy inkább népszerűbbnek mondott termékével, melynek az volt a sokat sejtető címe, hogy A szex vajon mi? Válaszolni ugyan nem sikerült rá a rendkívül magasan kalibrált dalszöveg és a mélyen dörmögő, sokszor brekegőnek tűnő, a hangsúlyozást meglehetősen furcsán értelmező rappelés során, de a refrénhez és az állandó önismétléshez már ez a buja fél sor ...

Ugye megvan az a vidám vasárnap délelőtt, amikor az ember már tűkön ül, hogy a gyomra belsejében egyre szaporábban megkonduló, korgások formájában manifesztálódó éhségérzetét egy családi ebéd keretében csillapítsa? És mivel a szakmai tudása és egyéb hiányosságai következében az ilyenkor rendjén lévő sürgés-forgásban tevékenyen részt vállalni nem tud, kénytelen egyéb pótcselekvésekhez folyamodni, hogy a kelletlenül fennálló várakozási időt elüsse. Példának okáért ott van az asztal sarkán lévő távirányító, ami csábos szavak nélkül is kihívóan tekinget felénk. Megfogjuk hát, mint szarvánál a bikát és nekilátunk szörfözgetni. Az ihletett állapothoz pedig nekünk nem elegendő Németh Sándor áhítatos tekintete ...

Gyermekkorunk egyik fóbiája a sötétség. Eljön ugyanis az a pillanat az este folyamán, amikor a szülők egy „jó éjszakát” puszi kíséretében lekapcsolják a villanyt és akkor bizony magunkra maradunk a gondolatainkkal, még úgyis, hogy esetleg egy testvér ott fekszik valahol a közelben. Ráadásul az ősök sem könnyítik meg a csemetéjük dolgát, mert ha égetően eleven a kölyök olyan szinten, hogy képes felborítani a konyhaszekrényt is, benne a nagymamától örökölt Herendi porcelán étkészlettel, hajlamosak megfenyegetni, hogy ha továbbra is páváskodik, éjszaka jön a mumus, vagy ha fél az állatoktól, jobban hangzik a rézfarkantyúval rendelkező bagoly és elviszi, hogy jó modorra nevelje. Hiába, no, az indulatok kavargó labirintusában, ...

Embert próbáló feladat a gödör aljáról felkapaszkodni. Minden művészeti ágban tevékenykedőt elér előbb-utóbb egy rövidebb-hosszabb ideig zakatoló alkotói válság, amikor úgy érzi az elméje kiüresedett, ha volt is tehetsége, az megfeneklett, hiszen a művei nem találnak utat a közönséghez, vagy azért mert rosszak, vagy egyszerűen csak nem látják benne azt az erőt és újító szellemet, amit a művész borgőztől hupikékre festett ábrándjai közepette beleképzelt. Atom Egoyan örmény származású, kanadai rendező elég régóta egy helyben toporog, várva azt, hogy végre homlokon bólintsa a múzsa, amitől aztán megint a régi fényében tündökölhet. Egoyan sajátos stílusú direktor, aki nem hajhássza a könnyen jött sikereket, ami miatt ...

Küzdöttünk, mint disznó azon a bizonyos csúszós jégen, hogy végigszenvedjük ezt a konzervatívnak nevezett, szépségversenybe burkolt bacchanáliát, amivel a közszolgálatinak csúfolt propagandagépezet elkényeztetett egy hűvös, ősziesbe fordult vasárnap estén. A szépség relatív fogalom, meglehetősen szubjektív kategória és lehet ugyan vitatkozni rajta, csak nem érdemes, mert ahány ember, annyi fajta ízlés, gusztus, amiben maximum azonos metszetek vannak, teljes hasonlóság szinte soha nem áll fenn. Éppen ezért nem az érdekelt minket, hogy melyik jelöltnek a fejére kerül korona a ceremónia végén és képviselheti országunkat a nemzetközi regattán, Washingtonban. Inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a családi manufaktúrában (Hajdú Péter ...

Rengetegen, na jó, számszerűsítsünk; százból legalább kilencvenen úgy élnek ezen a Föld nevű bolygón, hogy problémájuk van a kinézetükkel. Van olyan, akit az zavar, hogy az átlagosnál kissé nagyobb a heftije, ami szaglásnál jól jön, de egy szűkebb átmérőjű pohárnál már gondot okozhat. Más nem tud megbarátkozni a zsírpárnácskáival, ezért aztán sanyargatja magát, éhezik, Update Norbival kel és fekszik, Rubint Réka alakformáló kézikönyve az enciklopédiája, de azért stikában, amikor már kopog a szeme, bekap egy krémest. Aztán van olyan is, aki hajkorona helyett csak egy-két pamacsot talál a fején, akinek a fésű már luxuscikknek számít, ennek folyományaként arra kuporgat, hogy valamelyik plasztikai műhelyben a ...

A stílus maga az ember – mondta Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja 1733-ban, akadémiai székfoglalóján. Nagy kérdés, hogy ez alapján minek tartsuk azt a pártfunkcionáriust, kommunikációs igazgatót, polgármestert, kézilabda szövetségi elnököt, polihisztort, aki útszéli hangnemben, legalantasabb, leggusztustalanabb kocsmai gyalázkodásokat és megnyilvánulásokat idézően „buzizott” megint egy jóízűt a legnagyobb közösségi portálon. Aztán persze felháborodást tettetve megsértődött, amikor egy időre kitették onnan a szűrét, mondván menjen és tanuljon már egy kis intelligenciát és vitakultúrát, ha eddig nem volt rá se ideje, se kedve, se elszántsága. Kocsis Máté lealacsonyító suttyósága nemcsak önmagára, a költőre nézve ...

Van egy kis mazochizmus és talán még több morbiditás abban, ahogy vonzódunk a különc, furcsa és első benyomás alapján szerethetetlennek tetsző alakokhoz. Lehet, hogy éppen a felfedezés, a megismerés vágya hajt bennünket, hogy mégse könyveljük el őket kívülállóknak, bolondoknak, hanem megpróbáljunk utánajárni, mitől lettek flepnisek, miért utálják annyira a környezetüket és miért tekintik a körülöttük élőket ostoba molylepkéknek, akikkel szóba állni sem érdemes. Nem kell lélektudományból doktorált pszichológusoknak lennünk ahhoz, hogy kapiskáljuk; a közönynek, az elidegenedésnek, a magánynak, az ezekből fakadó bezárkózásnak köze van egy, vagy akár több olyan sorsfordító eseményhez, amelynek, illetőleg amelyeknek mély ...

Bár nem új már a 2013-ban bemutatott, Magyarországon "A tó tükre" nevén futó sorozat, az sem késett le, aki még nem találkozott vele: összesen egy évad jelent meg idáig.

Ez az egy évad hat epizódot tartalmaz, ami bár nem túl sok ennyi idő alatt, a részek legalább elég hosszúak, mind a hat egy óra körüli játékidővel rendelkezik, amit tisztességesen ki is töltenek, rövid intro és emlékeztető után kezdődik is, és a végén is rövidre szabták a stáblistát.

A hosszú játékidő persze önmagában egyáltalán nem minden, és a Top Of The Lake nem is csak ezzel büszkélkedhet.

Szinte tökéletes sorozatot kap, aki szereti a műfajt (Broadchurch rajongóknak kötelező), aki pedig nem, annak sem kell tartania semmitől: elég, ha a ...

Jelentős szellemi muníció hiányában a folytatások mellett a feldolgozások, újraértelmezések korát éljük. Alapvetően ez még nem ad okot elkámpicsorodásra, szomorúságra, főleg akkor nem, ha a remake készítői az eredeti alkotás gondolati tőkéjét, lényegi mondanivalóját egy olyan új kontextusba és köntösbe helyezik, ami a mai kor embere számára is tartogathat izgalmakat, feszültségeket, vagy olyan világosan megnyilvánuló tanulságokat, amelyek túlmutathatnak a moziban eltöltött két óra keretein. Ehhez azonban szükség van hatásokra, amelyek egyrészt származhatnak hangulati és környezeti aláfestésből, másrészt pedig húsbavágó, eleven konfliktusokból, szikrázó és mélyről jövő konklúziókból, esetleg oldott, nevetésre ...

A múltkori összegzésünkben majdhogynem a bőség zavarával küszködtünk, amikor tíz filmet választottunk ki az időszak terméséből, amiket jó szívvel ajánlottunk megtekintésre. Most viszont azért viaskodtunk, hogy legalább néhányat találjunk, amit érdemes esetleg pótolni, ha elmaradt volna. Nincs ebben semmi különlegesség, hiszen úgy szokott az lenni, hogy az év elején jönnek az Oscar-jelölt filmek, vagy olyanok, amelyek éppen lemaradtak az elismerésről, aztán lecsillapodnak a kedélyek és ilyenkor már gyakrabban nyúlunk bele középszerű produkciókba. A szokásos képregényfilmek és blockbusterek sem fokozták az étvágyunkat, sőt egy némelyiknél igencsak felfordult a gyomrunk attól a húgymeleg színvonaltól, amit feltálaltak nekünk. ...

Tarzan pajtás története is egy olyan lerágott gitt, amit többször és többen csócsálgattak már, mint a Pál utcai fiúk Boka kapitány vezetésével. Eszünkbe ötölhetnek nosztalgikus, esős vasárnap délutánok, amikor a nagymama fánkjától jóllakottan, kissé szenderegve pupilláztuk, ahogy a korhatár nélküli ágyékkötőben Johnny Weismüller nagy óbégatások közepette tekereg indáról indára, fekete-fehérben, miközben keresi szerelmét Jane-t, aki az akkori divatnak megfelelő strandszettben várta kedvesét. Edgar Rice Burroughs egy soha el nem múló brandet teremtett, ami állandó táptalajul szolgálhat annak az álomgyárnak, amelynek eredeti ötlete kevés, feltámasztási és másolási szenvedélye azonban tartós, akár a piaci tej. Animációs ...

Nem minden filmesnek válik előnyére az a bizonyos áttörés, amikor előbújik a paraván mögül és hirtelen fősodorba kerül. Mert addig vígan fickándozhat, amíg csak zajos romkocsmák mozival megfertőzött rétegei beszélnek és vitatkoznak a művészetéről, azonban onnantól, hogy a legrangosabb filmfesztiválok egyikén nyer egy díjat, mégpedig a legjobb rendezőit, már egy tágabb kör is tudomást szerezhet róla. Nicolas Winding Refn, dán direktor nem volt zöldfülű kétéves a szakmában, amikor a Drive révén felmászott a csúcs közvetlen közelébe. Ez volt az a mozi, amiben újrafogalmazta a magányos, vadnyugati hős kissé elfeledett és talán lerágott sztereotípiáját, aki miután rendet teremtett maga körül, miközben megérintette a szerelem ...

Nem kell hatalmas látnoki képesség ahhoz, hogy tudjuk, ha romantikus mozira adjuk a fejünket lányok, nők, asszonyok garmadája lepi el a vetítőtermet korosztálytól függetlenül, jó esetben egy láda papírzsebkendővel felszerelkezve. És persze néhányuk kíséretében felfedezhetünk egy-két vállalkozó szellemű, bátor muskétást, akik a békesség és a harmonikus együttlét kedvéért igába hajtják a fejüket, a futball Európa-bajnokság csábító hangulata ellenére. Feltehetően a támogatásukért cserébe a jutalomfalat sem sokat várat magára a film után. Nem mérhető a penicillin feltalálásához az a tény, hogy igény van a romantikára, a gyengébbik nem képviselői és olykor férfi társaik is kergetik az illúzióikat, szeretik viszontlátni az ...