Van abban valami csudálatos paradoxon, hogy éppen azok a skandinávok hódították meg a világot a társadalomkritikus, sötét elmék által kitervelt gyilkosságokkal teli, alkoholmámorban tobzódó és magányos, kitaszított hősöket középpontba állító krimijeikkel, akik a felmérések szerint majd kicsattannak…
Nem minden filmesnek válik előnyére az a bizonyos áttörés, amikor előbújik a paraván mögül és hirtelen fősodorba kerül. Mert addig vígan fickándozhat, amíg csak zajos romkocsmák mozival megfertőzött rétegei beszélnek és vitatkoznak a művészetéről, azonban onnantól, hogy a legrangosabb…
Azért az már nagy szó, ha egy ország filmgyártása eljut odáig, hogy kialakul egy sajátos, senkivel össze nem téveszthető stílusa, ami a védjegyévé válhat. Persze ez önmagában még nem garancia arra, hogy csakis kiváló remekműveket tesznek le az asztalra, hiszen az önismétlés csapdájának lehetősége…
Joachim Trier - aki szegről-végről rokona a legismertebb Triernek – debütáló filmjével, a Szerzőkkel olyan pontos generációs kórképet festett a húszas, harmincas korosztályról, hogy az felért azzal, mintha egy bunkósbottal kupán vágták volna az embert. Kijózanító volt, elgondolkodtató, Trier a mozi…
Ha az Egy háború nem jut be a legjobb öt film közé az idegen nyelvű mozik kategóriájában az idei Oscaron, valószínűleg elkerülte volna a hazai vetítőtermeket és csak a díjkiosztó kapcsán olvasgathattunk volna róla szalagcímekben. Így sem fogják ostromolni miatta a pénztárakat, nem nehéz megjósolni,…