Nem kell hatalmas látnoki képesség ahhoz, hogy tudjuk, ha romantikus mozira adjuk a fejünket lányok, nők, asszonyok garmadája lepi el a vetítőtermet korosztálytól függetlenül, jó esetben egy láda papírzsebkendővel felszerelkezve. És persze néhányuk kíséretében felfedezhetünk egy-két vállalkozó szellemű, bátor muskétást, akik a békesség és a harmonikus együttlét kedvéért igába hajtják a fejüket, a futball Európa-bajnokság csábító hangulata ellenére. Feltehetően a támogatásukért cserébe a jutalomfalat sem sokat várat magára a film után. Nem mérhető a penicillin feltalálásához az a tény, hogy igény van a romantikára, a gyengébbik nem képviselői és olykor férfi társaik is kergetik az illúzióikat, szeretik viszontlátni az érzelmeiket, azok túlburjánzását, vágynak az igazi szerelem érintésére, fuvallatára és arra a reményre, hogy az álmok akár beteljesülhetnek a rideg valóságban is, rózsaszínre festve azokat a nyamvadt, szürke felhőket. Akkor kap el bennünket a pulykaméreg, ha ezt álnok módon kihasználják és olyan cukorban megrohadt befőttet tálalnak fel desszert gyanánt, amit legszívesebben a vetítés után azonnal kidobnánk magunkból a budi egyik kies sarkában.

Mivel az ilyen témájú alkotások számos veszélyt és aknát tartogathatnak, mindenképpen szükség van a jó ízlésre, a feszültséget piciny adagokban oldó humorra, vérbő karakterekre és egy olyan történetre, ami ugyan valószínűleg előszeretettel fürdőzik a klisékben, sablonokban és kiszámíthatóságban, mégis megkülönböztethetővé, ezáltal emlékezetessé válva hatol az emberi lélek bugyraiba. A Mielőtt megismertelek című mozi minden előzetes aggodalmunkra, félelmünkre rácáfolva, kisebb-nagyobb bukkanókra taposva megy át a vizsgán, elsősorban Emilia Clarke-nak köszönhetően, akinek nevét most már nem csak a Trónok harca miatt érdemes fölvésnünk, hanem azért mert sokoldalúságát és ezerarcúságát villogtatva bizonyítja, hogy valódi színésznővé érett. A sztori pontosan úgy alakul, ahogy azt egy szerelemdoktor, mondjuk dr. Csernus egy receptre felírná. Van egy srác, aki élete teljében egy szerencsétlen motorbaleset révén tolószékbe kényszerül. Az addig hedonista aranyifjú egy csapásra elveszíti az életkedvét és egy cinikus, zsörtölődő, lehetetlen alak lesz belőle, akinek már nem öröm, kizárólag nyűg a létezés eme formája. Egy álláshirdetés folyományaként szegődik mellé Louisa, a cserfes, életvidám, kissé szeleburdi teremtés, akiben sokkal több rejtőzik, mint amit a külvilág számára mutat magából. Ide-oda csapódik, erős szülői befolyás alatt áll és a barátja is úgy bánik vele, mintha a kapcarongya lenne és nem az egyenrangú partnere. Ugye nem kell hozzá Révai-lexikon, hogy kitaláljuk, mi következik ezután. Cupido mester egy zsák nyíllal a hátán munkába lép.

Készséggel el kell ismernünk, hogy egy romantikus film esetén előtörnek belőlünk olyan automatikus reflexek, mint a cinizmus, szarkazmus, hiszen annyi szemetet sodort elénk a szél az évek során, amiből akár várakat és dombokat is építhetnénk. Ha a miliőt kellene alapul venni, rögvest be is dobhatnánk a törülközőt. Bizonyos oligarcháknak és politika közeli buzogánynak nem lehet nehéz azonosulni azzal a Disney mesékből ismerős gazdagsággal, amivel az egyszerű pórnép maximum akkor találkozik, ha eljut Balatonra nyaralni, ahol az egyik bódéban végre úriasan megehet egy hekket és azt leöblítheti egy kancsó száraz olaszrizlinggel. Ezt a képet ellensúlyozná a hétköznapi család, ahol ugyan apuka munkát keres, de azért egy háromfogásos vacsorára, meg egy kisebb vityilló rezsijére, amiben laknak vagy hatan, még így is futja. Ebben a felemás társadalomrajzban, ami hasonló kórképet és tüneteket fest, mint A szürke ötven árnyalata című emberiség elleni bűntett, mégis van egy olyan mentőöv, amibe segítség gyanánt kapaszkodhatunk. És ezek a karakterek. Mert azok bizony váratlanul valóságosnak tűnnek.

Louisa, ez a különc, tinédzserkorából még éppen csak kiszabadult, furán öltöző, a világra rácsodálkozó jótündér egy kicsit olyan, mint Eliza Doolitle, a Pygmalionból. Persze nem annyira prosztó, de a szándékai nemesek, jókedvű és életvidám lány, aki elnyomja a céljait, vágyait, akaratát, nem teljesedik ki a maga csodás valójában, mert skatulyába rakják és az ebből való menekülésre nincs meg a kellő késztetése. A lénye, a kisugárzása viszont elsöprő és a személyiségében lévő virtuozitás úgy tör belőle időnként a felszínre, mint szunnyadó vulkán mélyéről a láva. És ekkor találkozik Williammel, a férfival, aki nyomorúsága következtében lemondott az életéről és kezdetben válogatott sértésekkel próbálja minél messzebbre lökni magától a lányt. Thea Sharrock rendező feszes ritmusú képekben adagolja a bemutatkozás feszültséget, a hűvös távolságtartást, majd érzékenyen és odaadóan jeleníti meg a kontraszt feloldását. William ugyanis fokozatosan felfedezi a lány különlegességét, ellenállhatatlan báját, amitől egy ideig felenged mellette és ami elég inspirációt ad neki ahhoz, hogy egy másabb életfelfogásra ösztönözze Louisát. Sharrock kínosan figyel arra, hogy kerülje az ömlengést, az elcsépelt mozzanatokat a kettőjük között kialakuló románcban és a kissé feltupírozott körülmények ellenére a realitás talaján tartsa a filmjét.

William szemlélete, magatartása persze támadható felület, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy aspektus, egy olvasat, ami kétségtelenül nem pozitív, talán önzőnek is hat, de létjogosultságával éppen az emberi természet és annak sajátosságai miatt lehetetlen vitába szállni. Sharrock finom hangolásokkal árnyalja a férfi kezdetben felvázolt egyéniségét, de a végső döntését tekintve merészen szigorú és következetes marad. A rendező kevesebb lendülettel ugyan, de életszagú háttérfigurákat teremt a története köré. Loiusa barátja például akár karikatúra is lehetne azzal, ahogy egoizmusa határtalanságával és szerelme esetlenségével megfojtja a lányt, ha nem tapasztalnánk ennek valóságát a mindennapokban. A Mielőtt megismertelek érzelmi vetülete határon mozog, de mindig akad egy jó ütemben bedobott poén, vagy egy ízlésesen megoldott szituáció, amelyek miatt nem tévelygünk egy emészthetetlenül szirupos irányba. Azonban még így is szemet szúr a zenei betétek lapossága, egysíkúsága, melyért cserébe az ezért felelős potentát fejét szívesen beledugnánk egy nyállal telített vödörbe, hogy ilyetén érezze át mit okozott nekünk a választásaival. Mert Ed Sheeran egyszer még elmegy, na de duplán már több mint émelyítő. Ez a Csillagainkban a hibánál is luxus lett volna.

Ha kisiskolások lennénk most szerelmi ódákat fogalmaznánk Emilia Clarke művésznőhöz. Mivel túlestünk rajta és már nem képzeljük, hogy egy napon egy modell vagy egy színésznő mellett ébredhetünk reggel, mindössze a csodálatunkról biztosíthatjuk őt. Elképesztő, amit művel, Clarke varázslatosan, energiáktól duzzadva, láthatóan élvezettel veti bele magát a szerepbe és zseniálisan lényegül át egy olyan lánnyá, aki némi segítséggel ébred rá saját tudatára, nem veszítve lelkesedését, optimizmusát, nevetését. Végtelenül természetes gesztusai, hibátlan mimikája, elragadó, sugárzó egyénisége kitörölhetetlenül hozza a szívünkhöz közel ezt az isteni teremtést. Bár a díjszezon még messze van, Emilia Clarke teljesítményéről vétek lenne elfelejtkezni a későbbiek során, mert ez elismerésekért ordít. Sam Claflin, akire Az éhezők viadalából emlékezhetünk, hitelesen bújik egy tolószékhez kötött ember bőrébe. Claflin kerüli a túlzásokat, visszafogottsága remekül párosul Clarke vitalitásával, ami gyümölcsöző együttműködésnek és kiváló összjátéknak ágyaz meg. Charles Dance elegáns és magabiztos, Janet McTeer pedig szerető és aggódó anya.

A Mielőtt megismertelek esetén talán csak egy nüansz hiányzott a teljes megdicsőüléshez és ahhoz, hogy korunk Love Storyjává nemesedjék. Így sem panaszkodhatunk azonban, mert kategóriájában minden bárgyúsága, kiszámíthatósága, rémisztő zenei egyoldalúsága ellenére is egy több mint tisztességes produktum, amiben még emlékezetes momentumok is akadnak szép számmal, hogy a sírósokról ne is beszéljünk. Érzékenyebb lelkületűeknek százas papírzsebkendő bevitele ajánlott. Emilia Clarke pedig végérvényesen szintet lépett, mert aki ilyen színvonalra képes, az nem csak harcos amazon ezután, hanem egy kitűnő drámai színésznő. Ezért sem veszthetjük őt szem elől.

7/10