Azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy Hofi mit szólna ahhoz, hogy egy egész iparág kerekedett ki abból, amit egykoron, még a setét kommunista érában elkezdett a debreceni színház színészklubjában. Igaz, akkor még szó sem volt stand-upról, hiszen ez egy amerikai, pontosabban angolszász felfedezés, olyan, mint az imperialista szódavíz, vagyis a Coca-Cola. Nem nagy kunszt, merthogy kiáll egy ember, többségében az a fajta, akinek van egy kis humora, meg sajna az is bepróbálkozik, akinek csak azt mondták, hogy van valami érzéke hozzá, de átvágták, megszívatták, ő meg komolyan vette. És az önjelölt mókamester sokszor vért hugyozva gazsulál a tapsért és a nevetésért, amit a jobbak könnyedébben, a selejtje pedig olykor csak kínkeservesen tehet ...

Nemhiába könyvelték el már régóta J.J. Abrams-t egyfajta Spielberg klónnak a filmiparban. Valószínűleg még álmában is egy moziteremben üldögél magányosan, vagy gyerekricsajban és musztereket nézeget. Kétségtelen, hogy vérbeli filmesről van szó, aki nem csak rendezőként, forgatókönyvíróként, hanem producerként is helyt áll. És ahogy egy polihisztorhoz illik, az is előfordul, hogy egyszerre több vasat tart a tűzben. 2008-ban Matt Reeves rendező-forgatókönyvíróval együttműködésben hoztak tető alá egy produkciót; az volt a neve, hogy Cloverfield. Igazából máig megfejthetetlen, hogy ez valami rövidfilmnek a kibővített változata akart –e lenni, mert tokkal-vonóval lezavarták bruttó nyolcvankét perc alatt és ha nem akarunk hazudni, ...

Egy erős pillanatra megállt bennünk az ütő, hogy Penélope Cruzt a szeretve tisztelt amerikaiak már csak nyálcsorgatónak használják, akinek kellemes testi adottságait muszáj előtérbe helyezni a hímek sóvárgó örömére. Az Agyas és agyatlanban nyújtott szerepére valószínűleg csukott szemmel bökött rá, a Zoolander 2-t meg talán ama büszkeségéből vállalta fel, hogy megmutassa, korát meghazudtolóan pipálja le kinézetileg a fiatal csitriket. Azonban a spanyol színésznőt vétek lenne leírnunk, hiszen a Vicky Christina Barcelonában kifejezetten nem az ellenállhatatlan külalakja, hanem az elbűvölő és karakán karakterformálása révén érdemesült az Oscar-díjra és Pedro Almodovar sem véletlenül hordozza a tenyerén, amikor közös munkára ...

Jó ideje tudjuk már, leginkább felnövésünk és tudatra ébredésünk óta, hogy az elvszerűség, mint olyan, egyenlő azzal a finggal, ami elszáll a levegőben. Olyan nincs. Legalábbis a hatalom közvetlen környezetében biztosan hiába keresnénk. Talán máshol sem találnánk, de a kormányzásban azért lenne oly fontos, mert mégiscsak az abban tevékenyen részt vevő politikusoknak lehetne az a dolga, feladata és kötelessége, ha már megválasztottuk őket, hogy a mi kis boldogulásunk alapvető feltételeit megteremtsék. Néha ildomos volna legalább azt mutatniuk, hogy igyekeznek. A kormány azzal, hogy visszavont egy kutyafuttában meghozott, saját házi boltjaikkal megbeszélt, azonban senki mással nem egyeztetett törvényt, most azt a látszatot próbálja ...

Amennyiben Bollywood-ra és az indiai filmgyártásra gondolunk, azonnal beugrik valamiféle táncikálós-zenélős össznépi kavalkád, ahol mindenkinek fülig ér a szája és kiesik a fogsora a ráerőltetett hallelujától. Kétségtelenül van egy ilyen oldala is, de mint majdnem minden, ez is csak fél igazság, mert abban a szakmai műhelyben is születnek olyan filmek, amelyek nem konvencionálisan szórakoztató darabok, hanem egy kicsit mélyebbre is nyúlkálnának az emberi természetben. Közös vonásuk, hogy a magyar mozikba egyik sem jut el. A magyarázat: rétegfilmek, amik egy kicsit sem csalogatják a közönséget. Nem lehet vitatkoznunk a Nagyfater árnyékában az ilyesfajta vélekedéssel, így hát inkább nekiállunk vadászgatni egyéb felületeken. Mert jó ...

Ha már a TV2 hírműsorainak főnökasszonya úgy gondolta, hogy az Echo Tv egyik adásrendezőjét, név szerint Miki Tímeát szerződteti a Tények felelős szerkesztőjének, úgy, hogy előtte még soha nem csinált ilyesfajta munkát, magyarul nulla tapasztalattal bír, megnéztük, hogy honnan is igazolta volna a polihisztort a Vajna-Habony tandem, ha le nem fújja az akciót a szőrős szívű, Dirk Gerkens. Kiválasztottunk hát egy díszes portékát a sok közül, amelyet, mint műsor próbáltunk górcső alá venni, hiszen más, mondjuk tartalmi szempontok alapján embert próbáló feladat elé állítottuk volna magunkat. Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, akinek nevét egy ország ismeri és fújja, Bayer Zsolt már elég régóta garázdálkodik ezen a ...

Aki megnézi Jimmy Fallon show-jának azt a részletét, amelyben Melissa McCarthy tátog valami slágerre, azt hihetné, hogy ennek a nőnek bődületes humora van. Aztán kénytelen-kelletlen beül A Főnök című férjével, Ben Falconéval közösen kotyvasztott családi purparléra és érzi, hogy becsapták, csak elhúzták a mézesmadzagot előtte azzal a promócióval. Persze már a Koszorúslányoknál sem igazán értettük, hogy mitől olyan térdcsapkodósan vicces képsor az, ha a színésznő összefossa a mosdókagylót a budi helyett. És ezért még bezsebelhetett egy Oscar-jelölést is. McCarthy kétségtelenül kivívott magának egy rangot az álomgyárban, a kissé túlsúlyos komikáét, aki csípőből tüzel, be nem áll a szája, kioszt mindent és mindenkit ...

Az ember hibázik, merthogy nagyon kevesen vannak, akik bűntelenül, szeplőtelenül élnek le egy életet. Mindenki beleszaladhat egy kisebb csínytevésbe, apróbb szabálytalanságba, amiért gyakran csak a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, hiszen ezek a gyarlóságok még nem érik el a törvényi felelősségre vonás szintjét. Amit Kiss László az úszóválogatott szövetségi kapitánya elkövetett az nem ebbe a kategóriában tartozik. Ötvenöt évvel ezelőtt, két társával együtt megerőszakoltak az egyikük lakásán egy felnőtt kor küszöbén lévő lányt. Ez a tény. Menthetetlen. Nincs és nem is lehet helye magyarázkodásnak. Egy sarjadó életet tettek tönkre akkor, ők hárman. Az is lehet, hogy az áldozat felépült, hogy végül megtalálta a ...

Talán még vannak olyanok, akik emlékeznek Eric Moussambani nevére a 2000-es Sydneyben rendezett nyári olimpiai játékokról. Ha mégis kimaradt, segítünk egy hangyányit. Moussambani volt az az egyenlítői-guineai úszó, aki 100 méteres gyorsúszásban úgy nyerte meg az előfutamát, hogy a többieket diszkvalifikálták, így egyedül szelte a habokat a kötelek között. Bár ez így egy kicsit túlzásnak tűnik, hiszen Eric inkább csak lubickolt, körülbelül olyan szinten, mint a négy éves Pistike a gyerekmedencében a strandon. A közönség a lelátókon azon izgult, hogy ne essen semmi baja, a parton az úszómesterek árgus tekintettel figyelték, hogy Moussambani képes lesz –e elérni a rajtkövet, vagy előtte süllyed el a vízben és akkor mehetnek egy ...

A Netflix nagyágyúi között próbál megélni a Flaked című vígjátéksorozat, és nem meglepő módon igen nehéz dolga van. Rendkívül hátrányos helyzetből indult, semmi hype-ot nem kapott, ami egy Netflix szériánál mindennél fontosabb, hiszen részenként se lehet bekapcsolódni, egyszerre adják le az évadot. Olyannyira nem kap(ott) semmit, hogy még maga a forgalmazó cég sem tolja a képünkbe online felületén, pedig ott sok minden volt már. 

Én is csak a sokadik oldal átböngészése után találtam rá, ami így utólag visszagondolva nem lehetett véletlen. Sok sebből vérzik a Flaked, az első egyből a szerkezetben jelentkezik: kinek az ötlete volt 8(!) epizódos vígjátéksorozatot csinálni? Főleg, hogy a legtöbb rész kevesebb, mint 30 perces ...

Tisztában vagyunk vele, hogy általában évente ajánlatos összegezni, különböző toplistákkal előhozakodni, azonban olyan ütemben ömlesztik ránk a filmeket, hogy olykor jól esik egy cseppet megállni, hátradőlni a karosszékben, egy pohár whisky, vagy tea társaságában, kinek mi a zsánere és számot vetni arról, mi történt röpke negyedév alatt a hazai mozipiacon. Nem kell kétségbeesni, nem fogjuk felsorolni az összes filmet, amivel megörvendeztettek, vagy megöklendeztettek bennünket a forgalmazók, tiszteljük a hagyományokat, úgyhogy szelektálunk. Kiválasztottunk tíz olyan alkotást, amiért érdemes volt kipengetni a jegy árát, még ha nem is voltak hibátlanok, valami olyat nyújtottak, amire nyugodt szívvel rásüthetjük azt, hogy élmény. ...

Eljött annak is a napja, amikor a Bazi nagy görög lagzi fejőstehenét előszedték az istállóból, hogy a tőgyéből folydogáló tej mellett még egy kis lóvét is kisajtoljanak belőle a család apraja-nagyjának nem kis örömére. Persze nem erőltették meg magukat, nem húztak gumicsizmát, nem jártak térdig a ganéban, hiszen felesleges volna, már a címadásnál is a lehető legkönnyebb utat választották, ahol még véletlenül sincs egy sorompó sem, odabiggyesztettek egy számot a jól bejáratott márkanév mellé, hogy a messziről jött idegen, vagyis egy ufó se tévedjen el a sűrű kanálisban. Megszólalnak a fanfárként funkcionáló ismerős dallamok, amik Zorba köpönyegéből bújtak elő és kezdetét veheti Dionüszosz második kísértetjárása a ...

Joachim Trier - aki szegről-végről rokona a legismertebb Triernek – debütáló filmjével, a Szerzőkkel olyan pontos generációs kórképet festett a húszas, harmincas korosztályról, hogy az felért azzal, mintha egy bunkósbottal kupán vágták volna az embert. Kijózanító volt, elgondolkodtató, Trier a mozi minden pillanatában értésünkre adta, hogy tisztában van a fiatalok észjárásával, életérzéseivel, úgy a bizonytalansággal, mint a kitörési vággyal, ami mögött hol határozottság lapul, hol pedig gyengeség és megalkuvás. A rendező nem akart egy kizárólagosan negatív, lehangoló látlelettel előállni, ezért a sorok mögé egy jó adag derűt, optimizmust és a végére egy pozitív felhangokkal terhes befejezést rejtett. Még ma is ...

Igazán furcsa összetételben adják a Blacklistet a nézőknek ebben az évadban: eddig példátlan módon három részre osztották fel, amiket egy-másfél hónapos időközönként adnak. Nem tudom, miért tértek át erre a módszerre, minek várakoztatni az embereket egy bő hónapig az utolsó hat részért? Sem anyagi, sem bármilyen más pozitív hozamot nem tudok elképzelni a szokatlan döntés meghozásának okaként, de ha korábban nem, április 7.-én megtudjuk!

Eddig lement tehát két adagban az első 17 rész, és hát ne tagadjuk: erősen megkérdőjelezhető kétharmad-évadot kaptunk. Tisztán két részre szakadt eddig a szezon, mégpedig a régebbi idényekre emlékeztető ötletes, humoros, vagy akár szép elemekre, és a borzasztóan lelombozó, unalmas, ...

Régen, hajdanában-danában egy Fábry Sándor nevű humorista képes volt arra, hogy megnevettessen egy országot. Vele született készsége révén érezte a poentírozást, válogatott szófordulatai bővelkedtek ívekben és dinamikában, filmgyári dramaturgként és forgatókönyvíróként rengeteg sztorit szippantott magába, amit ügyesen, frappánsan tudott előadni, kiegészítve a gyerekkori élményeivel, tapasztalataival, amin már a jelenkori stand-uposok is előszeretettel rugóznak. Persze nem mindenki volt oda érte, az túl szép lenne, sőt nem is jelenthet sok jót, hiszen az már gyanús, ha valakit eszeveszetten ajnároznak és még azt a vizet is áhítattal szürcsölik, amiben előtte az ember a koszos és büdös talpát mossa. Azonban Fábry tehetségét ...

Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ha Christopher Nolan kivonja a forgalomból Bruce Wayne-t a felemás Feltámadásban, akkor az úgy is marad, várva a postást a nyugdíjjal. Butaság. És még inkább annak tűnik, ha azt is tudjuk, hogy Superman, a másik DC Comics hős feltámasztása óta döglődik, mint a partra vetett hal. Legutóbb pont az a Zack Snyder ásta néhány tökösebb kapavágással mélyebbre a sírgödrét, aki most megpróbálta kihúzni onnan. Szép a bajtársiasság eme formája, amikor a sikeresebb képregény figura a halódó sorstársa segítségére siet. Nincs is benne semmi meglepő, hiszen az egyszer már elföldelt Bobby is egy zuhanyzóból kilépve csókolgatta az ő Pameláját Dallasban egykoron, Magdi anyus pedig egy seprűnyélen cirkált ...

Ha úgy közelítünk egy romantikus drámához, hogy olyat mutasson, amit eddig még nem láttunk, hallottunk vagy olvastunk, akkor nincs az az isten, hogy tíz perc után ne álljunk fel és hagyjuk ott az egészet. Éppen ezért lényeges, hogy valami olyat kapjunk ebben a műfajban, ami már a bevezetőjében megfog, érdekessé, esetlegesen életszagúvá tesz egy szituációt, emberivé a karaktereket és az érzelmeket is egy olyan szinten tartja, ami átélhető ugyan, de nem lesz feltupírozott és a valóságtól elrugaszkodott tündérmese, szerelemre áhítozó hercegnővel és fehér paripán érkező királyfival, akik az álmok mezején talán realisztikusak, azonban legtöbbször csak kizárólag ott működnek. Az élethez közük sincsen. Az 5 to 7 sem arra esküszik ...

Itt a tavasz, dagad a kertévék vezetőinek keblében a szenvedély, hogy valami olyan produktummal rukkoljanak elő, ami csalogató lehet a lakosság azon része számára, aki még kedvtelve hódol a hagyományos televíziózás egyre lohasztóbb és rothadóbb erejének. A Vajna-Habony tandem kiegészülve Dirk Gerkenssel a sértődött, ex RTL-es hadvezérrel most veti meg igazán a lábát az egykori csigatévé romos fedélzetén. Elkezdték kipucolni a bázist, hírfronton már látszik is az eredménye a rendcsinálásnak, Rogánné és Habony ex-feleségének bulvárban járatos barátosnéja leszerződtette a Fókuszos Gönczi Gábort, hogy arcvesztés nélkül tolmácsolja majd az ezer sebből vérző ellenzéki erők néhány megmaradt oszlopának lejáratását. Ebben ...

Nem magyar sajátosság, hanem világszerte tendenciózus a humor használata esetén az, hogy felkiáltójelet tesznek mellé. Ha esetleg nem lenne érthető, akkor a szádba rágják, addig csűrik-csavarják, faragják, úgy próbálják kifuttatni, hogy azon mindenképpen nevetni kelljen. Nem bíznak az ember ösztönös érzékeiben, inkább rásegítenek a rekeszizmok működésére. És ilyenkor gyakran előfordul, hogy az önfeledt jókedv mesterséges csiholása közepette saját magukat fektetik két vállra. Mint a pukkancs stand-upos, aki megsértődik a közönségre, mert nem érti a poénjait, mert fél üveg tömény következtében sem futja még egy negyed mosolyra se, nemhogy dobhártya szaggató röhögcsélésre, ezért erőlködik, már gyöngyözik a homloka, ...

Akármerre fordulunk a filmes palettán, azonnal szembe jön és elgázol valami folytatás. Csak a hülye kesereg mindig azon, hogy mennyire kiszivattyúzták a hollywoodi fogaskerekekből az agyat, mert úgyis pusztába kiáltott szólam, hiszen annyit sem ér, mint egy fogpiszkáló keresztbe fordítva. Mégis kit érdekel ez a nyavalygás? Amíg a nagymama befőttjét évről évre megdézsmáljuk a spájzban, mert az íze párját ritkítja, úgy ez nem mindegyik filmes duplázásról mondható el. Ugyanis azok egy része nemhogy kívánatos lenne, hanem éppen ellenkezőleg totálisan felesleges, még tartósítószerrel is nehezen fogyasztható. Aktuális B kategóriás csúcstermékünk sem azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a földhöz verve toporzékoltunk volna azért, ...