Itt a tavasz, dagad a kertévék vezetőinek keblében a szenvedély, hogy valami olyan produktummal rukkoljanak elő, ami csalogató lehet a lakosság azon része számára, aki még kedvtelve hódol a hagyományos televíziózás egyre lohasztóbb és rothadóbb erejének. A Vajna-Habony tandem kiegészülve Dirk Gerkenssel a sértődött, ex RTL-es hadvezérrel most veti meg igazán a lábát az egykori csigatévé romos fedélzetén. Elkezdték kipucolni a bázist, hírfronton már látszik is az eredménye a rendcsinálásnak, Rogánné és Habony ex-feleségének bulvárban járatos barátosnéja leszerződtette a Fókuszos Gönczi Gábort, hogy arcvesztés nélkül tolmácsolja majd az ezer sebből vérző ellenzéki erők néhány megmaradt oszlopának lejáratását. Ebben tiszta szívvel segédkezet nyújtanak a lojalitásukról és hitelességükről híres sameszek, akik azt tartják a média fő feladatának, hogy ne azt piszkálgassa, aki kormányon van, hanem aki véletlenségből megkérdőjelezi azok hatalmi mámortól megittasult intézkedéseit, vagy rejtélyes vagyongyarapodását, kezdve a tulajdonosaikkal. Hiszen így megy ez BBC elvek szerint. A szórakoztató részlegen még átmenet van, csata előtti zászlóbontás, így más ötlet hiányában leporolták a sztárokkal megspékelt főzőcskézést új szabályokkal, régi vetésforgóban elhasznált celebekkel. Három napig figyeltük a feltámasztott bacchanáliát, aztán elveszett, vak komondorként kóvályogtunk a szoba egyik sarkából a másikba, apátiában, mert nem volt egy polgármester, aki helyrepofozza a fejünket.

A Hal a tortán lejárt szavatosságú termék, aminek ismétléseivel még a kistesót ki lehet tömni, de úgy önmagában már semmiféle újdonságot nem tartalmaz, ezért szabályváltozásokkal próbálták megindokolni azt, hogy előkapták a frigó legmélyéről. Mivel a szórakoztatásban sincsenek erkölcsök, sem magas lécek, Kovács Lázár lépett Sági Szilárd helyére és vette át tőle a hoppmesteri karszalagot, meg minden mást. Lázár tolja is a rakat kajával megpakolt taligát az aktuális házigazdákhoz, akik most ketten vannak, mert csonka hét van, ne csak hárman árválkodjanak az asztal körül, abból nem lesz műsor. Merthogy itt ugrik az első majom a vízbe, Lázár zöldségesként funkcionál, mint Józsi bácsi a megboldogult Szomszédokból, aki a pizzafutárokhoz hasonlóan házhoz viszi az alapanyagot, a celebeket tehát még attól is megkímélik, hogy le kelljen fáradniuk a piacra, vagy a közelben lévő hipermarketbe. Mire való is az, nem kell ide az életszag, meg az előre megbeszélt bratyizás, hiszen a sztár nem ember, hanem fényesen ragyogó csillag, akinek a végterméke sem büdös, hanem rózsaillatú. Háromféle menühöz való alapanyagot tartalmaz a talicska, amit nagyapáink még arra használtak, hogy kihordják a felgyülemlett ganét a tehenek alól. Na és itt jön a következő akadály, a házigazdák ugyanis hiába találták ki a fogásokat, ahhoz, hogy elkészítsék, át kell vergődniük öt kvízkérdésen meg egy olyan ügyességi feladaton, amit a kisiskolások csinálnak a napköziben, amikor már nem tudják mivel lekötni magukat, mert annyira unatkoznak.

Lázár átvedlik Vágóvá és lejátszik egy mini Legyen Ön is milliomost!, persze nem műveltségi kérdésekkel, hiszen nem égetjük a kedvenceinket, ha nem muszáj, inkább olyan fejtörőkkel, amik a heti vendégek életével kapcsolatosak. Ennél a résznél pedig elkezdhetjük a harakirit, vagy jobb esetben berakhatjuk a cumit a szánkba, mert hát úgy őszintén kit érdekel, hogy Liptai Claudia mi akart lenni kiskorában, vagy Sipos Peti mit gyűjtögetett gyerekként. Miután túlesünk az erőltetett hangulatkeltésen, kirakták a paradicsomleves betűtésztáiból azt a szót, hogy csirkecombcsont és eldőlt, hogy az általuk megálmodott menüt főzhetik –e, megkezdődhet a kotyvasztás. És jön megint egy csavar, Lázár szöcskeként pattog oda az alkalmi szakácsokhoz, hogy megzavarja őket például azzal, hogy bokszkesztyűt rak a kezükre, vagy tojásokat egy tálban a fejükre, esetleg sílécet a lábukra. Mint egy úttörő csapatversenyen 1987-ben. A hangulat is olyan, Siposék isznak, Tóthék dalolásznak és röhögcsélnek, a Liptai-Tilla páros csipkelődik, a néző pedig kínlódik, fészkelődik, unatkozik és undorodik. Legfőképpen saját magától, hogy erre egyáltalán kíváncsi. Lázár a végén kóstol, aztán szubjektíven pontoz, ki tudja miért ad Liptaiéknak öt pontot, amikor annak a desszertnek olyan lyukacsos a teteje, mint a szitának, láthatóan el lett baszva, de kicsire nem adunk, neki valamiért ők a legszimpatikusabbak. Jöhet a vendéglátás, az első részben még némi fikázással, aztán tövig hatoló smúzolással, bájolgással, mintha lépes mézet nyalogatnánk.

Kovács Lázár nagyra nőtt Duracell nyuszi, egy félresikerült modern Latabár, akinek állandóan jár a lába, a keze, ha mást nem, fogsort villant és az sem zavarja, hogy a konyha, ami elvileg szentély, az itt kuplerájjá degradálódik. Ha színész lenne, mutogatni kéne a növendékeknek, hogy na látjátok, így nem szabad. Lázár nem csak azoknak idegesítő, akik főznének, hanem a nézőnek is. És hát a vendégek, bejáratott, elnyűtt arcok, elsősorban a Mirigyes srácok, Siposék, akik az elmúlt tíz évet azzal töltötték – mivel a magyar popzene halott -, hogy keringtek egyik showból a másikba és ahol megfordulnak úgy érzik, hogy nekik híven saját magukhoz humorosnak kell lenniük. Már régen nem azok, inkább görcsösek a megfelelni vágyástól, mint Szabó Zsófi a szomszédos csatornán. Ettől aztán beöltöznek Terence Hillnek és Bud Spencernek és ha nem főznének hagymás babot, azt is hihetnénk róluk, hogy ők a csehszlovák Lolka és Bolka, vagy Frédi és Béni a két kőkorszaki szaki. Az a helyzet, hogy az önkontroll segítene ezeknek az aranyos fiúknak is, hogy mikor kellene abba hagyni, vagy legalább egy kicsi szünetet tartani, mert van olyan, hogy nincs ihlet, esetleg szükséges némi alkotói szabadság. A megújulás miatt, azért, hogy ne használódjanak el teljesen, hogy ne őrölje fel őket a malom. Azzal is tisztában vagyunk persze, hogy ugathatunk mi, amikor a pénz beszél.

Liptai Claudia és Tilla sem tudnak új színeket hozni, csak a szokásos kopottakat. Előbbi nyeherészik és játssza a harsány, vagány, nagyszájú libát, aki mindenre csípőből válaszol és közben leendő cukrászmesterként pironkodik a félrement süteménye miatt. Tillában van a legtöbb bizodalmunk és neki vannak a legjobb beköpései, egészen addig, amíg el nem fárad, amikor láthatóan visszahúzódik egy kicsit, unja, majd erőre kap, mert megszólal benne egy hang, ahhoz, hogy kultúrát terjesszek, vagy Propagandát csináljak, néha filmeket, ezt is be kell vállalnom, itt sem vallhatok szégyent. Na és Tóthék, a Vera meg a Gabi, a tűz és a víz, akikkel kapcsolatban Liptainak megint kicsúszik a száján, hogy világszínvonal. Nem vagyunk képesek erről leszokni, mert szeretünk nagyot álmodni és közben megfelejtkezni arról, hogy a világon legalább egymillió hasonló dalos pacsirta bontogatja szárnyait, akiknek normális dalszerzők írnak slágereket és olyan menedzsmentjük van, akiknek van némi fogalma trendekről, brandekről, zenei irányzatokról. De Gabi legalább Kazinczyként újítja meg a nyelvet, amikor a kiválóan felvert tojáshabja után ösztönösen kiáltja el magát: „Hoppá cuppá ez ki lett verve!” Világszínvonal. Az. Hoppá cuppá!

Siposéknál az első adásban még azt hihettük, hogy megússzuk a legkínosabb momentumot, a produkciót, amivel végképp lejáratja magát minden celeb, de nem Liptaiéknál már pillecukrot tömködnek a szájukba és közben beszélni próbálnak, mint az oviban. Tóthék pedig a zongoristával tartanak egy olyan házibulit, ahol Sipos Peti fejen pördül, ami közös vonatozásba fullad és ahonnan a „welcome drink” felszolgálásánál fordulnánk sarkon, visszaadva a mojitos poharat, hogy köszönjük szépen, akkor egy házzal arrébb állnánk, ahol egyrészt vendég is van, másrészt buli is, nem csak azt gyilkoló döbbenet. Hevér Gábor művész úr színészi tevékenysége előtt meghajlunk, nagyra becsüljük, de amit itt felolvastatnak vele, azt visszautasítjuk minden jó ízléssel megáldott ember nevében. Neki is ezt kellett volna tennie. Még mindig rádiókabaré, még mindig penészes szóvirágok és hozzá bumfordi dorgálások, amolyan pedellus módra. A Hal a tortán a küldetéssel együtt csúszott félre, olyan, mintha folyamatosan hányatni akarnának vele. A csatorna tulajdonosainak azt javasolnánk, mint az egyetemista lány a fejeseknek, hogy gyorsan szedjék össze magukat, vagy inkább jelentsenek csődöt és menjenek az állam bácsi képében tündöklő Eximbankhoz kuncsorogni újabb kölcsönért, mert ez nézhetetlen és szánalmas. Akik pedig szeretik a kihívásokat, azoknak jövő héten itt lesz az ártatlan szemű és patyolattiszta lelkű Lagzi Lajos börtön sztorikkal, első kézből, aki közben már Mexikóban egy szál fecskében trombitál, Döglégy Zolee, aki már csak a nevében gengszter és Cseke Katinka búvárruhába préselve. Nézze az, akinek hét anyja van és cápauszony a farka helyén. Jó étvágyat hozzá! Hoppá cuppá!

Hal a tortán – A küldetés TV2 2016. március 16. – március 18. 20.10-21.30