Igazán furcsa összetételben adják a Blacklistet a nézőknek ebben az évadban: eddig példátlan módon három részre osztották fel, amiket egy-másfél hónapos időközönként adnak. Nem tudom, miért tértek át erre a módszerre, minek várakoztatni az embereket egy bő hónapig az utolsó hat részért? Sem anyagi, sem bármilyen más pozitív hozamot nem tudok elképzelni a szokatlan döntés meghozásának okaként, de ha korábban nem, április 7.-én megtudjuk!

Eddig lement tehát két adagban az első 17 rész, és hát ne tagadjuk: erősen megkérdőjelezhető kétharmad-évadot kaptunk. Tisztán két részre szakadt eddig a szezon, mégpedig a régebbi idényekre emlékeztető ötletes, humoros, vagy akár szép elemekre, és a borzasztóan lelombozó, unalmas, átgondolatlan és amatőr részekre. 

Az első pár részre inkább az előbbi volt jellemző, míg egészen az kétharmadot záró két rész kivételével a többire az utóbbi. 

Ez a kettősség jól megfigyelhető tulajdonképpen, ha a két főszereplőnket vizsgáljuk. Keen elkeserítő játéka tökéletesen jelképezi az átgondolatlan és nevetségesen nagyzoló ügyeket, a kínos FBI jeleneteket, és a szégyenletes egyéb hibákat (hogy lehet egy évadon belül egyszer Budapestnek, majd Varsónak, végül Drezdának eladni Budapest látképét??)Kínos FBI jelenetek alatt azt értem, hogy nem tudtak leszokni a hihetetlen irodai történésekről: Lizzy besétál, elkiabálja magát, hogy éppen most mit mondott neki Reddington, és a véletlenül épp ott álló és valamit tanulmányozó másik két ügynök fölnéz a kivetítőre, amire Aram egy gombnyomással (ő ugyanúgy most hall minden először) minden információt képekkel együtt felvarázsol. Ekkor, miután egymás szavába vágva hihetetlenül gyors olvasási képességről tanúságot téve felolvassák a fontos dolgokat képernyőről, besétál a főnök, ő talán még Aramnál is gyorsabban átlátja az ügyet két-három szó hallatán, és kiadja a legsemmitmondóbb parancsait( Kapják el!/Hozzák be!/Siessenek!).

 Reddington folyamatos nagyszerű szereplése pedig a ritkán, de akkor nagyon eltalált bűnözőket, és a szintén ritkán, de akkor ötletes ügyeket és megoldásokat szimbolizálja. Ilyen jó részként a 17.-et nevezném meg, korrekt bűnözővel, rendes és fordulatos történettel, még ha egy kis drótátvágást bele is csempésztek, ahol Aram egy telefonos kamerával egy bomba feléről készült felvételből egy kattintással tervrajzot készített, amiről pedig amint ismeretes, alig fél perc alatt le lehet diktálni, hogy mit kell átvágni.

A világot uraló szervezettel örülök, hogy elbántak, az pont eddig volt jó, remélem nem jut eszükbe visszahozni.

A szülőkből és Tomból is ki lehetne még valamit hozni, remélem megteszik ezt nekünk az utolsó hat epizódban, hogy pozitív élményként könyvelhessük el ezt az évadot is.  

(Teljes évados kritika évadzárás után)