Mielőtt Arnold Schwarzenegger egy kicsivel több, mint hét évnyi kaliforniai kormányzóság után visszakéredzkedett Hollywoodba, alapvetően két műfajban jeleskedett. Nagyobbrészt a testi felépítésének és impozáns alkatának megfelelően akciófilmekben, kisebb hányadában könnyed limonádékban. Persze előfordult olyan is, hogy a kettő keveredéséből állítottak össze számára egy nevetésekkel, olykor kényszerű mosolyokkal dúsított, szolid, vagy némileg komolyabb verekedésekkel és lövöldözésekkel megspékelt egyveleget. És mi tagadás Schwarzenegger egész jól elboldogult ezekkel. Lehet, hogy a színészi képességeit tekintve sokan állva hagyják és a beszédkészsége sem vetekszik egy ízig-vérig amerikai irodalomprofesszoréval, de ezek ...

Nem lehet kikerülni őket. Bármerre futunk a kibertérben, biztos, hogy összetalálkozunk velük. A nemzeti együttműködés rendszerének álompárjával. Az aranyásóval és az aranyával. Nem bújnak el. Vállalják önmagukat és a kapcsolatukat. Példát mutatnak. Már csak az a kérdés, hogy kinek? A mélyszegénységben élőknek? Vagy azoknak, akik éjt-nappallá téve dolgoznak, mégsem jutnak semmire? Esetleg Pista bácsinak, a nyugdíjas lottónyertesnek, hogy hagyja ott Terka nénit, akivel végiggürizték az életüket együtt, tán még gyerekeket is felneveltek és fogjon magának egy fiatal bukszát, aki mellett körbeutazhatja a világot. És persze egyenes derékkal büszkélkedhet vele, hogy a pénzéért cserébe tutujgathatja és csöcsörészheti a maga kis ...

Bukás, bukás hátán. Hosszú idő óta ez a pénzügyi és nívóbeli mérlege Johnny Depp filmográfiájának. Egyszerűen nem tud olyat csinálni, hogy kedvezzen az egyre csökkenő számú közönségének és azoknak a rajongóknak, akik még nem fordultak el tőle. Borzalmasan választ forgatókönyveket, a Transzcedens, vagy a Mortdecai című moslékok például emberi fogyasztásra alkalmatlanok, maximum vallató eszközként állnák meg a helyüket. Az Alice folytatásában pedig annyira minősíthetetlenül selejt munkát végzett, hogy az kapásból elveszi bárkinek a maradék kedvét attól, hogy megnézze abban a Fekete misében, amiben körülbelül elfogadhatóan teljesített. Depp önmaga paródiájává degradálódott, egy olyan valaha volt filmsztár lett, aki az ...

Zavaros az egész, ami itt van. Valami ilyesmi hangzik el a női főhős szájából a film felének környékén és hajlamosak vagyunk nagyon mélyen egyetérteni vele. Sőt, ha már itt tartunk, kinevezhetjük ezt a legújabb Alien összeröffenés legfontosabb és legfőbb mottójának. Azt meg csak úgy mellékesen tesszük hozzá, hogy Ridley Scott láthatóan félgőzzel, néha a jóleső, délutáni szundikálásából felriadva halászik a zavarosban. Ez annak fényében különösen meglepő, hogy a Covenant promóciós körútjának egyik állomásán azt nyilatkozta, hogy már látja a Prometheus gyengeségeit és visszásságait, igyekezett levonni a tanulságokat és ezúttal kiküszöbölte a hibákat és a sorozat presztízsén esett csorbát. Egyetlen probléma van ezzel ...

Talán nem fellengzős kívánság azt várni egy krimitől, hogy lepjen meg. Ez persze többféle úton-módon történhet. A legkézenfekvőbb az lehet, amikor bizonytalanságban tart minket az elkövető személye azzal, hogy az utolsó percig tippelgetjük, hogy vajon ki állhat a rejtélyesnek tűnő bűncselekmény, vagy bűncselekmények mögött. Ezzel szorosan összefügg a tettének motivációja, az az indok, amitől a bűntény végrehajtása elkerülhetetlenné válik. Előfordulhat az is, hogy nem kell találgatnunk a tettes kilétére vonatkozóan, hiszen az adott, azt megfejtik helyettünk. Ilyenkor viszont fontos szerepet játszhatnak a lelki folyamatok, azok az ösztönösen, vagy kevésbé ösztönösen működő védekezési mechanizmusok, amiken keresztül a bűnös ...

Önmagában az, hogy valaki majd öt percig ugrabugrál a tévé képernyőjén és ezt tornának próbálja eladni, minden, csak műsor nem. És ezért nem is odavaló. Tudjuk, hogy régen az átkosban, amikor mindössze egyetlen csatorna borzolta az idegeket és az ízléseket, volt egy TV Torna nevezetű szösszenet, ahol többek között Plágium Paja bácsi és kedves családja mutatta be a terpeszállásokat és fejkörzéseket. Akkor még meggypiros melegítőben, amin nemcsak magyar címer volt, hanem vörös csillag is. De könyörgünk, a világ azóta megváltozott. Már nem Skála van, hanem Tesco, a csatos Bambit is eltörölték a színről a legalább annyira mérgező és szennyező üdítőitalok és a Keravillra, vagy a Müszire is kizárólag retro reklámfilmekből ...

Azt mondják, akinek humora van, annak mindene megvan. És ilyen szempontból lényegtelen az, hogy az illető férfi –e, vagy nő. Persze a kőkorszakban élők szerint, akik még elfelejtettek kibújni a barlang árnyékából, csak az erősebbik nem kiváltsága lehet az, hogy poénokkal, vagy vicces beszólásokkal szórakoztassa a nagyérdeműt, miközben a világ már fordult akkorát, hogy elhiggyük, ennek semmi köze sincs a nemi hovatartozáshoz. Egyszerűen adottság és tehetség kérdése. Amíg idehaza alig találunk női komikákat, vagy ne adj isten stand-uposokat, addig Amerikában már ez a probléma is megoldódni látszik. Az más lapra tartozik, hogy azokról, akik ott népszerűséget és elismertséget szereznek, Európában, vagy más kontinenseken azt sem ...

A folytatásokat akkor sem lehet elkerülni, ha nincs szükség rájuk. Volt egy olyan érzésünk A galaxis őrzői első része után, hogy ezt békén kellene hagyni. Pontosan azért, mert üde színfoltot jelentett a képregényfilmek elcsépelt, megfáradt és olykor nagyon leharcolt területén. A lazasága, a frissessége, a nagyszerűen eltalált és feltálalt humora, a változatos és rendhagyó zenei aláfestése, valamint a karakterek sokrétűsége és ellenállhatatlan bája messze kiemelte abból a megúszós, középszerűnek is alig nevezhető átlagból, amibe a műfaji mozik nagy része szügyig beleesett. Jó, most lehet üvölteni, hogy Rozsomák legutóbb milyen pozitív tölteteket kapott. Valóban. Harmadjára. Előtte meg kétszer is halálra untatott. A galaxis ...

Pedro Almodóvart soha nem szabad leírni. Még akkor sem, ha az utóbbi időben már közel sem tudott olyan egyedi ízeket bemutatni, mint egykoron. A szenvedélyesen érzéki, néhol radikálisan formabontó, máskor nyersen és fájdalmasan érzelmes spanyol zseniből, a női lélek hamisíthatatlanul őszinte tudorából egy megfáradt, időnként hevesen önmagát ismételgető biztonsági játékos lett, aki képtelennek látszik arra, hogy megújuljon, vagy valami gyökeresen mást csináljon, mint az eddigiek. Olykor nagyon úgy tűnt, hogy nincs is valódi szándéka erre. Azt azonban nem feledhetjük, hogy Almodóvar egy-egy gyengébb eresztése, vagy fásultabbnak, laposabbnak tűnő mozija csak az ő bivalyerős, néhol egészen zseniális életművéhez képest harmatos, ...

Előkerült az ingatlankupec. Persze eddig sem volt láthatatlan, csak nem nagyon igyekezett találkozni az újságírók azon képviselőivel, akik még mernek kérdezni. Megbújt a főnöke háta mögött, cipelte a táskáját és csendesen szemlélődve üldögélt a Parlament padsoraiban, vagy a bálványát imádva Brüsszelben. De nem beszélt, inkább nem nyitotta ki a száját. Néma együttműködőt játszott. Legutóbb ugyanis, amikor összehívta a tollforgatókat egy sajtótájékoztatóra, hogy hazudjon valami szépet, csúnyán beégett. Az ott lévő zsurnaliszták úgy megpörgették a kis herceget, mint gyerek a búgócsigát. Az ingatlankupec nem merte kimondani még azt sem, hogy füllentett, nemhogy azt, hogy hazudott. Inkább ugyanazt ismételgette és az ...

Ha valaki felhúzná a szemöldökét a film címét olvasván, megnyugtatjuk, hogy ez most nem az a 2002-es A kör. Ez egy másik. A magyar forgalmazó vagy alibizett, vagy szándékosan, egy okos marketinghúzás keretében ugyanazt az elnevezést használta, mint sok évvel ezelőtt annál a bizonyos amerikai horrornál. A tükörfordítással nincs is gondunk, a megtévesztés meg úgy néz ki nem erkölcsi kategória. Az más kérdés, hogy akinek kedve szontyolodik erre a friss A körre, az tíz perc után rá fog jönni, hogy ezúttal egészen más műfajról van szó. Hiszen itt egy velős társadalmi kérdéseket feszegető majdhogynem pubertáskori dáridóról van szó, ami azt próbálja körülszimatolni, hogy a szociális média és a digitális világ mennyire az uralma ...

Enyedi Ildikónak már igazán kijárt, hogy újra nagyjátékfilmet rendezhessen. Csaknem húsz évet várt rá, hiszen legutóbb a 90-es évek végén kapott erre lehetőséget (Simon mágus). Mivel azonban a mi kis országunk szereti elpazarolni a tehetségeit, néha felemeli, hogy aztán azzal a lendülettel el is felejtse, kénytelen volt mással eltölteni a kieső időt. Például a Terápia című sorozattal, vagy rövidfilmekkel. Pedig Enyedi nem mondható sikertelen és díjak nélküli művésznek. Számos nemzetközi elismerésben részesültek a filmjei, az első mozija (Az én szerelmem) Cannes-ban rögvest a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamerát hozta el, de nyert még Velencében, Locarnoban és más rangos fesztiválokon. Az is igaz, hogy Enyedi rendezései soha nem ...

Nem mindenkinek kenyere a beszéd. Vannak olyan szakmák, ahol nem is feltétlenül szükséges, hogy az ember értelmesen, szépen, a lehetőségekhez mérten összefüggően, az alanyt és az állítmányt pontosan egyeztetve szólaljon meg. A temetőcsősz például elboldogul az életben anélkül is, hogy a kommunikációja cicerói magasságokba emelkedne. Nem is követelmény nála, nem is ezért kapja a fizetését. Más kritériumok vonatkozhatnak azonban arra a politikusra, akit többek között azért juttat a szegény választópolgár a Tisztelt Házba, mert azt gondolja róla, hogy zökkenőmentesen, nagyobb torzítások és kilengések nélkül használja azt a magyar nyelvet, amit megtanult kétéves korában. Vagy egy kicsit később. Tuszi Úrnak, az állampárt ...

Gyakran nincs szükség a műfaji besorolásokra. Merthogy vannak olyan mozik, amelyek egész egyszerűen lerúgják magukról a kategorizálást és ezzel együtt azt, hogy különböző skatulyákba, vagy dobozokba pakoljuk őket. Persze a filmes turmix precíz, pontos és legfőképpen sikeres elkészítése nemcsak időt igényel, hanem egy tökéletes koncepciót is. Ennek felállításához pedig nem árt az sem, ha egy alkotó tisztában van a műfaji sajátosságokkal, ezek eltérő hatásfokával, hogy aztán, amikor vegyíti ezeket, ne egy zűrzavaros káosz kerüljön a néző elé, hanem egy olyan harmonikus elegy, ami az összetevők keveredésével lesz igazán egyedi, letisztult és karakteres. És ehhez nem elég az, ha valami fejben és papíron működik, mert ennek ...

A magyar iroda és bürokrata élet abszurd szélsőségeit képernyőn megjelentető sorozat 2012-ben rajtolt el az m1-en, eddig hat évadot vettek fel és sugároztak a nézők felé, 2015 óta a Duna TV-n.

...

Szeretjük az unatkozó szépasszonyokat. Van bennük valami, amitől ellenállhatatlanok, egyszersmind egzotikusak lesznek. Talán azoktól a sejtelmes titkoktól, amiket a látszólagosan csilli-villi életük felszíne alatt rejtegetnek. A Lila Akác köz vonzó milfjei, Született feleségek címen nyolc évadon keresztül tartották sakkban a nézőket, úgy, hogy az irántuk való érdeklődés soha nem csökkent jelentős mértékben. Legalábbis Amerikában semmiképpen. Az HBO idén bemutatott új produkciója, a Hatalmas kis hazugságok tematikában mutat némi hasonlóságot a híres előddel. Nagyjából ennyiben ki is merül a két széria közös halmaza, mert a többi összetevőben már akadnak számottevő különbségek. Az első, ami azonnal szemet szúr, hogy itt egy ...

Annak azért van egy kellemes bukéja, amikor egy színész térfelet vált és átmegy a kamera túloldalára. Különösen akkor, ha saját magát rendezi. Lehet, hogy pikáns a megosztás, de korántsem példa nélküli. Mel Gibson és Kevin Costner ilyen formában szereztek egy-egy Oscar szobrot a vitrinjükbe, előbbi a Rettenthetetlennel, utóbbi az egyébként embert és ülepet próbáló Farkasokkal táncolóval. Ben Affleck sem panaszkodhat, igaz őt producerként díjazták az Argo-akcióért. Rendezőként még jelölni is elfelejtették. Pedig kétségtelenül jobban instruál, mint játszik, a legutóbbi fiaskója (Az éjszaka törvénye) ellenére is. Ewan McGregor tehát nem egyedülálló módon igyekezett a tűzkeresztség alá, amikor úgy döntött, hogy ...

Felébredt már Miniszterelnök Úr? Kinyitotta végre a szemét? Látja a tömeget? Maradt még egy csöppnyi józan realitásérzéke? Ha igen, akkor azt is kapiskálhatja, hogy ez már nem az az eufórikus öröm, amit a futball EB közben tapasztalt. Mostanában nem azért masíroznak a körúton, állítják le a forgalmat és a villamosokat, mert Dzsudzsák véletlenül eltalálta a kaput és gólt lőtt. Nem, az ok az Ön számára ennél jóval szomorúbb és prózaibb. Elegük van a nemzeti együttműködés rendszeréből és legfőképpen elegük van abból a kormányzásnak hazudott rosszízű nacionalizmusból, amelynek az a lényege, hogy minden évre jusson legalább egy ellenség, akit gyűlölni lehet és aki ellen uszítani kell. Miközben ez a lehetőségekkel teli, ...

A James Bond-filmeken, mint tipikus kémfilmeken szocializálódott társadalomnak a svédek megmutatták, hogy milyen egy kém élete náluk. Életszerűbb és valósághoz közelebb eső, benne ugyanúgy központi szerelőként A Kémmel.

...

Az évszázad pere. Ezzel a magasztos, ünnepélyes és kissé talán túlzó címkével vonult be az amerikai jogtörténelembe az a büntetőeljárás, amelyben O.J. Simpson-t, az egykori NFL-klasszist, neves futójátékost, majd Hollywoodban is szerencsét próbált színészt, vagy valami olyasmit azzal vádolták, hogy megölte volt feleségét, Nicole Brown Simpson-t és annak barátját, Ronald Goldman-t. Az ügyészségnek olyan bizonyítékok voltak a kezében, amelyek alapján egyértelműnek és megcáfolhatatlannak látszott Simpson bűnössége és az sem éppen a híresség malmára hajtotta a vizet, hogy amikor le akarták tartóztatni, elmenekült a hatóságok elől és először a repülőtér felé vette az irányt. Érdekes, hogy a vád ezt a tényt és a tervezett ...