A célegyenesbe fordultunk, hiszen már csak néhány napot kell aludnunk és eldől, hogy idén kik vehetik kézbe azt a kopasz szobrot, ami a filmvilág legjelentősebb díjának minősül. Persze bőven lehet érveket felsorakoztatni amellett, hogy miért tévedés az Oscart piedesztálra emelni és többet gondolni bele, mint aminek szánják. A díjátadás ugyanis már nagyon régóta inkább egyfajta show, ahol a valóban sztárnak nevezhető hírességek felvonulnak, megmutatják magukat, tiszteletüket teszik a ceremónián, aztán elmennek valamelyik after partyra berúgni. Az a mozi, amelyik megkapja a fődíjat, korántsem biztos, hogy az év legjobb filmje és ugyanezt a többi kategóriánál is el lehetne mondani. Azonban azt sem vitathatjuk egyelőre, hogy még mindig az Oscar határozza meg a filmszakmát, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem találtak ki nála jobbat. Marad tehát ez a mérce és a sovány konklúzió, hogy olykor talán jobban is jár egy alkotás, ha nem részesül ebben a kitüntetésben, mert jóval több olyan klasszikusunk, vagy egetrengető élményünk van, amik nem voltak díjazottak, mint amelyek végül elnyerték az Amerikai Filmakadémia egyre vénülő tagjainak kegyeit. Felsorolásba nem kezdünk, fanyalogni sem fogunk, inkább felmérjük a terepet, megnézzük az esélyeket, hogy vajon mi várható a filmes ünnepen február 28-án Los Angelesben.

A technikai díjakat, az operatőri kivételével, valamint az animációs, dokumentumfilmes, rövidfilmes részleget ezúttal száműzzük a listánkról, mert minden tiszteletünk és szeretetünk ellenére ezek kevésbé érdekelnek minket, egy kicsit tölteléknek gondoljuk, így kiválasztottunk tizenkét kategóriát azok közül, amelyek inkább lekötik a fegyelmünket. A filmeket nagyjából meg lehetett nézni mozikban, vagy lemezen, végső lehetőségként, ha minden kötél szakad, online felületeken. A különböző kategóriákban megtippeljük, hogy az Akadémia mely alkotókat és alkotásokat fogja favorizálni és egy kis szubjektivitást belecsempészve azt is elmondjuk, hogy mi kinek, kiknek osztanánk a díjat. Veselkedjünk neki, természetesen a főbb kategóriákat a végére hagyjuk, fokozva az izgalmakat.

Legjobb eredeti betétdal: 

• Earned It (Szürke ötven árnyalata) – Ahmad Balshe, Jason Quenneville, Stephan Moccio és Abel Tesfaye
• Manta Ray (Racing Extinction – A kihalás kora) - Antony Hegarty és J. Ralph
• Simple Song #3 (Ifjúság) - David Lang
• Til It Happens to You (The Hunting Ground) – Diane Warren és Lady Gaga
• Writing’s on the Wall (Spectre) – Jimmy Napes és Sam Smith

Az Oscart kapja: Writing’s on the Wall (Spectre) – Jimmy Napes és Sam Smith

Az Oscart kapnia kellene: Simple Song #3 (Ifjúság) - David Lang

Ez a kategória idén tömény borzalom, legfőképpen azért, mert valószínűleg az üzekedő macska kantátája, a legújabb Bond kaland betétdala, Sam Smith fület repesztő nyivákolásában és szánalmasan maníros előadásában bezsebeli a díjat. Förtelem, de az Akadémia ízlését sajnos ez szolgálja ki a legjobban. Mi örülnénk, ha mégis elismerésre találna David Lang csodás Simple Song-ja az Ifjúság című moziból, Sumi Jo briliáns szopránjával, amely ezek közül magasan a legjobb szerzemény véleményünk szerint. Az más kérdés, hogy a választék sem volt túl acélos, amit hűen jelez, hogy a nomináltak közé két dokumentumfilm zenei aláfestése is bekerült, ami nem éppen gyakori momentum. Azonban Sam Smith rémisztő nyávogására semmilyen felmentő kifogást nem fogadunk el.

Legjobb eredeti filmzene:

• Aljas nyolcas – Ennio Morricone
• Carol – Carter Burwell
• Star Wars VII: Az ébredő erő – John Williams
• Kémek hídja – Thomas Newman
• Sicario – Jóhann Johannsson

Az Oscart kapja: Aljas nyolcas – Ennio Morricone

Az Oscart kapnia kellene: Aljas nyolcas – Ennio Morricone

Ez a kategória az olasz mesterről kellene, hogy szóljon idén és nem azért, mert az Aljas nyolcas a legjobb munkája, hanem, mert miután ötször jelölték, aztán kapott egy sehol nem jegyzett életműdíjat, illene egy szoborral valóban honorálni azt, amit a filmzene műfajában Morricone letett az asztalra az elmúlt évtizedekben. Az meg már csak a sors iróniája, hogy nem egy Sergio Leone klasszikusért kapná, amiért ténylegesen megérdemelné, hanem egy olyan filmért, amely leginkább tisztelgés a műfaj előtt és még nem is igazán western, inkább egy karakterközpontú kamaradráma. És abban sem kiemelkedő. A legveszélyesebb ellenfele talán Carter Burwell lehet, ha a Carolt valamivel kárpótolni szeretnék azért, hogy a fontosabb kategóriákban esélye sincs.

Legjobb operatőr:

• A visszatérő – Emmanuel Lubezki
• Aljas nyolcas – Robert Richardson
• Carol – Edward Lachman
• Mad Max – A harag útja – John Seale
• Sicario – Roger Deakins

Az Oscart kapja: A visszatérő – Emmanuel Lubezki

Az Oscart kapnia kellene: A visszatérő – Emmanuel Lubezki

Szegény, szegény Roger Deakins! Ez a tizenharmadik jelölése, úgy, hogy az utóbbi négy évben folyamatosan ott van a nomináltak között, sőt 2008-ban két filmmel is, úgy tűnik azonban ezúttal sem viheti haza a szobrot. Azért különösen szomorú ez, mert hosszú évtizedek óta az élvonal részét képezi a pályája, minőségi munkák tömkelegével, csak hát most is van egy, aki beelőzi őt. Pedig nincs nála kvalifikáltabb, tehetségesebb operatőr a szakmában, aki kiérdemelte volna már az Oscar-díjat. Egyébként is ez az a lista, amely ellen semmilyen óvást nem tudunk benyújtani, mert a tavalyi év krémje képviselteti magát. Emmanuel Lubezki pedig valószínűleg történelmet ír, hiszen jó néhány jelölés után az idei évben, egymás után harmadjára lesz díjazott. Annyi üröm lehet az ürömben talán, hogy ez a leggyengébb eresztés a három közül, hiszen a Birdman és a Gravitáció is színvonalasabb és meghatározóbb élmény, mint A visszatérő, ami inkább csodás természetfilm, mint mozgóképes remekmű. Lubezki képeit azonban még egy kiállítás alkalmával is szívesen megtekintenénk.

Legjobb idegen nyelvű film:

• Saul fia (magyar) rendező: Nemes Jeles László
• Mustang (francia) rendező: Deniz Gamze Ergüven
• Egy háború (dán) rendező: Tobias Lindholm
• A kígyó ölelése (kolumbiai) rendező: Ciro Guerra
• Theeb (jordán) rendező: Naji Abu Nowar

Az Oscart kapja: Saul fia (magyar) rendező: Nemes Jeles László

Az Oscart kapnia kellene: Saul fia (magyar) rendező: Nemes Jeles László, Mustang (francia) rendező: Deniz Gamze Ergüven

A szívünkhöz legközelebb álló kategória, amiben Szabó István Mephisto című filmje révén már van egy díjunk és huszonnyolc év után ismét van egy jelölésünk, ami szoborra váltható. Az esély tényleg nagy, hiszen minden jelentősebb elismerést magáénak tudhat a Saul fia, azonban hatalmas baklövés lenne, ha túlságosan elbizakodottakká válnánk. Az Oscar ugyanis más tészta, nagyon sok múlik a marketingen és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bár a magyar mozi megrázó és katartikus, de a Mustang a legnagyobb ellenfele jóval pozitívabb, életigenlőbb szemléletű és ezt nagyon szokták szeretni az Akadémia tagjai. És mivel korrektek és igazságosak akarunk lenni, ezért el kell, hogy ismerjük, a Mustang egy minden ízében szerethető, kiváló film, ami legalább annyira megérdemelné az elismerést, mint a Saul. Ezért is tettük oda Nemes Jeles munkája mellé, miközben a dupla díjazásnak szinte a nullához közelít az esélye. Mindenesetre már az eredmény izgalmáért is érdemes talán fennmaradni hétfő hajnalban és ezt lehet ugyan szőnyeg alá söpörni, de kétségtelen, hogy nagyon sok ellendrukkere van a mozinak itthon, amit nehéz akceptálni, hiszen tény, hogy elsősorban az alkotóké a dicsőség, viszont nem szabad felednünk, hogy Nemes egy országot is képvisel maga mellett. És ez történetesen magyar. Nem ártana azért örülnünk.

Legjobb adaptált forgatókönyv:

• A nagy dobás – Adam McKay és Charles Randolph
• A szoba – Emma Donoghue
• Brooklyn – Nick Hornby
• Carol – Phyllis Nagy
• Mentőexpedíció – Drew Goddard

Az Oscart kapja: A nagy dobás – Adam McKay és Charles Randolph

Az Oscart kapnia kellene: A szoba – Emma Donoghue

Minden jel és előzetes várakozás azt sugallja, hogy Adam McKay és Charles Randolph elviszik a díjat és ez nem is lenne érdemtelen, hiszen A nagy dobás forgatókönyve valóban jól találja el az arányokat, lendületes és a különböző szálakat is mozgásban tartja. Azonban nekünk egy fokkal kedvesebb Emma Donoghue munkája, amit a saját könyvéből ültetett át mozgóképes formátumba, ugyanis nagyszerűen csupaszította le úgy a művét, hogy alapvetően kevés helyszínt mozgat, mégis sokszínűen ábrázolja az emberi kapcsolatokat, azok érzelmi skáláját és mindvégig feszültté, izgalmassá, lebilincselővé teszi A szobát. Azt viszont egyáltalán nem értjük, hogy hol marad innen Aaron Sorkin, amikor a Steve Jobs forgatókönyve mind dialógusaiban, mind dramaturgiában mestermunka és az év egyik, hanem a legjobb szkriptje. A mellőzése súlyos hiba. Annyit mindenképpen érdemes még megjegyeznünk érdekességképpen, hogy Phillys Nagy a Carol forgatókönyvírója magyar származású.

Legjobb eredeti forgatókönyv:

• Agymanók - Josh Cooley, Ronnie del Carmen, Pete Docter és Meg LeFauve
• Ex Machina – Alex Garland
• Kémek hídja – Matt Charman, Ethan Coen és Joel Coen
• Spotlight – Tom McCarthy és Josh Singer
• Egyenesen Comptonból - Andrea Berloff, Jonathan Herman, S. Leigh Savidge és Alan Wenkus

Az Oscart kapja: Spotlight – Tom McCarthy és Josh Singer

Az Oscart kapnia kellene: Spotlight – Tom McCarthy és Josh Singer

Sokan felhördültek a jelöltek felsorolásakor, hogy Tarantinonak hűlt helye van az Aljas nyolcas forgatókönyvével. A helyzet az, hogy beférni talán befért volna az öt közé, de nem olyan ősbűn a hiánya, mint az előző kategóriában Sorkiné. Tarantino mostani munkája ugyanis csak halovány másolata a korábbi gyöngyszemeinek. A Spotlight győzelmét így szinte semmilyen veszély nem fenyegeti és ha a kínálatot nézzük, nem is lenne erre ok, mert Tom McCarthy és Josh Singer forgatókönyve egy megbízható és kiváló alapanyag, ami jól mutatja be az újságírók nyomozásának egyes fázisait, hogy az ne fulladjon unalomba. Persze azért hozzátesszük, hogy a többi munkával szemben sincsenek lényeges problémáink, Spielberg például javarészt az íróknak köszönheti, hogy a Kémek hídjával visszapaterolta magát a filmes térképre. Alex Garland pedig nagyon egyedi hangulatú filmet teremtett az Ex Machinából.

Legjobb női mellékszereplő:

• Jennifer Jason Leigh – Aljas nyolcas
• Rooney Mara – Carol
• Rachel McAdams – Spotlight
• Alicia Vikander – A dán lány
• Kate Winslet – Steve Jobs

Az Oscart kapja: Kate Winslet – Steve Jobs

Az Oscart kapnia kellene: Alicia Vikander – A dán lány

Nincs abban a megállapításban semmi újdonság, hogy idén a két mellékkategória jóval erősebb a színészek vetélkedésében, mint az elvileg csúcsnak számító főszereplők közötti megmérettetés. A nőknél az előzetes várakozások és a már kiosztott díjak alapján két színésznőre redukálódik a verseny. Vikander a színész szakszervezetnél tarolt, míg Winslet elnyerte a Golden Globe-ot és az Angol Filmakadémiánál (Bafta) sem talált legyőzőre. Ember legyen a talpán, aki ezek után teljes, száz százalékos biztonsággal megjósolja a végső nyertest. Azért gondoljuk, hogy Winslet viszi haza a szobrot, mert az Akadémia hagyományokat tisztelő, konzervatív szavazóinál talán jobban feküdhet Steve Jobs legfőbb bizalmasának karaktere, másrészt a rutin és a díjra nem váltott jelölések egyaránt Winslet malmára hajtják a vizet. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Vikander tavaly két filmben is letette a névjegyét, mert az Ex Machinában legalább annyira lenyűgöző és megbízható volt, mint A dán lányban. Megkockáztatjuk azt is, hogy az előbbiben maradandóbbat és emlékezetesebbet nyújtott, mint az utóbbiban, ahol különben is inkább főszerepet játszott és csak azért indították ebben a kategóriában, hogy maradjon némi esélye a szobor elnyerésére. Azon egy percig sem lehet vitatkozni, hogy Vikander nagy tehetség, aki évek óta szem előtt van, de csak most ért be igazán. Ezért is szeretnénk, ha mégis ő győzne, de valami azt súgja, hogy Kate Winsletnél landol a díj, annak ellenére, hogy az utóbbi években szinte kivétel nélkül az a színésznő nyert, aki a színész szakszervezetnél behúzta a kategóriát. Azért említsük meg a többieket, mert Jennifer Jason Leigh Tarantino révén megint jogosan került középpontba, Rooney Mara egyenrangú társává vált Cate Blanchettnek a Carolban, Rachel McAdamstől pedig olyan színeket láthattunk a Spotlightban, ami eddig abszolút nem volt jellemző rá. Egy hiányzóról azonban muszáj megemlékeznünk, hiszen Jane Fonda felejthetetlen perceit az Ifjúságban csak a külföldi filmkritikusok méltányolták (Golden Globe jelölés), holott a színésznő teljesítménye mellett itt sem kellett volna jelölés nélkül elmenni. Az viszont már nehezebb kérdés, hogy kit negligáltunk volna az ő helyén.

Legjobb férfi mellékszereplő:

• Christian Bale – A nagy dobás
• Tom Hardy – A visszatérő
• Mark Ruffalo – Spotlight
• Mark Rylance – Kémek hídja
• Sylvester Stallone – Creed

Az Oscart kapja: Mark Rylance – Kémek hídja

Az Oscart kapnia kellene: Mark Rylance – Kémek hídja

Ha lehet a férfiaknál még nagyobb az összevisszaság, mint a nőknél ugyanebben a kategóriában. Stallone behúzta a Golden Globe-ot, a színészek szakszervezeténél az itt nem is jelölt és némiképp hiányzó Idris Elba nyert a Beasts of No Nation-ben nyújtott egészen kivételes alakításáért, míg a Baftát nem egészen meglepő módon Mark Rylance vitte el. És akkor most kéne megjövendölni, hogy kié lesz az Oscar. Sylvester Stallone sokak szíve csücske lehet és az életművéért persze megérdemelné az elismerést, még a sok lyukas és hozzá méltatlan szerep mellett is, sőt ha az idei botrányt nézzük, mely szerint már második éve nincsenek a mezőnyben fekete művészek, talán valamelyest kárpótolnák a Creedet, hogy az egyetlen jelölését díjra válthassa egy fehér színész révén. Jellemző lenne. Meg aztán jól hangzik, hogy valakit harminckilenc év után megsüvegelünk ugyanazért a szerepért, amiért már egyszer hagytunk üres kézzel távozni. Benne van a pakliban, mégis úgy gondoljuk, annak ellenére, hogy Stallone is megdolgozott a szoborért a Creedben, azt végül Mark Rylance, ez a Brezsnyev szemöldökű színész tarthatja majd a markában. És itt sem beszélhetünk jogtalanságról, hiszen Rylance uralta Spielberg moziját, sokszor lejátszva a színről Tom Hanks-t is, amit még az a pletyka is megfejel, hogy állítólag nagyon közkedvelt és hatalmas reputációja van a kollégák körében. Itt is aláhúzhatjuk azonban, hogy mindegyik vetélytársnál jó helyen lenne az Oscar, sőt még azoknál is, akik hiányoznak. Jacob Tremblay A szobában Brie Larson gyermekeként tett tanúbizonyságot bámulatos természetességről, Steve Carell A nagy dobásban mutatta meg a Foxcatcher után már másodszor, hogy mennyire sokoldalú és színes karakterszínész. És  már megemlítettük Idris Elbát, akinek jelölése esetén nem csodálkozhattunk volna, sőt ezzel a nominációval némiképp tompítani lehetett volna a kialakult cirkuszt is. Amennyiben Stallonét mégis kihívják a pódiumra, az mindenképpen megható pillanat lesz, lehet, hogy mégsem fogják kihagyni, az Akadémiánál ezt sosem lehet tudni.

Legjobb női főszereplő:

• Cate Blanchett – Carol
• Brie Larson – A szoba
• Jennifer Lawrence – Joy
• Charlotte Rampling – 45 év
• Saoirse Ronan – Brooklyn

Az Oscart kapja: Brie Larson – A szoba

Az Oscart kapnia kellene: Brie Larson – A szoba

Meg lehet nyugodni, fel lehet sóhajtani, szinte kizárt, hogy Jennifer Lawrence díjra váltsa negyedik jelölését, viszont aki azt gondolja, hogy a nominációja is érdemtelen, talán kockázza ki részletről, részletre a Joyt, mert bár a film közel sem tökéletes, Lawrence megmozdulásai élményszámba mennek. Lehet szeretni, lehet utálni, de nem árt azért közben objektívnek maradni, Lawrence ugyanis tényleg elemi erővel bíró, ösztönös színésznő. Azonban ez az év és ez a kategória most Brie Larsonról szól. És ennek jogosságához pláne nem férhet kétség. A szobában az eddig sem a tehetségtelenségéről ismert Larson valósággal berobbant. Zseniálisan alakította az anyát, jól hangsúlyozta a figura belső őrlődését, vívódását, úgy, hogy cseppet sem erőlködött, inkább finom vonásokkal rajzolt és az azonosulást ezáltal pillekönnyűvé tette. Bámulatos teljesítmény, Larson előtt nagy út állhat, a karizmája, attitűdje sok mindent elbír, már csak megfelelő forgatókönyvek és alkotók kellenek ahhoz, hogy ehhez hasonlóan szárnyaljon tovább. Blanchett sem kevésbé varázslatos a Carolban, viszont az nagyon kipukkadt az Oscarnal a szezon végére és különben is a Blue Jasminért két éve vehette át a díjat. Charlotte Ramplinget a jelölés mindenképpen megillette és a díj sem kerülne rossz helyre, csak talán a 45 év is kikerült egy kissé a látókörből a finisre. Saoirse Ronan esetén egy hangyányit bizonytalanok vagyunk, mert voltak nagyszerű pillanatai a Brooklynban, főképp, amikor a határozott és erősebb énje volt a porondon, de összességében talán amiatt lehet itt, mert nem volt nála jobb, miközben nem vitathatjuk, hogy akármi lehet még belőle. A nomináció valószínűleg ad egy újabb lendületet a pályájának. Olyan nagy hiányzóról itt nem tudunk beszámolni, talán még Marion Cotillard-on el lehetett volna egy pillanatra gondolkozni a Macbeth miatt, de ez csak kósza felvetés, hiszen maga a film nagy csalódás volt.

Legjobb rendező:

• Lenny Abrahamson – A szoba
• Alejandro González Inárritu – A visszatérő
• Tom McCarthy – Spotlight
• Adam McKay – A nagy dobás
• George Miller – Mad Max - A harag útja

Az Oscart kapja: Alejandro González Inárritu – A visszatérő

Az Oscart kapnia kellene: Tom McCarthy – Spotlight

Inárritu mindent megnyert, amit meg lehetett idén és egy cseppnyi kétségünk sincs afelől, hogy a medve árnyékából kilépve itt is győzedelmeskedni fog. Tavaly talán nem is volt vita, amikor a Birdmannel diadalmaskodott, bár Linklatert nagyon szerettük a Sráckor életszagúságáért, megható felnövéstörténetéért. Most azonban van bennünk szkepszis jócskán, mert továbbra is fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy A visszatérő semmi más, mint egy látványos szemfényvesztés, ami inkább magamutogatás, fennhéjázó öntömjénezés, mint felejthetetlen remekmű. Arra is kíváncsiak lennénk, hogy azok közül, akik magasztalják, vajon hányan lennének képesek végignézni még egyszer, úgy, hogy nem vakaróznak, feszengenek a székben és nem is állnak fel a vetítés közben azzal, hogy kösz, ebből elég volt, nem kérünk repetát. A rendező mozija mögött ugyanis ott bűzölög az Oscar-díj után epekedés, az a mérhetetlen vágy, hogy újra a kezében szorongassa a szobrot, miközben A visszatérőben nem mutat semmi olyan érdemlegeset, amit például Terrence Malicknél már ne láthattunk volna. Lubezki képei és beállításai nélkül az egész pedig egy fabatkát sem érne. Tom McCarthy viszont megközelítette, sőt talán utol is érte Az elnök emberei etalonját, ami nem kis teljesítmény, hiszen az előd sem ma született, pont 1977-ben versenyzett a díjért a Rockyval. A Spotlight tényleg egy biztos kézzel levezényelt majdnem tökéletes korlenyomat, ami izgalmassá tud tenni egy elvileg nem túl érdekfeszítő újságírói nyomozást.  McCarthyval viszont ugyanaz a probléma, mint Adam McKay-jel, nem tudnak ellenállni a gagyinak és ez itt nem egy jó ugródeszka. George Miller már a jelölésért is hálás lehet, Abrahamson pedig fiatal, neki számtalan esélye adódhat még, ha folytatja A szobával megkezdett utat. Ha hiányzóról lehet megemlékezni, talán Ridley Scott neve ugrik be a Mentőexpedícióért, de amennyiben itt lenne, akkor sem zavarná különösebben Inárritu sikerét.

Legjobb férfi főszereplő:

• Bryan Cranston – Trumbo
• Matt Damon – Mentőexpedíció
• Leonardo DiCaprio – A visszatérő
• Michael Fassbender – Steve Jobs
• Eddie Redmayne – A dán lány

Az Oscart kapja: Leonardo DiCaprio – A visszatérő

Az Oscart kapnia kellene: Michael Fassbender – Steve Jobs

Az alaposan felvizezett kategóriában DiCaprio győzelmére biztosabban lehet fogadni, mint arra, hogy valaha megkerül Farkas Flórián érettségi bizonyítványa. Persze láttunk már karón varjút, azonban a színész tényleg megnyert A visszatérővel, amit csak lehet és most már az Akadémia sem akadályozhatja meg, hogy beteljesüljön a világ óhaja. Ne feledjük azonban azt sem, hogy DiCaprio nem az Oscar-díjtól jó színész, hanem azért, mert van tehetsége a szakmához, jól választ szerepeket és olyan rendezőkkel dolgozik, akik kihozzák belőle a maximumot. Tavaly előtt például nyugodtan hazavihette volna már a szobrot a Wall Street farkasáért, hiszen az alakításával vaskosan megszolgálta az árát. A visszatérőben pedig nem is a karizmájára volt szükség, hanem a fizikai állóképességére. Mondjuk ebben sem vallott szégyent. Mégis ahogy két éve inkább neki adtuk volna a díjat, idén annak a Michael Fassbendernek, akivel szintén mostohán bánik az Akadémia, hiszen csak a 12 év rabszolgaságért kapott jelölést, miközben a Shame című filmben is emberfelettit nyújtott. Most pedig úgy volt Steve Jobs, hogy nem is átalakult, hanem eggyé vált vele. Ezúttal a vereség biztos tudatában készülhet a ceremóniára, annál is inkább, mert a szóbeszéd szerint nem is hajlandó kampányolni maga mellett. A szerénysége tiszteletre méltó, csak semmit sem ér, mert Oscar-díjat marketing nélkül legalább annyira lehetetlen nyerni, mint a magyar filmekhez becsábítani a nézőt. Cranstonnak örülünk, mindössze az a szomorú, hogy a Trumboért van itt, ami egy teljesen átlagos alakítás, így valószínűleg inkább a Breaking Badnek szól a nomináció. Damon önmaga volt a Mentőexpedícióban és mint ilyen szerethető figura, de az Oscar túlzás. Ahogy Redmayne esetében is, hiszen azt kijelenthetjük, ha előfordulna az a gyalázat, hogy megint nyer, jövőre bojkottáljuk a díjátadást. Már tavaly is zúgolódtunk, hogy megverte azt a Michael Keatont, akit most cserébe nem is jelöltek a Spotlightért, miközben legalább annyira kimagasló volt, mint a Birdmanben. És nincs a jelöltek között Tom Courtenay a 45 évért, Michael Caine vagy Harvey Keitel az Ifjúságért és Samuel L. Jackson az Aljas nyolcasért sem. Azért egy kicsit hiányoznak.  

Legjobb film:

• A nagy dobás
• A szoba
• A visszatérő
• Kémek hídja
• Mad Max – A harag útja
• Mentőexpedíció
• Spotlight
• Brooklyn

Az Oscart kapja: A nagy dobás

Az Oscart kapnia kellene: A szoba

Nem kockázatos kijelenteni, hogy az idén tényleg kiegyensúlyozott és meglehetően kiélezett a verseny a fődíjért. A nagy dobás nagyot dobott azzal, hogy a producerek ezt a filmet találták a legjobbnak, A visszatérő viszont megnyerte a Golden Globe-ot és a Baftát is és a rendezői díjnál is hatalmas esélyes. Ezért gondoljuk, hogy az Akadémia most megosztja a két elismerést a mozik között és Brad Pitt ismét felmehet a színpadra a díjért, ezúttal is produceri minőségben. A Spotlight sem esélytelen, bár egy kicsit fáradni látszik. A szobával együtt talán ennek a két filmnek tudnánk a legjobban örülni, mert a maga műfajában mindkettő remekmű, melyek érvényessége életre szóló. A szoba ugyan nem nyerhet, de a szívünkhöz azért áll a legközelebb, mert egy olyan perspektívából mutatja meg a szülő-gyermek közötti végtelenül szoros köteléket, amely mindenki számára borzongató lehet. A többi mozi az esélytelenek nyugalmával szállhat ringbe, ezeknél már a nomináció is a megtiszteltetés kategóriájába tartozik. Ha pedig A visszatérő nyeri el a fődíjat, azzal nyugtatjuk magunkat, hogy máskor is volt már olyan, hogy olyan mozit díjaztak, ami most nagyon szépnek és magasztosnak tűnik, de az idő próbáját már nem biztos, hogy kiállja. Mert ki emlékszik már A földkerekség legnagyobb showja című filmre, ami 1952-ben nyert, miközben a Délidő, amelyik kikapott, klasszikussá vált. És ez csak egy példa a sok közül.

Nos, a lista erősen szubjektív, azzal vitatkozni, nemhogy illő, hanem kötelező is, mert ahány ház, annyi ízlésvilág. Elképzelhető persze, hogy az Akadémia meglep minket és alaposan rácáfol a tippjeinkre. Meglátjuk hétfő éjjel, hiszen a köztévé büdzséjébe az is belefért, hogy megvegye a jogokat és így végre normális csatornán szoríthatunk a magyar érdekeltért és nem kell különböző streameket bogarászni, amelyek szaggatnak, lassulnak, vagy egyszerűen behalnak. A show házigazdája pedig a fekete Chris Rock lesz, aki egészen biztosan elsüt egy-két poénpatront az előzetes mizériáról. Tény, hogy nem kellett volna a balhé és néhány ügyesebb, nem is érdemtelen jelöléssel ki is foghatták volna a szelet a botrány vitorlájából. Az is tény viszont, hogy a filmnek nincsen színe, az vagy jó, vagy rossz, esetleg közepes és ebből a szempontból édes mindegy, hogy hány fekete alkotó közreműködik benne. Hétfő éjszaka tehát adjuk át magunkat egy cseppet a csillogásnak. Igaz csak tévén keresztül, mert nem vagyunk Vajna Tímea. De még a férje sem.