A 2010 óta regnáló kormány stratégiai ágazatként tekint a labdarúgásra. A korábban mostohaként kezelt sportág jelentős állami forrásokhoz jutott - és jut a mai napig. Korábban hiába volt ifjúsági- és sportminiszter Gyurcsány Ferenc, később miniszterelnökként nem tulajdonított különösebb jelentőséget a látványsportoknak, így a labdarúgásnak sem. Mondhatnánk erre azt, Nyugaton is így megy ez, a szponzorok és tulajdonosok üzemeltetik a klubokat, építik a stadionokat, akadémiákat - miért kellene ennek másként működnie Magyarországon? Csakhogy a magyar nagyvállalkozói réteg meglehetősen szűk, a magyarországi multik pedig nem tartották jó ötletnek és kifizetődőnek a presztízs nélküli, botrányokkal átszőtt, eredménytelen honi futball támogatását. Laczkó  Mihály - egykori MLSZ-elnök - a minap így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: "..Én az Antal- és a Horn-kormány idején is voltam MLSZ-elnök, egyetlen fillért sem kaptunk a labdarúgásra. Innen-onnan szedtük össze amolyan kegyelempénzekből a működéshez szükséges összeget. Volt, hogy egy évig nem tudtuk kifizetni a telefonszámláinkat.” A 2000-es években alig telt el úgy egy-egy szezon, hogy bajnokság közben ne jelentett volna csődöt valamelyik kiscsapat, nem volt ritka a külföldi szerencselovagok szerepvállalása - majd gyors távozása - sem. Így jutunk el 2010-ig.

Csányi Sándor MLSZ-elnök és Orbán Viktor (forrás: Nemzeti Sport)

Amikor is 2/3-os parlamenti felhatalmazást kap Orbán Viktor és pártja. A miniszterelnöknek gyerekkorától szenvedélye a labdarúgás, korábban felcsúti színekben lőtte is a gólokat alacsonyabb osztályokban. Bár több magyar klub sálát magára vette már, jelenleg elkötelezett rajongója a Videoton FC-nek, illetve a Puskás Akadémiának. Előbbi tulajdonosa Garancsi István, utóbbi mögött Mészáros Lőrinc áll. Érdekesség: 2008-ban a Viasat3-on Orbán azt mondta (Kölykök c. műsor, műsorvezető: Majoros Péter 'Majka'), "..hamarabb voltam Újpest-szurkoló, mint fideszes", és kedvenc színe ennek megfelelően a lila. Nagyobb utakat is megjárt már a gimnáziumi éveit Székesfehérváron töltő Orbán Viktor, mint a Megyeri út-Sóstói Stadion távolság, és ne feledjük, az Első-Orbán-kormány alatt - bár nem a mostanihoz hasonló mértékben - éppen a lila-fehérek voltak a kedvezményezettek. Ebben az időszakban alig volt szabad hely az újpestiek mezén - az OTP mellett a MOL is feltűnt a IV. kerületieknél.

A magyar futball tehát szinte romokban, bár ne feledjük, 2009 őszén a Debrecen Bajnokok Ligája-csoportkörbe jut, amit magyar klub azóta sem tudott megismételni. Alacsony költségvetés, kevés néző, rossz társadalmi megítélés, fogadási botrányok, évtizedek óta sikertelen válogatott - ezzel kellett valamit kezdeni a miniszterelnöknek. Nulladik lépésként meggyőzte Csányi Sándort, vezesse ő a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Ha valaki vitatná Orbán - szerintem - megkérdőjelezhetetlen szerepét a magyar labdarúgásban, érdemes felidézni két pletykát, melyek - bár igazságtartalmukról soha nem győződhetünk meg - jól rámutatnak a rendszerre. A 2010-es futball vb döntőjét eredetileg Egri Viktort közvetítette volna, ám - a mérkőzést szokásához híven a helyszínen megtekintő - Orbán (vélhetően egy közvetítő segítségével) 'leszólt', legyen inkább Gundel Takács Gáboré a mérkőzés. A másik sztori szerint Berlinbe közösen utaztak ki Csányi Sándorral, hogy tárgyaljanak Dárdai Pállal és a Hertha vezetésével - hadd maradjon a fiatal és meglehetősen sikeres, közkedvelt szakember a válogatott élén (is). Azok a feltételezések, miszerint a magyar NB1-es mérkőzéseket gyakran kormányon vagy párton belül lebeszélik, azt gondolom légből kapottak és hamisak - jó példa erre a Puskás 2016-os kiesése. Ha valóban közvetlenül irányított lenne a bajnokság, aligha fordulhatott volna elő ilyen szégyen a felcsútiakkal. Sokkal inkább van szó közvetett irányításról, azaz az arra érdemesnek vélt klubok jelentős költségvetéssel gazdálkodhatnak, míg mások rá vannak bízva saját tulajdonosaikra, a valójában nem létező piaci viszonyokra. Ezzel együtt is előfordulhat persze, hogy egy szezon alatt sem jön ki a pénzügyi különbség a pályán, a Budapest Honvéd büdzséje maximum a 6-8. legnagyobb Magyarországon, mégis elhódították az aranyat. Ám hosszabb távon nincs mese, a sokkal több pénzből gazdálkodó klubok ki fognak emelkedni - legalábbis az alacsony színvonalú magyar első osztályból, mely a 33. hellyel "büszkélkedhet" Európában. No persze, a magyar szinten csillagászati összegek már korántsem olyan elrugaszkodottak, ha külföldre is vetünk néhány pillantást. A 3,5-4 milliárdos büdzsével rendelkező FTC és Videoton itthon azt vesz meg, akit akar, és olyan légiósokat is hozhat, akikről 4-8 éve álmodni sem merhettek az akkori ügyvezetők, vezetőedzők - mégis megszégyenítő eredményekkel kell évről évre szembenéznünk a selejtezők során. A jelenleg legmagasabban jegyzett klub a Videoton (175.), utána jön a DVSC (201.), majd Ferencváros (304.), Győri ETO (323., ám a Quaestor-botrány miatt csak most jutottak fel a másodosztályba), MTK (342.), DVTK (343.). Utánuk következik a Budapest Honvéd, amely a cseppet sem előkelő 344. helyet foglalja el az európai klubok rangsorában (utolsó öt év nemzetközi eredményei alapján készülő UEFA-koefficiens). A top 200-ban egyetlen csapatunk van, vélhetően az sem sokáig, hiszen öt éve ért el nagy sikert a Sousa-féle Vidi - Európa Liga-csoportkör, majd ott két győzelem.

A Liverpool ex-sztárja, Fernando Torres és Bodnár László (Origo)

Ha a magyar átlagember meghallja, magyar foci, gyakran asszociál a - szerinte eltúlzott mértékű - stadionépítésekre. Annyit kapott már a kormány, és főleg személyesen Orbán ezért, hogy érdemes megnézni az előzményeket, motivációkat is, mielőtt még kígyót-békát kiáltunk a jelenlegi vezetésre. A 'stadionépítési láz' előtt évtizedekig alig volt infrastrukturális fejlesztés a magyar labdarúgásban, omladozó lelátók, betört ablakú öltözők, göröngyös pályák jellemezték a 2000-es éveket. A nemzeti stadionunknál sokkal modernebbet lehetett találni akár Kazahsztánban, a DVSC egyik kupaellenfele megdicsérte az Oláh Gábor utcai stadiont - apró szépséghiba, hogy ő az edzőpályára gondolt. Nem emlékszem, hogy akárki azt állította volna: 'ha lesznek modern, szép stadionok, nem lesz gond a futball színvonalával sem'. Ugyanakkor ne lepődjünk meg, ha politikai térben értelmezik sokan a stadionépítéseket - hiszen a politika volt az, amely - Orbán Viktor vezetésével - benyomult a magyar labdarúgás szöveteibe 2010 után. Amikor a családok az állatkertben, plázákban, színházban, wellness-hétvégéken hozzászoknak a tökéletes kiszolgáláshoz, magas szintű szolgáltatásokhoz, nehéz kicsalogatni a legelvakultabbakon kívül bárkit az NB1-es stadionokba, ha azoknak mosdóiban gyakran nem folyik a víz a csapból (bár sokszor addig jó, míg nem folyik..). Az alapgondolat tehát kétségkívül helyes: új pályákat építeni országszerte, a régieket felújítani, a profi klubok számára XXI. századi létesítményeket építeni, lendületet vinni a honi labdarúgásba.

A stadionépítési hullám részeként új létesítményt kapott, vagy kapni fog a DVTK, a Szombathely, az MTK, az FTC, a Puskás Akadémia, a Mezőkövesd, a Balmazújváros, a Vasas, a Budapest Honvéd, a Videoton, a DVSC, a Kisvárda - és más NB2-es, NB3-as klubok (illetve a Puskás Ferenc Stadion épül, és otthont ad több 2020-as EB-mérkőzésnek). Lehet vitatni, hogy az államnak beletartozik-e feladatkörébe profi klubok stadionjainak jelentős anyagi támogatása, ám jelzésértű, hogy az elmúlt évtizedben magánbefektető egyszer építtetett stadiont; Győrben, a Quaestor-vezér Tarsoly Csaba, ráadásul jelentős részben MFB-hitelek segítségével. A történet folytatását mindenki ismeri. Természetesen Tarsoly nem azért bukott meg, mert finanszírozta a stadionépítést és a győri futballklubot, a kapcsolat inkább fordított. Ugyanis olyan szerencselovagok és kétes erkölcsű üzletemberek láttak fantáziát a magyar labdarúgásban, akik ügyeskedéssel, törvénytelen módon kívántak boldogulni, és talán nem járunk messze az igazságtól, ha kimondjuk: a pénzmosoda szerepét is betöltötte már néhány futballklub. A szerencselovagok és kétes alakok egyik eklatáns példája Tarsoly mellett az azóta a hatóságokkal konfrontálódó Bíró Péter (Lombard Pápa), Tolnai Sándor (Újpest FC). A külföldiek közül pedig megemlíthetjük a kispesti Piero Pinit, a soproni olasz befektetőcsoportot, vagy a Tatabányát csődig juttató, szintén olasz hátterű vállalkozást. 

A válogatottnak is otthont adó Groupama Aréna (GroupamaArena.com)

Az egészen biztos, hogy a grandiózus tervekből nagyon kevés valósult meg, a nézőszám 2010-hez képest 10%-ot csökkent (hiába vizionált Csányi többszáz százalékos emelkedést). Kupacsapataink semmit nem értek el a fehérvári 2012-es menetelés óta. Nagy bajban volt tehát a miniszterelnök, nehéz volt megtalálni, mivel legitimálja eddigi munkásságát a magyar futball terén. Nagy kő eshetett le a szívéről Oslóban, majd néhány nappal később Budapesten a norvégok legyőzése után. A kibővített EB-mezőnynek, a szerencsének, Dárdai Pálnak, Bernd Storcknak, a válogatott néhány mérkőzésen bemutatott hősies futballjának és - legyünk megengedőek - a modern, katlanszerű Groupama Arénának köszönhetően kijutottunk a 2016-os EB-re. Orbán azóta is emlékezetes "Na, ugye" Facebook-bejegyzése is ebből az időből származik. 'Na, ugye?! Nem bíztatok abban, hogy jó úton járunk, de lám, itt az eredmény, ez igazolja minden eddigi lépésemet.' Aztán a népünnepélybe és eufóriába torkolló EB-szereplés egy újabb lökést és hitet adott a magyaroknak - fejlődünk, megérte hát a befektetett pénz.

Azt a miniszterelnök legádázabb hívei sem vetik Orbán szemére, hogy ostoba lenne. Márpedig ha nem az, pontosan tisztában volt vele, rövid- és középtávon a magyar labdarúgás ilyen mértékű támogatása és a témába való teljes 'beleállás' inkább szavazatokat visz, mint hoz. Ám jól mutatja eltökéltségét és önbizalmát (makacsságát?), hogy ennek ellenére is belevágott a projektbe..

A következő részben szó lesz TAO-pénzekről, az akadémiák működéséről és Orbán Viktor magyar futballt érintő nyilatkozatairól