A magyar válogatott hozta a kötelezőt. A rendkívül gyenge lett nemzeti tizenegy ellen sikerült itthon tartani  a három pontot - méghozzá három pontrúgás után. Felejtsük is el, milyen döbbenetes gólt kaptunk, az ex-debreceni, jelenleg Izraelben légióskodó balbekk, Korhut Mihály hazaadása után. Aztán következett a portugálok elleni mérkőzés. Amott a Manchester City, a Porto, a Real Madrid, a Milan, az Inter, a Sporting sztárja. Nálunk a már említett Korhuton kívül Gulácsi (Leipzig) és Kádár (Kijev) játszik komolyabb csapatban, a kezdő többi tagja Kazahsztánban, a Videotonban, a Ferencvárosban, egy kínai középcsapatban, az Egyesült Arab Emírségekben és a bajnok Honvédban futballozik. A kezdőcsapatunkból öten is a hazai NB1-es klubokban róják szorgalmasan a köreiket a szürke hétköznapok során, nem csoda hát, hogy az EB-győztes Portugália legyűrte a mieinket.

Jobb oldalon Kristin László (Blogstar)

Priskin kiállítása után szemernyi kétség sem maradt afelől, hogy sikerül-e legalább az egyik pontot itthon tartani, ám a portugálok nemigen erőlködtek a vezetés megszerzése után - ez volt a szerencsénk. A két mérkőzésen küzdöttek a srácok becsülettel, bár elég szomorú, hogy ezt külön ki kell hangsúlyozni. Bár még van két meccs a selejtezősorozatból, a lényegi kérdések eldőltek. Jó eséllyel Svájc legjobbjai is legyőznek minket októberben (Dzsudzsák és Fiola nélkül utazunk majd), és akkor a Portugália-Svájc meccsen dől el, ki lesz pótselejtezős - és ki jut ki biztosan a VB-re. A 3. kalapból sorsolták a mieinket, vélhetően a 3. helyen is zárjuk a csoportot, joggal kérdezhetnénk: akkor meg mi a probléma? A probléma az, hogy csak a vak nem veszi észre: a német edzőpárosunknak sokkal többet megbocsát akár a közvélemény, akár az MLSZ vezetése, mint korábban a magyar szakembereknek. Tőlem áll a legtávolabb kiállni a már sokszor megbukott hazai edzőgarnitúra mellett, de Bernd Storck semmivel nem jobb szakember Egervári Sándornál, Erwin Koemannál, vagy akár Lothar Matthausnál. Minimum rizikós, de inkább hatalmas hiba volt az ő kezébe adni a teljes magyar futballt (hiszen Storck nem csupán szövetségi kapitány, sportigazgatóként ő irányítja a teljes utánpótlásképzést). Lettország-Andorra-Feröer - nem túl "izmos" hármas. Mégis, csupán a történelmi mélyponton levő lettek ellen sikerült oda-vissza nyernünk. Andorrában és Feröer-szigeteken nulla rúgott gól, egy szerzett pont - de a meccs képe alapján könnyedén végződhetett volna az északi szigetországban is az andorraihoz hasonlóan a mérkőzés.

Ha a feröeriek elverik Lettországot, nyerési "kényszerben" lépünk majd pályára a zárófordulóban, hiszen csak egy esetleges győzelemmel lehetünk csoportharmadikok. Ne feledjük, nem is olyan rég Feröer ellen a hajrában sikerült megfordítani a mérkőzést szintén a Groupamában. A jelenlegi magyar válogatott a küzdésen kívül szinte semmit nem tud felmutatni. Nagyjából elege van már a szurkolóknak az "elkezdtük lerakni egy jó csapat alapjait, idő kell még" kezdetű lózungokból. Ám a helyzet az, hogy Dzsudzsák pályája lefelé ível, Gera napjai meg vannak számlálva a profi futballban, Juhász és Király pedig már visszavonult a válogatottól (jobban tennék, ha lassan a klubfutballt is befejeznék). Hiányoznak a kulcsemberek, a vezérek, akik nehéz szituációkban lendíteni tudnának a csapaton. Könnyen előfordulhat, hogy jó ideig nem leszünk részesei VB-nek vagy EB-nek.

Azonban ha csupán ennyi történt volna a magyar válogatott háza táján, nem született volna meg ez a blogbejegyzés.

Kristin László. Nagyon nagy futballszurkolónak, fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy ismerje valaki ezt a nevet. Az úriember egyébként középiskolai történelemtanár. De nem ebben a minőségében ismerjük őt - Kristin az Újpest FC szpíkereként/hangosbemondójaként kezdte egy Győr elleni hazai mérkőzésen - még a 2000-es évek elején. Azóta sok idő eltelt, szerencsére jó néhány éve nem csak mi, Újpest-szurkolók élvezhetjük azonnal felismerhető tónusát. Kristin egészen a napokig a magyar labdarúgó-válogatott szpíkere is volt.

Bár elfogult vagyok vele, mégis ki merem jelenteni: a magyar stadionokban egyedülálló, amit csinál, nemzetközi szinten is megállja a helyét - amit a 2016-os EB-n be is bizonyított. Beleborzongok, ha arra gondolok, mikor egy Újpest-Ferencváros derbin a kezdés előtt nagyjából 18 perccel megkezdi a szurkolók "hangolását" egy "és akkor mindenkit arra kérnék, zengjen 90 percen keresztül a hajrá Újpest - és zúgjon a haaaaaaajrá lilák". Az utolsó két szót már sok ezer lila együtt üvölti a rendkívül ötletes, a riválisoknak legfeljebb elegánsan odaszólogató, mindig felkészült Kristinnel.

Munkájára az MLSZ-nél is felfigyeltek, így lett újpesti munkája mellett a magyar válogatott hangosbemondója is.

Szép a teltházas stadion, de a csapatok bemutatásakor rossz érzés foghatott el sokakat..(Magyarfutball.hu)

Bár látszólag távoli történet, mégis fontos felidézni az alábbiakat ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk. Míg a Hertha kupamérkőzésén szinte háborús állapotok dúltak, addig Újpesten 20-30 vagy 50 embertől - egyébként nyilvánvalóan elfogadhatatlanul - huhogás hangzott el az ellenfelek fekete játékosai irányába. Németországban gyorsan leszögezték a szövetség vezetői, semmi értelme a zárt kapunak, nem old meg semmit, más módon kell rendet tenni, szankcionálni. Itthon a szurkolók érdekeit semmibe vevő MLSZ a szezon első meccsén felfüggesztett zártkapus büntetéssel sújtotta az Újpest FC-t. Következett a Ferencváros elleni derbi - teljesen egyértelmű volt, nem maradhatnak el az ellenfelet szidalmazó kórusok és a tulaj anyázása sem. Tudni kell, az újpesti tábor kitartóan tüntet a belga tulajdonos ellen, aki önkényesen, a kiskapukat kihasználva - úgy tűnik - jogilag szabályosan, de erkölcsi-morális értelemben elfogadhatatlan módon, a szurkolókkal való előzetes egyeztetés nélkül változtatta meg az 1885-ben alapított klub címerét. Így a lilák tüntetésbe kezdtek, ami gyakran átcsapott, átcsap olyan mondatokba is, melyek az Operában aligha állnák meg a helyüket - kap a szidalmakból Gyarmati Eszter ügyvezető igazgató is Roderick Duchatelet mellett.

A lilák letöltötték a büntetést, meg is verték a Vasast egy elképesztően hangulattalan összecsapáson (1-0), utána viszont Kispestre látogattak, ahol kisebb rendbontások mellett huhogtak egyes újpestiek. Az MLSZ válasza nem is maradt el, mivel a Ferencváros elleni meccs után "saját jogon" kapott az Újpest zárt kaput, a paksi felfüggesztettet is le kellett tölteni - mellé jöhetett még egy büntetés. Így nem csupán a DVTK elleni találkozót kellett nézők nélkül megrendezni (1-1), hanem a most szombati Újpest - Puskás összecsapásra is érvényes a retorzió. Zárójelben megjegyzendő: UEFA-mintára kérték a diósgyőriek, hadd mehessenek be a Szusza Ferenc Stadionba - mondván, ők biztosan nem követtek el semmilyen szabálysértést, mégis bűnhődniük kell. Az MLSZ - természetesen - elutasította a kérésüket. A Puskás-szurkolók (lehet nem ártana az idézőjel ide) nem éltek hasonló kezdeményezéssel - talán azért, mert ilyenek nincsenek.

Nos, a Diósgyőr elleni, egyébként színvonaltalan (nézők nélkül lehet egyébként jól játszani? - nem felmentve persze a játékosokat) találkozón Kristin kritikát fogalmazott meg másik munkaadója, az MLSZ irányába. Értelemszerűen - mondhatni: definíciószerűen - nem voltam kint a miskolciak ellen, nem tudom, mi hangzott el a mindig! korrekt Kristin László szájából. Tűzbe tenném a kezem érte abban a tekintetben, hogy gusztustalan, alap nélküli rágalmazás, esetleg túlzottan kemény szavak bizonyosan nem voltak hallhatóak a szpíkertől.

Az eredményt láthatjuk-hallhatjuk a válogatott hazai mérkőzésein. Kristin Lászlót - eltávolították! Jellemző a magyar futball működésére ez az epizód. Amíg ez a mentalitás uralkodik a szövetségnél, jöhet Storck helyett Pep Guardiola, áttörésre nem fog sor kerülni. László Csaba mondta a napokban, meglepő volt számára, amikor külföldön (így Litvániában, de leginkább Skóciában, Németországban) edzősködött, a klubvezetők, a szövetség vezetői valóban kíváncsiak voltak a - púder nélküli - véleményére. Tökéletesen mutatja, mi az itthon divatos attitűd - mosolyogni egyet a főnököd arcába, elmondani, minden oké, a legjobb úton haladunk a kitűzött cél felé. Probléma? Az nincs, minden így jó, ahogy van. Ha kritikát (építő jellegűt) fogalmazol meg, a másik azonnal személyes sértésnek veszi. Ne lepődj meg, hogy másképp fog dönteni az edzői sorsodról, mintha lelkesen bólogattál volna előtte a hétfői meetingeken.

László Csaba akkor a kötelező körök után "megnyílt" és elmondta, mi a véleménye, mi az, amin változtatni kellene. Magyarországon jelenleg úgy tűnik, a finom kritika sincs tolerálva. Természetesen nehéz helyzet az, amikor egyik munkaadódat sújtja egy másik munkaadód döntése - ember legyen a talpán, aki ebben a helyzetben tökéletesen cselekszik. Nos, szerintem Kristin pontosan így tett, kifogástalanul végezte a dolgát - "jutalma" ismert.

Kötelességem, kötelességünk felemelni a szavunkat! Nem csupán Kristin Lászlóért - a magyar futballért. Az ő ügye túlmutat azon, hogyan rúgtak ki egy szpíkert. A kérdés így szól: valóban megtörtént-e a rendszerváltozás, valóban megváltozott-e a a gondolkodásunk, hozzáállásunk, vagy még élénken bennünk vannak a kádári beidegződések, reflexek - és egy kritikus szó után máris ajtót mutatunk valakinek?

Annak, aki egyébként messze a legalkalmasabb feladata ellátására. Aki nélkül nincs válogatott és újpesti mérkőzés! Kristin Lászlónak.

László, kívánom, hogy még nagyon sokszor zengjen-zúgjon a hajrá lilák és a hajrá Magyarország!