Azt mondják a televíziózás olyan, mint a drog. Nehezen lehet lejönni róla. Mert jól esik sütkérezni a reflektorok fényében, aztán elmenni a zöldségeshez, aki ingyen méri a finom paradicsomot és még vállon is lapogat, miközben teli szájjal üvölti, hogy „láttam tegnap a tévében”. A Story magazin is házhoz jön, hogy valami gusztustalanul negédes riportban, mesterséges beállítások között vájkáljon annak a magánéletében és intim szférájában, aki ezt szereti és igényt tart rá. Hiszen az üzlet az üzlet, a csere az csere, ha kiteszed a motyódat, ha láttatni akarod magad, vállald azt is, hogy csámcsognak rólad. Hogy kinek hiányzott a képernyőről Sváby András, azt nehéz megmondani. A jelenlegi főmuftinak, vagyis a miniszterelnöknek bizonyosan, mert ha végre rászánná magát és interjút adna egy olyan orgánum újságírójának, akinek nem csöppenne el a szája, amikor meglátja, Svábyhoz egészen nyugodtan elmehet raportra. Neki csak tátva marad. Rá számíthat, merthogy egyszer már úgy megszívatta, hogy szegény műsorvezető köpni-nyelni nem tudott ijedtében és még azokat a papírjait is elkavarta, amikre előtte a kérdéseit felírta. Sváby felkészületlen volt és rutintalan, azt hitte dobálózhat olyan adatokkal, amiről halvány lila gőze sem volt és vélhetően azt gondolta, hogy mindenféle háttérismeret nélkül is megszorongathatja a jóval dörzsöltebb politikus mogyoróit. Hát nem. De egy égéshez elegendő volt a produkciója.

A tévés nem arról híres, hogy van önkritikája, vagy önkontrollja, ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon. Sváby kénytelen volt levonulni a színről, hiszen ez a blamázs nemcsak a hiúságát és az önbecsülését törte ketté, hanem az újságírói hitelességét is. Már hogyha volt egyáltalán neki ilyen. Ki más robbanthatta volna ki az önként vállalt száműzetéséből, mint a magyar televíziózás állócsillaga, az erény Grál-lovagja, a magas fokú intelligencia apostola: Hajdú Péter. „A két köcsög egymásra talált”. Nem mi mondtuk, Sváby nyilatkozta azért, hogy még jobban beharangozza az új műsorát. Hiszen az idióta reklám is reklám. Hajdú már az előző gazdáira is rátukmálta volna az újdonsült portékáját, azonban a szakmai kompetenciája mellé lassan a józan eszét is elvesztő Dirk Gerkens elhajtotta, mondván leharcolt arcokra nincs szüksége. Vajon Marsi Anikó és Gönczi Gábor tudják ezt? Az ATV viszont jelenleg minden kósza jövevénynek örül és lehetőséget adott a Hajdú-Sváby tandemnek arra, hogy feltámasszák a 90-es évek Ablakját, ami Napló néven futott a csigatévén egykoron. Most az a címe, hogy Heti Napló Sváby Andrással. És az a helyzet, hogy az első adás alapján pont a névadó házigazda a leggyengébb láncszem benne. Meg az ósdi szavazási mániája. Nem mintha a tartalom olyan bivalyerős lenne.

Azt, hogy fantázia dolgában meglehetősen csehül állnak, mind a műsor készítői, mind a dizájnerei, mi sem jelzi fényesebben, minthogy a stúdió kékes fényárban úszik és pompázik. Mint annál a tévénél, ahonnan kipöckölték Svábyt. Ez most valami bosszú? Ha ti is így, én is így alapon? A belső szegényes, mondhatni puritán, a vetített háttér előtt, van egy ormótlan, asztalnak nevezett fura csúszda, mögötte Sváby. Hajdú láthatóan azt gondolta ennél több nem kell, majd a nagy visszatérő színesíti a képet, fölöslegesen nem nyúl a zsebébe, hiszen még ő sem szarja a pénzt. Lehet, hogy az ember képes változni, Sváby műsorvezetési stílusa viszont olyan, mint volt. Azon nemhogy javított az idő, hanem egyenesen rontott. Úgy fészkelődik, mint aki kihízta a gatyáját, de muszáj még begombolnia, mert nincs másik. Artikulációja továbbra sincs, mintha egy cipzár lenne a szája helyén és azon préselné ki a szavakat. Motyog, motyorékol, alig érteni mit mond, miközben szavazásra buzdít. Mert ezt a jós tévékhez hasonlatos égbekiáltó disznóságot továbbra sem tudják elfelejteni. Szavaztatnak. Most éppen az olimpiáról, aminek már nincs is aktualitása. De Sváby tökös legény, meg akarja mutatni a … mit is? Hiszen gyanítjuk, hogy az ATV-t még mindig többnyire olyanok nézik, akik rühellik ezt a rendszert, na ők vajon mire teszik a voksukat? Így a szavazás végkimenetele különösebb varázsgömb segítsége nélkül borítékolható. Akkor meg minek? Hogy lehúzzuk a kőbányai nyugdíjast, akinek egyébként sem dagad a pénztárcája?

Sváby felkonfjai, vagy bevezető szövegei a tanúbizonyságai annak, hogy a magyar oktatási rendszer nem most romlott el. Ha a műsorvezető maga írja azokat, akkor újra kellene tanulnia legalább a nyelvtant és a fogalmazást. A mondatok értelmetlenek és összefüggéstelenek, a szóismétlések pedig olyan méreteket öltenek, hogy a legkirívóbbat már Sváby is elröhögi. Az pedig szomorú, hogy súgógép nélkül a házigazda ugyanúgy halálra van ítélve, mint a jó barátja. Mert amikor beüt a gebasz, Sváby úgy keresi a szavakat, mint a teve a pocsolyát. És még így sem találja, helyette egy pillanatra lenéz a papírra, de a rossz beidegződések miatt az sem nyújt támaszt. Marad a zavar. A műsorban bemutatott négy riport közül pont az olimpiával foglalkozó a legrosszabb. Nesze semmi fogd meg jól, azon túlmenően, hogy idejétmúlt. Dézsi L. Zoltán  bírói tévedésekről forgatott anyaga összeszedett, jól felépített, még keretbe is helyezett. Egy baja van: egyoldalú. Mert legalább a Kúria részéről megszólaltathattak volna valakit, hiszen ez így lenne fair és sportszerű. A Budapesti Iparkamara ocsmányságaival és lenyúlásaival foglalkozó történet önmagában mindent elmond a rendszerről és alapvetően jó nyomon jár a riporter, kár, hogy ezt már kivesézték, még sincs következménye. A pusztába kiáltott szó tipikus esete. A közlekedési bírságok anomáliájáról szóló utolsó riport pedig az a csemege, amire a rendszerváltozás előtti Ablak is lecsapott volna.

Ha a Heti Napló Sváby Adrással egy szolgáltató, fogyasztóvédelmi magazin szeretne lenni kisnyugdíjasoknak, akkor annak szódával talán elmegy. Közéletinek, vagy politikainak viszont nonszensz. Hiszen a kishalakat piszkálja és ez Hajdú Péter producer pártszimpátiájának és aktuális helyezkedésének tökéletesen megfelel. Másképpen nem tudna a fideszes barátai szemébe nézni. Egyszer még így is ráncolhatta a homlokát, mert amikor Rogán Tóni egy archív felvételen bedobja a luxuscsontot, az ember nem is tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. Esetleg mindkettőt. Sváby előszeretettel játssza a fenegyereket. Nos, akkor mi is van az Optimus-fővezér gázszerelő meggazdagodásával? Vagy a Puskás stadion gigaköltségeivel? Biztos, hogy jó nekünk a Paks 2, amivel a kormány sok-sok év után újra orosz rulettet játszik és amire némi átláthatatlan, korrupciógyanús mutyi után áment mondott az Európai Bizottság?  Ki őrzi a vizes Eb-t és mennyiért? Ez csak néhány olyan heti történet, amivel egy magát komolyan gondoló közéleti műsornak foglalkozni kellene. És mi van helyette? Tarlós István bejelenti, hogy nem biztos, hogy indul újra a főpolgármesteri titulusért. Ez lenne a szenzáció? Majd meggondolja. A Heti Napló Sváby Andrással biztos, hogy arról is tudósít. Ha akkor még létezik. Nem vennénk rá mérget. És nem fogadnánk rá nagy tételben.

Heti Napló Sváby Andrással ATV 2017. március 12. 19.00-20.00