Nehéz eldönteni, hogy Örkény Egyperces novelláinak világa, vagy csak egy kafkai szürrealista fordulat köszön vissza abban, hogy az állam 70 millióért, tehát jóformán bagóért megveszi a méltán híres és elismert történelemkutató, Rákay Kálmán, vagy közismertebb nevén Philip kétrészes kötetét a rendszerváltozás tudományosabb megközelítésének kedvéért. A szerző nagyot kaszál az üzleten, hiszen magánkiadásban megjelentetett műve ezek után minden iskolában és könyvtárban ott porosodik majd a polcokon az Alaptörvény nyomtatott változata és a Magyar Krónika közelében, aminek darabjáért majdcsak 12 ezer forint ütheti a markát. Rákay valószínűleg a 90-es évek közepén, amikor a Z+ nevezetű infantilis zenecsatornán cseverészett és jópofáskodott a tündöklő magyar popipar akkori csillagaival még nem is álmodott arról, hogy valamikor majd ajánlott irodalmi státuszt kap az egyik szellemi terméke. Nem volt szüksége ehhez másra, mint dörgölőzésre, nyalintásra, helyezkedésre és persze arra, hogy Fidesz nagygyűléseken teli torokból üvöltse, hogy már kétmillió ember szaggatja toporzékolva a macskakövet, csak azért, hogy lássa az ő és a nép első számú tábornokát, urát és parancsolóját. Szolgálataiért eddig is busásan jutalmazták, aminek betetőzéseként most már íróként is egy jelentősebb közpénz veszti el nála közpénz jellegét és válhat a magánvagyonává.

Philip azonban nem pihen, hiszen addig nyüstöli az istrángot, amíg az övéi kezében van a hatalom és így lát esélyt arra, hogy az állam bácsi további csilingelő forintokkal tömje ki az eddig sem üresen árválkodó zsebét. A verseny az itt smafu, nem számít, azt nem kell figyelembe venni, a piac farkastörvényeit az a megrendelő képezi, aki hálás azért, hogy mellé állt és az ő elvárásai, igényei és szájíze alapján okítja a jövő nemzedékét. Rákay az útmutatásoknak megfelelően ezúttal az 56-os forradalomról, az azt körülvevő eseményekről készít egy televíziós sorozatot Szabadság tér 56 címmel. Nem a köztévé berkein belül, merthogy az vélhetően kevesebb haszonnal kecsegtet, mintha a saját maga által gründolt cégén keresztül szállítaná a műsort. Mivel van egy kis sansz arra, hogy ez az anyag is könyv formájában lát napvilágot előbb-utóbb és eljut az ország valamennyi szegletébe, oktatási és nevelési célzatú intézményébe, kíváncsiak voltunk, hogy vajon milyen szellemi nívót kap az a gyerek, aki szabadidejében a lányok, vagy a fiúk hajkurászása helyett ezt választja olthatatlan tudásszomjának táplálékául.

Ami rögvest feltűnik, hogy az autentikusnak szánt, babakocsikkal, talicskákkal zsúfolt, félig szétlőtt kávéházi díszletben Rákay öltönyben és nyakkendőben jár peckesen fel és alá, majd leül egy asztalhoz. Végig ott motoszkál bennünk a kétely, hogy vajon mitől érezte ezt az öltözéket Rákay odaillőnek. Hiszen ha már a kor szellemét idézik meg, akkor nem ünneplőbe kellene feszíteni operaházi stílusban, hiszen elődeink sem ilyen puccosan harcoltak a barikádokon. Nem biztos, hogy a kantáros nadrág mellett tennénk le voksunkat, de így a műsorvezető kirí a környezetből és olyan disszonánsnak hat, mintha a közmunkások közé szmokingban menne havat lapátolni. A műsor témája a Rajk-per, amiben sok újat nem lehet mondani, számtalanszor feldolgozták már, jó néhány aspektuson és szemponton keresztül. Rákay nem is törekszik arra, hogy különösebben megerőltesse magát, inkább felmondatja a történelemkönyv erre vonatkozó fejezeteit Ötvös István történésszel és Zinner Tibor jogtörténésszel, aki a változatosság kedvéért még egy kötet formájában is feldolgozta a témát. Philip nem plagizál, mindössze ismétel. A történelemtudomány is egy olyan dolog, ami tárgyilagosságot igényel és követel. A műsorvezetőben persze nyoma sincs ilyennek. Elfogódott és elfogult, többet és cifrábban kommunistázik, mint Kövér László, a kérdései prekoncepciózusak, tele vannak előítéletekkel, sanda célozgatásokkal. Néha olyan, mintha Tutsek vérbíró rögtön ítélő bírósága elevedne meg előttünk.

A vendégek betanított munkásokként sorolják a már ismert tényeket, adatokat, összefüggéseket, amelyek szintén nem mentesek az előítéletektől, az egyoldalúságtól és féligazságoktól. Mocskos kommunisták még a sajátjaikat is felfalták, ha az volt az érdekük, nem voltak tekintettel bajtársiasságra, elvtársiasságra. Ötvös és Zinner zanzásított mondanivalóját Rákay elegánsan és ünnepélyesen előadott alákérdezései teszik még hangsúlyosabbá. Az objektivitást még hírből sem ismerő, pókhálóval vastagon átszőtt történelmi leckét olykor különböző idézetek szakítják meg, amiket olyan magyar színészek tolmácsolnak, akiket ha így felvételiztek volna anno az egyetemre, feltehetően eltanácsolnak. Hunydkürthy György, Lux Ádám és ifj Jászai László annyira modorosak, akár egy kocsmai hordószónok, vagy Torgyán Józsi bácsi, ifj. Jászai még dühös is hozzá, mint akinek elvették a sörét, ezért menten felrobban mérgében. Olyan élmény hallgatni őket, mint Kucsera Gábort énekelni, ráadásul a szavak hangsúlyozásával és értelmezésével is meggyűlik a bajuk. A Rajk-per huszonöt perce után még marad idő arra, hogy kiemeljenek egy hithű kommunistát, akinek a Wikipédián is megtalálható önéletrajzát Reviczky Gábor kéjsóváran interpretálja, mintha egy régi pornófilmet szinkronizálna az átkosban. Aztán négy 56-os áldozatról emlékeznek meg fejenként négy mondattal. Ezt a feladatot a Terror Háza Múzeum sokkal bővebben és változatosabb formában teljesíti, Rákay pedig kivonatos átiratban némi közpénzért cserébe megismétli.

Medveczky Ádám karmester végül miközben felidézi 56-ot, még azt sem felejti el megemlíteni hősiessége gyanánt, hogy ő nem volt hajlandó belépni a KISZ-be, pedig az osztály többi tagja egytől egyig fejet hajtott. És akkor a KISZ vezetője nemhogy nem alkalmazott ellene retorziókat, hanem meg is dicsérte, hogy végre egy őszinte ember. Így viszont adódik a kérdés, ilyet 56 után lehetett? Ezért nem járt valamilyen „ejnye-bejnye”? Csak úgy engedték neki, hogy kimaradjon a szórásból? Mégis volt a rendszernek kijátszható része? Nem volt az egész olyan fekete-fehér, mint amilyennek Rákay Philip mutatja a műsorában? A Szabadság tér 56 hiába fogant nemes cél érdekében, ha nem más, mint egy önismétlő, propagandisztikus hatású, silány minőségű, egyoldalú történelemkönyv, aminek mindössze egy jól megjegyezhető tanulsága van. Úgy csatáznak egymással a mostani kormányon lévők a közpénzben manifesztálódó koncért, mint a kommunisták. Csak az eszközeik kifinomultabbak. Ezt meg Rákay Philip nélkül is tudtuk.

Szabadság tér 56 Duna Tv 2016. június 8. 20.35-21.25