Rácuppantunk az RTL kistesó egyszer már leadott, konzervből felszabadított valóságára, mint gyöngytyúk a langyos takonyra, ha már nem kap mást. Azt nem tudjuk elképzelni, hogy mi volt a taktika, hiszen ha egyszer nem nézték elegen, akkor mitől gondolnák nagy hirtelen oly sokan, hogy kínzó vágyaiknak engedve, mégis tesznek vele egy próbát. Semmi sem változott. Vagy úgy okoskodnak, hogy ez most egynek jó lesz, a téli hónapokban kitöltik vele a műsoridőt, aztán közben gondolkoznak, hogy mivel lehetne a továbbiakban oda csábítani az eltévedt lelkeket? Mindegy is. Nézzük inkább mi van a dobozban, ha már egyszer lemaradtunk róla. Ha a Szelfi lényegét akarjuk megérteni, vagy kissé nagyképűen átérezni nagyon gyorsan túl kell esnünk azon a kérdésen, ami a műsor első pillanataiban bennünk mocorog, vagyis, hogy mennyire lehet leképezni a valóságot, úgy, hogy az ember kezében végig ott van egy kamera, ami jó esetben az arcába, rosszabb esetben más testrészeire irányul. Pláne abban az esetben, ha tudjuk, hogy az egyszerű halandó azonnal másképp viselkedik, ellentmondva a természetesnek, ahogy észleli, hogy veszik és figyelik a mozdulatait. Sok kekeckedésnek azonban sok az alja, fogadjuk el adekvát tényezőként, hogy a show készítői azt mondják, hogy ez az élet, amit mi rád sózunk hat celebnek mondott valakin keresztül, ha megkajálod jó étvágyat, ha nem, akkor köpd ki, kapcsolj el, mert itt ennyivel kell beérned. Oké, tudomásul vettük, belekóstolunk és ha már ezt választjuk szeretnék érdekes embereket kapni, akik valóban élnek és nem csak mímelik az egészet vagy rájátszanak, esetleg jópofinak tartják, hogy megint benne vannak a tévében, arcukban egy kamerával.

Az RTL állítólag castingon választotta ki műsorunk főhőseit, így hát senki mást nem hibáztathatnak azért, amit feltálalnak nekünk közel egy órán át. Ők lennének a legérdekesebb személyiségek, ők mutatják meg a társadalmunk valamennyi szegletét, ők világítanának rá a problémáinkra, rajtuk keresztül kellene megvilágosodnunk arról, hogy miben és hogyan létezünk ebben a kis országban? Ugye ez csak vicc? Kérek minden ott dolgozót, hogy nyugtasson meg, hogy az és akkor rendben leszünk. Néha az volt az érzésünk, hogy az RTL pléhpofával arcunkba tol valamit, amiről azt gondolják, hogy hiteles, hogy ezzel majd ők letesznek valamit az asztalra, ami szórakoztató és gondolkodtató egyaránt, ami úgy kapcsol ki, hogy közben beindítja azokat a nem létező agyi fogaskereket valahol a Mariana-árok legmélyén. Nos, a Szelfi talán csak abban különbözik a mai trash és végtelenségig elmebeteg valóságshowktól, hogy az ebben szereplők olykor el tudnak mondani két értelmes összefüggő mondatot, amiben még némi logika is felfedezhető valahol. Bár ha az örökké rihegő-röhögő Adára gondolunk, lehetnek kisebb kétségeink. Önbecsapás lenne azt képzelni, hogy ez a műsor majd ráébreszt valamire a saját életünkkel kapcsolatban, vagy ennek hatására valakinek az agyában felgyullad egy villanykörte, hogy holnap, miután felébred, másképpen fogja élni az életét. A műsor címe gyomorforgató, emiatt már Puzsér is hőbörgött egy sort, kérdés, hogy az ő szájából ez mennyire hangzik autentikusnak, hiszen mégiscsak részt vállalt benne, valószínűleg ezt tudta akkor is, amikor megkötötte a szerződést, nem vabankra mondott igent. Szóval az első tanulság, ha már megveszünk egy külföldi formátumot, legalább olyan nevet adjunk neki, amitől az ember nem olyan szájízzel ül elé, mint aki citromba harapott.

Zseblámpával keressük az érdekes arcokat a bozótosban, hiszen mégiscsak azokkal kellene eladni egy ilyen portékát. Ada vagyis Pintér Adrienn lenne az? Ki is ő tulajdonképpen, minek köszönhető az itteni jelenléte, mitől lett a show egyik védjegye? Valamikor az ezredforduló tájékán tűnhetett fel a VIVA tévén, mint műsorvezető, ahol gyorsan összejött az egyik társával Timóval (????), összeházasodtak, miközben Ada már szíve alatt hordta az itt is feltűnő ikreket. Főhősnőnk pucérkodott még egyet a Playboyban, majd átigazolt az RTL-hez, ahol rábízták a nem túl bonyolult szellemi kvalitásokat igénylő Reflektor nevű celebmagazint. Közben persze a szerelem nem úgy sült el, ahogy a két fiatal szerette volna, úgyhogy szép magyar szokás szerint elváltak. Mostanra már az RTL is megszabadult tőle, kellett a hely Zsófi babának, de a csatorna vezetőiben van még annyi jó érzés, hogy újra leadják azt a show-t, amivel egy kicsit még a placcon tudják tartani, hátha kell valakinek. Egyelőre várja az ajánlatokat, feléli az aranytartalékait és közben személyi edzőként tengeti a mindennapjait. Nem olyan rossz az, meg lehet abból élni, nem is kéne keresni mindig azt a kamerát. Ez Ada élettörténete röviden. Talán a két gyerek megússza azt, amiben anyuka szinte a feje búbjáig tapicskol: a mérhetetlen vigyorgást, szervilizmust és rossz értelemben vett gyerekességet. Adának ki lett adva, hogy neki bizony pasiznia kell, mert ugyan van két helyes kisfia, de a nevelésük mellett mégiscsak bizsereg a nunija. Érthető, nincs is ezzel gond, jogában áll, ez a természet rendje és puffogtathatnánk azt a közhelyet is, hogy az ember alapvetően társas lény, vágyik a szeretetre, hogy valaki által szeretve legyen.

Ada aktuális jelöltje Stuttgartban él, messze távol, ezért főhősnőnk repülőre száll és meg se áll a német városig. A repülőtéren egy jóképű ficsúr várja egy szájra puszival, ami olyan kényszeredettre sikerül Ada részéről, mintha a srácnak büdös lenne a szája, mint a klozet. Ezután kocsiba pattannak és arról beszélgetnek, hogy Adának most már nincs dildoja a hálószobában, mert valamikor kidobta. Hát kérem szépen normális ez? Vagy mi vagyunk sült parasztok, amikor azt gondoljuk, hogy ez inkább nonszensz és hiteltelen? Azonban itt még nincs vége, mert Ada betoppanva a lakásba felháborodik, hogy milyen kuplerájba érkezett! Csak hogy értsük a szituációt: ők ketten nem találkoztak már egy jó ideje és nem az az első reakciójuk, hogy egymásnak esnek és élvezik azt a gyönyört, ami feltehetőleg rájuk várna, hanem Adácska szapulja a fickót, hogy miért nem csinált rendet, ha már ő nagysága kifáradt hozzá otthon hagyva a szeretett pujákat. Azt akarják itt bemesélni nekünk, hogy ez így természetes? Valaki beszopja ezt? Vagy ennek tényleg így kellene történnie? Na de a sztori gyűrűzik tovább, másnap felkelnek, a gyerek rövid úton közli, hogy neki pisilnie kell, kimegy a budira, otthagyva főhősnőnket, aki bárgyú fejjel suttog a kamerába, hogy elő kellene hozni a témát, amit még maga sem tud igazán megfogalmazni. Ehhez kevésnek tűnnek a kapacitásai. Aztán kitalálják, hogy el kellene menni teázni egyet, Ada összekapja magát és beérve a liftbe bámulja a melleit, majd somolyogva, búgó hangon megjegyzi, hogy a csöcsei ki akarnak esni a melltartóból, a srác sem rest, visszaszól, hogy azoknak nem szabadna vándorolni, ott kellene maradni a helyükön és lehúzza a pólóját, hogy megszemlélje. Ez lenne a valóság, ezek lennének a nagy kérdések, amit fel kéne tennünk magunknak a műsor közben: vajon Ada csöcsei benn maradnak a melltartóban, vagy saját életre kelnek? A jóvágású srác, akinek neve Máté bekíséri egy kávézóba, aztán egy laza mozdulattal közli, hogy neki bizony megint pisálni kell, úgyhogy elmegy a budiba. Komoly prosztata problémákat érzékelünk, vagy csak így akar megszabadulni az állítólagos barátnőjétől. Annyira mesterkélt az egész, hogy kénytelenek vagyunk ilyen összeesküvés-elméletekbe bonyolódni, hogy fenntartsuk érdeklődésünket, vagy csak úgy csináljunk, mintha nekünk az egészhez bármilyen közünk lenne azon kívül, hogy az RTL ezt szervírozza a képernyőnkre. Ada viszont meglepetéssel szolgál, neki kattog az agya. Erősen, néha még erősebben, majd kiugrik a helyéről. Fel kell hoznia a témát, azt, hogy mi ez az egész, hogy működik –e ez így egyáltalán? Amíg Adácska kattog, el kell, hogy áruljuk, hogy nem fog menni, ez annyira kézenfekvő, hogy kár még egy percet is pazarolni rá. Egy távkapcsolathoz nagyfokú intelligencia és tolerancia szükségeltetik, meg jókora bizalom. Itt ilyeneket még nyomokban sem látunk. Azonban nem fogják feladni, Ada a következő epizódban már azon picsog, hogy a srác megfogta a kezét, úgy, mint egy tizenéves kislány, aki először gusztál meg egy méretes péniszt a bátyja pornómagazinjában.

Van még anya a műsorban dögivel, példának okáért az egykoron szebb napokat látott énekesnő, aki közben jogász is, úgy hívják Völgyesi Gabi. Neki ez a műsor nem tett jót, őt tényleg leleplezte a kamera. Kevés irritálóbb nővel találkozhattunk eddigi életünk során. Gabihoz olyan fajta megértés és empátia szükséges, ami már csak a mesében létezik. Átkozott nagy szerencséje van az élettársával, vagy férjével Ádival, aki akkora papucs, hogy magától csoszog. Völgyesi harminchét évesen úgy viselkedik, mint egy kamasz korban lévő, pályaválasztás előtt lévő kislány, ő még angolozni akar, jogászkodni, a zenei életbe is vissza akar térni és ráadásul ott van még két lurkó, akiket nevelni kellene, mert az egyik három és fél évesen még jóízűen szopogatja a cumiját. El fog romlani a fogad kispajtás, mi szóltunk az édesanyád helyett is, aki láthatóan nagy ívben tesz az egészre. Amikor pedig rájön, hogy ez nem fog menni, mert a gyerekek világra hozatalával egy más fajta élet kezdődött, ami éppúgy lehet minőségi, mint az előző, egyszerűen széttöri a fürdőszobában található mérleget. Aztán persze ennek a maradékait is ki söpri fel? Nem nehéz a válasz, hiszen ott van kéznél egy mamusz. A neve: Ádi. Néha kimozdulnak ők ketten, amit egyszerűen csak randinak aposztrofálnak, kevésbé zavartatva magukat attól a ténytől, hogy az az időszak már régen elmúlt. Ilyenkor beülnek egy kávézóba és azon lamentálnak, főleg Ádi, hogy mennyire mások ezek a fiatalok, mennyire nem lehet őket lekötni semmivel és az ő zenéjük sem tudna ma eljutni hozzájuk, mert megváltozott a világ. Gabinak sírásra görbül a szája és megjegyzi, hogy mennyire éles szemű és okos párja van neki. Az eszébe sem jut, hogy ilyen közhelyekre bárkinek futja és ehhez még ki sem kell jönni a négy fal közül, elég ha csak néhány fesztivál tudósítást megnéz az ember, vagy éppen átböngész egy-két erről szóló statisztikát az interneten. Gabiék most azt vették a fejükbe, hogy csinálnak egy visszatérő lemezt, vagy valami hasonlót. Jól elvitatkozgatnak a szövegen Zsoltival a harmadik taggal, Gabi persze ebben is kevésbé foglal állást, ő a semleges fél, oldják meg a fiúk, ha mást nem menjenek ölre, aztán meglátják melyikük az erősebbik bika. Nahát ennyire határozott nő a mi Gabink, van véleménye a világról és a körülötte folyó eseményekről. Kár, hogy elrejti. Bizonyára ezért van szüksége életvezetési tanácsokra, mert magától ez nem megy.

Térjünk át egy másik anyára Grétára, akinek a szemöldöke minden egyes adásban önálló életre kel és a maga útját járja. Azok az ívek csodálatosak. Gréta éppen olyan se veled se nélküled kapcsolatban él Nikosszal, akihez elvileg hozzáment és szült neki egy gyereket, Filkót. Nem rágom a kefét mindennap és nem úgy kelek fel, hogy azt mondogatom a tükör előtt, hogy magyar vagyok, de azért nem lehet valami normális nevet találni annak a gyereknek? Völgyesiéknél Martin, akit Marcipánnak neveznek, mint a Pityke őrmesterben a kutyát és Eliot, itt meg Filkó. Előreláthatóan már az oviban kap egy-két lelki sebet a srác, amikor először „letökfilkózzák”. Szóval Gréta szenved. Nem egyszer, nem kétszer, folyton-folyvást. És bőg vagy szomorú. És sorolja a begyakorolt mantráit Nikosznak: szültem egy gyereket, apává tettelek, megadtam neked mindent, amit magamból adhatok, bár a kezemet még nem vágtam le miattad és nem kapok érte cserébe semmit, csak egy kis törődés kellene, odafigyelés, az, hogyha a barátnőimmel havonta egyszer találkozok, akkor gyere haza időben figyelni a gyerekre. Egyetlen kérdésünk van Grétához ezek után: Te lány, tudod kihez mentél hozzá, megismerted és feltérképezted normálisan azt az embert, akinek kimondtad a boldogító igent? Ha erre bólintasz, próbáld rendbe hozni és viseld el, ha nem, akkor hagyd a picsába az egészet, keress egy számodra megfelelő fickót és neveljétek fel azt a gyereket, lehetőleg nagyobb törések és lelki megrázkódtatások nélkül! Ennyi!

Kell persze egy kapcsolat is a műsorba, egymáshoz illő fiú és lány, akik ugyan már nem pelyhedző állú tinédzserek, de nem is Puzsér-féle megkeseredett vénlegények. Nosza bepasszírozták ide Karsai Katát meg az ő lovagját, Erdész Tamást, akik az X-Faktorban szerepeltek egykoron, ahol a lányt kivágták, mint a vízórát, a fiút viszont átengedték valami fiúcsapatban, ahol ő gitározott, egy Gergő nevű srác pedig dobolt, annak ellenére, hogy mérföldekről hallatszott, hamis az egész, mint a Macarena az egyik lepukkant karaoke bárban. No mindegy dúl a szerelem, ahogy azt a beharangozóban is észleljük. Ehhez képest olykor olyan ocsmányul beszélnek egymással, ami miatt már a mai kamaszok is rendesen pironkodnának. Ízes káromkodások röpködnek a levegőben, a fiú általában szénné alázza a lányt, aki viszont tűr rendesen. Valószínűleg megtanulta, Erdészéknél ez a módi, vagy megszoksz, vagy megszöksz. Kata marad és arról panaszkodik, hogy elhanyagolja magát, amit az jelez legjobban, hogy állandó jelleggel ugyanolyan stílusban hordja a frizuráját; mindig van egy kukorica csutkának látszó valami a fején, amit nagymamáink korában még valószínűleg kontynak hívtak. Nem véletlenül húz általában sapkát. Az ifjú gerlepár kitalálta, hogy elmegy Kínába világot látni. Nagy nehezen összeraktak valami számocskát Katának, amivel majd megismétlik a Neoton galaktikus ázsiai menetelését. Az országról semmit nem tudnak, a vízumot ugyan elkúrják, de mennek, mert ők ezt nagyon akarják. Azt, hogy miből senki nem kérdezi meg tőlük, mi se tegyük és tekintsünk el attól is, amit Erdészék csillaghegyi otthonában láttunk, ahol az alagsorban minő meglepetés; be van rendezve egy komplett hangstúdió. Kata elbúcsúzik a szüleitől és jó pont, hogy végre felfedezünk valami tömegközlekedős jelenetet is, ami nagyon hiányzott az összképből, hiszen ebben a műsorban mindenki kocsival jár, Ada az életének kilencven százalékát ott is éli. Kata mesél egy kicsit a készülődésről, azt is mondja, hogy Kínában senki nem beszél angolul, mire apja kioszt neki egy balegyenest azzal, hogy „te se”. Erre válaszul Kata egy perccel később nemes egyszerűséggel lehülyézi az apját. Egy oda, egy ide. Kata elbúcsúzik a testvérétől, akivel állítólag a legjobb barátnők is, de hogy ez miből derülhet ki számunkra az rejtély, merthogy a társalgásuk leginkább a semmiben merül ki.

És akkor ugorjunk azokra, akik miatt ez a műsor még akár működhetne is. Az egyik sarokban Puzsér, a másikban Bérczesi. Mindkettő Robi. Puzsérnál nem könnyű eldönteni azt, hogy amit csinál, ahogy előadja magát, az egy felvett manír, vagy ő tényleg ilyen valójában és semmiféle ripacséria nem színesíti az egyéniségét. A megoldás valahol a kettő között lehet. Puzsér annyira magáévá tette a figurát, amit kitalált, hogy szinte eggyé vált vele és most már ha akarna sem tudna menekülni előle. Bezárta magát a saját ketrecébe. Láthatóan rengeteg problémával küszködik, egyáltalán az nehézséget jelent számára, hogy nap, mint nap életben kell maradni, fel kell kelni és felvenni a ritmust, amibe meglehetősen nagy elánnal szarik bele. És ez igaz a másik katonára Bérczesire is. Azonban van egy másik közös nevezőjük is, mégpedig a pénz. Kell nekik. Bérczesinek mondjuk az újrakezdésre, Puzsérnak meg a Hajdú elleni perek költségeire. Más dolgozni megy, ők lemennek kutyába és egy kicsit eladják a lelküket a magyar bulvárnak. Ne ítéljük el őket, tízből kilenc ember ezt tenné a helyükben. Puzsér készül az El Caminora, amit végig akar csinálni, ezért sétálgat Budapesten és megmutatja azokat a helyeket, ahol megnyomorították az ő életét. Pozitív élményei nincsenek azt másoknak tartogatja, csak és kizárólag szomorú emlékek keresztezik az eddigi útját. A szülei válását körülbelül kétszer ismétli el, amíg anyu és apu veszekedtek, ő a hátsó szobában zokogott szeretetre vágyva. Elhisszük Robi, vannak még ennél brutálisabb sorsok is ma Magyarországon. És nemcsak vannak, voltak és lesznek is. Aztán azon morfondírozgat, hogy nem igaz, hogy csak ő megy szembe ezzel a közízléssel ebben az országban, hogy más nem veszi észre, hogy mennyi gusztustalanság van itt és most. Puzsér tévedésben van, más is észreveszi, csak nem kürtöli tele ezzel a médiát és nem akar mindenáron ingyen bolhacirkuszt csinálni ebből. És akkor el kéne felejtenünk azt, amikor egy interjúban, ami aztán soha nem került adásba szerencsére, a hivatásos faszverővé vedlett, egykor méltán elismert lantos porig alázta Robit. Csak azért, mert megpróbálta annulálni Benkő Dánielt a most is rogyásig koptatott érveivel.

Megjelenik egy Blikk címlap, amiben hangzatosan állítják Puzsér büntetett előéletű. Robi kapkodja a levegőt, kidülleszti a szemeit, először finoman állítja, hogy nem igaz, majd később, amikor már az újságíró nem veszi fel a telefonját kis híján tüzet okád. Végül beszél vele, az újságíró szegény buta, mint a tök, így Puzsér hamar szellemi fölénybe kerül vele szemben és megkéri, ne hazudozzon többet sem róla, sem másokról. A szerkesztők valószínűleg szóltak neki, hogy harcias kedve nem lankadhat, úgyhogy fogja magát és elmegy erkölcsit kérni, hogy aztán beperelje az egész bagázst. Nagy küzdelem árán, sikerül neki megszerezni a bizonyítványt, de nem fogadják a Blikknél, nem kell nekik a felhajtás és a cécó és itt jön a legszebb momentum: Puzsér szigorúan, ellentmondást nem tűrően belenéz a kamerába és közli „ezért beperelem őket a faszba”. És itt a kidülledő szemek mellé kapunk egy olyan hatásszünetet, mint amit a Barátok Közt Berényi Mikije szokott tartani, amikor beszól még egyet Bartha Zsoltnak, mielőtt jönne a stáblista. És ekkor már Puzsér sem tudja tartani magát, lelepleződik, kijön belőle a segédszínész és előbújik mögüle valami rácsos szoba, ahol egyedül egy kényszerzubbonyban állva megadja magát és a tekintete azt üzeni: csináljatok velem, amit akartok. Akár Robert De Niro nagyfaterként.

Bérczesi azért kicsit más tészta. Rajta rendesen nyomot hagytak azok az évek, amiket egy másik galaxisban töltött messze a hétköznapoktól, az ajzószerek bűvöletében. Bérczesinek még mindig jók a reflexei, érzi, hogy ramatyul néz ki, hogy össze kéne szednie magát, de nehezen megy neki. Talán az ő önmarcangolása lenne az egyetlen hiteles dolog ebben a műsorfolyamban, ha nem arra ocsúdnánk egyszer, hogy lemegy a helyi közértbe és vesz magának egy üveg piát, majd mikor felbontja és iszik három kortyot, közli, hogy ő be van rúgva. Ezen még azért dolgozni kell, ezt nehezen veszi be az ember gyomra, különösen azé, aki már megivott az életében egy-két pohár szeszt, és valljuk be ide sorolhatnánk a fél országot. Elmegy egy pszichológushoz, ahol lefolytatnak egy olyan diskurzust, ami nem tartozik a szakma legszebb pillanatai közé. Azt mindenki láthatja, hogy Bérczesinek segítség kell. Leginkább egy hatalmas seggbe rúgás, hogy ébredj fel kiskomám, élj azzal a tehetséggel, ami benned lakozik, írj új számokat, koncertezz, amíg bírod, igyál annyit, amennyi még jól esik és amennyitől nem fetrengsz a saját hányadékodban, szedj össze valami nőt, hiszen láthatóan vannak a közeledben és ne állj neki egy lánynak egy szál gitárral a kezedben valami dalt énekelgetni a születésnapján, mert az roppant kínos és rendkívül dehonesztáló. Nem a lányra, hanem a zenészre nézve. Bérczesi Hiperkarmájának csúcs időszakát azért nem könnyű elfelejteni, mert abban volt és van erő és lélek, ebben a mostaniban szemernyi sincs, bár a műsor óta már talán összekaparta magát és végre szabad utat engedhet a tehetségének, amiből még mindig csörgedezik a vérében. Habár tudjuk, Magyarországon ezzel nem könnyű érvényesülni.

Ne tévedjünk a Szelfi című műsornak annyi értelme van, mint napjaink korszakalkotó találmányának a szelfibotnak. Magyarán semmi. Azonban szeretnénk konstruktívak lenni és elmélkedni arról, hogy mitől lehetett volna ez fogyasztható és még akár változatos is a maga műfajában.

1, Kellettek volna ide a hiteles arcok. Jó kicsi ez az ország és szűk ez a tér, de, hogy csak ezekkel a többnyire sótlan figurákkal lehetett ezt elkészíteni, az nehezen jut el a tudatunkig. Tényleg ennyire gyér ez a piac, ha ezek voltak a legjobbak.

2, Lehet, hogy nagy kérés, de nem ártott volna ide egy-két olyan figura, akinek valóban van valami rendes munkája, aki mondjuk elmegy dolgozni reggel nyolckor és hazaér négykor és nem lébecol egész nap Budapest utcáin, hogy készüljön a saját önmegvalósító őrületére. Ja hogy az unalmas, érdektelen? Miért ez nem az?

3, A humor nagy ajándék. Főképp, ha van. Sajnos itt nincsen. Rajtuk lehet röhögni néhányszor, leginkább a vergődésükön, kiemelve Puzsért, de velük még véletlenül sem. Nagy kár.

A Szelfitől tehát nem várhattunk magvas gondolatokat, bölcs filozofálgatásokat, szórakoztatást vagy kikapcsolódást annál inkább. Ez sem sikerült, pedig négy napig csócsálgattuk a konzervet, aztán a végén majdnem vért hugyoztunk. Leginkább az unalomtól. Konzervvalóság a négyzeten. Ajánljuk mindenkinek figyelmébe az Oscar-díjra jelölt dokut, az Amyt. Nem fog jólesni. De legalább van benne élet. A Szelfiben nyoma sincs ennek.

Szelfi RTL II 2016. február 1. – február 4. 22.00-23.00