Hollik-Soproni-vita a Mathias Corvinus Kollégiumban. Értelmiségi környezetben veselkedett neki a mintegy 90 perces beszélgetésnek a két politikus. Már az első néhány percből leszűrhető volt: a teremben zajló pártpreferenciák fényévekre vannak az országosan mérttől; ha a mintegy 150-200 hallgató döntene az ország sorsáról, a Fidesz-KDNP-nek 8-10%-kal meg kellene elégednie – a kormányfő lehetne Fekete-Győr András, a belügyminiszter Soproni, a gazdasági miniszter pedig Orosz Anna. Az első hatvan percben az eredeti témáról beszéltek a résztvevők, bár talán senki nem érti, miért volt a szervezők és a moderátor határozott és ismétlődő kérése, hogy a civiltörvény legyen a középpontban. Hollikék rendre eltávolodtak attól, viszont a Mandineres Kereki Gergő rendre visszaterelte őket – hiába is tértek (volna) vissza például szinte folyamatosan vissza a közmunkaprogramhoz és annak hatékonyságához. Soproni szerint sokat elmond az országról, hogy egyes elmaradott térségben élő fiatalok a szokásos „mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” kérdésre manapság úgy felelnek: közmunkások. A KDNP-s Hollik némi érvelési hibát elkövetett azzal védte a kormányt, hogy Sopronit megvádolta: ő biztosan leállítani a programot, sőt 2010-ben bele sem kezdett volna.

A fiatal Momentumos minden országba érkező civil pénznek örül, hiszen – érvelése szerint – a rászorulót nem az érdekli, hogy magyar vagy Soros-pénzből kap-e enni. Továbbá, a civiltörvény erősen stigmatizál. A Soproninál lassabban, professzionálisabban beszélő Hollik állandóan oda tért vissza: senki nem tudja megmondani, mi a gond a civil törvénnyel, hiszen – ellentétben Putyin Oroszországával – itt senki nem akarja betiltani őket, a pénzükkel pedig számoljanak el. A válasz nem maradt el, bár sok új elemet sem tartalmazott. Ez feltehetően csak egy lépés az orbáni úton (erdoganizálódás vagy putyinizálódás), egyesek inkább nem fogadnak el külföldi pénzt és lehet, hogy hivatalosan a kormány nem becsmérli a civileket, de a másodvonalban szereplők (gondolhat itt Soproni Echo TV-s beszélgetésekre, Karc FM-Paláveres betelefonálókra) már külföldi – az országból kitiltandó, lecsukandó – ügynökként beszélnek a civilekről. Emellett a Fidesz által teremtett apátiából az a kiút, ha mindenki elkezd aktív lenni – akár politikusként, akár "klasszikus" civilként. A Momentum is így kezdte, de belátták, hogy párttá alakulva jobban tudják befolyásolni a közéletet.

                A vita utolsó 30-40 percében a beérkező kérdésekből mazsolázott a moderátor. Hollik egyébként azzal büszkélkedett, hogy ő maga (és családja) is tevékenykedett a 90-es években civilként – Soproni itt tanúbizonyságát tette annak, készült ellenfeléből és replikázott: bizony ám, ráadásul Soros-pénzt fogadtak el. Ennél nagyobb sértés pedig nemigen van ma kormányoldalon. Ugyancsak a 90-es évek Soros-támogatásai miatt érezhette magát némi zavarban Hollik, amikor olyan kérdést kapott, nevezhető-e ügynökszervezetnek vagy Soros-bérencnek a 90-es évek eleji Fidesz. A rutinos politikust azonban nem érdekelte a közönség megvető nevetése és hátradőlt demagóg válasza (a Fidesz mindig a magyar emberek érdekeit képviselte) után.

      Forrás: Mandiner.hu

Önmagában nem lenne túlzottan érdekes, hogy két politikus vitázik egymással (főleg, ha az egyik egy Parlamenten kívüli párt alelnöke, a másik pedig egy kvázi fantompárt országgyűlési képviselője), a Fidesz-KDNP Magyarországán azonban ritka pillanatok ezek. Soproni meg is jegyezte: az elmúlt hónapokban kiállt a Fidesz Molnár Zsolttal és Fodor Gáborral is, ám minimum „necces”, hogy ezek nem Fidesz-Fidesz viták voltak-e. Mondhatnánk azt is reményvesztetten, hogy az ilyen vitáknak sok értelmük nincsen, ám ez nem lenne teljesen igaz. Noha a megrögzött kormánypárti a vita során csak megerősödött abbéli hitében, hogy „a Viktorék” képviselik kizárólagosan a hazát, a nemzeti érdeket, a Momentumos fiatalok tönkretették a nemzeti álmát (2024-es olimpia), egyébként is Soros emberei, akik az erőszakos hatalomátvételtől sem riadnának el. a Momentum-rajongók pedig láthatták, miként nyúl Hollik a hihetetlen mértékű populista retorikához, ha a helyzet úgy kívánja, mennyire tiszteli valójában a Fidesz saját választóit és a magyar állampolgárokat és mennyire érdekli az „oktatásegészségügy” hazai állapota és jövője.

Bár Hollik számos demagóg frázist eleresztett, ezek voltak a legmegdöbbentőbbek (noha cseppet sem újak, hisz a politika iránt érdeklődők naponta hallhatják a híradásokban azokat):

• a Fidesz-KDNP nem sokallja a konzultációk költségét, hiszen kiemelten fontos számára, hogy megismerje a magyar emberek véleményét a fontos kérdésekről
• Soproni szerint hatékonyabban, ösztönzők rendszerbe építésével, kellene támogatni a külhoni magyar közösségeket. Hollik válasza szerint nem lehet egyszerre két lovat megülni, nem képviselheti egyszerre a nemzeti érdekeket a Momentum – és érthet egyet Soros tanításaival, a nyílt társadalommal és a migránsok kvóta nélküli betelepítésével
• érdekes módon minden parlamenti párt képes betartani a törvényi előírásokat – kivéve a Jobbikot. A törvény viszont mindenkire egységesen vonatkozik, így meg kell büntetni a bűnösöket, a Jobbiknak be kell fizetni a pénzt. Amennyiben Soproninak van információja arról, hogy törvénytelen az ÁSZ döntése, kötelessége azt átadni a hatóságoknak – ellenkező esetben ne hergelje a közvéleményt, hisz azzal csak aláássa a demokratikus intézményekbe vetett közbizalmat

Noha Soproni egyes magas labdákat nem csapott le – vagy ahogy a Magyar Krónika főszerkesztője, Bencsik Gábor szeret fogalmazni: nem rúgott be minden gólt, mégis érdemes tisztázni néhány alapvető félreértést, ami a kormányzati sikerpropagandát övezi.

Gyakori, hogy az államadósság elleni sikeres harcot hozza fel végső érvként valamelyik Fidesz-politikus, vagy a kommentfalakon egy kormánypárti. Nos, maga Orbán is elismerte egy konferencián, hogy nominálisan nőtt az államadósság. A KSH adatai szerint 2010-ben a GDP 79,7%-ára rúgott az adósságállományunk, 2016-ra lecsökkent 73,9%-ra, azaz közel hat százalékponttal redukálódott az „ellenség”. A tavaszi választások után nem sokkal azonban hozzá kell majd írni az Eximbank-hiteleket is (az ezzel kapcsolatos számítási módszertani vitát elbukta a magyar kormány) és nem feledkezhetünk meg a 3000+750 milliárd forintos orosz (Paks II) és kínai (Budapest-Kelebia vasút) hitelről sem (a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításáról nem is beszélve). Abszolút értékben viszont hét esztendő alatt kb. ötezer milliárd forinttal nőtt az államadósság, vagyis több mint 22 százalékkal (22 ezerről 27 ezer milliárd forintra). Mindezt akkor, amikor soha nem látott, GDP-arányosan a Marshall-segélyhez hasonlítható összegek áramlanak a magyar gazdaságba és a nyugati világ is régen látott gazdasági konjunktúra közepette teljesít jobbnál jobb számokat.

Összességében az államadósság elleni harcban elbuktunk, a GDP-arányos adósságunk sem csökkent. Ha a nagyvonalúan kifelejtett tételeket számításba vesszük, a helyzet semmiképpen nem javult, sőt.

A másik propagandaszöveg értelmében óriási bérnövekedés volt, ami a kormány érdeme. Egyfelől nyilván szabályozóként és az állami munkahelyek esetében munkáltatóként komoly szerepe van a kormánynak a „bérharcban”, de közel sem kizárólagos. A bérek Európában mindenhol nőnek, a V4-ek pedig lehagytak bennünket az egy főre jutó GDP terén. A csehek és a szlovákok már korábban, a lengyelek viszont éppen a II. Orbán-kormány alatt utasítottak minket maguk mögé. A német átlagbértől ma távolabb vagyunk, mint egy évtizede. Egy fogyasztást mérő kutatás szerint Románia elért minket fogyasztásban (noha egy főre jutó GDP-ben megelőzzük őket, bár 2010-ben a magyar egy főre jutó GDP-nek 80%-a volt a romániai, ma már 88%-a).

Azt nem várhatjuk, hogy széles tömegek gondolkoznak el ezeken az összefüggéseken, ám fontos, hogy a témára nyitott bal- és jobboldali szavazók ne elégedjenek meg néhány szavas kommunikációs panelekkel. Azonban, ha Vona tanácsadója lennék, a fentiek helyett inkább ezzel a rövid, ám mindenki számára jól érthető üzenettel operálnék a kampányban (ha egyáltalán hagyja Orbán):

a Mészáros & Mészáros Kft. 2006-os árbevétele 20 millió volt 400 ezer forint híján, tíz évvel később 20 milliárd lett, azaz ezerszeresére nőtt a cég bevétele. 2006-ban persze még csupán egyetlen vállalkozást vezetett a felcsúti gázszerelő – ma már a balatoni kempingeken át villányi borászatokon keresztül a bankszektorban is megjelent, de a médiaiparban is jelentős befektetéseket eszközölt, és van ideje arra is, hogy a felcsúti labdarúgócsapat ügyes-bajos dolgaival foglalkozzon.