Orbán: ki nevet a végén?
Csütörtökön a Bálnában nagyszabású rendezvényt tartottak, a nemzeti konzultáció záróeseményét élvezhették a jelenlévők - és a televízió előtt ülők. Felszólalt Semjén Zsolt, Varga Mihály és Kósa Lajos, ám az igazán nagy durranás ezután következett. Beszédet mondott a Liberális Internacionálé egykori alelnöke, a korábbi felcsúti igazolt futballista, Simicska Lajos korábbi jó barátja, Orbán Viktor.
Közel 38 perces beszédet mondott Orbán, amellyel vélhetően kellően feltüzelte híveit. A seregszemlén olyan jobboldali nagyágyúk is tiszteletüket tették, mint Kerényi Imre vagy éppen a régi harcostárs performanszát állva megtekintő fenegyerek, a sztárújságíró Bayer Zsolt. A beszédet az első sorban tekintette meg Antall József és Mádl Ferenc özvegye, Boross Péter, Schmitt Pál, Kósa Lajos, Semjén Zsolt és a mostanában kissé (vagy inkább nagyon) nyúzott propagandaminiszter, Rogán Antal. Orbán az első percben köszöntötte is a legfontosabb vendégeket, Schmittet alkotmányozó köztársasági elnöknek nevezte, aki az alkotmány elfogadásával megteremtette a sikerek alapját. Rogán joggal érezhette magát sértve, hiszen az első sor prominensei közül egyedül őt felejtette el a miniszterelnök úr megemlíteni - Kósa és Varga is kapott néhány dicsérő szót.
Forrás: Bekiáltás Blog
Orbán odáig merészkedett (finomabb szavakkal bár), hogy bolond, aki megkérdőjelezi a nyilvánvaló sikereket. Kifejti, bizonyára az erős kritikákat azért kapják, mert első helyre helyezik a magyarok érdekeit - a globális elit csak ezután következik. A piaci versenyt a végletekig megfojtó, a saját klientúráját felépítő, az együgyű propagandát csúcsrajárató politika talán nem esik egybe a magyarok érdekével. Ám az orbáni narratíva tökéletesen világos: az SZDSZ-MSZP koalíció a Strabaggal és más külföldi vállalatokkal játszott össze, kiszolgálták a háttérhatalmi törekvéseket és kívánalmakat, sárba tiporták a magyar nemzetet, szabad utat engedtek a multik, a bankok kizsákmányolásának, hogy aztán azok az extraprofitot kivigyék az országból. Ezzel szemben az elmúlt hét évben erős nemzeti tőkés réteg kiépítése zajlik, a nemzeti érdeknek van alárendelve minden, örüljünk annak, hogy egyes magyar vállalkozók gyarapodnak. Tiborcz István, Garancsi István, Kuna Tibor, Csetényi Csaba, Szíjj László és legfőképp Mészáros Lőrinc gazdagodása a nemzetépítés egy epizódja. Orbán örömét találta abban, végre az amerikaiak kifejezték, Amerika az első (Trump: "America first"). Januárban a szabadságharcos, meghunyászkodni soha nem hajlandó Orbán ezt mondta: "Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék." A magyar kormányfő tehát saját bevallása szerint is engedélyt kért és kapott a Trump-adminisztrációtól. Ez aligha egyeztethető össze a Brüsszel gyarmatosítási kísérlete ellen küzdő orbáni politikával - azonban a koherencia nem sajátja a magyar miniszterelnöknek más téren sem.
A dakota közmondásokat ezúttal mellőző Orbán nagy tetszést aratott a "Stop Brüsszel [...], stop migránsok [...] stop Soros" mondatával. A migrációs válságot/menekültválságot párhuzamba állította nomád népek egykori pusztításával. Tökéletes muníció ez a 888 és Pestisrácok közönségének, akik közül sokan csupán annyit fűznek hozzá a tengerbe fulladt menekültekről szóló cikkekhez: bár lenne még több ilyen. Orbán árnyékbokszol akkor, amikor azt mondja, egyesek (főleg az európai baloldal) szerint nincs illegális migráció, hisz aki akar, jöjjön Európába. Olyan álláspontot támad, amit ebben a formában komolyan vehető politikai formáció nem képvisel.
24.hu
Amikor a Fidesz-vezér történelemhamisításról kezd beszélni, egy pillanatra megijedhettünk: te jó ég, most aztán jól megkapja Schmidt Mária a Pruck Pál-Dózsa László keveredés miatt. Az Orbánt egyszer már eláruló, azóta viszont bizalmába visszaférkőző, a Figyelő hetilapot tulajdonló Schmidt megnyugodhat; szó sincs számonkérésről, Orbán a németek történelemhamisításáról beszélt. Mégpedig azzal kapcsolatban, hogy szerinte a migránsok 2015-ös beengedésének ódiumát igyekszik a német sajtó a mi nyakunkba varrni. Itt kaphat egy újabb megerősítést a Fidesz-szavazó: minket, magyarokat ezer éve próbálnak tönkretenni, kiűzni a Kárpát-medencéből, sőt megsemmisíteni. Most épp Soros vet be mindent az ország leigázása érdekében, ám óriási szerencsénkre végvári hősünk, Orbán úr megvédi népét a migráns hordáktól.
Orbán hatalmas nagyvonalúságáról is tanúbizonyságot tett, amikor azt mondta: "a nemzetszolgálat néha személyes áldozatot is kíván." Vagyis szorítsunk a kisebbik rossznak, Angela Merkelnek - a szocdemekkel szemben. Már korábban sem érthettük sokan, miért célja Orbánnak és a fideszes médiabirodalomnak Merkel meggyűlöltetése a jobboldali szavazókkal, hiszen a CDU-CSU az Európai Néppárt tagja - csakúgy, mint a Fidesz-KDNP. Franciaországban még lehetett azt mondani, a Nemzeti Frontnak lehet esélye jó eredmény elérésére - bár aki tisztában volt a francia választási rendszerrel, pontosan tudhatta, az egyáltalán nem kedvez a szélsőséges, de legalábbis annak bélyegzett erőknek. A Fidesz-szimpatizánsok Merkel vagy Macron nevétől is rosszul lesznek, többségük Európa sírásójának illetve elkényeztetett bankárnak minősíti Európa vezetőit. Tudjuk persze: Nyugat-Európa elveszett, elesett, a multikulti áldozata lett, ezzel szemben Magyarország megállította az illegális migrációt, gazdasági motorja az EU-nak és ne lepődjünk meg, ha hamarosan norvégok és németek százezrei fognak menedéket keresni Borsodban vagy Baranyában.
Ezután hallhattuk a szokásos erős nemzetek Európája versus Európai Egyesült Államok szembeállítást, a Nyugat kritikáit, de ez jó eséllyel kevesek vérnyomását lökte az egekbe. A minap rendeztek az Andrássy Egyetemen egy pódiumbeszélgetést a populizmusról. Mi is az - hangzik az adekvát kérdés? Nos, talán ezzel az orbáni idézettel lehet tökéletesen kifejezni a populizmus tartalmát: "A mi véleményünk szerint az Európa jövőjével kapcsolatos vitákban nem dönthet más, mint Európa. Ezen az Európán pedig mi nem Brüsszelt értjük, nem az európai vezetőket értjük, hanem az európai polgárok közösségét. Athéntól Helsinkiig és Lisszabontól Szófiáig. Csak az ő véleményük számít.". És itt eljutunk a talán legvérlázítóbb részhez. De nincs új a nap alatt, a pimaszság csimborasszója (ha már a kormányfő is előszeretettel használta utóbbit szót, utólagos engedelmével kölcsönözném azt) volt, mikor az Európai Parlamentben Orbán közölte a jelenlévőkkel: nem szégyen ám kikérni az emberek véleményét, a magyar kormány igen gyakran megteszi ezt, érdemes lenne máshol is így tenni. Nos, ez az érv most is elhangzott. Kifejtették már sokan, miért és mennyire hazug, manipulatív és ostoba a legutóbbi konzultációs ív. Sejthettük persze, mire megy ki a játék! Ez legitimálja Orbán politikáját. Hiszen a magyarok 99%-a egyetért abban, hogy az illegális migrációt támogató szervezeteknek elő kell írni a mindenre kiterjedő transzparenciát. Nesze nektek, civilek! Nem is a kormány akarta ezt, ők csak felvetették a lehetőséget, a magyar nép így határozott, hát mernének ők nem a nép kívánsága szerint kormányozni?! Előszeretettel élcelődnek Bayer Zsolték mostanság azon, Macron pártja hány százalékkal (a teljes népességen belül) hány mandátumhoz jutott. Nos, a lovagkeresztes úr azon is lamentálhatna egyet cimboráival a méltán ismert és elismert Sajtóklubban, körülbelül 1,7 millió visszaküldött ív valóban a magyar emberek 99 százalékával egyenlő vagy sem. Soha nem tudjuk meg, valóban visszaküldték-e közel 1,7 millióan az íveket, de ha igen, akkor is minden 4,7. választópolgár válaszolt csupán.
Itt jutunk el a talán legfontosabb részhez, amikor is Orbán Viktor azzal a súlyos váddal él, miszerint: "az embercsempészek és az illegális bevándorlást segítő, úgynevezett NGO-k egy közös maffiahálózatot alkotnak". A gondolat folytatása szerint ezért is kell az eddigieknél keményebben szabályozni az NGO-k pénzügyeit. Az NGO kifejezés használata ügyes húzás, nem nehéz észrevenni a hasonlóságot a brüsszelezéssel (Európai Unió/EU/Unió helyett). Sokan nyilvánvalóan nem tudják, mit takar a mozaikszó, így kelthet titokzatos, félelmetes hatást. A "tudjukkik" (igen, a "sorosfélék") pénzelik őket, tönkre akarják tenni az országot, azt szeretnék, ha Magyarországon migránsok százezrei vegzálhatnák az állampolgárokat, erőszakolhatnák a nőket és élősködhetnének az adófizetőkön. A civilekkel szembeni egész pályás letámadást a Fidesz és Orbán egyik legaljasabb elemének tartom, pedig utóbbiakból van viszonylag sok. A magyar társadalomban ugyanis - a kádári örökségnek megfelelően - nincs meg a Nyugatra jellemző civil kurázsi, a társadalmi csoportok közötti tolerancia és egymásért való kiállás. A társadalmi kohézió erodálása és a politikától való eltántorítás a célja az orbáni politikának. "Ne szólj szám, nem fáj fejem", de még gyakrabban használatos az "erősebb kutya közösül" - a magyar társadalomra jellemző sajnos ez a két kifejezés, a hatalom pedig mindent megtesz azért, hogy a jövőben is a sorsukba beletörődő, lehajtott fejjel kullogó emberek éljék az országot. A civil szervezetek egyfelől az állam által el nem végzett feladatokat hajtanak végre, az állampolgárok jogainak érvényesülését képviselik, nem lehet elégszer hangsúlyozni: szükség van a TASZ-ra, az Amnestyre, a Helsinki Bizottságra és a Transparencyre is. És persze minden más civil szervezetre!
A "Magyarország erős és büszke európai ország" plakátszövegről Jolly és Kis Grófo juthatnak eszünkbe. Ők hízelegnek ugyanis egymásnak a No roxa áj című mesterművükben. Azt még a két szerző is észlelte, a kínosnál is kínosabb lenne, ha saját magukat magasztalnák az egekig; megtették hát egymásnak. Jolly a király - mondja Grófo, majd Jolly úgy reagál: igazából nyilván Grófo a király, ő az, akinek a társaságát a szórakozóhelyen mindenki keresi, ő az, akiről minden lány beszél. Nos, még ez a kis önmérséklet is hiányzik Orbánból és kormányából, amikor a fenti szöveggel plakátolják ki az országot. Rég rossz, ha egy országnak ki kell mondania magáról, márpedig mi egy erős és büszke állam vagyunk. Erősen kérdéses, a magyarok egyetértenek-e a plakát tartalmával.
Alfahír
Végül Orbán rátér a legeslegfontosabb nemzetbiztonsági ügyre, a magyar származású spekulánsra, Soros Györgyre. A "királycsináló" Zsorzsi bácsi kiterjedt maffiahálózatot működtet, el akarja árasztani a kontinenst migránsokkal. Orbán viszont hősiesen ellenáll a kettejük közti heroikus küzdelemben, és bár nagy rajta a nyomás, a nép érdekében folytatja ezt a hazafias tevékenységet a gonosz, szinte láthatatlan ellenféllel szemben. Orbán szerint ahol veszélyeztetve vannak a magyar családok, ott többek közt jog és törvény van, azoknak (is) kell érvényt szerezni. Miniszterelnök úr, épp az a baj, hogy a jog uralma - részben - megszűnt Magyarországon. Miniszterelnök úr, ez bizonyos mértékig Önnek köszönhető. Önnek, aki az Alkotmánybíróság jogkörét megnyirbálta, majd pártkatonákat ültetett a taláros testületbe. Önnek, aki két pártkatona kinevezését javasolta államfőnek. Önnek, aki megszüntette a független közmédiát Magyarországon. És Önnek, tisztelt Orbán úr - annak az embernek köszönhetően, aki nem egyszer bizonyította, ha a közpénzek transzparenciájáról van szó a kormányzati szerveket illetően, igencsak megengedő. És végül (de a sort reggelig folytathatnánk), aki megtűri miniszterelnöki biztosként Farkas Flóriánt. No meg annak a csodálatos, hazáját a végletekig szolgáló embernek hála, aki így fogalmazta meg a közpénzek és klientúrájának viszonyát: "Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet".
A miniszterelnök így búcsúzott közönségétől: "nem fogjuk hagyni, hogy Soros nevessen a végén". Ezt a magasröptű gondolatot a következő hetekben viszontláthatjuk a köztereken, lesz időnk hát megbarátkozni vele. Orbán úgy gondolja, forró ősz várható. Ezzel tökéletesen egyetértek. Kérdés, vár-e forró április Orbánra és pártjára. Ha igen, egyes kormányzati szereplők és háttéremberek számára az azt követő hónapok lesznek csak igazán forróak. Vagy ahogy a felcsúti öltözőben mondják: "meleg a pite".