Újabb elsőfilmes hazai rendező munkáját tekinthették meg, akik a mindössze három alkalommal vásznon lepergő, középhosszú (ötven perces) nagyjátékfilmre beültek az Art+Cinema moziba.

A filmről előtte nem sokat tudhattam meg, csupán a rövid, ámde semmitmondó előzetesét néztem meg, melyből tulajdonképpen nem derül ki semmi. A történetről volt egy-két sor itt-ott, amiből körvonalazódott, hogy aktuális „problémát” dolgoztak fel a szürke hétköznapokra átültetve illetve ott bemutatva ennek megnyilvánulását. Ami nem más, mint az „egyszerre két országban lenni”-témakör.

A megütött miliő miatt összevethető a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. filmmel, viszont abban az esetben a történet némiképp másképpen indul és alakul is. Itt egy elvárások nélküli hazatérő harmincas néhány eltöltött napjának (részletét) láthatjuk, annyira megmerítkezve a szürke hétköznapokban, hogy már-már túlzásba vitték ezt a részét. És a párbeszédek sokszor erőltetettek, nem tudom elképzelni, hogy két, gyerekkoruk óta jó barát harmincas ennyire mesterkélt módon cseréljenek eszmét egy kávézóban (tetézve, hogy hónapok óta nem látták egymást), ráadásul egy együgyű témában, amit végülis sikerült okfejtegetniük körülbelül öt percen keresztül, rögtön a film elején.

S aztán bejön A Nő a képbe (Kurta Niké – A kút, Terápia), és a „menni vagy maradni” kérdésköre A Férfi (Dömötör András) fejében. Legalábbis ezt akarja elültetni előbbi, ám A Férfi önfejűsége miatt nem sokat gondolkodik azon, hogy maradjon-e a nőért. Kurta Niké kiválóan játssza el a szeszélyes és kiszámíthatatlan nő szerepét, ám a végére szembesülnie kell azzal, hogy mi is az a távkapcsolat. És, hogy akar-e ilyenben élni.

Míg a párbeszédek mesterkélten hatnak, addig a belső monológok annál inkább brillíroznak. Kurta Niké arcát vászonméretben nézhetjük mozdulatlanul a tavaszi szellőben, miközben elmondja A Férfinak szánt gondolatait (közvetlenül a nézőknek), amely átérezhető közelségbe hozza a film valódi mondanivalóját: a kompromisszumokat mindenféle emberi kapcsolatban.

Szubjektív értékítélet:

• Képi világ, látvány: 6/10;
• Mondanivaló, tartalom: 7/10;
• Összetettség: 6/10;
• Párbeszédek: 4/10;
• Szereposztás: 6/10.

Egy megnézésre – a fenti, relatíve alacsonyabb értékelése ellenére – ajánlanám, ám a bejegyzés közzétételekor nincsen olyan platform, ahol meg lehetne tekinteni.

Előzetes itt nézhető meg.