Arra talán ma már nagyon kevesen emlékeznek, hogy közvetlenül a rendszerváltás után az akkor még monopóliumot élvező Magyar Televízió készített egy Tátika-show nevezetű produkciót. Az volt a lényege, hogy gyerekek beöltöztek különböző hazai és külföldi sztároknak és eltátogták az egyik slágerüket. Az évek múlásának egyik jó tulajdonsága, hogy megszépíti az emlékeket, a másik kevésbé kellemes jellemzője, hogy el is csúfíthatja azokat. A Tátika-show-t akkor imádtuk, helyesnek és kedvesnek tartottuk, most pedig, ha véletlenül rábukkanunk, akkor vércikinek és gagyinak látjuk. Felnőttünk, na. Az amerikaiak vélhetően nem az MTV archívumát böngészve gondolták azt, hogy egy ilyen bohóckodásnak akkor lenne igazán foganatja, ha sztárok csinálnák ugyanezt. Ha már van karaoke, akkor miért ne lehetne tátika is. Lyp Sinc Battle annak a formátumnak a becsületes elnevezése, amely rövid tétovázás után elérte hazánkat is, hiszen a piacvezető kereskedelmi csatorna most érezte azt, hogy nincs elég celebsimogató műsor a placcon, ideje lenne kiszabadítani egy újabb szellemet a palackból. Az eredeti program első részében a sztárok utcai öltözetben adnak elő egy népszerű dalt, majd ezt követően beöltöznek és jelmezek, díszletek kíséretében playbackelnek el egy másikat. Az amerikai bébi egyébként szinte ugyanolyan, mint amit Jimmy Fallon készít a Tonight Showban, csak nem betétként működik, hanem önálló műsorként LL. Cool J. és Chrissy Teigen, modell, civilben John Legend-feleség vezetésével.

Volt már egy ifjú kontár és janicsár, aki nem is oly régen Jimmy Fallont másolva megpróbálkozott a cirkusz magyar honosításával. Még ma is ágyba vizelős rémálmaink vannak attól, ahogyan Hajdú Péter kiherélve minden vicces momentumot, amit ez a tátika jelenthetne, taccsra vágta a projektet. Meg is bukott vele. Az RTL most a félórás műsor adaptációjával csalafinta, beetetős módon indítja be az RTL Spike nevű vadiúj kábelcsatornáját. Egyet ugyanis levetít az anyaadón, míg a következő etapot, közvetlenül az első után átpakolja a kistestvérre. Végül is az esély fifti-fifti, nagyot nem kockáztatnak vele és a Spike egy darabig még kódolatlanul igyekszik nézőket toborozni a szolgáltatóknál. Mivel a formátum adott, abban nincs nagy mozgástér, a magyar változat sikeressége, elfogadottsága leginkább a műsorvezetők személyiségén, egyéniségén, humorán és a közöttük lévő összhangon múlik, valamint azon, hogy a meghívott vendégek mennyire képesek oldottan viselkedni és esetlegesen hülyét csinálni magukból. Ezeket az összetevőket szerettük volna letesztelni, amikor odaevett a penész a műsor kezdésére a készülék elé.

Jól megszokott színpadkép fogadja a kedves érdeklődőt; a tordasi diszkóhoz hasonlatos tánctér, csapóajtóval súlyosbítva. Ezen keresztül robban be a műsor egyik házigazdája, Gáspár Laci, aki még véletlenül sem László, hiszen az túl hivatalos lenne. Laci gyerek úgy ugrál, mint az a majom az állatkertben, aki a kölyköktől várja a kedvenc csemegéjét: a banánt. A műsorvezető szemmel láthatóan megőrült, vagy túltolta a koffeint, más serkentőre nem is merünk gondolni, esetleg a szerkesztők eggyel több kupica pálinkát itattak meg vele, mint ami ildomos lett volna. Értjük, hogy hangulatot kell csinálni, de azt már fel nem foghatjuk, hogy miért kell ehhez úgy viselkedni, mint az a dilinyós a pszichiátrián, aki elfelejtette bevenni a gyógyszereit. Ha azt mondtuk Cooky-ra, hogy feliratozni kellene mit mond, Gáspár Lacira ez duplán érvényes, pedig ő még arra sem hivatkozhat, hogy nem ide született. Elképesztően durván raccsol, gyűri, hadarja a szavakat, amelyből értelmes mondatok, de talán még félmondatok sem alakulnak ki. Csak vezényszavak, úgymint: „figyelj” „hallod”. A műsor készítői legalább arra vehették volna a fáradságot, hogy Laci gyereket elcipeljék egy logopédushoz, vagy beszédtanárhoz, ha már úgy találták, hogy mindenképpen alkalmas egy ilyen szórakoztatónak kikiáltott program levezetésére. Merthogy ez így kész katasztrófa, mindegy lenne, ha Miska bácsit berántanák a somogyi falucskából, egy kis tájszólással, hiszen ugyanazt a hatást produkálná, mint a tisztán, artikuláltan talán soha nem beszélő Gáspár Laci. Régebben ez még elvárás volt azoknál, akik képernyőre kerültek, ma viszont égőnek számítana, ha valaki képezné magát, mielőtt kamerák elé áll. Még ki is néznék őt. Ezért is gázolunk szügyig a mocsokban műsorvezetői szinten.

Nem sokat kell várni arra, hogy Laci színpadra szólítsa bájos segítőjét – hiszen így lett titulálva –, Szabó Zsófit, akit többek között úgy jellemez, hogy „ultra fain” csaj. Szépen körbenyaldossák egymást, mint jól nevelt kutya a kajás bödönét, amiből szinte semmit nem lehet érteni, mert egyrészt folyton egymás szavába vágnak, másrészt olyan szlengesen dumálnak, hogy Harlemben külön utcát neveznének el róluk. Az előre megírt rapjük, még Cookynál is mélyebb árok. Összhangról, netalántán kémiáról nehéz lenne értekezni, humorról meg szinte lehetetlen, hacsak a bunkóságot nem nevezzük annak. Szabó Zsófi ugyanis feltesz néhány kérdést a vendégeknek, aztán elmegy egy dj-pultnak nevezett madáretetőbe, ahonnan rendszeresen közbevakkant valami viccesnek szánt semmiséget, röhögcsél és csujogat, a munka dandárját pedig ráhagyja a celebekre és arra a Gáspár Lacira, akivel nem vagyunk kisegítve a gödör aljáról. Mint ahogy az erre az adásra szánt sztárokkal sem. Azon már felesleges rugóznunk, hogy amíg Amerikában Anne Hathaway, Dwayne Johnson, vagy Anne Kendrick mórikálja magát, addig nekünk Peller Anna művésznő és bájos férjecskéje, Mikike jutnak. Ez van. Kis ország, kis piac, kis szemétdomb.

Arra azért felkapjuk a fejünket, amikor Peller művésznő az egyik kis bevezető filmecskében szolidan „lebuzizza” a férjét, mondván először azt hitte Mikike a „másik csapatban játszik”. Mikike persze nem tagadja meg feminin jellegét, azon sem csodálkoznánk, ha az éjszaka közepén magas sarkút és tüll szoknyát húzva ijesztgetné az asszonykáját. Mikike egyébként azzal véteti magát észre, hogy úgy vihog, mint egy kehes szamár, amire még rá is játszik, ami elsőre olyan, mintha egy szatír jött volna vendégségbe a Diószegi utcából, sokadik alkalommal viszont már rohadtul idegesítő és zavaró. A produkcióik egyetlen értékelhető eleme, hogy rövidek. Fél, maximum egypercesek. És ezekben benne van minden, ami miatt ez a műsor meg fog bukni. A mi celebjeink ugyanis csak erőlködnek, jópofiznak, megerőszakolják a közízlést, de még véletlenül sem viccesek, szellemesek és ötletesek. Mert ha Mikike Irene Cara számot playbackel, a feleségét az érdekli a legjobban, hogy miképpen szorították le a zacsiját, hogy az nem ficcent ki a ruha alól.  

Gáspár Laci egyetlen értelmes kérdése a műsor folyamán úgy szólt: „hogy vagy?”, az elköszönésével pedig fel is tette a koronát műsorvezetői ténykedésére, imigyen: „csöcs mindenkinek”. Az RTL Klub új műsorával sem cáfolt rá azon tézisünkre, hogy Magyarországon a szórakoztatás egyenlő az idiotizmussal. Még mindig Sas Józsi és a Defekt duó kottájából játszanak, mintha a Mikroszkóp Színpadon heherésztetnék a javarészt nyugdíjasokból álló közönséget. Népbutítás és altáji humor felsőfokon. Az RTL megcsinálta Tahófalva Tátikáját. Nem lehet rá büszke. Hadd ne kívánjunk sok sikert hozzá! Istenes Bence és Puskás Peti majomkodására pedig már nem voltunk kíváncsiak. Nincs elég agytisztítónk hozzájuk. Bocs.

Playback párbaj RTL Klub 2016. december 2. 22.45-23.15