A Konyhafőnök sem az az elsőáldozási malac, amit először dobnak a sütőbe. Több évadon keresztül rotyogtatatták, fűszerezték, pirították, hogy kellemes legyen a bukéja, a negyedik évfolyamra pedig még az alapanyagokon is változtattak, hogy minél inkább a vendég, vagyis a néző kedvében járjanak és ne essenek ki a pixisből, mint az a kínai étterem, amelyik megkapta a Michelin-csillagot, aztán pár napra rá be kellett zárnia, mert zűrjei támadtak a környékbeliekkel és a hatóságokkal. Nos, A Konyhafőnök sem kezdett az elején valami fényesen, néhányszor jól elkenték a száját nézettségben, utána viszont lábra kapott, mint az újszülött kisborjú és most már nem is volt kérdés, hogy a Nyerő párost leváltva és újult erővel visszatérve szálljon harcba Vajnáék celebnyűvő és agyzsibbasztó bóvlijának ellenében. Az RTL Klub gasztro reality-je alapvetően könnyedén és jól fogyasztható formátum, azonban az utóbbi időben már tapasztalhattuk nála azokat a tüneteket, amelyek a fáradtság, közöny és enerváltság jeleit mutatták és amelyeknek kiküszöbölése céljából a csatorna egy kivétellel lecsóba küldte a zsűrit.

Vajda Pierre szigorú étteremkritikusként volt aposztrofálva, ehhez képest sokszor némább volt, mint Kuka Hófehérke szoknyája mellett és a reakcióiban sem láttuk azt a fene nagy elánt, könyörtelenséget és kíméletlenséget, amivel rászolgált volna a címkéjére. Bernáth József pedig valamivel rossz fát tett a tűzre a gazdájánál, odapörkölt neki, úgyhogy gyorsan szögre kellett akasztania a kötényét, de lehet, hogy egyébként sem lett volna maradása a brigádban. Krokodilkönnyeket azért sem ejtünk értük, mert vérfrissítésre mindig szükség van főleg, ha enged a bicikli kereke. Bernáthot Sárközi Ákos Michelin-csillagos séf váltotta, ami első hallásra minőségi cserének ígérkezett, Vajda helyett pedig az a Wossala Rozina érkezett, aki az első szériában második lett és alaposan megosztotta a közönséget. Itt már egy kicsit rezgett a léc, de úgy néz ki a csatornánál bevált szokás lesz, hogy olyanok zsűrizzenek, akiknek van egy kis tojáshéj a fenekén és úgy osztják az észt, hogy nemrégen még ők álltak a pult, vagy a színpad túlvégén. Fördős Zét nem adjusztálták, maradhatott, habár legutóbb már bántóan ugyanabból a receptúrából játszott, mint a műsor kezdetén és a megnyilvánulásai is tele voltak önismétlésekkel és maníros rutin szeletekkel.

A Konyhafőnök első pillanataiban aztán ténylegesen kiütközik, hogy Fördős még fejben és lélekben ott ragadt a farmon, vagy a tanyán a szénabálák között, ahol gumicsizmában és klottgatyában terelgette a trágyahuszárokat a jobb sorsuk felé. És a lelkesedése a későbbiekben sem haladja meg azt a háziorvosét, aki ha meglátja a szokásos hipochonderét, azonnal tudja és érzi, hogy mit kell neki felírnia ahhoz, hogy lehűtse a kedélyeit és a panaszait. Fördős sokszor az egykedvű és fásult ceremóniamester benyomását kelti, a kóstolásoknál ugyanazokat a trükköket veti be a játékosok félrevezetése céljából, a kérdései nemcsak a tartalmat nélkülözik, hanem az érdeklődést is. Ennek tetejébe még a zsűritársait sem mindig képes felspannolni és megfelelő helyzetbe hozni. Az a nagy büdös igazság, hogy Fördős egy kissé belefáradt a celebkedésbe, nincsenek új színei, a régiek meg jelentősen megkoptak. Mintha a csatorna is efelé tapogatózott volna, mert némileg előtérbe tolja a többieket. Sárközi Ákos már az elején szúrós szemekkel pásztázza a játékosokat, aztán felhívja a figyelmüket, hogy a konyhapult nem lehet egyenlő egy disznóóllal, rakjanak ott mindig rendet. Persze mérget vehetnénk rá, hogy ez majd még előkerül a műsor folyamán és nem is tévedünk, annyira azért nem kiszámíthatatlan a hacacáré.

Sárközi profizmusával nincs gond, a beszédével annál több. Az orrhangja és a galuskás hanghordozása miatt kevésbé kivehetőek a szavai és az, hogy pontosan mit akar mondani. A stílusát sem lehet egyelőre körbelőni, kicsit olyan, mint Bernáth, nem akar egyértelműen rossz zsaru lenni, de azért hajlandó odaszúrni és keménykedni, ha valami nem az ő szája íze szerint történik. Valószínűleg a későbbiekben ez még éleződni fog és ha belejön a szerepébe még akár pozitív végkicsengéssel is kijöhet a műsorból. Wossala Rozina először szürke kisegérnek látszik, egy olyannak, aki csak akkor mer megszólalni, ha felemeli a kezét és a tanár bácsi jelzi, hogy mondhatja. Az alamuszi nyuszi azonban nagyot ugrik és A Konyhafőnök második felében azon kapjuk magunkat, hogy Wossala szépen csendben átveszi az irányítást. Választékosan értékel, nem ódzkodik a vagányabb szlengektől sem, bátrabban és ügyesebben faggatja a játékosokat, mint Fördős és elég jól érzi, hogy mennyire szigorúan értékelhet, annak fényében, hogy pár éve még ő is ott szeletelte a hagymát a pultnál. Wossala határozottan kiáll a véleménye mellett és mivel Sárközi sem az a bólogató kutya típus, a vége felé már határozottan érződött, hogy lehetnek itt még éles konfliktusok és parázs ütközetek, amikre a szerkesztők nyalogathatják a szájukat és dörzsölhetik a tenyerüket. Kellenek is a heves vérmérsékletű viták, mert a túlzott egyetértésben fennáll annak a veszélye, hogy Fördős egyszerűen belealszik a zsűri értékelésébe.

A játékosok között van egy szép lány meg egy szép fiú, akik közé akár piros szívecskéket is rajzolhatnánk. Persze kell egy külföldi arc, aki töri a magyart, az olasz gyerek ráadásul úgy néz ki külsőleg, mintha összekeverték volna Petőfi és egy dunai halászlegény fizimiskáját. Van itt még egy optikus, aki eddig csak otthon kuktálkodott a bográcsnál a kertben, meg egy olyan figura, aki a Csatornázási Művektől szivárgott át ide és egy testesebb háziasszony, aki már az első értékelésnél elpityeregte magát. Azt nem lehet mondani, hogy unalmasak és sótlanok lennének, mint ahogy azt sem, hogy felettébb érdekesek és emlékezetesek, valahol a kettő között lavíroznak, az RTL nem sokat kockáztatott a válogatásnál. Persze a szerkesztők azokat emelik ki, ahol gáz van, terjeng a gőz, majdhogynem ég a konyha, az olasz srác alig kap rivaldafényt, ahogy a szép fiú sem villoghat sokat, viszont az optikus és a Csatornázási Művektől igazolt építőmérnök szinte végig porondon vannak, hogy aztán a végén kapjanak egy közepes értékelést. A kommentárok még mindig feleslegesek, töltelékszagúak, időhúzóak és annyira egybecsengenek a zsűri értékelésével, hogy az már fáj. Egy-két meghunyászkodó és megszeppent, hogy nem mondjuk fosos hozzászólás helyett, jól jönne időnként egy beszólogatós, felháborodós, vagy agresszívabb komment, ami talán emelné a csata tétjét és kiélezettségét.

Annak ellenére, hogy A Konyhafőnök többször megtartja a ritmusát és az ütemét, mint nem, az időtartamon lehetne feszesíteni és húzni egy hangyányit, mert megesik, hogy a gondolataink távolba kolbászolnak és még a többnyire gusztusosan tálalt ételek is nehezen hozzák azokat vissza. A zsűri lecserélése nagyon ráfért a műsorra és főként akkor bizonyulhat nyerő húzásnak, ha a véleménykülönbségek még inkább kicsúcsosodnak és így az ellentétek erőteljesebben dominálnak majd. Fördős Zének is fel kellene pörögnie, elképzelhető, hogy egy áramszünet jót tett volna neki, az első adásban mutatott produkcióját figyelembe véve, talán őt is nyugdíjazhatnák egy időre. Wossala Rozina minden bizonnyal szívesen átvenné a helyét és nem is lenne ez ördögtől való gondolat. Az RTL Klub azonban még így is kordában tartja A Konyhafőnököt, ami inkább tűnik biztonsági játéknak, mint újjászületésnek, de még kialakulhat. Elvégre a babból is lehet égig érő paszuly. Csak kell hozzá egy kis varázslat.

A Konyhafőnök RTL Klub 2016. szeptember 26. 18.55-20.10