2016. jún 05.

Tvrtko túlmegy minden határon - A könyv titka - tévétükör

írta: frími
Tvrtko túlmegy minden határon - A könyv titka - tévétükör

Tvrtko egyszercsak úgy döntött, hogy bemondja az unalmast, ezért élő adásban sértegette a vasalt here tulajdonosát, miszerint egész életében az ellen küzdött, amit Berki a kamerák előtt produkál. Kétségtelenül látványos, esztrád kivonulás volt, hiszen tudhatta, hogy ezután nem lesz maradása a Habony-Vajna művek birodalmában, az aranytojást tojó tyúkot ugyanis sehol nem szokták nyilvánosan kivégezni, saját ketrecben pedig ez egyenlő a harakirivel. Egyébként némileg érthetetlen az ünnepélyes felkoncolás hangzatos mondatok formájában történő tálalása, hiszen Tvrtko jó néhány évig szótlanul tűrte, hogy ugyanannak a csatornának a kegyeltje, mint a vasalt here. Persze tudjuk, hogy jobb egy bolhacirkusz keretében, botrányos körítéssel otthagyni csapot-papot, mert az néhány napig címlapot hoz, hiszen a bulvármédia akkor van elemében, ha olyan csontot lát, amit aztán addig szopogathat, amíg az életben tartja a magyar lakosságot. És egyúttal kezdetét vehette a nagy találgatós cunami, vajon hol folytatja pályafutását a szélnek eresztett egykori naplós, mostanában már csak Mokkát kóstolgató megmondó ember. Tvrtko öreg róka módjára rutinosan lebegtetett, míg végre elárulta, hogy készített egy dokumentumfilmet Trianonról, amit a köztévé fog bemutatni, egyelőre egyszeri alkalomként, de azért közben finoman felajánlkozott, hogy akár folytatná is az együttműködést, ha erre igény mutatkozik. Mivel a német-magyar felkészülési meccsen már az első félidőben eldőlt minden, sőt az is érződött, hogy stadionok ellenére, valódi Mars bolygó távolságra vagyunk Európától futballtudás terén is, úgy voltunk vele, hogy adunk egy esélyt Tvrtko szenzációkat és még nem ismert tényeket ígérő valóságának.

tvrtko_3.jpg

A főcím egyszerre idéz Frei Tamást és híradó formátumot, majd megjelenik a házigazda egy parasztház vetített hátterében, ahol hevesen gesztikulálva, bábos kézmozdulatokkal magyarázza döbbenetét és rövid bevezetőjében izgatott fejjel tolmácsolja, hogy most valami olyat fogunk látni és hallani, ami túlmegy azon, mintha azt jelentené be, hogy feltalálták a rák ellenszerét. Vujity Tvrko már ezek alapján sem tagadhatná kertévés szocializációját, hiszen ott szokás ez az eltúlzott ripacskodás, amibe még az is belefér, hogy úgy növeli a licitet, mintha Vajna egyik pókertermében szédelegne. Az ezt követő képsorokban és az egész produktum során viszont arról is meggyőződhetünk, hogy Koltay Gábor művészeti és vizuális tevékenységének hosszú kezei és méltó követői vannak. Érzelmes zenei aláfestés keretében sétálgat ugyanis a műsorvezető, miközben azt susogja, hogy rengeteget utazik, ezért számára a hazája mindennél többet jelent, aminek megdönthetetlen bizonyítéka, hogy messziről pásztázza a Dunát, távolba révedő vizenyős tekintettel, mint Franco Nero a Honfoglalásban a kocsikerekek nyomaitól hemzsegő, sáros pusztát. Ez az a felesleges pátosz, sehova nem vezető művi érzelmeskedés, ami miatt a rendező úr filmjeihez középiskolásokat kellett kivezényelni, hogy nézőszámot is termeljenek, ne csak kongó vetítőtermeket.

tvrtko_1.jpg

Tvrtko huszonöt percben akkora labirintust és katyvaszt állít a nézője elé, amiben még egy bespeedezett egér sem találná a kijáratot. Össze-vissza csapong, keresztül-kasul járkál az országban, a nyugati határtól, a keletiig, közben elmegy Franciaországba, hogy megnézze a trianoni békeszerződés egyetlen eredeti példányát, hogy aztán Pekingben meggusztálja azt a gyarmatot, amit a békeszerződés elvett tőlünk. Tvrtko egotripjének lényeges momentumai azonban ott rejtőznek az ezzel foglalkozó történelmi könyvekben, sőt az élelmes kutakodó még a Wikipédián is szerezhet egy-két információt azokról a soha be nem mutatott és eltitkolt tényekről, amikről a házigazdánk meghatottan és gőgicsélve, időnként náthás orral és rekedt hanggal lerántja a leplet. Nem tudjuk, hogy milyen történészek néztek nagy boci szemekkel, amikor sapkás médiamunkásunk lemeóztatta velük az alkotását, de valahogy úgy képzeljük őket, mint akik csukott fülekkel és vérvörös szaglószervekkel, másnaposan járhattak be a képzésre és az államvizsgájukon a professzor csak szánalomból engedte át őket, hogy ne maradjanak a nyakukon. 

tvrtko_4.jpg

Vujity Tvrtko filmjének riportjai felszínesek, üresek és semmitmondóak, tipikusan Fókusz vagy Aktív illatúak. Egyetlen részlet kivételével semmi sincs kibontva, mindenen úgy száguldunk keresztül, mint egy lepukkant intercity vonat. Tvrtkonak láthatóan az a legfontosabb, hogy saját magát előtérbe állítsa és ezzel azt illusztrálja, ő is olyan emberből van, mint bárki más. Ezért Pekingben pálcikával próbál eszegetni és persze nem sikerül neki, erre még egy szemérmes fél mosolyt is megereszt, amit természetesen a kamera is rögzít, majd oldottan tamburázgat a szűkebb pátrájában, aztán megfázva, takonyban henteregve kutakodik a Széchenyi Könyvtárban és közben mindenkit a barátjának nevez. Jó sok van neki. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha házi videó gyanánt levetítené otthon a családnak, vagy az ismerőseinek vacsora előtt, esetleg felrakná a YouTube-ra, de dokumentumfilm formájában árulni és eladni kész átverésnek minősül. A végig negédes modorban tálalt mesterséges pátosz pedig akkor hág a tetőfokára, amikor Tvrtko és állandó útitársa, de mindenekelőtt barátja, Suha György - akit körülbelül három snittben látni - a békeszerződés eredeti példánya előtt egymást hergelve és ismételve hüledeznek, hogy ők most padlóra vannak küldve, döbbentek és remeg minden porcikájuk és érzékszervük. Koltay Gábor pedig ennél a résznél borulhatna térdre és vethetne egy keresztet Tvrtko előtt, mert a sapkás huszár megcsinálta azt, amire ő az egész munkásságát feltette.

tvrtko_2.jpg

A műsor utózöngéjeként Szabó Anett egy félórás stúdióbeszélgetésben rugózik még a témáról Tvrtkoval, Tőkéczki László és Ablonczy Balázs történészekkel. Itt Szabó szokás szerint dagályos és elfogult, Tőkéczki azt bizonyítja újfent, hogy kakaó helyett a kommunisták vérét issza, Tvrtko nevét Tvrutkoként írják, hogy szándékosan –e, nem érdekes, mert önmagát ismétli, Ablonczy pedig folyamatosan Tőkéczkire sandítva próbál elemezgetni, a tanár úr jóváhagyásáért esedezve. Tvrtko a bulvártörténelmével megint beleszart a ventillátorba, amire a köztévé magyarosan ráharapott, mert neki a befecskendezett milliárdokért cserébe ez a dolga. Igazából az érdekelne minket, hogy Almási Tamás, aki a műfaj jelesének számít, mit szólna ahhoz, hogy Tvrtko dokumentumfilmként prezentálja az izgalommentes házi videóját. Vajon égne –e az arca a szégyentől? Mert nekünk igen.

Tvrtko túlmegy minden határon – A könyv titka Duna Tv 2016. június 4. 19.30-20.00        

Szólj hozzá

dokumentumfilm Duna Tv Vujity Tvrtko tévétükör Tvrtko túlmegy minden határon