Az elvárásoknak bőven megfelelő sikerrel érkezett 2015-ben a Fox újonca, az évad felénél már rég be is volt rendelve a második szezon. 

Koncepcióját tekintve igencsak felemás a sorozat: hagyományos, klasszikus, már már unalmas ötletbe fűztek bele egy olyan karaktert, ami tökéletesen egyedivé tette. Azt hittük, ezt a párosan nyomozós - epizódos ügyes - elvált rendőrcsaládos - pszichológusos történetet annyiszor láttuk, hogy semmi újat nem mutathatnak nekünk. Na persze, arra nem gondoltunk, mi lesz, ha a páros egyike maga az ördög. 

Ez a különlegesség persze nem zálog még semmire, de itt jön a készítők újabb kiváló húzása: olyan erősre csinálták az első részt, hogy az minden kétkedőt meggyőzött. Ez nem csak egy egyszerű jó epizód volt, hanem olyan remek, hogy a lendület az egész évadon keresztül tartott. 

És bizony, nagyon nagy szükség volt arra a lendületre. Az első négy rész főként az első epizód hangulatában telt, amikor is a készítők úgy érezték, ideje vinni a sztorit - és tényleg ideje volt. Csak nem úgy, ahogy ők tették. 

Elénk raktak ugyanis egy "rejtélyt", ami minden volt, csak az nem. A lövés eldördülése előtt is sejteni lehetett, hogy az sebet fog ejteni főszereplőnkön, ennek megtörténte után pedig minden egyértelművé vált. Ami önmagában persze nem probléma, kivéve, ha ez a valami van az évad gerincének szánva. Képesek voltak ezt a szálat az évadzáró előtti részig húzni, 8 részen keresztül (egy 13 epizódból álló évadban) . Pár vicces jelenet és a nyitó epizódból hozott lendület épp hogy víz felett tudta tartani az évadot ez alatt az idő alatt.

A befejezés nem teljesen örömteli, kicsit olcsó, kicsit használt, kicsit kellemetlen, kicsit egyértelmű, de mindenképpen hatásos: amolyan Fox-os.