A háborús dráma nem egy kifejezetten népszerű műfaj, ez javarészt arra vezethető vissza, hogy leginkább szerencsével lehet akár csak értékelhetőt is találni. A címből azért levonhatunk következtetéseket: egy Hooligans at War-t és társait persze messze elkerüli az ember, de ez nem mindig ilyen könnyű.

Mi van például, ha Rebellion a cím, és még a borító se rossz? Persze ez még mindig nem garancia semmire, ilyenkor jön az IMDB-rating. Nem 2.3, tehát nem a legrosszabb. De a 6.7 sem túl biztató, ez is csak nézhető elvileg.

Ekkor a legtöbb néző lemond a sorozatról, én is ezt választanám a legtöbb esetben. Így utólag viszont hatalmas szerencsének tartom, hogy nem így tettem. Hogy miért?

Először is, minisorozat létére tökéletesen igényes a díszlet. A ruhák, a fegyverek, a házak, a járművek megfelelnek minden elvárásnak. 

Másodszor, meglepően jó a történet. A huszadik század első tíz-húsz évében játszódó sorozatok - még a legjobbak is - egy kaptafára készülnek, a Rebellion azonban ilyen tekintetben mindenképpen újít: friss és egyedi ötlet az első epizód első percében - egy zenés darab szereplőiként - megismert három hölgy "karrierjét" követni. Nem akarják feltétlenül a társadalom minden rétegét bemutatni, majd az egyes szereplőket összekötni - legalábbis nem erre van kiélezve. 

Harmadszor, meghökkentően erősek a színészek. A Dolly Butler karakterét játszó színésznőn kívül senkit nem láttam még azelőtt, és valószínűleg ezután se fogok, pedig bőven elmennének bármilyen sorozatban, vagy akár filmben. 

Negyedszer, nagyon el van találva a helyszín és az idő. Felettébb érdekesen van bemutatva a felkelés, már ez önmagában is elég lenne, hogy érdemes legyen megnézni. 

Összességében nagyon jól összerakott, kerek és lebilincselő sorozattal ajándékoztak meg minket, ami szöges ellentétben áll az IMDB-n látható értékeléssel. Azon kevesek egyike, ami még napokkal később is hatással van ránk. Nálam sima 10/10. Mindenkinek ajánlom.