A híres-hírhedt kormánypárti publicista Bayer Zsolt élete bővelkedik a nagy fordulatokban. A Népszabadság egykori főmunkatársa ma a Magyar Időkbe ír és az Echo TV-ben műsorvezető. Már önmagában sokat elmond valakiről, hogy ennek a két orgánumnak a munkatársa, azonban Bayer Zsolt bőven túltesz kollégáin is. Megannyi idézetet lehetne citálni vele kapcsolatban, ha bizonyítani szeretnénk, hogy egy vállalhatatlan, a gyűlöletet a végletekig szító újságíró. A pápát demens vénembernek beállító publicista mégis népszerű jobboldali körökben. Az Echos Sajtóklub hétfői esti adásában kitűnő társaival csodálatos műsort vezet le – Lovas István, Bencsik András és Huth Gergely közül talán mindössze utóbbi érez legbelül némi szégyenérzetet azért, amit művel.

Aztán az is lehet: már régen lejátszotta ezt magában a Pestisrácok főszerkesztője. Bencsik Andrásnak vagy éppen Gajdics Ottónak is okozhatott a szocialista időszakban betöltött szerepük néhány álmatlan éjszakát korábban, de azzal vigasztalhatták magukat: ha Stefka István tökéletesen hiteles lett a Fidesz-szavazóknál, az ő esetükben sem lesz probléma. Igazuk is lett, ma ők a jobboldal megmondóemberei. Nehéz persze eldönteni, hogy melyik vonal az antipatikusabb – a cinikus, arrogáns, gúnyolódó Ambrózy Áron-, Megadja Gábor-, Apáti Bence-típusú figurák, vagy a régi öregek: Bayer, Lovas, Gajdics, Bencsik.

Márki-Zay Péter otthonában - MNO.hu

Rengeteg hazugság, aljas rágalmazás, uszítás elhangzott már a Sajtóklubban és a jobboldali médiában (nem mintha a balliberális térfélnek a szomszédba kellene mennie ezekért). Azonban ilyen alacsony szinten talán még soha nem voltak erkölcsileg, mint napjainkban.

„A magyar nemzeti érdek állandó elárulását remek kompromisszumnak eladni: nem bátorság. […] Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni […] Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül) [..] A politikát gyűlöletté, bozótharccá gyalázni: […] Tévedhetetlennek hinni önmagunkat, s beteges cezaromániánkat a „nemzet szolgálatának” nevezni.” Azt is gondolhatnánk, hogy Farkasházy legújabb posztjáról, esetleg Vágó István vagy Vásárhelyi Mária gondolatairól van szó. Tévednénk. A fentiek ugyanis Bayer Zsolttól származnak. 2007 nyarán született meg a Gyurcsányság c. cikke a Magyar Nemzetben, amiben felelősségre vonja a túlzottan oroszbarát politikát folytató kormányfőt.

Nyolc évet sem kell várni arra, hogy ezeket a sorokat gépelje be Bayer: „Mert most önnek van igaza.
Ez az első és a legfontosabb, amit el kell mondanunk. […] De most önöknek van igazuk, Elnök úr, majdnem mindenben.” Igen, Bayer Zsolt levélét megírta / szerelmes könnyével azt is telesírta. Felmerülhetne bennünk, miért ne változtathatna valaki a véleményén. Jogos. Azonban, ha valaki jól láthatóan parancsra, de legalábbis igazodási kényszer hatására változtatja véleményét – az nem szabad ember. És legfőképpen nem tisztességes.

Az különösen megdöbbentő, amikor Bayer és társai (de mindenképpen a Bayerhez közeli Blogstar) próbálják meg besározni Márki-Zay Pétert. Egy hétgyermekes, hódmezővásárhelyi családapát, aki mélyen vallásos, korábbi Fidesz-szavazó. Eddig nem is lenne probléma - csakhogy Márki-Zay Hódmezővásárhelyen teljes ellenzéki támogatást élvező polgármesterjelölt. Márki-Zay belátta 2010 után: a Fidesz-KDNP nem képviseli azokat az értékeket, amelyeket folyamatosan hirdet. Nem keresztény. Nem hazafias. Nem nemzeti. Nem erkölcsös. De még csak nem is kormányoz jól. A magasztos, nemzetjobbító cél pedig vagy soha nem is létezett, vagy menet közben alakult át a célrendszer és vált szinte kizárólagossá a gyarapodás, mint az orbáni politikát meghatározó tényező.

Orbán közeli barátja, Bayer Zsolt - Pecsma.hu

Márki-Zayt azzal vádolja a kormánypárti sajtó, akasztással fenyegetőzik, régi jó kommunista szokás szerint. A kifejezetten visszafogott, jobboldali beállítottságú ellenzéki jelölttől mi sem áll távolabb. Fórumán mindössze arról beszélt, a magyar nép sokáig és sokat tűr, érzékletes (ám valóban kissé szerencsétlen) példaként hozta fel a kandelábereket. Nem lehet persze minden mondatunkat annak fényében mérlegelni, hogy mennyire másíthatja meg a Fidesz-sajtó azt – az pedig kijelentető, hogy nem fenyegetett meg senki akasztással Márki-Zay. Ellenben egy hódmezővásárhelyi 2007-es, Lázár által szervezett tüntetésre valaki akasztófával érkezett, melyen a cseppet sem polgári-keresztény „Ez a tiéd, Fecó” felirat állt. A Gyurcsánynak szánt akasztófa valahogy mégsem verte ki a biztosítékot a most erkölcsi magasságokban tündökölni kívánó Lázár-Hegedűs kettősnek. Nagy kérdés, az elképesztő képmutatás és aljas hazugságok tömkelege kivált-e dühöt (egyáltalán: eljut-e) a hódmezővásárhelyi tömegekhez, illetve felülírja-e majd sok esetben régi szerelmüket (a románc másik tagja természetesen a Fidesz).

Amikor a Privátszféra adásában néhány hete bemutatták a Márki-Zay-családot, úgy láttam: a felesége biztosan, de talán a polgármesterjelölt sem tudja pontosan, kikkel áll szemben. Noha hódmezővásárhelyiekként jól ismerhették Lázár Jánost és a közegét, naivitást észleltem. A Fidesz és Orbán Viktor minden „teret” igyekszik betölteni, mára faltól falig ér, nem retten vissza konkrét jogsértésektől sem, minden tisztességes-tisztességtelen, akár törvénytelen eszközt is hajlandó bevetni hatalmának megtartása érdekében. Vásárhely igazi jobboldali város, sok babér nem termett itt az ellenzéknek, nagy pénzben nem mernék arra fogadni, 25-én Márki-Zay nyer. Mégis, egy szoros eredmény felrázhatná az országot április nyolcadika előtt. Még nem késő az ellenzéknek valamilyen megoldást találni arra, hogy olyan felállást találjon, amellyel meg lehet buktatni Orbán Viktort. Nem, nem a kétharmadot kell megakadályozni, hanem el kell venni tőle a többséget, vagyis nem szerezhet száz mandátumot a Parlamentben. Tehát körülbelül hatvan választókerületet (a 106-ból) el kell vinni! Erre akár esély is lenne – akkor, ha elfelejtenék a „minden demokratikus ellenzéki párttal szívesen tárgyalunk” tételmondatot, a másik oldalról pedig a „Jobbik mind a 106 evk-ban indít saját jelöltet” gondolatot. Nagyot téved, nagyon rossz taktikus, vagy egyszerűen buta ember az, aki ellenzéki oldalról azt gondolja, most majd 7-8-10-15%-kal bekerül a Parlamentbe és 2022-re Orbán legfőbb kihívója lesz. Látjuk, hogyan kézivezérli Orbán az elvileg független hatóságokat, állami szerveket, látjuk, milyen kíméletlenül működik a kormányzati hazugsággyár, melyet eufemizmussal „kormánypárti sajtónak” neveznek.

Ha nem lesz összefogás, Orbán győz – ennyire egyszerű a képlet. Lehet, hogy nehéz lenne összeegyeztetni a Jobbik és a DK programját? Lehet, hogy utálják egymást? Lehet, hogy a koalíciós kormány malma lassan őrölne? Ez mind lehetséges, sőt valószínű. Magam akár hajlok afelé, hogy érdemes lenne technikai koalíciót kötni és a kétharmados választói felhatalmazás birtokában néhány hónapnyi kormányzás után új választásokat kiírni (választójogi törvény újraszabása, a Legfőbb Ügyész menesztése, a jogállami keretek biztosítása). A Jobbikra nagyon súlyos pénzügyi problémák várnak (ÁSZ-büntetés), a DK-MSZP kettős soha nem fogja leváltani Orbán Viktort, az LMP pedig egyedül minden bizonnyal ugyancsak nem.

A Kósa András által megírt Orbán Viktor, a káosz embere könyvből sok minden kiderül. A velejéig cinikus, hatalommániás miniszterelnököt gyakran lebecsülik (ami végzetes hiba) ellenfelei. Ahelyett, hogy megértenék, mi mozgatja Orbánt, hogyan működik a politika, ahelyett démonizálják és reggeltől estig diktátorozzák. A győztes recept persze nekem sincs meg, ám az eddigi ellenzéki munka eddig kevésnek bizonyult, talán nem késő még változtatni. A miniszterelnök a könyv szerint szűk körben úgy beszél az Unióról, mint hülyékről, akik ide adják a legtöbb (nyilvánvalóan arányosan) pénzt, noha gyakran beléjük rúgunk. Átgondolt kormányzásnak nyoma sincs, rögtönzésből annál több akad. Az élelmiszer-kiskereskedelmi szektorban még van Orbán szerint tennivaló – ne legyen kétségünk, a nyugati cégek némelyikét nemzeti tulajdonú hálózatok váltják majd, a médiát pedig hamarosan szinte teljes uralni fogja Orbán. Simicska Lajos pénztárcája egyre vékonyabb lesz, ki tudja, hogy egy újabb (kétharmados?) Fidesz-győzelem után lesz-e kedve és hajlandósága finanszírozni médiáját. Az sem kizárt, hogy teljes központosítás lesz az önkormányzatok terén is, évek óta hallani arról, Orbánnak távlati céljai között van a kisebb (5000 fő alatti?) települések beolvasztása (talán járási szintre) nagyobb egységekbe.

Február 25 – majd április 8. A tét nem az, hogy Magyarország bevándorlóország lesz-e, hanem, hogy megálljt tudnak-e parancsolni a magyarok Orbán Viktor velejéig romlott rendszerének.