A kommentfalak margójára - a parndorfi tragédia árnyékában
Sokan mondják, a kommenteket nem szabad olvasgatni. Kizárólag saját magunk felidegesítésére jó, érdemi vitákat szinte lehetetlen lefolytatni, időpazarlás. Mellesleg online megnövekszik egyeseknek a bátorsága, olyanokat is felvállalnak sokan, amit személyesen nem tennének meg. Emellett a kommentfalak jellegzetessége, hogy mivel ezeken általában igen alacsony színvonal tapasztalható, relatíve sokan jelennek meg az alsóbb rétegekből (nem vagyoni, hanem szellemi értelemben), a képzettebb, intelligensebb emberek pedig ódzkodnak beletekinteni a hozzászólásokba. Kicsit olyan ez, mint amikor egy elhagyott lakótelepen az egyébként tisztességes és környezetét általában nem szennyező állampolgár is könnyebben hagy szemetet, ha már amúgy is áldatlan állapotok uralkodnak. Maradjunk annyiban csupán: a színvonaltalanság, nívótlanság további színvonalcsökkenést okoz.
Forrás: techcrunch.com
Valójában ezt a bejegyzést közel egy hete szerettem volna megírni - ekkor találkoztam olyan hozzászólásokkal, amelyek teljesen megdöbbentettek, pedig harcedzett kommentolvasó vagyok. A parndorfi tragédia (71 menekült fulladt meg egy kisteherautóban 2015 nyarán) egyes vizsgálatok szerint megelőzhető lett volna, ha a magyar hatóságok gyorsabban járnak el az ügyben. Hagyjuk is annak boncolgatását, jogos-e a vád, vagy a magyar szervek tökéletesen tették dolgukat. A Pestisrácok közönségének egy része (fontos kiemelni: nem szeretném azt sugallni, hogy mindenki ezt a nézetet képviselte volna) így vélekedett:
"..le van s...rva az egész, mert lehet éppen volt köztük 20 terrorista. nem tudhatjuk."
"Az jó hír volt jo bizony,hogy akkor megfulladtak csak kevesen, a kocsiban.."
"Lehet így eggyel kevesebb terror cselekményt akadályoztunk meg!"
"Nem kell itt megakadályozni semmit!!!! Jó volt úgy ahogy van!!!"
"Már lerágott csont! Egyébként pusztuljon a Férgese!"
"Meg lehetett volna [akadályozni]. De jó, hogy nem tették"
Csak a legelképesztőbb, legembertelenebb kommentek kerültek be ide - ezek mellett számtalan hozzászóló nyilvánította ki, finoman szólva is inkompetens kancellárnak tartja Angela Merkelt. Viszont ez a hat személy kifejezte - helyenként nyelvhelyességi hibákkal, ínyére volt a katasztrófa. Rögzítsük még egyszer: 71 ember meghalt. 71 olyan ember, aki több ezer kilométert utazott - az ismeretlenbe. Hogy aztán gátlástalan embercsempészek áldozataivá váljanak. A mai hírek szerint egyébként akár életük végéig rács mögé kerülhetnek az elkövetők.
A kormányközeli oldal hozzászólóinak egy része elfeledkezik arról, emberekről beszélünk. Mert a "migráns", "illegális bevándorló" kifejezések mögött bizony emberek állnak. Számtalan szomorú sors, akik legtöbbször saját hibájukon kívül kerültek szinte lehetetlen helyzetbe. Mielőtt még ítéletet hirdetünk felettük, gondolkozzunk el. Ha a postán három percnél tovább intézi ügyét egy illető, nem fortyognak-e az indulatok a sor hátsó részében? Nem gyakori-e az anyázás, ha egy óvatlan járókelő balra-jobbra pillantás nélkül vág az úttestre? Jelentéktelen epizódok, mi mégis sokszor azonnal és agresszívan 'beleszállunk' embertársunkba. Képzeljük el, hogyan viselkednénk egy idegen földrészen - akkor, amikor fogalmunk sincs, holnap hol alhatunk. Arról nem is beszélve, milyen távlati lehetőségeink lesznek. Ítélkezni a legegyszerűbb, az mindenkinek megy. A másik embert minősíteni egy-egy mondata, vagy akár gesztusa alapján - ehhez nem kell nagy tudás. Ahhoz viszont, hogy ne fekete-fehéren lássuk a világ dolgait, már kell némi sütnivaló.
Természetesen azt sem gondolom, hogy azok az emberek, akik a fenti sorok bepötyögésére ragadtatták magukat, mind aljas gazemberek lennének. Egyáltalán nem. Az viszont elkeserítő, hogy feltehetően még csak nem is gondoltak arra, a leírtak vállalhatatlanok. Hiszen névvel - és legtöbbször arccal - nyilvánultak meg. Láthatják soraikat családtagjaik, szeretteik, barátaik, ismerőseik. Őket ez sem tántorította el. Ezek a gondolatok mindennel szembemennek, ami Európa. Amit védeni szeretnének, szeretnénk. Felmerülhet, ha ilyen szintre süllyedne a többség, már lehet, hogy nincs is miért védekeznünk, hadakoznunk. Ugyanis már nincs mit megvédenünk. A harcban ugyanis elveszítettünk mindent, ami korábban minket jellemzett.
A parndorfi tragédiában 71-en vesztették életüket (Magyar Nemzet)
Abban bízom, hogy lesz elég lélekjelenléte és ereje a csendes többségnek. Ne hagyjuk, hogy elharapódzanak ezek a szélsőséges vélemények. Akár vitatkozzunk is velük - a kocsmában, a vasárnapi ebédnél, vagy akár a Facebookon. A kulturált vita hasznos, előrevisz. Attól természetesen nem tekinthetünk el a témát körüljárva, milyen nagy felelőssége van e légkör kialakulásában a regnáló kormánynak. A plakátokkal, a sajtótájékoztatókkal, a parlamenti felszólalásokkal - de még sokkal inkább a nem hivatalos csatornákon való megnyilvánulásaikkal. Georg Spöttle, Nógrádi György, ifj. Lomnici Zoltán, Bayer Zsolt, Lovas István - de a sor bőven folytatható. Az ő felelősségük óriási, hiszen tudniuk kellene, felelőtlen vagdalkozásaikkal, állításaikkal emberek százezreit hergelnek fel. Nem gondolhatjuk, hogy ezek az emberek ne mondanának részigazságokat, a végeredmény viszont gyakran az lesz, amit a Pestisrácok Facebook-oldalán olvashatunk. Nem állítom, hogy a fenti hat állításért Nógrádiék felelnek kizárólag. De azt igen, hogy szerepük van benne.
Empátia. Tolerancia. Ezekből többet. És jobb lesz a világ. Egy picit.