2017. jún 13.

A kormánypárti frakció krémje – Pokornitól Németh Szilárdig

írta: Daniel001P
A kormánypárti frakció krémje – Pokornitól Németh Szilárdig

Nézem a hétfői parlamenti közvetítést. Meghallgatom a miniszterelnököt, nincs új a nap alatt. Csupán a jól bevált, sokszor ismételt kommunikációs panelek. Címszavakban: komoly innováció a kormány részéről az állampolgárokkal való konzultáció, formálódik az új nemzeti egység, az elmúlt években – a magyar néppel való közös kormányzás eredményeként – jelentős gazdasági sikereket értünk el, meg kell védenünk nemzeti szuverenitásunkat Brüsszellel szemben, amíg Orbán Viktor vezeti az országot, a kerítés áll a déli határ mentén. A legsúlyosabb kijelentés szerint pedig „Brüsszel nyíltan a terroristák pártjára áll”. A kormánypropagandához hozzászokott közönség ingerküszöbét talán még utóbbi kijelentés sem éri el. Megszoktuk már a végletekig leegyszerűsített, a tömegek igényeit maximálisan kiszolgáló propagandát. Ne legyünk álnaivak, a XXI. századi politika meghatározó eleme a marketing – nem lehet széles tömegek szimpátiáját elnyerni tétova, ’egyfelől, másfelől’-típusú kommunikációval. Az átlagos választópolgár nem tölt naponta órákat azzal, hogy tüzetesebben a mélyére ásson egy-egy kérdésnek – ez így van Magyarországon, de nincs másképp Nyugat-Európában sem.

Képtalálat a következőre: „orbán parlament”

A kormányzó elit

Ezzel együtt is úgy érezhetjük, szintet lépett a kormányzati propaganda az elmúlt években. Már önmagában az megdöbbentő, hogy a ’propaganda’ szó ennyiszer megjelenik a közbeszédben. Félreértés ne essék: nem csak az orbánfóbiás, Nyugati Fényt olvasó, Heller Ágnest és Lukács Györgyöt piedesztálra emelő közönség beszél kormányzati propagandáról. A Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztertől származó idézet szerint: „…alkalom lesz arra, hogy egy új csapat, egy új minisztérium, mely a propagandáért és a tájékoztatásért felelős minisztérium…”. A szó a XVII. századból származik, a katolikus egyház nem katolikus államokban való hittérése az eredeti értelmezési keret. Az utca embere feltehetően a világháborús propagandára asszociálna, és ha egy a tevékenységhez köthető politikust kellene megnevezni, a legtöbb esetben Joseph Goebbels neve kerülne elő. Ez nem jelenti azt, hogy gázkamráktól és deportálástól kellene tartanunk, a magyar társadalom jelentős lenézéséről viszont annál inkább árulkodik Lázár odavetett mondata. Zárójeles megjegyzés: kell jobb és egyértelműbb bizonyíték a saját szavazók lenézésére a minden kérdésében csúsztató, manipulatív nemzeti konzultáció?

Ragyogóan illeszthető ide a finkelsteini felfogás – a választó alultájékozott, éppen ezért el kell felejteni a racionális érvelést, sokkal inkább az érzelmekre kell hatni, bűnbakokat és ellenségeket kell keresni. Koherens, nem túl bonyolult világkép, a nemzet ellenségeivel való lankadatlan harc – ezt kínálja Orbán Viktor és a Fidesz sajátjainak. Ma a magyar társadalom minden korábbinál megosztottabb, a két tábor között nemhogy átjárás, még ’átbeszélés’ sincs. Aki egyáltalán szóba áll a „másik oldallal”, azonnal megkapja 12 percen belül 38 kommentben az áruló stigmát – és annak különböző változatait. Egyesek nem értik, miért ül le Gulyás Márton a Pestisrácok főszerkesztőjével és újságírójával vitázni, miért fogadja el a 888.hu meghívását Schiffer András egy beszélgetés erejéig. A képlet egyszerű: a szakadékot egyre csak mélyíteni kell, az egyik oldal identitásának alapja, nélkülözhetetlen része az ’ellenség’ utálata, a szekértábor-logika legszebb napjait éli – amennyiben beszélhetünk ilyen értelemben szép napokról. 

Képtalálat a következőre: „állítsuk meg brüsszelt”Minden magyar  számára jól ismert plakát és szlogen - Állítsuk meg Brüsszelt!

Nézem tehát a közvetítést az interneten, jönnek a frakcióvezetői felszólalások Tóth Bertalan, Vona Gábor, Szél Bernadett, majd Harrach Péter és Kósa Lajos részéről. Ezután következik a miniszterelnök reakciója. Elsősorban nem a sokak által sokszor kivesézett kijelentései sarkalltak e bejegyzés megírására. Sokkal inkább az a mérhetetlen üresség és intellektus-nélküliség, ami Orbán Viktor környezetéből árad. A kormányfő jobbján a tökéletesen lojális, ’főnökét’ mindig csodáló miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt. Mögötte a frakcióvezető, Kósa Lajos – a hutu-tuszi konfliktus szakértője, a fémkupakok vizsgálatának honi atyja, a kvótareferendum következményeit azonnal jól lereagáló, időközben négy CEU-t felfedező debreceni ex-polgármester. Mellette a frakció szóvivője, a szürke, gyakran jókat nevetgélő Halász János. Semjén mögött pedig a rendíthetetlen rezsiharcos, a birkózószövetség elnöke, a Fidesz csepeli ökle – Németh Szilárd. Ezen felül is kitűnő a szereposztás; az ún. értelmiségi, némiképp kritikus szavazóknak van kitalálva a tépelődő, néha-néha kibeszélő és különvéleményt megfogalmazó Gulyás Gergely, Rogán Antal mellett pedig a miniszterelnök a becsületesség földi megtestesülése. A one-man show jelenleg még működik, sőt, virágzik. Olyannyira, hogy joggal nevezhetné a fentieket fanyalgásnak Orbán Viktor – hiszen mi legitimálja a személyzeti politika sikerességét? Kizárólag a választási eredmény, a Fidesz-KDNP-re leadott voksok száma. Ebben az értelmezési keretben tehát utólag igazolható minden lépés. A hatalomban maradás az egyetlen és kizárólagos cél, nem számít a szakpolitikák sikertelensége, a sok helyen tapasztalható morális züllés, a nyugati országokhoz való felzárkózási kísérletek kudarca.  

 Vége a parlamenti közvetítésnek. De csak nézek magam elé. Valóban a politikai elitet láttam? Egyáltalán: elitet láttam? Van a cinizmusnak és arroganciának határa? Utóbbi kérdésre gyorsan megkapom a választ, méghozzá a Liberális Internacionálé egykori alelnökétől: „..ami a korrupciót illeti, azt javaslom, hogy a törvényeket mindenki tartsa be, és akkor nem lesz baj. Igaz, tisztelt Jobbik?”

Szólj hozzá

politika közélet fidesz kormány parlament kósa orbán viktor brüsszel ülés propaganda kósa lajos frakció gulyás lázár közéleti németh szilárd gulyás gergely Közélet fidesz-kdnp