Rubovszky Gyuri bácsi véletlenül elkottyintotta magát. És még csak azzal sem védekezhet, hogy nem vette észre a kamerát, mert hát a képviselőtársa, akivel magánbeszélgetést folytatott, bőszen mutogatott feléje, de Gyuri bácsi a vén bakancsos, kinek fia nem huszár, legyintett, úgysincs olyan technikájuk, amivel ezt a mennyiségű hanganyagot rögzíteni lehetne. A kereszténydemokrata képviselő életkorát figyelembe véve még nagyrészt az átkosban szocializálódott és valószínűleg lélekben ott is maradhatott, mert nem ismeri a modern technika vívmányait és nincs tisztában azzal sem, hogy ma már akár egy tizenkét órás, maratoni Rubovszky kabarét is bármikor és bárhol archiválni lehet az utókor számára. Gyuri bácsi tehát vett egy mély levegőt és pletykálkodni kezdett a jelenlegi köztársasági elnökről, miszerint „nem létezik, hogy újraválasszák. A Viktor nem engedi”. És itt persze nem állt le Gyuri bácsi kereplője, mert még azt is elegánsan közölte a képviselőtársával, hogy bármennyire is igyekszik a cukipárt a kvótaügyi népszavazást negligálni és semlegesíteni az alkotmánymódosító javaslatával, mert nem hajlandó az igazságügyi bizottság napirendjére venni, így nem lehet vitatkozni róla a plenáris ülésen, tehát húzza az időt, akár házszabálysértés árán is.

Gyuri bácsi kézzel-lábbal igyekszik tagadni, hogy ilyet mondott volna, hiszen Áder Jánosról szó sem volt. Valóban a köztársasági elnök neve nem hangzott el, de nagyon retardált, az általános iskolában szövegértésből kínos elégtelennel hazaküldött diáknak kell lenni ahhoz, hogy ne értsük meg kiről beszélt a sorok között. Gyuri bácsi mentalitása szépséges pártállami időket idéz, hiszen nem vállalja fel, hogy igen ezt mondtam elvtársak, nem hittem a technika erejében, elszóltam magam, vállalom, de még nem aktuális a kérdés és különben sem az én reszortom, térjünk vissza rá majd, amikor eljön az ideje. Gyuri bácsi inkább sumákol, tagad, haragszik és eltűri, hogy a törpe minoritás frakcióvezetője égesse magát, amikor azzal védi meg a képviselőtársát, hogy magánbeszélgetést folytatott, amit nem illik felvenni. Aha. Magánbeszélgetést?  A Parlament igazságügyi bizottságának ülése előtt? Amikor közügyekről van szó? Mert Gyuri bácsi nem azzal revolverezte a fideszes kebelbarátját, hogy milyen szépen rügyeznek a meggyfák és kimagasló termésnek néznek elébe, akkor meg a belőle készült bor is minőségi tütüke lesz. Gyuri bácsi a jól értesült forrás éppen azt árulta el, hogy a miniszterelnök nem gondolkodik többet az egykori barátjában, mert nem szolgálta kellőképpen a haza érdekeit.

Azért sem tudjuk mire vélni Gyuri bácsi szemérmességét, kínkeserves és egyben nevetséges zavarát a lebukását illetően, mert ezzel a mondatával nem azt fedezte fel, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Hiszen eddig is tudtuk, hogy az első számú vezető nélkül még a nap sem kelhet fel ebben a hazában, ugyanis mindenen rajta tartja a szemét és a kezét és már az se szent neki, ami egykoron, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Régóta közkeletű, hogy Orbán megorrolt Áderre, mert néha kötekedik, na nem sokszor, csak akkor, amikor már neki is ég a bajsza attól, hogy például Döbrögi uraság a Nemzeti Bank oltalmára hivatkozva miképpen akarja elsumákolni, hogy átjátszotta a közpénzt a rokonságának. Áder nem egy Schmitt Pál, nem az a mindenre bólogató János, de azt sem feledhetjük, hogy egy fészekből jöttek és a bajtársiasság szelleme még munkálkodik annyira benne, hogy arra nem szólt egy szót sem példának okáért, hogy miféle gusztustalan kopaszos közjáték folyt a népszavazási kérdések körül, nem emelte fel a hangját a civilek mellett, amikor Lázár láthatóan ok nélkül piszkálgatta azokat. És akkor sem emelkedik szólásra, amikor a menekültkérdést bagatellizálják egy olyan népszavazással, ami ugyan könnyedén megnyerhető, de semmit sem ér a politikai haszonszerzésen és az örökös kivagyiság reklámozásán túl.

Gyuri bácsi szavai azonban elindítottak egy felesleges lavinát, amelyben keresztül-kasul beszélhet bárki, meggyőzve a közt, hogy sokszor a bal kéz nem tudja, mit akar a jobb. Mert a mindenkit rendre intő és mindenkinél fölényesebben és kioktatóbban viselkedő ifjú janicsár, Havasi Bertalan cinikusan azt írja, hogy a köztársasági elnök választásában kizárólag a Parlamentnek van szerepe, mire Gulyás Gergely rekontráz azzal, hogy a kormánypárt alapszabályában az szerepel, hogy a közjogi tisztségekre a miniszterelnök tesz javaslatot. Kutyakomédia. Halászat a zavarosban. Mert közben még véletlenül sem esik szó arról, hogy mi történt az év első negyedévében azzal a gazdasági növekedéssel, amiről bebizonyosodni látszik, hogy az Európai Unió pénzei nélkül fabatkát sem, de maximum fél százalékot ér. Mi van az építőiparral, a korrupcióval, miért mennek a közpénzek egy sehova nem vezető kisvasútra, vagy Vajna András és a fantom tévéjébe, lapjaiba és egyéb csatornáiba. Mi van az oktatással, miért hazudták azt, hogy megszűnik a Klik, miközben csak átalakul, de a centralizáció most már a kommunizmus csúcsidőszakát idézi. Miért beteg az egészségügy, mire megoldás a közmunka, miért sorvasztják el a kultúrát és miért nyomnak milliárdokat a stadionokba, amikor a magyar focira kutya sem kíváncsi. És milyen az az ellenzék, amelyik egy senkit nem érdeklő performansz keretében felmondó levelekkel járkál a Nemzeti Bankba, miközben az egyik képviselője magát többszörösen meghazudtolva kalapozik pénzt a közösségi portálon.

"Blöff, blöff és blöff". Mondta cinikusan Matolcsy a Parlamentben, miközben egyenesen nem válaszolt egyetlen kérdésre sem, csak azt tudta kijelenteni, miközben kedélyesen elröhögcsélt ezúttal nem egy étteremben, hanem a padsorokban a főügyésszel, az evőcimborájával, hogy az ellenzék vegzálja a Nemzeti Bankot, hogy ezzel is gyengítse az országot. És mi volt vajon abban az időszakban, amikor az offshore-lovag Simor vezette az intézményt, akkor ki mondta fennhangon, hogy ilyeneknek semmi keresnivalójuk az ország bankjának élén. És mi van a bankvezér könyvével és mi van a rokonsággal és hova tegyük azt a kijelentést, miszerint az alapítványi utalások célja az, hogy a Fidesz 2018-ban is behúzza a választásokat. Ez pedig egy olyan kuratóriumi tag szájából hangzott el, aki volt már szinte minden párt színeiben és most Matolcsy húsos fazekából kap kosztot, kvártélyt és közpénzt. Blöff, blöff és blöff. És voltaképpen ebben a közegben kit érdekel, hogy ki lesz a következő Bólogató János? Gyuri bácsit mindenképpen. Hiszen pletykál róla.