A Sport Tv egyik legfőbb vállalásának bizonyul már hosszú ideje, hogy kiszolgálja az amerikai sportok rajongóinak egyre népesebb táborát Magyarországon. Van ott minden, mint a búcsúban, a kosárlabdától a jégkorongig, csupa olyan játék, amiben az amerikaiak, kiegészítve egy-két nációval tarolnak szerte a világon. Ma már csak emlék az első élő Super Bowl-juk, amit ha a hosszú távú memóriánk nem csal, Baló György hathatós szakkommentátori segítségével tűztek műsorra, valamikor a honfoglalás környékén és ami annyira lebilincselt, hogy a szabályok részletes ismerete nélkül is, le-lebukó fejjel virrasztottuk végig, másnap meg aszott fejjel pupilláztunk, majdcsak kiesve az iskolapadból. Azóta már közvetítés közvetítést követ, szinte éjjel-nappal szól a móka és hogy a szünetekben se maradjunk például amerikai foci nélkül, kitalálták azt is, hogy csinálnak egy háttérműsort, amiben néhány szakértő potentát részvételével még mélyebben értekeznek a legnépszerűbbnek számító sportágakról. Ennek az a címe, hogy Trash Talk. Néha-néha beleakadtunk és akkor tulajdonképpen még a mi kissé finnyás és puccos ízlésünket is a falhoz vágták az oldottságukkal, lezserségükkel és nem utolsósorban a szakmai tudásukkal. Most megint rájuk fanyalodtunk és ellenőriztük, hogy működik –e ez a műsor úgy, ahogy emlékeztünk rá, vagy csak az idő szépít meg mindent, ami egykoron pocsék volt.

A stúdió elmenne egy garzon nappalijának is, tele mezekkel és relikviákkal, lobog az amerikai zászló is olykor, mint egy finoman patrióta Michael Bay moziban, középen pedig egy asztal, amit a házigazda és négy vendége úgy áll körbe, mintha üveget pörgetnének egymás között. Persze erről szó sincs, különben is ez öt férfi esetén bizarr mutatványnak tűnne és valószínűleg nem is a délutáni programsávban találnának neki helyet, amikor még kiskorúak is a tanulást és az utcai grundfocit mellőzve szörfözgetnek a távirányítón, a csatornák kínálatát böngészve. A stúdió szélén pedig egy plazma tévé is árválkodik, várva arra, hogy szerepet kapjon a műsorban. Nem árulunk zsákbamacskát, lesz annak is funkciója, nem csak urizálás és parasztvakítás céljából tolták be oda. A műsorvezető Szaniszló Csaba, akiről azt gondoltuk, amikor ezen a csatornán debütált, hogy egy sótlan, Komlósi Gábor-féle tudálékos csodabogár. Nos, belenézve egy-két NBA közvetítésbe el kell, hogy ismerjük, tévedtünk, mert Szaniszló lelkesedése és felkészültsége, ha nem is veri kenterbe Faragó Richárd orgazmusig tolt kajabálásait, tiszteletet parancsoló.

Szaniszló a Trash Talk házigazdájaként sem mond csődöt, sőt üdítő látni, hogy pontos tematikát követ, szépen felépíti a műsort, egy pillanatra sem ereszti el a gyeplőt, kézben tartja a programot és úgy irányítja a meghívott szakértőket, hogy időnként még egy-két pontosan ülő beszólást is megenged magának. Olykor pedig elkel a vaskéz, mert az itt megjelenő hozzáértők Szaniszló nélkül valószínűleg felszántanák a garzont, olyan szinten, hogy kő kövön nem maradna. Többféle szakértővel dolgozik ugyanis a sportcsatorna. Itt szokott feltűnni Csapó Dudi, aki oly szabatosan tudja megmutatni egy pohár és egy női ujj segítségével, hogy milyen az a nemi erőszak, vagy Nyilasi Tibor, akinek értő reakciói aranyat érnek „ha bemegy a labda a hálóba, az gól.” Valóban és ha egy játékosnak felmutatják a piros lapot, annak le kell vonulnia a pályáról, hogy az egyre zagyvábban és érthetetlenebbül megnyilvánuló Puhlról, vagy egy-két olyan volt válogatott futballistáról ne is beszéljünk, aki már akkor örült aktív korában, ha egyeneset rúgott a labdába. Bognár György pökhendiségétől meg a falat is megmásszuk idegességünkben. 

Ehhez képest a Trash Talk-ban felvonuló vendégek unikumok, Tőrös Balázsról például, akinek a kosárlabda a területe már az elején megállapíthatjuk, hogy nincs olyan adat, tény, amit ne ismerne, valószínűleg ezzel kel és fekszik és azon sem csodálkoznánk, ha egy labdát tartana a párnája alatt. Egy Török Péter veszett el benne, akinek hozzá hasonlóan egy kisebb lexikon van a fejében. Ugyanez elmondható Kovács Sándorról, aki az amerikai focit vesézgeti és most azért szorul háttérbe a műsor egyes pontjain, mert ott jelenleg szünet van. A legjobb arc mégis Kangyal Balázs, a volt válogatott jégkorongozó, aki olyan laza, mintha a szereplés előtt nyomta volna el a spangliját. Németh István, volt kosárlabdázóként azt a szekciót erősíti és nem marad el a többi „jómadár” mögött. Ezek a fiúk ugyanis nem csak szakmailag vannak ott a szeren, hanem egyszersmind felszabadultan ökörködnek és olykor bizony egymást sem kímélik, sőt még a távol lévő Dávid Kornél is kap egy-két frappáns megjegyzést. Azonban a zrikálások közepette sem lépnek át egy határt, szemétkedésnek nyoma sincs, megmarad ez a jópofa kóstolgatás mezsgyéjén. Ha pedig a műsor címében már benne van a „trash”, akkor illően a hangulathoz, néha elengednek egy-egy nem túl disztingvált kifejezést, amikor is az asztalon lévő malacperselybe az elkövető bedob egy százast. Kangyal adakozásából már egy sajtburgerre is futná talán.

A műsor hosszát illetően volt bennünk egy kis félsz, hiszen legutóbb KAP másfél órás vonaglása rendesen próbára tette a toleranciaküszöbünket. Itt azért nem táncolnak sápadt holdfényben az idegeinken, mert a Trash Talk lendületes, energikus és a jól eltalált bejátszásokkal még inkább színesítik a show-t. Az például bármelyik szilveszteri összeállításban elférne, ahogy a Chicago Bulls kabalaállatának mozgására az egymás mellett ülő Jay-Z és Puff Daddy reagálnak. Nincs akkora csarnok, ahol elférne az arcuk és hát humorérzékért is sorban állhatnának valamelyik piacon. Az M4-en már számtalanszor megtapasztalhattuk hogyan bénáznak egy-egy fontos jelenet visszajátszásakor, Sebők Vili erről tudna mesélni, itt most vezették be ezt a blokkot és ugyan a fiúk sem voltak még a legszakavatottabbak ezen a téren, de jó volt nézni, ahogy magukat sem kímélték, miközben ügyetlenkedtek. Az meg külön öröm, hogy a vendégek tudnak beszélni, van szókincsük, nem okoskodnak, igaz, azt nem ússzuk meg, hogy időnként egymás szavába vágjanak és emiatt lemaradjunk egy-két jobb beszólásról, amin esetleg mi is röhöghetnénk, nem csak a stúdióban lévők.

A Trash Talk tehát továbbra is működik, megy a maga útján és az egyik, ha nem a legjobb sporttal foglalkozó show a mai magyar televíziózásban. Mert lehet úgyis ilyen tematikájú programot csinálni, hogy közben egyenként tépkedjünk ki a körmünket az unalomtól és lehet frissen, szellemesen, úgy, hogy még azok is élvezni tudják, akik esetleg nem élnek-halnak ezekért a sportágakért. Azoknak viszont, akik rajongóknak mondják magunkat, kifejezetten kellemes, hasznos és időnként roppant vicces időtöltés, ami nem vész kárba. Az sajnálatos, hogy labdarúgás nincs porondon, mert egy Détári Lajos kaliberű Cicerót még elbírna a műsor, ha esetleg kirúgnák az állami tévétől, mert kiejtette a száján a Puskás Akadémia nevét. És persze most mindenki eldöntheti kénye-kedve szerint, hogy csak vicceltünk, vagy valóban komolyan gondoljuk ezen felvetésünket.

Trash Talk Sport1 2016. április 22. 18.30-20.00