Az RTL Klub kinyírta ugyan a sztármagazinját a Reflektort, de rögtön kreált is egy másikat, mégse szabaduljunk meg olyan könnyen a hazai celebritásoktól, mert az élet nélkülük nem is lehet habostorta, csak valami szürke kovász, amiben senki sem hempergőzik szívesen. És persze feladatot kellett adni a csatorna üdvöskéjének, hiszen azért a sok pénzért, amit fizetnek neki a semmiért, legalább álljon oda egy kicsikét dolgozni és ne folyton az istállóban szaglássza a szénát és egy pacival az oldalán szelfizgessen. Begyűjtöttek egy szponzort, aki hétről hétre gondoskodik arról, hogy a celebhőmérő mindig megfelelő hőmérsékleten legyen és akinek van egy csatornája is, de az inkább csak vegetál, meg azokat a sorozatokat nyomatja, amiknek fogyasztása már az egészségre is káros, lévén réges-régen megpimpósodtak, mint az a sajt, ami véletlenül egy másnapos éjszaka következményeként kigurult a hűtőből a szoba sarkába és azóta is ott eszi a penész. Az RTL Klub pedig ezzel ellentétben jelenleg a kereskedelmi televíziózás alfája és ómegája, aminek még a lába nyomába sem érhet senki itthon, legfeljebb abban lépked és amelyik a szart is olyan díszes, szaftos, ízletes csomagolásban adja, mintha az csoki praliné lenne eperhabbal a tetején.

Azért persze ne legyenek olyan hatalmas elvárásaink és rózsaszínbe boruló illúzióink, mert a Story Extra ugyanolyan hulladék, mint a Reflektor, amit némi kivéreztetés után száműztek a képernyőről. A differencia mindössze a műsorvezető személye és a műsor hosszúsága, a tartalom minősége és értéke terén nem történt változás. Vetített hátérben áll Szabó Zsófi egy zöld zsákhoz hasonlító ruhában, amelyben jól kivehetők a domborulatai, hiszen ez az egyik ok, ami miatt ott lehet, dekoltázs még nincs, azt majd a későbbiekre tartogatja, sok nap van még hátra az évből, nem illik azonnal ellőni az összes patront. Kiegészítőül egy olyan lábbelit választottak a stylistok, aminek láttán a teve is ideggörcsöt kapva rohangálna a sivatag kellős közepén és sírva könyörögne, hogy az ő lába maradjon inkább csupasz. Zsófi persze nőnek álcázott fogselyem reklámként vigyorog és ehhez a teljesítményhez feltehetően az sem kellett, hogy egy lovat bújtassanak el a szerkesztők a kamerák mögé. A kezében kartonlapok, melyekre öles betűkkel van nyomtatva a műsor fél címe és amik teljesen feleslegesek, akár méretes kolbászok is lehetnének, hiszen már egy ideje feltalálták a súgógépet, azon rajta van minden. Ha pedig megakadna, majd kivágják és kezdik elölről.

A művésznő továbbra is furán beszél, a szavai úgy susognak, akár a kínai melegítő egy amatőr kispályás focimeccsen. Az is érződik, hogy ő most nagyon bizonyítani akar, ott van benne az a fránya megfelelési kényszer, mert mindenkinek látnia kell, hogy vérbeli műsorvezető, hogy erre van teremtve és már régen kinőtte azt, hogy holmi szappanopera színésznőként aposztrofálják. Csak hát egy baj van: ez egy szakma, még akkor is, ha Zsófit erről elfelejtették tájékoztatni, mielőtt belökték az oroszlánok közé. Itt nem szabad affektálni, bazsalyogni, somolyogni, kacsintgatni, vagy ha igen, annak természetesnek kellene lennie vagy legalább úgy tűnnie, hogy azok belülről jönnek és nem a lényéhez ragasztott cédulaként. Persze nem feltétlenül kell ezt hosszú éveken át tanulni, mire való az, ha valakinek van kisugárzása és tehetsége ehhez. Van néhány ilyen ember a televíziózásban. Zsófi nem ez a fajta, hanem egy mesterségesen előállított cicababa, aki kényszeredetten jópofa és aki lélekszakadva törekszik arra, hogy azt mutogassa, hogy ő csak egy a pórnép közül, eltartaná magától a celeb titulust, miközben meg van sértődve, ha nem így közelítenek hozzá. Ő az a lány, aki szeretne nagyon okosnak tűnni, aki véleményt formál a világról, az életről és fű alatt felhívja a Blikk újságíróját, ha éppen peteérése van, vagy ha nehézséget okoz neki a szerelmétől való távollét. Ha pedig minden kötél szakad és már úgy érzi senki nem kíváncsi rá, akkor elmegy Zsidróhoz, hogy vágja le a haját, persze mindezt úgy, hogy posztolja a közösségi portálon. Mert Facebook, Twitter vagy Instagram nélkül szegényes az élet és mert Szabó művésznő továbbra is egy árú a piacon, aki csereszabatos és talán akkor találta meg igazán a helyét, amikor Berki nője lehetett. Oda nem volt szükség tehetségre, oda ennyi is bőven elég volt. Merthogy ebbe a lányba körülbelül annyi kvalitás szorult, mint egy faágon csimpaszkodó bőregérbe. Csak az nem akar minden áron sztár lenni.

Na de lássuk kiket kínálnak fel ma főfogásként a műsor szerkesztői. Nádai Anikóhoz megyünk babanézőbe, aki most mutatja meg először a pujáját a tévé közönségének, a gyerek végtelenül aranyos, kedves, szép és persze olyan, mint a többi hozzá hasonló. És el lehet adni vele a műsort, mert erre mindenki gerjed, a család apraja-nagyja. És ahogy tudják ezt a filmesek, megtanulták a tévések is. Ja és hogy ki az az Anikó? Hát egy valósághős, aki miután kirikácsolta magát, hogy kopaszodik a Való világban, átigazolt az Éjjel-nappal Budapesthez, ahol tovább kamatoztathatta ebbéli képességét. Merthogy, ha valaki bömböl, hisztizik, ordít és természetellenesen cirkuszol, az művészeti teljesítmény. Olyan, mint a vasalt here. És talán le is nyelnénk ezt, hiszen így változik a világ, ebbe sohasem késő belenyugodni, de akkor kapunk némi életvezetési tanácsot is az arcunkba, miszerint egy férfi és nő abban az esetben is maradjon az, ha már anyuka és apuka. Na ide azért már elkel egy kis Bilagit a konyhából, hogy könnyebb legyen az emésztésünk és ne fagyjon belénk tövestül a szar. Hernádi Juditot az újévi fogadalmakról vallatják, mintegy kakukktojásként, hiszen mögötte azért több évtizedes valódi szakmai múlt van. Hernádi unottan válaszolgat, nem is tesz semmi ilyesmit, mert részegen azt nem érdemes, igazából az is felrémlik előttünk, hogy nem is tudja, miről kellene itt beszélnie, csak valaki odatolt egy mikrofont a szájához egy lényegtelen kérdéssel, így a cél valószínűleg az lehetett, hogy az utolsó mondatokban még promotálja egy kicsit, hogy egy önálló estre készül.

Dér Henit „vágatlanul” faggatják, odapofátlankodnak a lakásába, az énekesnő pedig először úgy csinál, mintha nem is jelentkeztek be volna hozzá előre. A katasztrofálisnál is gyengébb színésznőnek bizonyul, természetesen nem takarítja el őket a picsába, gyorsan úrrá lesz a zavarán, nem szabad kiesnie a szerepéből, hiszen a riporter foghegyről elhadart, szinte alig érthető kérdésekkel zaklatja, amiknek körülbelül annyi értelme van, mint annak, hogy Heni bemutatja az énektudását, vagy csinál egy olyan négyütemű fekvőtámaszt, ami csak az ő elképzeléseiben az, valójában köze nincs hozzá. Közben persze elszólja magát, hogy a kandalló mellett várja az ünnepeket, amivel lebuktatja a készítőket is, hogy egy olyan konzervből dolgoztak, amit lehet, hogy még a Reflektorba szántak, csak közben az feldobta a pacskert. Mindegy jó lesz ez is, egy kutya, talán a szőre egy kicsit más, de az fel sem tűnik senkinek. Heni egyébként flottul válaszolgat, egészen addig, míg el nem hangzik az, hogy mire büszke az életében. Ekkor sem sokat gondolkodik, rávágja, arra, hogy mindent, amit elért saját magának köszönhet és ahogy ezt elmormolja, kibújik a szög a zsákból és az arcára kiül némi bizonytalanság, talán bele is bakizik az egyik szóba. Feltehetően miközben rutinból reflektált, lepöröghetett a fejében néhány olyan képkocka az életéből, amik kilógtak az összképből és árulkodóak voltak. Talán másnak vagy másoknak is volt némi része ebben. Csak azt jobb elfelejteni vagy nem beszélni róla. Mert az nem szép, meg különben is mit gondolnának a nézők a makulátlan előéletű pacsirtáról.

A nap kérdése az volt, hogy adni vagy kapni? Csak így puritánul, családbarát módon. Valóban kevésbé meghökkentő, mint az, hogy szeretsz –e magadhoz nyúlni. Azonban az értelme ugyanaz. És Hajdú Steve, Sipos Péter és Varga Győző a Mirigyből, Szabó Erika, Molnár Andi, Sári Évi ahelyett, hogy felállnának és azt mondanák, hogy az „anyukátokkal szórakozzatok!”, majd kirohannának a stúdióból, mint Havas tanár úr, amikor Fekete Pákó csokifaszát kellett volna szopogatnia, válaszolnak és hülye pofákat vágnak. Igen ám, de ennek fejében még megpróbálnak humorizálni is. Mert az kötelező. Csak nem megy. Nagyon nem. Mi több: kínos. A szelfizésről is szó esik még, mint napjaink divatos hóbortjáról és egy Lola meg egy Puskás Peti között megszólal a legokosabbja, ha őket lehet űberelni, egy bizonyos Kovács Dóri nevű kiköpött transzeszvita a rio de janieroi Maracuja bárból, aki amúgy szintén az Éjjel-nappal Budapestben tünciskedett és hozzátapasztja a mobilját az edzőterem ablakához, majd közli, hogy ő így is tud szelfit csinálni. Neki ahhoz nem kell szelfibot. És azt már csak mi tesszük hozzá, elnézve a fejét, hogy valószínűleg van már egy dildo az éjjeli szekrényben, ha szükséges.

Két bejátszás között egy-egy percben tudósítanak arról, hogy a Saul fia Golden Globe díjat nyert és nagy bőszen mutogatják Nemes Jeles Lászlót, sőt még elmondják az egyetlen értelmes mondatot, amit érdemes megjegyeznünk és amit a rendezőtől idéztek. Majd arról is értesülünk, hogy meghalt David Bowie, de odáig már nem merészkednek, hogy egy videoklipet is lejátszanak tőle, dőreség lenne, hiszen a néző azonnal átkapcsolna valami neki tetszőbbre, mondjuk egy mexikói telenovellára, manapság úgyis megint divatba jöttek. Bowie pedig hiába volt világsztár, a szó valódi értelmében és tett le néhány igen erőteljes produktumot az asztalra, a bulvárújságírás Szalai Vivien előtti tótumfaktuma, Ómolnár Miklós megmondta, hogy magyar emberek a honi hírességekre buknak. Akkor is, ha ez egy olyan kéményseprő, aki azzal tűnik fel tizenöt percre, hogy keresztbe lenyeli a seprűjét. És Ómolnár azt is megsúgta nekünk bizalmasan, hogy a magyar sztárok buksiját simogatni kell, hogy minél jobban megnyíljanak és megosszák féltett titkaikat a publikummal. Na itt simogatják is rendesen olyan bő nyállal, amiből mi is kapunk jócskán, ezért nem árt, ha kéznél van egy száraz rongy, amivel jó alaposan megtörölközhetünk utána. És közben kialakulhat az a sanda gyanúnk, hogy ide Ricky Gervais kéne, aki lehet, hogy szénné alázna egyeseket, de azon legalább jól szórakoznánk. Mert a Story Extrától csak butulni lehet. Extra mennyiségben.    

2016. január 11. RTL Klub 17.25-17.50