Hétfőn a 61. évfordulóját ünnepeltük ’56-nak. Szomorú, esős nap. A Gulyás Márton-féle Közös Országért Mozgalom időjárási okokra hivatkozva lemondta a demonstrációt, Gulyás este a Hír TV-ben bejelentette: november 18-án közös ellenzéki tüntetés lesz. Jelentsen ez bármit is. Kunhalmi Ágnes elérte, hogy Budapesten, Nagy Imre Emlékházánál több ellenzéki párt (MSZP, DK, Liberálisok, Együtt, PM, Szolidaritás, MOMA) közösen emlékezzen meg a forradalom, az ünnep (így, idézőjel nélkül) hőseiről. Gyurcsány pedig a Hotel Hungáriában mondott beszédet – a méltán ismert és elismert, csodálatos Bokros Lajossal (és az összes magyar választópolgár által jól ismert Székely Sándorral – aki nem ismerné, gyorsan pótolja a Szolidaritással kapcsolatos hiányosságait).

Vona Gábor igyekezett magát Orbán kihívójaként feltüntetni. A miniszterelnök pedig nagyívű beszédet mondott híveinek a Terror Háza Múzeumnál. Igen, ahogy megszoktuk, feltehetően pénzért, de legalábbis ingyenes buszoztatással hozták az ízig-vérig Fidesz-fanatizáns, jórészt idős emberekből álló tömeget. Kár is azzal jönni: „lám-lám, ilyen gyenge a Zorbán úr, hogy csak így sikerül összeverbuválni 8-10 ezer embert?”. Kár, mert valódi erőt senki nem tud mutatni, Vona Gábor minden kísérlete ellenére nem tudja megközelíteni sem a kormánypártokat, a baloldali demokratikus ellenzékről pedig inkább ne is beszéljünk. A Szabadság téren néhány órával később felszólalt az Orosz-Soproni-Fekete-Győr hármas is. Probléma vagy sem (mindenki eldönti), de a Nagykörúton kívül ez a három név keveseknek mond valamit. A rendezvényen ötszázan sem voltak. Hiába a Bod Péter-Jeszenszky-vonal, hiába a sok munkaóra alatt kidolgozott, hangsúlyozottan iszonyatosan XXI. századi, progresszív program – a Momentumtól nagy teljesítmény lenne, ha bejutna a Parlamentbe jövő tavasszal.

Budapesten 18 egyéni választókerület van – és volt 2014-ben is. Tízet szerzett meg a Fidesz, nyolcat az Összefogás. Ha az LMP szavazatait hozzáadjuk utóbbi eredményeihez (persze-persze, a politika nem tiszta matematika, nem összeadhatóak a voksok stb-stb.), akkor a 18-ból 16-ot vitt volna el a baloldal. Budapesten viszonylag gyenge a Jobbik, verhető a Fidesz, az evk-k 17%-a itt dől el. Jelenlegi állás szerint azonban az LMP, a Momentum külön indul, ami arra lesz elegendő, hogy akár a 2014-esnél is rosszabb eredményt érjen el a „demokratikus ellenzék”. Sok víz lefolyik még a választásig a Dunán és már a Momentumból is célozgatnak arra, ők nem állnak semmilyen ellenzéki győzelem útjába. Máskor pedig világosan deklarálják: nincs összefogósdi, az már egyszer leszerepelt, lesz 106 külön jelöltjük. A csillogó szemű, az országért tenni akaró fiatalok új színt hoztak a magyar politikába, de nem lehet elhessegetni a gondolatot: rendkívül fontos számukra, hogy ne 102, 103, de ne is 105 körzetben indítsanak jelöltet – hiszen már a 105 vagy 106 egyéni jelölt közti különbség is súlyos tízmilliók elvesztésével jár együtt. A Fidesz-féle sablonduma ellenére nem finanszírozza őket Soros, így a rendkívül racionális és profi Momentum nyilván úgy gondolja: jó lesz előbb bejutni a Parlamentbe, aztán majd 2022-ben bármi lehet.

Hiába a nagy szavak (az Orbán-rezsimet el kell takarítani, 2018 döntő lesz az ország jövője szempontjából), valójában nincs olyan ellenzéki párt, amely a győzelemre játszana. Hiszen vagy annyira újak, mint a Momentum, vagy annyira szánalmas állapotban leledzenek, mint a baloldal. Esetleg olyan helyzetben vannak, mint a Jobbik, mely esetében a Fidesz elérte, amit akart. Nevezetesen azt, hogy a Fideszre szavazók ne pártoljanak át Vonához (tették ezt karaktergyilkolással és radikális szólamokkal, leginkább nyilvánvalóan a menekült-/migránskérdés terén).

Vona Gábor minden bizonnyal felajánlja majd a lemondását a vereség után, a pártja viszont megköszöni áldozatos munkáját és újabb x évre bizalmat szavaz neki. Az MSZP szép lassan megszűnik. Amúgy sem gondolom, hogy szükség van olyan pártra, amelynek EP-képviselője az 1956-os eseményeket idézőjeles ünnepnek minősíti. Szanyi Tibor nem először és nem is utoljára járatta le magát. Havas Szófia, Szanyi Tibor révén sikerült 2016 és 2017 október 23-án is megmutatni: az MSZP még mindig magában hordozza az utódpárti attitűdöket.

Orbán beszédjén nemigen van mit elemezni. Ismét megállapíthatjuk, mint ahogy ezt megtette a 24.hu és vélhetően más hírportál is: nem az ország miniszterelnökeként beszélt Orbán, hanem a Fidesz elnökeként. Lehetett egy jót orbánozni, lehetett a kommentfalakon a grazi doktorokért kiáltani, ismét elmondani, hogy mennyire de mennyire ostoba az, aki issza az orbáni gondolatokat. Az értelmiségi körökben hümmöghetnek, „Orbán ismét kiírta magát Európából, távolodik az Uniótól, Putyin karjaiban (markában?) van, megszűnt a demokrácia, uszítás és gyűlölködés zajlik az országban”. Nem arról van szó, hogy ne lenne ebben igazság, ám úgy tűnik: jelenleg Magyarország történelmének egy olyan szakaszában van, amikor ez jut neki.

Mások ezt úgy interpretálják: „a magyarok ezt érdemlik, aki beveszi a sorozosást, migránsozást, brüsszelezést, közben elfelejti, hogy számos kulcsfontosságú alrendszer a romokban vagy az összeomlás előtt, valódi kormányzás nincs, nem is érdemel többet, jobbat Orbánnál”. A megyei hírlapokon és köztelevízión edződő választópolgárok számára azonban sokadlagos kérdés az okatás-egészségügy-korrupció hármas, hiszen a kormányzati narratíva szerint itt és most az ország sorsa a tét. Sőt, Európa jövője. Nyugat már elveszett, a nyugatiak a jólétben elvesztették állóképességüket, leromlott az immunrendszerük, mi magyarok viszont arra vagyunk predesztinálva, hogy védjük a kontinenst. Így tettünk a törökökkel szemben, így teszünk most is. Még akkor is, ha a képmutató, Soros által megvett brüsszeli bürokraták pellengérre állítják Magyarországot. Harcolni kell rendületlenül. Orbán beszédje szerint a nyugatiak nem értették ’56-ot, hisz nem értik a magyar gondolkodásmódot. Mi, kurucos virtussal bíró magyarok akkor is utcára mentünk, amikor tudtuk: óriási a szovjet túlerő. Ma hasonló a helyzet, a mindenhol jelenlévő, láthatatlan Soros-féle hálózat globális szintű összeesküvést tervez/hajt végre. A cél egy homogén massza létrehozása Európában, a nemzetállamok megszüntetése, egy Európai Egyesült Államok létrehozása. A beszéd lelkesítő és felemelő volt kormánypártiak százezrei számára, számukra nincs kérdés: vagy Orbán, vagy a „sötét oldal”. Ebben benne van mindenki, hiszen Soroshoz és Simicskához tartozik Vona, a baloldal és mindenki más, aki nem Orbán. Bonyolult helyzet, számos leselkedő veszély, a magyarok csak egyet tehetnek, ha biztonságban akarják tudni magukat és szeretteiket: 2018 áprilisában a Fideszre szavaznak.

Ezt meg is fogják tenni, érik az újabb, zsinórban harmadik Fidesz-KDNP által bezsebelt kétharmad.

Mindenesetre ajánlom mindenkinek a figyelmébe Orwell örök klasszikusát. Az 1984-et olvasva bántóan sokszor lehet déja-vu érzésünk. Szerintem nem tévedek, ha azt mondom: sokan gondolhatták úgy olvasás közben, riasztó jövőkép, de szerencsére a sci-fi kategóriába tartozik, ilyen nem fordulhat elő. Pláne nem a modern, XXI. századi világban, ahol az internetnek köszönhetően elvileg mindenki hozzáférhet bármilyen információhoz – legfeljebb kisebb részben anyagi, nagyobb részben nyelvi és leginkább akaratban megmutatkozó korlátok lehetnek. Nos, A Habony-Orbán kettős elérte, hogy 2017 Magyarországa egy olyan hely legyen, ahol sokan szinte ölni tudnának, amikor meghallják Juncker vagy Merkel nevét. Egy olyan hely legyen, ahol a még meg sem jelent menekültcsaládok ellen önmagukból kikelve tiltakoznak Őcsényben, nem visszariadva törvénytelen eszközöktől sem. Egy olyan hely, ahol ma már gyakran találkozhatunk kormánypárti kommentfalakon azzal: ki kell lépni az Európai Unióból.

Óriási tévedés vagy önámítás, amivel egyes elemzők áltatják magukat. Nevezetesen: bizonyos területeken sikeresen átformálta a közvéleményt Orbán, de az EU iránti elkötelezettség uniós szinten is magas az országban, nincs itt semmilyen probléma. Mindjárt más a helyzet akkor, ha megnézzük, egy közelmúltban végzett kutatás szerint a magyarok nagyobb veszélynek tartják az EU-t, mint Oroszországot. Nem valószínű, hogy a következő években Orbán megkísérelné az Unióból való kilépést, ám középtávú céljai között akár ez is szerepelhet. Nem valószínű, de nem is kizárt. Egy-két évvel ezelőtt ezen állításokon jót nevettem, ma már elbizonytalanodom. Jól látszik az elmúlt évek eseményeiből: Orbán Viktornak semmi sem drága hatalma megtartásának érdekében.

Kis lépésekkel kell kezdeni a nagy változásokat. Először olvassa el mindenki az előbb említett Orwell-művet. Ha minden magyar választópolgár megtenné, valószínűleg már attól egy kicsit jobb hely válna Magyarországból. A legnagyobb gond ugyanis, hogy emberek milliói képtelenek látni a "big picture"-t, képtelenek reflektálni saját magukra, a közéletre.

2017. október 23-ból tehát mi marad meg? Csupán az, hogy nem történt semmi, minden megy tovább a maga megszokott útján.