2016. júl 08.

A suttyó - jegyzet

írta: frími
A suttyó - jegyzet

A stílus maga az ember – mondta Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja 1733-ban, akadémiai székfoglalóján. Nagy kérdés, hogy ez alapján minek tartsuk azt a pártfunkcionáriust, kommunikációs igazgatót, polgármestert, kézilabda szövetségi elnököt, polihisztort, aki útszéli hangnemben, legalantasabb, leggusztustalanabb kocsmai gyalázkodásokat és megnyilvánulásokat idézően „buzizott” megint egy jóízűt a legnagyobb közösségi portálon. Aztán persze felháborodást tettetve megsértődött, amikor egy időre kitették onnan a szűrét, mondván menjen és tanuljon már egy kis intelligenciát és vitakultúrát, ha eddig nem volt rá se ideje, se kedve, se elszántsága. Kocsis Máté lealacsonyító suttyósága nemcsak önmagára, a költőre nézve hervasztó és szánalmas, hanem azokra, akik megválasztották őt, akik lihegve ajnározzák és anyatejként szívják magukba őstahó mondatait és persze azokra, akik politikailag még életben tartják őt.

a_suttyo_1.jpeg

Ugye nem kell ecsetelnünk, hogy Magyarországon, ahol a szellemi nívó a pöcegödör legalján, Németh Szilárd-i mélységekben ténfereg, ez maximum szájhúzogatást, enyhe elhatárolódást és rosszabb esetben mélyről jövő, vaskosan gurgulázó hahotázást vonhat maga után. És persze azt sem kell különösebben részleteznünk, hogy egy egészséges közízléssel bíró társadalomban a polgármester már a felmondólevelét fogalmazná, miközben bőszen hívogatná a helyi munkaügyi központot, álláskeresés gyanánt, hátha fog egy olyan palimadarat valamelyik fröccsöntő üzemben, aki szívélyes hátbaveregetés kíséretében alkalmazná a mosdatlan szájú jogászt.

Egy percig ne legyen kétségünk: Kocsis Máté nem szégyelli magát, nem kér elnézést és nem szívja vissza a szavait. Kocsis Máté büszke magára, sőt miután lediktálta, vagy netalántán saját billentyűzetén megfogalmazta a mondatait, kihúzta magát, egyenes derékkal és felszegett állal süvöltötte a világnak: „na, most jól visszavágtam”. A politikusnak csak hazánkban nevezhető karrieristát az sem érdekli, hogy a saját farkát kergeti, hiszen pontosan ugyanazt teszi, amiért ő a bíróság oltalma alá menekülve keresett volna vigaszt és jóvátételt. Miután onnan kijjebb rugdalták, mert nem neki adtak igazat, most sértődött bosszúállóként revánsot vett és példát statuált. Már csak egy maskara hiányzott hozzá, meg egy kamion. Ahogy Ungár Klára minősítése sem az ízlésünknek való, úgy ez sem az. Mert semmi közünk nincs Kocsis magánéletéhez, csak a politikusi tevékenységéhez, aminek fő krédója az volt, hogy minél messzebbre űzze a menekülteket a kerületéből, kiváltva ezzel Pista bácsi és Mariska néni szimpátiáját, akik legalább úgy gyűlölik az arabokat, mint az egykor szebb napokat látott színiiskola igazgató asszony, Gór Nagy Mária.

a_suttyo_2.jpg

Kocsis tanult embernek mondja magát, jogászként végzett, de a bizonyítványait, az egyetemi diplomáját bedobhatja a kukába, azok egy fabatkát sem érnek, a taníttatására szánt pénzt ennyi erővel akár a csatornába is önthették volna. Nem is kellenek ezek neki, hiszen más világot élünk. Azt, amelyikben mindennél többet jelent a műveletlenség, a kultúrálatlanság, a tiszteletlenség, az intolerancia, mások megalázása és amelyikben elsőbbséget élvez a dörgölőzés, a helyezkedés, a zsíros állás, aminek megszerzésével lehet dőzsölni és osztogatni a közpénzt, némi visszacsurgatott apanázsért, amiből ingatlanokra, nyaralókra és persze jachtokra is futja. Kocsis egy a bezselézett hajú, fiatal politikus palánták közül, akik leszarják a köznép jövőjét, villognak a saját tudatlanságukkal, nekik mindegy, hogy Európai Unión belül, vagy kívül, egy a lényeg, hogy ők és a sleppjük kiváltságos helyzetben legyenek és fagyasztott málnadarabkákkal porciózzák a pezsgőjüket.

Persze túlzás lenne a polgármester, kommunikációs igazgató nyakába varrni, hogy kiengedte ezt a fajta ordenáré stílusú szellemet a palackból, hiszen az már régóta szabadon kószál a magyar ugaron, mérgezve a mindennapjainkat. Kocsis igénytelen mondatai felhívás keringőre, a hőzöngőknek, az erőszakoskodóknak, a kötözködőknek a nagyképű ficsúroknak, a Farkas Flóriánoknak, az elegáns öltönyökben és belőtt hajjal feszítő zsúrpubiknak, hogy ezt így is lehet, az érvényesüléshez nincs szükség holmi papírra, vagy tehetségre, oda elég, ha prosztó vagy, csak tudd, hogy melyik irányból fújnak a passzátszelek és hova kell tenni az ikszet.

a_suttyo_4.jpg

És ilyenkor széttárjuk a kezünket és respektáljuk mindazok erőfeszítéseit, akiknek volt bátorságuk váltani és hazaszeretetük, családi kötődésük, ragaszkodásuk ellenére egy időre menekülve a szűklátókörűség, bezárkózás, rossz értelemben vett nacionalizmus csapdájából, máshol próbálnak boldogulni. Mert elegük van az esélyegyenlőtlenségből, az urizálásból, a fölényeskedésből, a Vajna-Habony-féle mutyikból. Mert megunták a pávatáncot, a korrupciót, Lázárt és Rogán Tónit, aki úgy fél egy bűnözővel való szembesítéstől, mint szerencsétlen kanos macska a heréléstől és inkább messziről nézik egy gázszerelő mesébe illő gazdagodását, a vagyonnyilatkozatukat meghamisító politikusok erkölcsi felsőbbrendűségét és egy miniszterelnök kormányzásnak hazudott kínos boszorkányüldözését. Hiszen ők nem akarnak olyan Kocsisok lenni, akiknek némi hajbókolásért és suttyóságért cserébe, ölükbe hullik minden. Nincs alternatívájuk. Ezek vannak. És sokáig lesznek még. Mert a többség szereti a rendszerüket. Meg a suttyóságot.

Szólj hozzá

jegyzet közéleti A suttyó