2018. jan 01.

"A haza nem lehet ellenzékben" - egy fontos mondat téves értelmezése

írta: Daniel001P
"A haza nem lehet ellenzékben" - egy fontos mondat téves értelmezése

Mai posztomban szeretnék egy közkeletű tévedést eloszlatni. Erőteljesen benne van a politikai diskurzusban, megannyiszor hallhatjuk az állítást. A mai ellenzék azt kívánja bizonyítani, hogy Orbán már 2002-ben autokrataként viselkedett és kitagadta a nemzetből a baloldalt.

Orbán Viktor a 2002-es választási vereség után a Dísz téren elmondott beszédében valóban kimondta: „a haza nem lehet ellenzékben”. Azonban a beszédet elolvasva a figyelmesek rájöhetnek: félreértelmezik akkori szavait. A mai baloldali narratíva szerint Orbán számára a Fidesz-tagok és -szimpatizánsok számítanak magyarnak, nemzetinek, aki nem ért egyet az orbáni politikával: nemzetellenes hazaáruló. Kétségkívül adott elég okot Orbán az elmúlt években egy ilyen értelmezésre, azonban én – szemben sokakkal – azon az állásponton vagyok, hogy bár bizonyos aggasztó előjelet megmutatkoztak az 1998-2002-es Orbán-kormányzatban, mégis, a maival gyökeresen ellentétes volt Orbán Viktor és politikája. Elegendő meghallgatni az első forduló utáni Orbán-beszédet – mai füllel szinte értelmezhetetlen. A mai Orbán sorosbérencekről, globalista erőkről, bujkáló hazaárulókról, élősködőkről beszél – a goebbelsi propaganda nem áll távol a jelenlegi Fidesztől.

https://www.youtube.com/watch?v=NRChkVLOxBQ

Két héttel később a Dísz téren elmondott beszédéből természetesen ki lehet ragadni a fenti öt szót, de eredményre nem vezet. Érdekes, hogy minden bizonnyal pont azok „tolják ezerrel” a „haza nem lehet ellenzékben”-szöveget, akik felhívják a figyelmet: az őszödi beszédet nem úgy kell ám értelmezni, az egy igazságbeszéd volt, végre valaki vállalta a felelősséget, az aljas Orbán viszont néhány durvább mondatot kiragadva szított forradalmat 2006 őszén. A helyzet viszont az, hogy a Dísz téren elmondott beszédet röviden így lehetne összefoglalni: ’veszítettünk, de ez hosszú távon jó lehet, mert összekovácsolódhatunk ezáltal, a baloldal pedig a jelek szerint folytatni akarja a polgári kormányzat tevékenységét’. A beszéd közepe fele azt mondta a leköszönő kormányfő: bár négy évig megállás nélkül támadta az ellenzék őt és kormányát, most mégis azt mondják: „mindazt folytatni kívánják, amit a polgári kormány létrehozott”. Ennél még egyértelműbb ezen kijelentése: „végül is nem az a legfontosabb, hogy ki kormányoz, hanem az, ami történik javára válik-e a polgároknak, javára válik-e a nemzetnek? Valóban ez a fontos, mégis bujkál bennünk egy kis aggodalom.”

Azaz: nem számít, hogy Orbán vagy éppen Medgyessy kormányoz, a fontos a politika tartalma; az, hogy a kormányzat a magyarság javát akarja. Ezután kifejti kétségeit, ugyanis az új kurzus tagjai „egytől-egyig a régiek”. Utána leszögezi, ma a polgári Magyarország erősebb, mint valaha és ellenőrizni fogják, betartja-e az új kormány az ígéreteit, támogatja-e a polgáriasodást.

„A polgári Magyarország nem ennek az országnak az egyik, kisebbik vagy nagyobbik fele, a polgári Magyarország az egész. A polgári Magyarország az, amit az emberek polgárként tesznek, kormányoktól függetlenül.” Ebből a mondatból minden eddiginél egyértelműbbé válik: itt (még) Orbán nem gondolja (de biztosan nem mondja ki), hogy ő a polgári Magyarország szószólója, míg az összes ellenfele hazaáruló. Implicit tulajdonképpen az van ebben a kijelentésben, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíciót alkalmasnak, méltónak tartja a polgári Magyarország eszméjének megvalósítására, kiterjesztésére.

„Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.” Az utolsó mondatot Orbán kritikusai úgy értelmezik, Orbán Viktor szerint a Fidesz egyenlő a hazával, a nemzettel, azt leváltani pedig nem lehet választáson. Véleményen szerint a helyes megfejtés: lehet, hogy nem a Fidesz győzött, a nemzeti gondolkodásnak, a hazafias politikának kell érvényesülnie. Legyen bárki kormányon, a legfontosabb a haza sorsa, ez felülírja a pártpolitikát is. Ha netán valakinek kétsége lenne, akkor ajánlom a „haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség” mondatot – világos, hogy nem azonosítja Orbán a hazát saját pártjával.

De aki még mindig kételkedik, következzen a folytatás! „Nem az a fontos, hogy mi hozzuk a jó döntéseket, hanem, hogy jó döntések szülessenek. Ezért, még ha vannak is intő jelek, és tudjuk, amit tudunk, a most alakuló kormányt és pártjaikat nem múltjuk, hanem tetteik alapján fogjuk, és akarjuk megítélni.” Egy elkötelezett demokrata szavai ezek. Mai ésszel felfoghatatlan, mi volt Orbán 2002-ben – és mivé vált 2017-re, sőt, 2010-ra. Félelmetes átalakulás, egy ember (és egy ország) tragédiája ez, de ettől függetlenül a saját magával igényes elemző nem érvelhet a „haza nem lehet ellenzékben” formulával semmilyen vitában.

A teljes beszéd itt található:

http://www.ma.hu/tart/rcikk/a/0/3774/1

Szólj hozzá

Politika