Hat nap múlva kezdődik az NB1! Végre? Már megint? Személye válogatja, ki hogyan interpretálja ezt a kérdést. Az biztos, hogy tizenkét csapat részvételével megindul az élvonalbeli pontvadászat július 15-én. Immáron a Puskás Akadémiával és a Balmazújvárossal. Az MTK-val és a Gyirmóttal csak a másodosztályban találkozhatunk – 1716 és 1476 volt a két kieső csapat átlagnézőszáma, a kozmetikázott adatok is keserű képet mutatnak. Abban viszont nem igazán bízhatunk, hogy a felcsútiak és a lelkes Balmaz-fanatikusok felhúzzák a számokat, hiszen Felcsút községét 1800-an, Balmazújvárost 17 500-an lakják (kevesebb mint 900 ember látogatott ki a két feljutó másodosztályú mérkőzéseire). Egy múlt nélküli klubot vált tehát két múlt nélküli, viszont ebből az egyik a névbitorló, a Puskás nevet magára biggyesztő felcsúti sportegyesület.

Sokan mondják, a Balmazújváros lesz az idei Gyirmót, azaz az esélytelenek nyugalmával léphetnek pályára Horváth Ferenc tanítványai. Apropó Horváth, a fiatal kora (44 éves) ellenére edzőként nyolc klubot szolgáló mester valahogy még mindig gyakori választás a klubvezetők körében. Erősen kérdéses, van-e szerepe ebben a Szijjártó Péterrel való remek kapcsolatának – az biztos, ma Magyarországon jó, ha az ember jól fekszik felsőbb körökben. A felcsúti csapat – Pintér Attila vezetőedzővel – nagy meglepetést is okozhat, új igazolásaik száma megközelíti az egy tucatot, pénzügyileg ragyogó helyzetben van a PAFC.

Azt is sokszor halljuk manapság, sokakat nem mozgat meg a magyar futball. És ez nem csak a gyenge színvonalnak köszönhető. Elveszett a varázs. Korábban sem volt eget rengető a honi futball nívója, mégis, akár a kiesés elkerüléséért is szívesebben mentek a tömegek szurkolni, mint ma a dobogóért. Valójában mit jelent ma a dobogó? Gyakorlatilag semmit, az Európa Ligában négy párharcot kellene túlélni a magyar indulóknak. A Videoton kedvező sorsolással (máltai, majd négy nap múlva észt ellenfél) elérheti a harmadik kört, ott már egyértelműen ő lesz a kevésbé esélyes, a Ferencváros a dán Midtjylland ellen 30-40% sansszal léphet pályára, míg a Vasas azonnal elvérzett, megalázó, 3-7-es különbséggel – az izraeli bronzérmes ellen, aki egyébként jócskán lemaradt az 1-2. helyezettektől a tavalyi bajnokságban. Augusztus elejére vélhetően elvérzik mindegyik Európa Liga-csapatunk, a Budapest Honvéd pedig a szintén izraeli Beer-Sheva csapatával mérkőzik meg. A Marco Rossit elveszítő kispestiek finoman szólva sem a párharc esélyesei. Egyfelől tehát van szerepe az NB1 leértékelődésében annak, hogy pontosan tudjuk, a nemzetközi kupák küzdelmei kevés sikerrel kecsegtetnek a számunkra.

Másfelől az ügyfélorientált gondolkodás hiányzik – és talán ez az igazán fontos tényező. A Semleges Térfél egyik adásában hallottam, maximálisan egyetértek vele: ma a szurkoló nem ügyfél a klub és az MLSZ számára, csupán egy harmadlagos, megtűrt szereplő. Kubatov Gábor le is nyilatkozta korábban, a jegy- és bérleteladásokból alig jön bevétel, a Videoton éves büdzséjének körülbelül egy százalékát adja a jegy- és bérletértékesítés. Akkor meg miért is olyan fontos a szurkoló kiszolgálása? Nem lehet kiterjeszteni az összes hazai klubra, de több helyen egyértelmű, hogy a szurkolókra potenciális veszélyforrásként tekintenek a klubházban. „Csak balhéznak, elégedetlenkednek, fizethetjük miattuk a büntetéseket.” Számtalan olyan szurkoló marad távol a mérkőzésektől, aki korábban ott volt hóban-fagyban, vidéken-Budapesten, családi program ellenére. Vagy éppen akkor, amikor családja, ismerősei, barátai kinevették, miért olyan fontos ez a gyenge NB1 neked, Pistikém?! Hogy lehetséges az, hogy egy német harmadosztályú szintű meccs miatt egész héten lázban égsz – aztán a szombati zakó után napokig keseregsz? Ezt nyilvánvalóan nem értheti meg az, aki nem futballszurkoló, sőt aki a Barcelona vagy a Manchester City győzelméért szorít. Teljesen legitim és általam is elfogadott dolog persze utóbbi, de egészen más a DVTK, az Újpest vagy a Vasas sikereiért szurkolni, mint egy szinte megfoghatatlan, nagy távolságban levő nyugati sztárklubért rajongani. Sokan mondták és mondják, a Hull City-Newcastle helyett inkább egy MTK-Vasas! A magyar mérkőzéseket még ma is sokan követik a televízióban és az interneten, amikor a válogatottnál egy kis reménysugár mutatkozik, néhány nap alatt elkapkodnak 20-25 ezer jegyet.

Origo

Sokat ártott viszont az, hogy ma már csupán két találkozót (hatból) közvetítenek a TV-ben. Bár az összes találkozó élőben látható az M4Sport honlapján, bizonyára kevesebb ember tekinti meg a világhálón az összecsapásokat. Rossz ötlet volt az is, hogy szombatra zsúfolták az összes meccset – délután öt, utána az esti „rangadó”. Kivétel az az időszak, míg „élnek” a kupaporondon a magyar csapatok, most még a csütörtökön pályára lépők vasárnap meccselnek az NB1-ben, a TV pedig három találkozót közvetít. Elhibázott döntések, de ami nagyon fontos: ezt mi, az NB1-et jól ismerő szurkolók tökéletes pontossággal megmondtuk volna a bejelentés pillanatában. Egy emberrel nem lesz több a stadionokban azért, mert a TV nem adja a találkozót. Aztán ebből részben visszaléptek az illetékesek, hisz az előző bajnokságtól – ahogy írtam – az interneten látható mindegyik NB1-es meccs. Azon túl, hogy Nyugaton is láthatóak a TV-ben a mérkőzések, mégis teltház vagy kvázi teltház van, az is fontos, ezzel a lépéssel még inkább elidegenítették azokat az embereket a magyar futballtól, akik hellyel-közzel követték az eseményeket.

Mert egyébként mit kap ma az az ember, aki hétről hétre járja a honi labdarúgópályákat? A gyalázatos kiszolgálóhelyiségek időszaka már a múlté, viszont a problémák ennek ellenére is sokasodnak. A szurkolói kártya bevezetése egy újabb rossz döntés volt (azóta Csányi Sándorék ebben visszakoztak). Azonban ma is szükséges a mérkőzés előtti regisztráció (név, születési hely, születési dátum megadása). A sor pedig sokkal nagyobb akkor, ha a benne állók 30 másodpercig egyeztetik az adatokat a jegyeladóval, mintha beadják a szurkolói kártyát. A magyar futballt kevéssé ismerők közül sokan bizonyára bólogattak a szurkolói kártya, vagy a ferencvárosi vénaszkenner bevezetésekor. „Na most aztán jól megkapják a huligánok, ezek csak balhézni járnak ki.” A szurkolói réteg kriminalizálása sok éve tart már. Balhé viszont alig van, leginkább pirotechnikai elemek használatáért és más sportszervezetek szidalmazásáért rója ki az MLSZ Fegyelmi Bizottsága a büntetéseket. Nagyon érdekes lenne, ha a szórakozóhelyeken is bevezetésre kerülne a kártya. Feltehetően statisztikával alátámasztható, hogy ezeken a helyeken gyakoribb a balhé, nem ritkák a lopások, inzultálások – mégis ferdén néznének a Kraft előtt várakozó fiatalok, mikor a marcona securitys megkéri őket, vegyék már elő a kártyát. Vagy haladjanak végig a vénaszkenneres beléptető kapun. Ha az embereket bűnözőként kezeljük, egy részük azzá is fog válni.

A biztonsági szolgálatok szerepe külön posztot érdemelne. Az viszont biztos, a gyakran korábban elítélt bűnözőket soraikban tudó securitysek fellépése sokszor minősíthetetlen. Akár a sajátjaikat ( lásd https://alfahir.hu/2017/04/30/labdarugas_ujpest ), akár az ellenfél táborát inzultáló emberek erőfitogtatása, agressziója szintén nem kifejezetten nézőcsalogató. A rendőri fellépés egy (vagy több) fokkal jobb ennél, de itt is komoly fejlődésre lenne szükség. Nem ritkák a túlkapások, de az egyedi eseteknél még megdöbbentőbb, hogyan kezelik a kiemelt kockázatú mérkőzéseket. Bevett gyakorlattá vált, hogy buszoztatják, metróztatják a szurkolókat például az Újpest-Ferencváros derbik előtt. Azaz, aki újpestiként (lakjon az akár az Üllői úton) a Groupama Aréna vendégszektorába szeretne menni, köteles elmenni a Megyeri útig, onnan a metróig (Városkapu), majd a hármas metróval a Népligetig. Mindezt megszakításokkal – a folyamat persze órákig tart, mosdó, étel-ital vásárlás lehetősége nélkül. Ki akarja kitenni ennek gyermekét, feleségét? Vagy akár saját magát? Arról ne is beszéljünk, a stadionhoz érkezve milyen segítőkészséggel viszonyulnak aztán a rendezők, milyen pillantásokkal mérnek minket végig. Joggal érezheted magad úgy, örülj, hogy még nem vertek szét. Demagógiának tűnhet, de ismét megkérdezem: ha a Westendben található moziba ilyen tortúra után lehetne bemenni (azért, hogy aztán egy C-kategóriás akciófilmet megnézhessünk), vajon hányan választanák ezt a programot?

Vénaszkenner - Átlátszó.hu

A családbarát szektorokról, családbarát stadionokról lehet beszélni, de addig, amíg így kezelik a szurkolókat, nem várhatunk változást, nézőszámemelkedést. Másik oldalról meg kell említeni, az antiszemita, kirekesztő megnyilvánulásokat keményen kell kezelni. Azzal viszont, hogy mindenkit, aki a stadionokba kilátogat, zsidó- és cigánygyűlölő aljadéknak tekintenek, a helyzet csak rosszabb lesz.

Nincsenek 100%-os receptek, de van „best practice”, vannak olyan intézmények, gyakorlatok, amelyeket máshol sikeresen végigvittek – a magyarországi szereplőkhöz, viszonyokhoz igazítva ezek előrevihetik a magyar labdarúgást. Nagy változásokra lesz szükség, mert egyelőre a piaci viszonyoktól csak távolodnak a klubok – és ha az NB1-es klubok többségéhez teljesítmény nélkül, alacsony nézőszám mellett is ömlik a pénz, a klubtulajdonosok nem fognak tenni a nézők kicsalogatása érdekében. Valójában nem csupán az államilag (ebbe beleértem az irányított szponzorokat, amelyekről nem csupán legendák terjengenek, maga George F. Hemingway, a kispesti klub tulajdonosa beszélt erről) finanszírozott klubok, hanem az ’egyéb’ NB1-es résztvevők sem állnak jól. Itt van például az Újpest FC-t vezető Roderick Duchatelet. Néhány napja megváltoztatta a klub címerét. Nem érdeklik hagyományok. Nem érdekli az UTE vétójoga. Nem érdekli, hogy a szurkolók jelentős többsége ellenzi a változtatást. De még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy megmagyarázza, mi áll döntése hátterében (esetleg az UTE túlzott követelései a címerhasználati jogokért). Amíg ezzel az attitűddel cselekednek a magyar futball szereplői, ne várjunk mást, mint augusztusi kupabúcsút. És andorrai vereséget.