2017. már 30.

Legendás szinkronok: Macskafogó

írta: frími
Legendás szinkronok: Macskafogó

Nehéz szülésből lesz a legszebb gyerek. Ez lehetne a Macskafogó alkotói folyamatának mottója. Hiába írt Nepp József a The Manhattan Transfer Four Brothers című számából ihletet merítve egy bravúros, állatvilágban játszódó, macska-egér párharcra kihegyezett forgatókönyvet, ha ez az akkoriban a pályázatokat elbíráló és pénzeket osztó Filmfőigazgatóságnak nem tetszett és nem kellett. Elutasították a tervet, mert nem találták elég értékesnek és színvonalasnak, sőt megkérdőjelezték a társadalmi mondanivalóját is. Úgy érhetett volna vége a ma már klasszikusnak számító rajzfilm története, hogy voltaképpen el sem kezdődött, amikor bekopogtatott a Pannónia Filmstúdió ajtaján egy Kanadában meggazdagodott magyar disszidens, Joseph Sefel, hogy szeretne olyan hazai kulturális produkciókat támogatni, amik nemzetközi piacon is értékesíthetők. És miután megkapta a Macskafogó alapanyagát, nem válogatott tovább. Egy nap türelmi idő elteltével megkötötte a szerződést. Aztán becsődölt. De szerencsére addigra már elutalta azt az első részletet, aminek segítségével Ternovszky Béla rendező és tehetséges csapata mindenfajta szakmai beleszólás és rájuk nehezedő nyomás nélkül elkezdhette és szinte befejezhette azt a munkát, ami később a magyar filmtörténelem egyik szépen csengő és hatalmas közönségsikert bezsebelő fejezetévé vált.

macskafogo_1.jpg

Nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy megfejtsük a Macskafogó szerethetőségének és nagyszerűségének titkát. A kulcs persze több összetevőből áll. Először is Ternovszky Béla filmje kortalan. Éppúgy lenyűgözi a rajzokba és a mesébe belefeledkező gyereket, mint a különböző mozgóképes utalásokat, pikáns társadalmi mellékzöngéket és nem utolsósorban a jobbnál jobb poénokat és gegeket értő felnőttet. Természetesen Ternovszkyéknak eszük ágában sincs direkt politizálni, azonban a macskák mindent birtokolni vágyó és bekebelező terjeszkedésén keresztül leheletfinom fricskákkal és jelzésértékű gesztusokkal ábrázolják a korlátlan és legtöbbször elnyomó hatalmi törekvések diszkrét báját és leplezetlen hamisságát. Az állatokat olyan örökérvényű és soha el nem múló belső tulajdonságokkal vértezik fel, amelyek egyfelől kiválóan illusztrálják az emberi természetet és sokszínűséget, másfelől szilárd alapot teremtenek azoknak a konfliktusoknak, amelyek bármelyik rendszerben és társadalomban lázadássá, netalántán háborúvá eszkalálódhatnak. Ternovszkyék mindezt olyan intelligensen valósítják meg, ami simán átsegítette őket a 80-as évek közepén működő rostán. A rendszernek még cenzúrázni sem kellett, mert az alkotók pontosan tudták és érezték, meddig mehetnek el, hogy az ne tűnjön fel. Nepp József forgatókönyve úgy tökéletes, ahogy van. Több szálon futó, érdekesen és feszesen hömpölygő történet, ami olyan szállóigékkel és humorosabbnál humorosabb idézetekkel van tele, amik még ma is jobban és kellemesebben szórakoztathatnak, mint egy egész estés stand-up comedy. A karakterek pedig úgy díszelegnek ebben a remekül kigyomlált sztoriban, mint a hab a tortán.

macskafogo_2.jpg

És hogy mit tettek a rendszeren belüli kritikusok, amikor megnézték a rendszeren kívüli, az akkori kultúrpolitika által először nem igazán támogatott Macskafogót. Fikáztak és fanyalogtak, sablonos gengsztertörténetet óbégattak, miközben elismerték a humorát és azt is sejtették, hogy közönségsiker lesz. Na, ebben viszont nem tévedtek. Kiugróan az lett. Annyira, hogy a hivatalos szervek is kénytelenek voltak lenyelni a békát és az Oscarért folyó versenyben, a legjobb külföldi filmek között, meghajolva a nép akarata előtt, végül a Macskafogót indították. Rendhagyó módon egy rajzfilmet az élőszereplős mozik sűrűjében. Ez is jelzi, hogy a Macskafogónak nagyon hamar, igen komoly reputációja alakult ki a szakmában. Ternovszkyék filmjének diadalútja nem állt meg az országhatárokon belül. A kanadai producer istápolásával bemutatták Amerikában is, Cat City címmel, sőt még videokazettán is forgalmazásba került. 1999-től pedig DVD formátumot kapott odaát. Azt pedig soha nem fogjuk tudni, hogy mi lett volna akkor, ha a Disney nem tekinti a saját, foggal-körömmel védett territóriumának a tengerentúli piacot, olyan mértékben, hogy senkit nem hagyott még csak kibontakozni sem ezen a területen. Féltette az egzisztenciáját és a hírnevét. Ugye ismerős a szitu? De nemcsak Amerikában gerjedtek a Macskafogóra, hanem például Szovjetunióban is, ahol ugyan néhány jelenettel megkurtították az eredetit, mégis kasszasikerré vált, a gyerekek meg egyenesen zabálták. Ternovszkyék huszonegy évvel később folytatták a sztorit. Nem bírtak ellenállni a kísértésnek. Kétségtelenül profi volt az animáció és igényes a megvalósítás, de a színvonal és a minőség finoman szólva is elmaradt az első rész zsenialitásától. Nem is méterekkel, hanem utcahosszakkal.

macskafogo_ternovszky.jpg

macskafogo_nepp.jpg

A Macskafogó kultikus és megérdemelt népszerűségének összetevői között felmerülhet és döntő tényezővé válhat még egy dolog. Nem, kettő. Deák Tamás fülbemászó muzsikájáról majdnem elfelejtkeztünk. Egetverő és kolosszális hiba lenne. Hiszen az a „Miú – mi újság? Itt a cicuskád” még ma is élmény, főként Postássy Juli érzéki tolmácsolásában. A „Négy gengszter” feldolgozásánál azt is megkockáztatjuk, hogy jobb és színesebb, mint az eredeti. Pedig az sem kismiska. És akkor jöjjön az, ami nélkül Ternovszky Béla filmje enyhe túlzással csak „félember” lenne. Igen, arról a szinkronról van szó, aminek nemcsak az a különlegessége, hogy egy magyar rajzfilmhez készült, hanem az is, hogy nincs kifejezetten szinkronrendezője. Hangrendezője van. Mégpedig a legautentikusabb személy, maga a forgatókönyvíró Nepp József. Elvitatni nem lehet, hogy nála jobban senki nem ismerhette az általa megálmodott és megírt karakterek jellemét és érzelmi töltetét. Ternovszky azt nyilatkozta, hogy mindenképpen első osztályú színészek tolmácsolásában képzelték el még a legkisebb, néhány mondatos epizódszerepet is. És ez a sóhajuk beteljesült. Olyan művészeket sikerült szerződtetniük a Macskafogó szinkronjához, akiknek nevei nemcsak a 80-as évek közepén vonzották a közönséget, hanem még ma is csábítanák. Habár kicsit bizonytalanok vagyunk. Mert tapasztaljuk a napjainkban fénykorát élő sivár értéktelenség valódi teljesítmény nélküli nimbuszát.

macskafogo_grabowski.jpg

macskafogo_sinko.jpg

A színészi elhivatottságot és profizmust egy rajzfilm szinkronjánál sem lehet megkérdőjelezni. Sokak szerint nincs is különbség animáció és előszereplős mozik magyarításai között. A Macskafogó jó példa erre. Merthogy érezni, hogy a karaktereket megszólaltató, a szakma egy jelentősebb krémjét képviselő színészek végig komolyan veszik a feladatukat, adott esetben bátrabban és merészebben gesztikulálnak, anélkül, hogy ripacskodnának, vagy infantilis mértékben eltorzítanák a hangjukat. Ha van váratlan pontja a szereposztásnak, az éppen a Grabowski-t szinkronizáló, többször fergeteges és emlékezetes alakítást nyújtó Sinkó László. Sinkóban ugyanis többnyire akkor gondolkodtak a szinkronrendezők, ha egy negatív figurára keresték az alkalmas magyar színészt. Nem kellett annak velejéig romlottnak, vagy gonosznak tűnni, elég volt az, ha van egy kis vaj a füle mögött. Ehhez képest itt megkapta a James Bondhoz hasonlatos adottságokkal rendelkező pozitív főhőst, Nick Grabowski-t. Sinkó László azonban azért volt egy istenáldotta tehetségű kaméleon, mert ezt is perfekcionista színész módjára megoldja. Ezúttal úgy, hogy minden harsányságnak, vagy kissé olcsóbbnak számító eszköznek búcsút int. Sinkó maga a megtestesült nyugalom és rezignáltság, miközben mindenre van egy ötlete, vagy rezüméje. Egészen apró színekkel és árnyalatokkal játszik, így lesz olykor lemondó, máskor elszánt, a legtöbbször pedig a legszerethetőbb fogásokkal, ironikus és cinikus. És van egy olyan jelenetsor is, amikor teret engedhet a vagányabb hanghordozásának is. Hiszen amikor a hajón szívatja a macskákat, a legkülönbözőbb, de sohasem egyforma, kissé kárörvendő tónussal mondja azt, hogy „hello cicus!”

mcskafogo_teufel_es_safranek.jpg

macskafogo_benedek.jpgmacskafogo_haumann.jpg

A Macskafogóban is olyan lehetett negatív karaktert alakítani, mint színpadon. Hálás. Mert nincs benne automatizmus és mert ezer meg egy megfogható jellemvonása van. A Fritz Teufel és Safranek párosának hangot kölcsönző Benedek Miklós és Haumann Péter pedig alázatosan és számtalan szakmai és szinkron bravúrt végrehajtva mennek végig ezeken. Teufel szerepére Ternovszky emlékezete szerint először Gelley Kornélt, a Nemzeti Színház, majd a Katona József Színház egyedi orgánumú művészét szemelték ki. Csakhogy mire elkezdődtek a munkálatok, Gelley meghalt, így esett a választás a Katona másik, vezető színészére, Benedek Miklósra. Benedek lágy, selymes és bársonyos hanghordozása már önmagában megteremti Teufel sunyiságát, gonoszságát és végtelen exhibicionizmusát. A színész ezt az alapot rétegezi, dúsítja és habosítja a későbbiekben. Úgy lesz fenyegető és vérszomjas, hogy nem emeli fel a hangját, mindössze finom éllel érzékelteti a haragját, vagy a dühét. És ebbe keveredik még egy olyan arisztokratikus gőg és fennhéjázás, amit Benedek hangsúlyosan és negédesen interpretál. Haumann szolgai módon gazsulál a főnökének. Kéjes suttogásokkal játszik alá a parancsainak és az utasításainak, amikben időnként tapinthatóvá válik Safranek félelme. Amikor pedig azt gondolja, hogy valami hasznosat cselekedett, előbújik a magabiztossága is. Haumann fába szoruló féreghez hasonlatos ordításai extázis közeli állapotba sodorhatják a nézőt, annyira élénkek, megjegyezhetők és persze humorosak. Benedek és Haumann akkor is elképesztően precízek, amikor szerepet cserélnek, hiszen Benedek éppen úgy lesi Gatto minden kívánságát és óhaját, mint az övéit Safranek. És Haumann is élvezettel lesz diktátor, amikor a lányát regulázza.

macskafogo_patkanyok.jpg

macskafogo_kern.jpgmacskafogo_szombathy.jpgmacskafogo_beres.jpgmacskafogo_palos.jpeg

Terrnovszky azt nyilatkozta, hogy a négy patkányt megszólaltató színészek együtt mentek be a stúdióba és egymás mellett állva, egymást inspirálva csináltak olyan fergeteges hangulatot, hogy nemcsak ők röhögtek és visongtak, hanem Ternovszkyék is a hangmérnöki szobában. Buddy-t Kern András egy mélyebb, dörmögősebb, rekedtebb hanghordozással, maffiafőnököket megszégyenítő intonálással, szenzációs hangsúlyokkal és poentírozással kelti életre. Kern és a Billyt játszó Szombathy Gyula civódásai és verekedésbe hajló veszekedései a Macskafogó legjobban kidolgozott csúcspontjai közé valók. Szombathy úgy vékonyítja a hangját, ahogy Kern vastagítja és ezzel tökéletes harmóniát varázsolnak a vászonra. Szombathy elnyújtja a szavait és egy vékony mezsgyén lavírozva variálja a hanghordozását azért, hogy kiemelje és élethűvé tegye a karakter ostobaságát, Kern pedig tömören és célzatosan teszi helyre őt, amivel a vezetői hajlamát és affinitását is jelzi felé. A hatásos és minden momentumában élvezetes duót támogatják meg a lányok. Pissy szerepében Béres Ilona olyan, mint egy igazi nőstény oroszlán. A karakter határozottságát, nőiességét és talpraesettségét Béres mély, már-már férfias hanghordozással prezentálja. Ebben egyszerre jelenik meg az erő és a végzetes vonzerő, amire még inkább rájátszik Kern, aki a döntései előtt mindig megkérdezi a higgadt, racionális és megfontolt Bérest. Pálos Zsuzsa néhol fejhangon csipogva adja a buta szőkét, Cookie-t, amivel nem kizárólag értelemben idomul a barátját alakító Szombathyhoz, hanem hangzásban is. Pálos és Béres orgánuma pedig legalább olyan jól passzol egymáshoz, mint Kerné Szombathy Gyulához. Itt kell még megemlítenünk az autó diszpécsereként feltűnő Dallos Szilviát, aki a gyönyörűen szóló hanghordozásába eleganciát és némi pikírtséget keverve navigálja a patkányokat.

macskafogo_lusta_dick.jpg

macsakfogo_miko.jpg

macskafogo_maxipotzac.jpgmacskafogo_bodrogi.jpeg

Mikó István evidens választás volt Lusta Dick szerepére. És ezt nem szeretnénk pusztán az alkati adottságok hasonlóságára fogni, hiszen a figura egyébként is zömökebb és testesebb, mint Mikó. Inkább azt gondoljuk, hogy a színész a hangi adottságainak sokszínűsége miatt volt telitalálat a trombitás rendőregér megformálására. Mikó alapvetően a karakter szerénységéből építkezik. Ez az alaptónus, amit nagyon finom gesztusokkal tesz még elevenebbé. Amikor például joghurtot kér a repülőn és megkérdezik, hogy jéggel, akkor jól hallhatóan nyel egy nagyot, mielőtt félszegen azt válaszolja, hogy: „Szalonnával; sok szalonnával”. Mikó időnként kiszabadul az udvariasság fogságából és öntudatra ébred, ekkor pedig hivatásszerűen emlegeti, hogy az Intermouse-tól van és elvárja az ennek megfelelő bánásmódot. Mikó Haumann fülrepesztő ordításainak egy szolidabb változatát adja elő, amikor észleli, hogy egy kígyón sétál és akkor is, amikor egy hűsevő virágba menekül előle. Bodrogi Gyula Maxipotzac hangjaként kedélyes és szívélyes házigazda. Bodrogi orgánumából ezúttal sem hiányozhat az a virágos jókedv, ami időnként öblös, de nem túlcifrázott kacajban manifesztálódik. Mikó és Bodrogi hanghordozása között is van egy olyan összhang, ami a közös jelenetüket még kellemesebbé teszi. Hiszen amíg Lusta Dick, vagyis Mikó szerény, mint az ibolya, addig Bodrogi harsányabb és közvetlenebb nála. Maxipotzac kultikusnak számító mondatát (Ma konzervvért iszunk) viszont szomorúan elégikus lemondással a hangjában közvetíti Bodrogi.

macskafogo_bob.jpg

macskafogo_kallai.jpgmacskafogo_gatto.jpgmacskafogo_kormendi.jpgmacskafogo_edington.jpgmacskafogo_mecs.jpgmmacskafogo_tsino-san.jpgmacskafogo_pap.jpeg

Bob Poliakoff tekintélye és bölcsessége Kállai Ferenc előadásában nyeri el az igazi svungját és értelmét. A színész lendületesen és dinamikusan osztja ki a parancsait és erőteljesen készíti elő az egerek válaszcsapását a macskák ellenében. Kállai nemcsak okos, ravasz és leleményes, hanem még a maga módján vicces is. Érdekes, hogy a karaktert a második részben már az a Darvas Iván vitte, akinek ez az utolsó szerepei közé tartozott. Kállai akkor már valószínűleg olyan beteg volt, hogy nem tudta vállalni Poliakoff szinkronját. Színészóriás váltott színészóriást. És ma már egyikük sincs köztünk. Ahogy a Macskajancsit, vagyis Giovanni Gattót megszólaltató Körmendi János sem. Körmendi valósággal nyávog a macskaszindikátus vezetőjeként. Mézes-mázas, nyájasan elhúzott, pöffeszkedő szavakkal őrzi a vezéri mivoltát és teszi helyre, vagy fegyelmezi az örökké ügybuzgó és kegyeit kereső Teufelt. Még ha jelentősen ki is fordítja a karaktert, egy pillanatra sem silányítja paródiává, vagy olyan figurává, akit nem lehet és nem kell komolyan venni. Mécs Károly Edlingtonként már az első mondatával megalapozza a kapitány attitűdjét, amikor könnyedén, lazán, mégis kellő eleganciával és határozottsággal elrebegi a jelszót, miszerint „Egy aprócska kalapocska benne csacska macska mocska”. Mécs és Kállai beszélgetése pedig nemcsak feszes ritmusú, hanem bámulatosan szellemes és intelligens is. Pap Vera egy kisebb szerepben alakítja Tsino-san-t, Grabowsky későbbi szerelmét. A színésznő a karakterben leginkább a Fushimushi professzorral szembeni aggodalmát és Teufeltől való rettegését elegyíti.

macskafogo_3.jpg

A professzort megszemélyesítő Szatmári István játékában nagy hangsúlyt kap az időskori szenilitás és a fizikai gyengeség. Horváth Gyula Pedroként hatalmas energiával mély, galuskás hangon szolgálja ki a gazdáját, Maxipotzacot. És akkor jöjjön egy díszes névsor a teljesség igénye nélkül azokról, akik azokat a bizonyos néhány mondatos epizódokat adták: Gálvölgyi János, Komlós Juci, Pathó István, Harkányi Endre, Kautzky József, Gera Zoltán, Zenthe Ferenc, Szuhay Balázs, Szabó Ottó, Láng József, Földessy Margit, Buss Gyula, Velenczey István, Varga T. József, Koroknay Géza, Horkai János és Bezerédi Zoltán. Nem akármilyen társaság. És nem akármilyen szinkron. A Macskafogó ezzel és Ternovszky Béla csapatának áldozatos munkájával visszavonhatatlanul része a magyar filmtörténelemnek. És reméljük, hogy méltó lezárása egy sorozatnak.

Szólj hozzá

film szinkron Kern András Macskafogó Bodrogi Gyula Béres Ilona Mikó István Haumann Péter Benedek Miklós Sinkó László Szombathy Gyula Kállai Ferenc Pap Vera Pálos Zsuzsa Mécs Károly Deák Tamás Körmendi János Nepp József Ternovszky Béla Legendás szinkronok