2017. már 22.

Legendás szinkronok: Királylány a feleségem

írta: frími
Legendás szinkronok: Királylány a feleségem

Egy romantikus kalandfilm is lehet univerzális. Ennek bizonyítására azonban egy csöppet vissza kell ugranunk az időben. 1952-ben egy francia szívtipró hős, bizonyos Tulipános Fanfan meghódította egész Európát. Olyan sikereket ért el, ami azóta is páratlan a műfaj történetében. A Királylány a feleségem című film a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Ezüst Medvét és még ugyanabban az évben, Cannes-ban is bezsebelhette Christian-Jaque a legjobb rendezés díját. Mindezeket nem egy fajsúlyos mondanivalóval rendelkező rétegfilm érte el, hanem egy habkönnyű, mégis finom eleganciájú, rendkívül dinamikus tempójú, minden korosztályt megszólító közönségfilm, amiben egyformán vannak jelen a ma már talán egy kicsit megmosolyogtató koreográfiával bíró, de lendületüket alig vesztő „akciójelenetek” és a humor valamennyi formáját magában foglaló szerelmi hancúrozások. És amiben két olyan sztár játszotta a főszerepet, akik akkor voltak erejük és színészi tehetségük teljében és akiknek az ismertségük és szexepiljük mindkét nemet lázban tarthatta. Gérard Philipe pályafutásának Fanfan volt az egyik csúcsa és ékköve és fájó arra gondolni, hogy mennyi minden várhatott volna még rá, ha harminchat éves korában nem ragadja el a rák. Gina Lollobrigida pedig nemcsak alakítás szintjén volt méltó és neves partnere Philipe-nek, hanem küllemben is.

kiralylany_1.jpg

A Királylány a feleségem azt a fajta igényes, minőségi szórakoztatást jelenti, amiben nyoma sincs erőlködésnek és izzadtságszagnak és ami anélkül lesz kortalanul vonzó, légies és könnyed, hogy direkt erre játszana. És Christian-Jaque filmjének a bájos romantikáján túl van még egy ellenállhatatlan, kikezdhetetlen erőssége. A humora. Ez pedig nemcsak a jó ütemben bedobott helyzetkomikumokban nyilvánul meg, hanem azokban a szellemes fricskákban, odamondogatásokban, amikkel egy nem túl közkedvelt történelmi korszakból is gúnyt űz. XV. Lajos uralkodása ugyanis finoman szólva sem tartozik a franciák legszebb emlékei közé és maga a király sem örvend túlzott népszerűségnek a hazájában, már akkor is kevesen siratták meg az alattvalók közül, amikor meghalt. Christian-Jaque viszont ezt a morálisan züllött időszakot úgy karikírozza és parodizálja, hogy a történelmileg ellenszenves és erkölcsileg szabatos periódust a vicces szituációk, a félreérthetetlen, kikacsintós utalások (XV. Lajos bővérűsége), a remekbeszabott poénok, a hősies vitézkedések és a csodásan naiv romantikus felhangok segítségével javíthatatlanul álmodozóvá és szerethetővé teszi. A Királylány a feleségem forgatókönyve pedig mindehhez egy tökéletes keretet ad, mert jól elkülöníthető kiinduló –és végponttal rendelkezik, nagyszerű, pergő dialógusokat tartalmaz és olyan karakterekkel dolgozik, akik megjegyezhető és emlékezetes jellemvonásokat kapnak. És itt nem kizárólag a két főszereplőről beszélhetünk, hanem a néhol egészen frenetikus hatású mellékfigurákról is.

kiralylany_2.jpg

Lenne aktualitása annak, hogy összehasonlítsuk a franciák hatvanöt éve bemutatott, meghatározó műfaji remekét azzal a próbálkozással, amit a Filmalap hathatós támogatásával Herendi Gábor tett le az asztalra. Nem tesszük. Egyrészt nem volna sportszerű, másrészt nem akarunk a saját fészkünkbe piszkítani. Merthogy van egy olyan alapos félelmünk, hogy, még ha szeretnénk, akkor sem tudnánk kihozni győztesen a hazánk kölykét ebből a versengésből. Aki veszi a fáradságot és a bátorságot, hogy átrágja magát mindkét filmen, az minden különösebb okoskodás és belemagyarázás nélkül meggyőződhet a különbségekről. De az elfogultságot és az elfogódottságot muszáj félretenni hozzá. A Királylány a feleségem nagyon sokáig csak fekete-fehérben volt elérhető és élvezhető számunkra, azonban a technikai fejlődésnek köszönhetően jó ideje már egy kiszínezett változat is napvilágot látott. Ne gondoljunk hatalmas varázslatra, hiszen színek orgiájáról továbbra sincs szó, a megjelenítés inkább fakó, mint éles. Arra azonban elég, hogy azoknak, akik esetlegesen ódzkodnak a fekete-fehér világától megfelelő vonzerőt jelentsen egy megtekintésre. De azon sem szabad csodálkozni, ha kettő lesz belőle. Mert Christian-Jaque filmje olyan, mint a legjobb töltött káposzta. Eteti magát.

kiralylany_3.jpg

A Magyar Televízió 1969-ben – nem most volt – úgymond karácsonyi ajándékként, szenteste előtt egy nappal, december 23-án tűzte műsorára a Királylány a feleségemet. És díszes csomagolásról is gondoskodott. Merthogy egy olyan szinkronnal került adásba, ami nemcsak méltó volt magához az alkotáshoz, hanem maradandó, kitörölhetetlen mementóként kis túlzással önállóan is megállta volna a helyét. Somló Éva magyar szövege hűen tükrözi és visszaadja a film szellemiségét. És ez nem csupán a romantikus, érzelmesebb és lágyabb részekre vonatkozik, hanem hatványozottan és talán még erősebben igaz a humorban bővelkedő, poénosabb fejezetekre. A két főhős közötti adok-kapok egyszerre laza és komoly, miközben sugárzik belőle az a fajta jó értelemben vett nyelvi szertelenség és sokszínűség, ami megágyaz és teret ad a kettőjük között lezajló szenvedélyes, ámbátor csipkelődő románcnak. A Somló Éva által megteremtett szövegkörnyezetben a viccek szinte kivétel nélkül ülnek, a szójátékok frappánsak és nem idegesítők és a „hülye” mint jelző úgy simul bele a szereplők szókészletébe, hogy az inkább nevetséges lesz, semmint bántó, vagy dehonesztáló. Somló fordítása vagányan kifinomult, miközben őrzi a kor attitűdjét és olyan ízléses, ugyanakkor hétköznapi beütésektől sem mentes, ami még modern füllel is simán hallgatható és élvezhető.

kiralylany_4.jpg

Dr. Márkus Éva a szakmai pályafutása kezdetén színházi rendezőként dolgozott, többek között a Budapesti Operettszínházban. Innen igazolt át az 50-es évek elején a Pannónia Filmstúdióba, ahol számos népszerű és sikeres film magyarításához adta a nevét, mint szinkronrendező. Csak néhány kiemelkedő példa a sok közül: Lázadás a Bountyn, Óz a csodák csodája, Gázláng, Rózsaszín párduc, Csillagok háborúja, Aki legyőzte Al Caponét. Márkus Éva szinkronban töltött gazdag életútját Balázs Béla-díjjal és Érdemes művész kitüntetéssel honorálták. Márkus a rendszerváltás után is aktív maradt és a Duna Televízió szinkronrendezőjeként tevékenykedett. Csaknem öt éve, 2012-ben, 92 évesen távozott az élők sorából egy olyan életművet maga után hagyva, ami tele volt értékekkel és valódi minőségi munkákkal. A Királylány a feleségem az egyik volt ezek közül, amit még az igazi „otthonában”, a Pannónia Filmstúdióban rendezett 1969-ben. És amihez azóta sem mertek hozzányúlni. Nem is szabad, hiszen a kifogástalan fordításon túl olyan színészóriások álltak a mikrofon mögött, akik már egy-egy hangsúllyal, vagy kitűnően interpretált mondattal képesek voltak megtalálni a rájuk osztott figurát.kiralylany_gerard.jpg

kiralylany_tordy.jpg

Tulipános Fanfan, vagyis Gérard Philipe magyar megfelelőjének dr. Márkus Éva az akkor még nagyon fiatalos hanghordozással bíró Tordy Gézát választotta. Tordy remekül kapja el a figura pimaszságát, szemtelenségét és csibészes stílusát és már Fanfan első jelenetében játékosan felesel az apával, aki tetten éri, hogy a lányával egy szénaboglyában hempereg. A színész játékának meghatározó eleme a nyájas, behízelkedő hangvétel, amit azonban Tordy nagyszerű érzékkel és kellő vitalitással igazít a karakter viselkedési formuláihoz. A lágyabb tónusok alapvetően megmaradnak, de erre különböző színek és árnyalatok rakódnak. Az udvarlásnál, az álmodozásnál, a szerelmes jeleneteknél kitüremkedik és meggyőzően szólal meg ez az ábrándos hangnem, amibe olykor, főként az Adeline-nel folytatott szópárbajok során keveredik némi hiúságból fakadó férfiúi gőg, önérzetesség és persze huncut infantilizmus is, amitől változatosak és kedvesen humorosak lesznek ezek az eszmecserék. Tordy hangja akkor válik elszánttá és bátorrá, amikor a királylány közelébe akar férkőzni és akkor lesz harcias és dölyfös, amikor a Szállásmesterrel találja magát szembe. Azonban még ezen alkalmakkor sem veti le a virgonckodó és pimaszkodó habitusát, amit mélyről jövő kacagásokkal és nevetésekkel erősít. Az pedig egészen zseniális, ahogy a fináléban Adeline apját, az őrmestert egyfolytában „apósozza”. Tordy alakítása attól lesz teljes, hogy hibátlanul működik benne a szerelmes és a hős figurája, néhol jelentősen kifordítva, vagy éppen felnagyítva.

kiralylany_gina.jpg

kiralylany_domjan.jpg

Domján Edit korának egyik legtehetségesebb színésznője volt, amit nemcsak számtalan kiemelkedő színházi alakításban (A bolond lány, Üvegcipő), hanem filmekben (Oldás és kötés, Két emelet boldogság), tévéfilmekben, rádiójátékokban és természetesen a szinkronban is bizonyított. Jó néhány alkalommal, mint itt is, Gina Lollobrigida hangjaként. Fájdalmasan korán és tragikus körülmények között vetett véget az életének. Rögvest le kell szögeznünk, hogy Domján Edit orgánuma meseszép, energiákkal, szenvedéllyel teli, ugyanakkor selymesen angyali. És Domján jóformán úgy bánik vele, ahogy akar. Ezért már Adeline első megszólalásaival az ujja köré csavarja a nézőt. Mert ott van benne a vidámság, a csalafintaság, a női rafinéria minden fortélya és titka, amivel oly ellenállhatatlanul és végzetesen közelít a lovagja felé, akit tulajdonképpen azonnal lestoppol magának. Domján hangjának lelkesedésén, beszédének cserfességén érezni a vágyat, a vonzalmat és az első látásra kialakult szimpátiát. És pontosan ezekből kifolyólag a későbbiekben tapintani lehet a karakter hangulatingadozásait is. Amikor szomorú lesz attól, hogy Fanfan még mindig észre sem veszi, vagy éppen sértődött, durcás, mert a lovagja nemcsak átnéz rajta, hanem még perlekedik is vele. Domján szerelmes tónusai lenyűgözők, az aggódása és a ragaszkodása hihetetlenül finom, a királlyal szemben megilletődöttből válik határozottá és kérlelhetetlenné. Domján nagyívű játékának hatására pedig Adeline-ből a végére tényleg királylány lesz.

kiralylany_kiraly.jpg

kiralylany_basti.jpg

Lajos szerepét Básti Lajos tette naggyá és jelentőségteljessé a szinkronban. Básti hanghordozása magában foglalja azt a fajta méltóságot, felsőbbrendűséget, ami a karakter sajátja. A színész eleinte nem is nagyon színezi a hangjának öblösségét, mélységét, hiszen különösebb eszközök nélkül is tökéletesen megteremti a figura hatalmasságát és engesztelhetetlenségét. Azonban az Adeline-nel való közös jelenetükben Bástiból hirtelen előbújik a kéjsóvár, ellentmondást nem igazán tűrő szoknyapecér. Mézes-mázas szavakkal és elképesztően émelyítő modorban próbálja az ágyába csalogatni a megszeppent lányt, amiben óvatosan elvegyül némi könyörtelen zsarolás is. Básti nagyszerűen fodrozza ezt a kettőséget, szinte észrevétlenné téve a különbségeket. Így lesz aztán még elementárisabb a dühe, amikor Adeline pofon vágja, merthogy utána haragosan és indulatokkal megspékelve utasítja a csatlósát, hogy találja meg és hozza vissza a lányt. Básti a végére érzékelhetően megszelídül, merthogy a hangja jóságossá, megbocsátóvá és hálássá válik Fanfan tetteinek és hősiességének fényében.

kiralylany_kicsi_bors_es_ormester.jpg

kiralylany_zenthe_1.jpgkiralylany_csakanyi.jpg

Zenthe Ferenc a hangjában hordozza azt a komikumot, amivel Kicsi Borsból egy nagyot csinál. A kezdetekben még lojális a Szállásmesterhez, fényezi őt Fanfan előtt és óva inti attól, hogy összerúgja vele a port, miután azonban Fanfan megmenti az egyik gyerekét, már a barátja lesz és a pártjára áll. Zenthe a vidámságot és a jókedvet nem harsánysággal és óbégatással forszírozza, hanem karakteresen tolmácsolt és remek poentírozással előadott mondatokkal és szövegekkel. És persze azzal, hogy módszeresen és következetesen változtatja az orgánumát. A Tordyval előadott részegségük pedig pont annyira túlzó, amennyire a szituáció megkívánja. Csákányi László őrmestere féktelen duhajsággal toborozza a katonákat. Imponáló, ahogy ezekben a jelenetekben a színész kiereszti azt az összetéveszthetetlenül rekedtes hangját, ahogy megnyomja a hangsúlyokat és ahogy a karakterének fontosságot kölcsönöz. És ezt stabilan viszi tovább, amikor Fanfan hősiességét szerénytelenül magának vindikálja. Csákányi színészi nagyságát mutatja, hogy mennyi drámaiságot visz abba a pálfordulásba, amikor elárulja Fanfannak, hogy miben mesterkedik az ellensége. Suka Sándor Szállásmestere minden ízében és pillanatában fenomenális teljesítmény. Suka számos oldalát megvillantja a karakternek. Szánalmas pozőrt játszik, amikor megpróbálja becserkészni Adeline-t, idióta parancsokat osztogató katonát, amikor kipécézi magának Fanfant és alattomos cselszövőt, amikor meg akarja leckéztetni őt.

kiralylany_5.jpg

Mécs Károly narrátora különböző tónusokban, olykor hangokat és karaktereket utánozva, korántsem tárgyilagos stílusban követi az eseményeket. Kaló Flórián Houlette kapitánya végig peckes és lekezelő, Velenczey István Lebelje alázatos és fondorlatos, Fónay Márta pedig Kicsi Bors feleségének szerepében hitelesen sápítozik és olykor korholja az urát. De kisebb szerepekben közreműködik még Horváth Pál, Tyll Attila, Cs. Németh Lajos, Békés Rita, Verebély Iván és Kovács István. Dr. Márkus Éva a szinkronnál még arra is gondosan figyelt, hogy a színészek a Fanfant olyan autentikusan „franciásan” ejtsék. És igaz ugyan, hogy a Királylány a feleségem szinkronja már negyvennyolc éve készült, de egy fikarcnyit sem fog az idő rajta. Még mindig csodás élmény nézni és hallgatni. Legalább ezen keresztül is emlékezhetünk az időközben eltávozott színészóriásainkra. És becsülhetjük azokat, aki még velünk vannak.

Szólj hozzá

film szinkron Básti Lajos Gina Lollobrigida Tordy Géza Csákányi László Zenthe Ferenc Velenczey István Domján Edit Mécs Károly Fónay Márta Suka Sándor Gérard Philipe Legendás szinkronok Kaló Flórián Királylány a feleségem Christian-Jaque Dr. Márkus Éva Somló Éva