2017. már 15.

Legendás szinkronok: Egy becsületbeli ügy

írta: frími
Legendás szinkronok: Egy becsületbeli ügy

Tárgyalótermi dráma. Számunkra csak az amerikai filmekből ismerős a műfaj. Illetve nem mondunk teljesen igazat, hiszen három éve Hajdú Eszter dokumentumfilm formájában dolgozta fel a romák elleni sorozatgyilkosság ügyében folytatott bírósági peranyagot. A vérbeli játékfilmek tekintetében azonban az amerikaiak fölénye megkérdőjelezhetetlen és utolérhetetlen. Nem is csak lemaradásról beszélhetünk, hanem egyenesen kiütésről. Sem az európai, sem a magyar filmesek nem látnak potenciált a témában. Az okok nem is igazán a jogrendszerek eltéréseiben keresendők, hanem a bírósági tárgyalások struktúrájának és menetrendjének különbségeiben. Merthogy az angolszász országokban és főként Amerikában ezek jóval teátrálisabban, színesebben és változatosabban zajlanak, mint mondjuk idehaza. Ezek a körülmények pedig jó alapot szolgáltathatnak egy filmhez, vagy akár egy izgalmas színházi előadáshoz is. Csak egy kicsit fel kell nagyítani, vagy ki kell színezni a tényeket, rafinált dramaturgiai fogásokkal megfelelő körítést kell készíteni hozzá, az se baj, ha a fordulatok és a csavarok száma bőven lekörözi a realitásokat. És persze nem hiányozhatnak azok a feszültséggel, indulatokkal, érzelmekkel, adott esetben poénokkal tűzdelt párbeszédek sem, amelyek élesítik, gördülékennyé és nem utolsósorban téttel bíróvá teszik a pengeváltásokat, konfliktusokat és ezeken keresztül az eseményeket is. Nem nagy ördöngösség. Egy jó forgatókönyv kérdése az egész. Lehet, hogy egyszer érdemes lenne megpróbálni.

egy_becsuletbeli_ugy_1.jpg

Az Egy becsületbeli ügy nemcsak egy bírósági tárgyalás kulisszái mögé enged betekintést, hanem a tengerészgyalogosok életének, kiképzésének sajátságos pillanataiba, amelyek egy civil számára talán megmagyarázhatatlannak tűnnek. Rob Reiner filmje egy olyan közeget ismertet meg velünk, ahol az egység, az osztag, a bajtársiasság mindennél előbbre való, ahol a parancs végrehajtása szent és kötelező érvényű, annak megtagadása bűnnel és istenkáromlással egyenértékű. A fegyelem és a rend elsődlegessége és szigorú betartatása érdekében pedig határok sincsenek. Itt sokszor nem rúg labdába a törvény sem, itt szabályok vannak, amiket kőkeményen el kell sajátítani. És akinek ez nem megy, azt meg kell regulázni. Akár „megrendszabályozás” árán, aminek alkalmazásában oly szemforgatóak a tengerentúlon is. Mert hivatalosan tiltják, ellenzik és minden eszközzel kapálóznak ellene, miközben fű alatt továbbra is igénybe veszik azokat a módszereket, amelyeknek törvényessége és humanitása enyhén szólva is kérdéses. Az Egy becsületbeli ügy morális dilemmái csontig hatolóak és minden korban érvényesek. Van –e bátorságunk megtagadni egy utasítást, ha tudjuk, hogy az törvénybe és jó erkölcsbe ütközik. Vajon mennyiben kötelességünk vizsgálni a felsőbb döntés jogszerűségét? És amennyiben zokszó nélkül végrehajtjuk, mivel védekezhetünk, ha kiderül a turpisság? Végezetül felelősségre vonhatjuk –e  a vezetőt azokért a módszerekért, amelyekkel szavatolja a szabadságunkat és a biztonságunkat? A filmbeli kérdések ugyan kapnak egy speciális mellékízt a témából kifolyólag, de badarság lenne ezeket leszűkítenünk, hiszen azok globális jellege világosabb, mint a nap.

egy_becsuletbeli_2.jpg

Aaron Sorkin Az elnök emberei későbbi dadusa ezzel a forgatókönyvvel zakatolt be Hollywoodba és rögvest az élvonalába. A saját színdarabjából dolgozott, amit egyébként 1995-ben bemutatott a Madách Színház is, mérsékelt sikerrel. Sorkin elképesztően pontos dialógusai, több szemszögű látásmódja és feszes cselekményvezetése olyan kitűnő alapot teremtett Rob Reiner rendezőnek, amit már csak filmes formába kellett önteni. És Reiner nem hagyta ki a ziccert. Az Egy becsületbeli ügy nem az a tökéletes remekmű, hiszen a pátosz néha túlcsordul, az egyensúly időnként félrebillen, de végig feszült hangulatú, izgalmas és helyenként lebilincselő dráma, ami nem köntörfalaz és bátran szembesít azokkal az erkölcsi, morális és lelki kérdőjelekkel, amelyek a mindennapok során is felmerülhetnek bennünk. Egy valamiben azért mégsem elég merész: kevés a kritika és a tükörbe nézés. Mintha az ezredes lelepleződésével és a katonák felmentésével Reiner elmismásolná azt, hogy a saját országát is górcső alá vegye és megpiszkálgassa a felsőbb körök sunyiságát és álszenteskedését a „megrendszabályozás” kérdésében. Az Egy becsületbeli ügy anyagi megbecsüléséhez nagymértékben hozzájárulhatott a Tom Cruise-Jack Nicholson-Demi Moore sztártriumvirátus. Cruise most is bizonyítja, ha nagyon akar, tud játszani és nem kizárólag repülőgépre ugrálni. Nicholsonnál ezúttal nyoma sincs semmilyen túlzásnak és manírnak, az alakítása letisztult, fegyelmezett és briliáns. Az sem lenne teljesen valós, ha azt állítanánk, hogy Moore meg csak azért van ott, mert jól mutat kettőjükkel. Egyfelől a szerepe sincs rosszul megírva, másfelől a színésznő talán ebben a filmben illusztrálta leginkább, hogy miért is van a pályán.

egy_becsuletbeli_6.jpg

Az Egy becsületbeli ügy amerikai premierjét 1992 decemberére időzítették, éppen a díjszezon finisének kellős közepére. A cél pedig kimondatlanul is a kopasz szobor iránti veszett hajsza volt, ami félig-meddig sikerült. A filmet ugyanis szépen jelölgették díjakra, abban nem volt hiba, de az elismerések ebben ki is merültek. Merthogy az alkotók többnyire vesztesként távoztak a jelentősebb ceremóniákról. A hoppon maradásukat viszont kárpótolhatta az anyagi siker, hiszen a pénz ömlött, mint a pelyva. 40 milliós költségvetésre nem rossz az a több mint 240 milliós összbevétel. Persze nem forintban, hanem dollárban. A magyar forgalmazók sem sokáig váratták a jó népet a hazai bemutatóval, 1993 februárjában a Tom Cruise rajongó kislányok, akik ma már valószínűleg asszonyok az első sorban csodálhatták az előnyös fizimiskájú, csábos mosolyú sztárjukat, akit akkor még nem fertőzött meg semmilyen őrület, maximum annak a szele. Ezzel a szereposztással pedig nem maradhatott el a szinkron sem, ami 1992-ben készült a Mafilm Audio Kft. műtermeiben. Az Egy becsületbeli ügy fordítói nehézségét az adhatta, hogy az eredeti szöveg nyelvileg sokszínű és számos típusából, vagy válfajából kapunk ízelítőt benne. Hiszen más szakszavakat használnak a katonák és a jogászok külön-külön, a filmben pedig a kettő sokszor keveredik, többször kokettál egymással, sőt a halál körülményeinek vizsgálatakor még az orvosi kifejezések sűrűjében is teszünk egy kiadós látogatást. Sarodi Tibornak feltehetőleg alaposan fel kellett készülnie, hogy azután némi tudásanyaggal felvértezve lásson hozzá a nyelvi barangoláshoz.

egy_bcsuletbeli_3.jpg

Elképzelhető, hogy Sarodi szakértőkkel is konzultált, az is lehet, hogy önállóan, segítség nélkül rágta át magát a különböző szakkifejezéseken, de a lényeg, hogy igencsak becsületes és tisztességes munkát végzett. És ez nem kizárólag abban nyilvánul meg, hogy hajszálpontosan adja át ezeket, hanem abban is, ahogy tökéletesen egymáshoz simítja a szereplők által nagyon gyakran használt hivatalos nyelvet és azokat a szlengeket, esetlegesen durvább, veretesebb szófordulatokat, amelyek nem állnak távol a katonák világától sem. Sarodi monológjainak és dialógusainak éle és súlya van, azokban tapintani lehet a feszültséget és ezek termékeny táptalajai a karakterek közötti összezörrenéseknek, amik számos robbanáshoz, vagy ahhoz nagyon közeli állapothoz vezetnek. Juhász Annának jutott az a feladat, hogy szinkronrendezőként „rendet” rakjon az alapvetően férfiak uralta szereposztásban. Ahogy a Blöffnél ez Báthory Orsolyának sem jelentett különösebb problémát, úgy Juhász is biztos kézzel találta meg a karakterek hazai megfelelőit és még Demi Moore-hoz is sikerült egy hozzáillő, autentikus női hangot választania. Mivel az Egy becsületbeli ügy szereplőinek többsége fiatal, érdekes megfigyelni és összehasonlítani hogy a Juhász Anna által toborzott akkoriban hasonló korú magyar színészeknek mennyit változott és érlelődött az orgánumuk és a hangszínük azóta.

egy_becsuletbeli_tom.jpg

egy_becsuletbeli_kautzky.jpg

Tom Cruise magyar hangjainak listája még akkor is színesnek mondható, ha felfedezhetünk benne némi változatlanságot. Manapság – amikor a sztár az idővel szédítő versenyfutásban csak akciófilmekben mórikálja magát – szinte elválaszthatatlan lett itthon Rékasi Károlytól. Azonban nem volt ez mindig így. Cruise pályafutásának korai szakaszában ugyanis éppúgy szinkronizálta őt Rudolf Péter, Rátóti Zoltán, vagy Stohl András. De közülük is kiemelkedik az a Kautzky Armand, aki ebben az időszakban vált Cruise meghatározó hangjává és lett majdnem állandó közvetítője a szinkronban. Juhász Anna sem gondolkodott másban Kaffee hadnagy szerepénél. Kautzky ezt pedig azzal hálálja meg, hogy a csodásan szóló és hangzó baritonjával ezúttal is mértani pontossággal, beleélő képességgel és hangszín játékkal érez és talál rá Cruise karakterének stílusára, lelkére és összetevőire. A magyar színész olyan lazán és bicskanyitogatóan pimaszul kezd, mint egy bájgúnár. A szövegével letarol mindenkit, fennhéjázó és magabiztos suhanc, aki nem képes eltévedni a jog útvesztőjében. Kautzky pedig még azt is hitelesen tolmácsolja, amikor Cruise sportol és lendíti a kezét, ami úgy érződik a beszédén, mintha ő is ott lenne a pályán és mozogna. És a hangjában a későbbiekben még inkább megjelennek azok a finomságok és fontosabb vonások, amik nemcsak definiálják, hanem gazdagítják a karaktert. Ilyen például a nevetés, ami Kautzky előadásában kap egy határozottabb és megjegyezhetőbb tónust, vagy az a kiabálás, amit a magyar színész nem kizárólag teli torokból tud, hanem fojtottan, kevésbé hepciáskodva is. Van egy jelenet, amikor Kaffee, vagyis Cruise - mit szépítsünk rajta – be van rúgva, mint az atom, Kautzky ezen a ponton sem gurgulázza a szavakat, nem játszik rá bumfordi módon a részegségre, hanem egészen apró, szinte észrevétlen rezümékkel a hangjában jelzi, hogy a figura rendesen megnyakalta a whisky-s üveget.

egy_becsuletbeli_jack.jpg

egy_bsculetbeli_sinko.jpg

Juhász Anna vélhetően látta a Batman-t és hallotta azt, hogy Sinkó László mit művelt abban a filmben Jack Nicholson hangjaként. Ha pedig így volt, akkor nem lehetett kérdés a színész ismételt felkérése, még úgy is, hogy Nicholson most jóval kevesebbet szerepel a vásznon és tulajdonképpen csak a neve és az elismertsége miatt volt főszereplőként feltüntetve. Sinkót azonban ez egy kicsit sem zavarja abban, hogy megint valami egyedülállót, zseniálisat és maradandót alkosson egy nagyobb epizódszerepben. Jokerrel ellentétben Jessep ezredes nem egy velejéig romlott, gonosz ripacs, hanem egy elveihez végtelenségig ragaszkodó, keményvonalas katona, aki mindig szilárd és szigorú meggyőződéssel cselekszik és aki nagyon nem tűri el, hogy belekontárkodjanak a vezetési stílusába és elképzeléseibe. Éppen ezért Sinkó tökéletesen lekövetve a karakter habitusát, ezúttal nem púderezi, cicomázza a hangját, nem esik túlzásokba, hanem a mély, kimért regisztereit felhasználva, tudatosan építkezve színesíti az orgánumát. Merthogy abban az alapvetően higgadtnak, megfontoltnak és következetes viselkedésben ott lapul a szarkazmus, a cinizmus, a felsőbbrendűség és olykor a lekezelő, fölényes attitűd is. Sinkó pedig nagyszerűen érzi ezeket és folyamatosan keveri  a hangjának árnyalatait, miközben a megszólalásai mögött kibontakozik Jessep ezredes tulajdonságainak széles tárháza. Sinkó és Kautzky utolsó együttes jelenete pedig ténylegesen a szinkrontörténelem aranybetűs lapjai közé kívánkozó emlékezetes teljesítmény. Jól hallhatóan tromfolnak a másikra, fokozatosan adják egymás alá a lovat a végső, katartikus mondatokig, miközben Sinkó a szörcsögő lélegzetvételeivel, amit kétszer is szinte ugyanúgy megismétel, még inkább hergeli önmagát. És aztán már a végén elhangzik egy parádésan fordított riposzt Sinkó szájából, ami korántsem békés hangvételű: „kikaparom a szemedet és belehugyozok a koponyádba”.

egy_becsuletbeli_demi.jpg

egy_becsuletbeli_kovacs.jpg

Kovács Nóra a lágy, selymes hangszínét többször mélyítve jeleníti meg Demi Moore kapitányának határozottságát és eltökéltségét. Azonban sokszorosan tévednénk, amennyiben azt gondolnánk, hogy a színésznő csak ezzel az egyfajta módszerrel él a játékában. Annál is inkább, mert már a kezdő képsorokban érződik Kovács bizonytalansága és görcsös megfelelni vágyása, amikor kényszeredetten pakolgatja egymás után a szavakat, hogy azok egy érthető és jól sikerül mondattá álljanak össze. A karakter női fortélyait és rafinériáját Kovács enyhe distinkciókkal teszi fenyegetővé, zsaroló hatásúvá, ami a Kaffee-vel való kapcsolatának kiindulópontja. Kautzky és Kovács látványosan szívatja egymást, ami tökéletesen nyomon követhető lesz a dialógusaikban és a gesztusaikban is. Azonban a fokozatos közeledés és az oldódás már a színésznőből is előcsalogatja olykor a simulékonyabb, kedvesebb hanghordozást, amit néhány nevetéssel és könnyű kacajjal erősít.

egy_bsculetbeli_ugy_bacon.jpg

egy_becsuletbeli_szabo.jpgegy_bsculetbeli_kiefer.jpgegy_bsculetbeli_kerekes.jpgegy_becsuletbeli_pollak.jpgegy_bsculetbeli_mihalyi.jpg

Kaffee bírósági ellenlábasát Kevin Bacon alakítja, a szinkronban pedig Szabó Sipos Barnabás. Szabó Sipos hasonlóan Kautzkyhoz egy becsvágyó nyikhaj, akinek a barátságos megnyilvánulásai mögött a legritkább esetben van tiszta, egyenes szándék. A színész hangjából pedig egyértelműen kiérződik a sunyiság és a ravaszság. Szabó Sipos nem válogat az eszközökben az érdekei érvényesítésénél, igazi ellenfélként pozícionálja magát, a kérdéseiből süt a céltudatosság és a győzni akarás, miközben a végén képes előzékeny és udvarias lenni, elismerve a vereségét. Kerekes József Kiefer Sutherland hangjaként tőle kissé meglepő módon ezúttal egy valódi gennygombóc szerepébe bújik. Kerekes kiirt a hangjából minden komikus, önironikus, vagy nevetésre ingerlő elemet és szikáran, mereven adja elő Sutherland szövegét. A színész legalább olyan hatékonyan mélyíti az orgánumát, mint Kovács Nóra, amivel még egy lapáttal rátesz a karakter aljasságára és görénységére. Mihályi Győző Kaffee segítőjeként a tökéletes untermann. Nincsenek nagy érzelmi amplitúdói az alakításának, hiszen ezt a figura sem követeli, de racionálisan, józanul, egy-egy biztató szóval terelgeti a főhőst a helyes irányba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Mihályi nem tud határozott lenni, hiszen amikor egyetlenegyszer kikel magából, felemeli a hangját és kíméletlenül kérdőre vonja a Moore-t alakító Kovács Nórát. Kaszás Gergő és Stohl András remekül egészítik ki egymást a vádlott katonák szerepében. Kaszás a vezéregyéniség, a hangosabb és makacsabb és Stohl az, aki sokszor bizonytalanul és elveszve követi őt.

egy_bsculetbeli_5.jpg

Újréti László alázatosan bűnbánó Markinsonként, ami a színész elegáns hanghordozásától válik még markánsabbá. Papp János ezúttal a bíró szerepében próbálja éles vezényszavak és egysorosok kíséretében kordában tartani a tárgyalást. Lippai László csibészes vagánysággal adja annak a Noah Wyle-nak a hangját, akit később Carter doktorként Alföldi Róbert szinkronizált a Vészhelyzetben. A kisebb szerepekben pedig megszólal még Csankó Zoltán, Végh Péter, Varga T. József, Bede Fazekas Szabolcs, Komlós András és Csonka András is. Az Egy becsületbeli ügy több jelentében előfordul, hogy a szereplők egyszerre beszélnek, vagy szinte hatásszünet nélkül váltják egymást a szövegben. A Juhász Anna által rendezett szinkron nagysága sok más tényező mellett abban rejlik, hogy ezt csúszások és ritmikai pontatlanságok nélkül katonásan prezentálja. És ennek precíz kivitelezésében csak segítséget jelenthetett, hogy akkoriban a színészek még egymás mellett állva, közvetlenül reagálhattak a másikra. Ettől pedig élőbb és elevenebb lehetett a magyar változat. Ahogy az Egy becsületbeli ügy szinkronja is.

Szólj hozzá

film szinkron Stohl András Tom Cruise Kevin Bacon Aaron Sorkin Kevin Pollak Demi Moore Kovács Nóra Mihályi Győző Jack Nicholson Kerekes József Juhász Anna Kiefer Sutherland Kaszás Gergő Sinkó László Rob Reiner Papp János Lippai László Kautzky Armand Szabó Sipos Barnabás Újréti László Noah Wyle Legendás szinkronok Egy becsületbeli ügy Sarodi Tibor