2017. már 01.

Legendás szinkronok: Kelly hősei

írta: frími
Legendás szinkronok: Kelly hősei

Nem valószínű, hogy a Kelly hősei ötletével túl sokat kellett házalni a nagy stúdiók környékén. Megvették azt különösebb kilincselés nélkül is. A döntés pedig több okból sem szorul magyarázatra. Egyrészt a háborús filmek kultusza és népszerűsége a 60-as évek végén, 70-es évek elején töretlenül virágzott, másrészt a címszerepre kiszemelt Clint Eastwood ázsiója ebben az időben hihetetlen módon és mértekben emelkedett, többek között Sergio Leone mára már klasszikussá vált westernjeinek köszönhetően. Az sem lehetett mindegy, hogy Brian G. Hutton rendező éppen a Kelly hősei előtt két évvel készítette el a hasonló jellegű, Kémek a sasfészekben című filmjét, ahol Richard Burton mellett együtt dolgozhatott Eastwooddal is. Tökéletesen ismerték tehát egymást, sőt még az is lehetséges, hogy a projekt terveit is együtt fundálták ki. Ahogy a Kémek a sasfészekben esetén Burton köré kellett egy csapatot építeni, itt Eastwood lett a meghatározó figura, aki elindítja a bonyodalmakat azzal, hogy az elfogott náci tiszt holmija között rábukkan néhány aranyrúdra, majd, miután szénné itatja az ürgét, kifaggatja arról, hogy hol rejtegetik a zsákmány többi részét. Aztán az információk birtokában az Eastwood alakította Kelly egy szedett-vedett társasággal útra kel, hogy minél előbb megszerezze a kincset, mielőtt bárki más tudomást szerezne róla.

kelly_hosei_1.jpg

A Kelly hősei bizonyos szempontból párosítható A piszkos tizenkettővel. A katonák egyik filmben sem valami nagyszerű eszményért, vagy magasztos célért küzdenek, hanem legfőképpen saját magukért és a jövőbeli boldogulásukért. Amíg A piszkos tizenkettőben a küldetés pontos végrehajtása szabadságot jelenthetett az elítélteknek, addig a Kelly hőseiben az aranyrudak egy életre megoldhatják az anyagi gondjaikat, hiszen abból az ötven dollárból, amit zsoldként kapnak, nehezen lehet hosszú távú célokat kitűzni és elérni. Brian G. Hutton mozija nem az a patetikus, zászlólobogtató dicshimnusz a háború diadaláról és atmoszférájáról, hanem emberszabású sztori azokról, akik a csaták kellős közepén azt is felfogják, hiába győzik le az ellenséget, ha a végén felkopik az álluk és üres kézzel kezdhetnek mindent elölről. Hutton ráadásul nem rugaszkodott el túlságosan a valóságtól, hiszen köztudomású történelmi tény, hogy a szövetségesek, vagyis a felszabadító csapatok szerettek szarkát játszani és több ízben nemes egyszerűséggel eltulajdonítottak és hazaszállítottak értékes műkincseket. Legfőképpen persze náci kézre került német értékekről van szó. Kelly katonái nem azok a délceg, jóképű legények voltak, akiket esetleg más háborús eposzokban láthattunk. Azon túlmenően, hogy szinte minden náció képviseltette magát közöttük, korosztályilag és testfelépítésüket tekintve is igen vegyes képet mutattak. És éppen ettől lesz realista a megközelítés, meg attól, ahogy megmutatja, hogy a katona sem egy beprogramozható robot, hanem érző emberi lény, aki olykor a saját hasznát előbbre tartja, mint a számára megfoghatatlan nemes megdicsőülést.

kelly_hosei_2.jpg

A film páratlan hangulatának számos biztosítéka volt. Troy Kennedy-Martin forgatókönyve megfelelően ötvözte a komolyabb fegyveres összecsapásokat a vérbő poénokban áztatott párbeszédekkel. Hutton pedig ehhez az alaphoz látványos és többnyire korhű technikai megoldásokat választott. És attól sem berzenkedett, hogy ezek minden igényt kielégítő megvalósításához a stábot a forgatás idejére Jugoszláviába költöztesse, hiszen ott tudtak Sherman tankokkal dolgozni és a helyszínek is kísérteties egyezőséget mutattak a korabeli dél-franciaországi településekkel. A Kelly hősei már csak ezért is kuriózumnak számított, ugyanis a 70-es évek elején az amerikaiak még nem szívesen mozdultak ki és jöttek Európába filmkészítés céljából, pláne nem egy szocialista országba. Hutton mozijának szereposztása persze nagyban épített Eastwood személyes varázsára, de nem szorította háttérbe a többieket sem. Telly Savalas Bazi Joe-ból például ikonikus figurát teremtett, ami a pályafutásának is az egyik jól megjegyezhető ékköve lett, de ugyanilyen emlékezetes Donald Sutherland Csodabogárként, vagy Don Rickles Vaskalapként, sőt még a kisebb mellékszerepek is lehetőséget adtak az őket játszó színészeknek egy-egy felejthetetlen felvillanásra. Mindezek mellett a Kelly hősei kulcsmomentuma volt a humor, amely nemcsak verbális szinten működött, hanem a helyzetkomikumok terén is. Ezzel pedig a feszültség, az izgalom és a dráma sokszor felszabadultabbá és oldottabbá válik, ami nemcsak hangulatban tesz hozzá a filmhez, hanem a könnyebb befogadást is elősegíti. Így aztán papolhattak erkölcsi kérdőjelekről a kritikusok, finnyáskodhattak a film morális hitvallásán, az egyértelmű közönségsikert nem tudták megállítani és befolyásolni. Merthogy a Kelly hősei mindig újranézhető klasszikussá és legendává vált a nézők szemében, aminek a hatása máig kitart.

kelly_hosei_4.jpg

A magyarok elég későn csatlakozhattak a film körüli szeretethullámhoz, hiszen villámléptékű hazai premierről ebben az esetben sem beszélhetünk. A Kelly hőseit 1970-ben mutatták be a tengerentúlon és csak rá tizennégy (!) évre Magyarországon. Akkor azonban egy csapásra elnyerte a nézők szimpátiáját, amihez nagymértékben hozzájárulhatott az a szinkron, ami 1983-ban készült a Pannónia Filmstúdióban, az itthoni mozis debütálás alkalmából. Ugyanabban az évben, amikor ugyanebben a stúdióban A piszkos tizenkettő magyar változatát hozták tető alá. Nem véletlenül említjük meg most sem Robert Aldrich filmjét, hiszen a karakterbeli hasonlóságok mellett van egy találkozási felület a szinkron területén is. Merthogy mindkét mozi hazai szövegkönyvét Révész Mária készítette. Felettébb magas színvonalon. Nem kell messzire mennünk, mert Révész már a szereplők neveinek fordításában jeleskedik és bátran használja azokat a szlengesebb formulákat, amikhez a későbbiekben is ragaszkodik. A Big Joe-t például nem nagynak, hatalmasnak, vagy óriásnak kereszteli, hanem választ egy kötetlenebb és lazább jelzőt (bazi), ami kitűnően illeszkedik a karakter jelleméhez és viselkedéséhez. A „Crapgame”-t meg sem próbálja egy az egyben, szó szerint lefordítani, inkább egy olyan kifejezésben gondolkodik, ami jól körülírja az adott figura főbb tulajdonságait. Így lesz ebből a szinkronban; Vaskalap.

kelly_hosei_3.jpg

Révész Mária nagyjából azt a taktikát alkalmazza szövegben és szóhasználatban, amit már A piszkos tizenkettőben is megfigyelhettünk. Mivel azonban a humor itt még nagyobb szeletet hasít ki a közösből, Révész is erőteljesebben fekszik rá erre a vonulatra. Nemcsak azzal, hogy most sem különösebben finomítja a nyers, vagy vulgáris ki –és beszólásokat, hanem azzal is, hogy a poénokat színesen és változatosan készíti elő és tálalja. Bazi Joe szövegeit például virtuóz nyelvi megoldásokkal és fordulatokkal fűszerezi, amikkel egyúttal emlékezetessé és idézhetővé teszi ezeket. Az egyik legfrappánsabb és legtalálóbb részlet ebből a szempontból, amikor Joe a három napos pihenő előtt eligazítja az embereit. Itt hangzik el az a kultikus mondat is, hogy a „türelem meghozza a rózsáját”. De Révész nem kivételez feltűnően, hiszen megkapja a maga humoros szólamait Vaskalap, Csodabogár, sőt még Kelly is. Az is figyelemreméltó, hogy Révész milyen pontosan és hozzáértően fordítja le a különböző harci szakszavakat és katonai tudnivalókat. A kitűnő alapra Rehorovszky Béla szinkronrendező tehette rá a koronát, amikor kiválasztotta az egyes szereplők hazai megfelelőit. Rehorovszky híresen jó szimatához ezúttal sem férhet kétség, mert szerződtetett olyan magyar színészt, aki nem sokat találkozott sem előtte, sem utána a külföldi kollégával és olyat is, aki összenőtt vele. Egy biztos; női hangokban nem kellett gondolkoznia, mert a gyengébbik nem kimaradt a Kelly hősei szereposztásából. A fronton és hadseregben akkor még nem működött az egyenjogúság.

kelly_hosei_clint.jpg

kelly_hosei_kovacs.jpg

Ha most azonnal kellene Clint Eastwoodhoz magyar színészt párosítani, szinte gondolkodás nélkül Reviczky Gábort mondanánk, vagy némi lamentálás után azt a Koroknay Gézát, aki a Piszkos Harry sorozatban szinkronizálta őt. Rehorovszky Béla azonban a sokkal selymesebb és lágyabb orgánumú Kovács Istvánt kereste meg Kelly szerepével, aki ezen kívül még egy alkalommal bújt Eastwood bőrébe, tehát egyáltalán nem tűnt kézenfekvő választásnak. Azonban annál jobban illett hozzá. Eastwood soha nem volt az a hebrencs természetű művész, még az akciószerepeiben, vagy az úgynevezett macsó alakításaiban is maga volt a megtestesült nyugalom és higgadtság, amibe nem fértek bele a heves gesztikulációk. Kovács István pedig nagyszerű érzékkel talál rá a figurán keresztül Eastwood stílusára és még kitűnőbben interpretálja azt. Mindössze egyszer emeli fel a hangját, amikor a náci tisztből ki akarja húzni az arany hollétének titkát, de akkor érződik, hogy nem tud uralkodni magán, ég a kíváncsiságtól és a lelki szemeivel már látja a jövendőbeli meggazdagodásának kulcsát. Kovács simulékony és csendes modora mögött azonban ott lapulnak az érzelmek, mert végtelenül ravasz és sunyi, amikor Bazi Joe háta mögött toborozza az akcióra a társait, elszánt, hogyha veszélyeztetik a célját és fondorlatosan ügyeskedő, amikor meg kell vesztegetni valakit a „hadművelet” sikerének érdekében. A magyar színész autentikusan találja meg Kelly cinizmusát, fekete humorát és a visszafogottnak látszó, mégis tettre kész lelkesedését.

kelly_hosei_telly.jpg

kelly_hosei_inke.jpg

Kovács István minimalista, de roppant élethű játékához remekül illett Inke László harsányabb és nagyobb érzelmi amplitúdókkal telített alakítása Telly Savalas magyar közvetítőjeként. A Thália Színház kiváló művésze haláláig a görög származású amerikai sztár szinte kizárólagos hazai megfelelője volt. Nem véletlen, hogy ezen Rehorovszky Béla sem változtatott. Nem is volt oka rá, hiszen Inke elképesztő vitalitással és energiával egyesül a figurával. A színész játékának központi eleme, hogy hőzöng, kiabál, utasít, toporzékol, de mindezeket annyi színnel, hangsúllyal és gesztussal tölti meg, amennyi még az eredetiben sincs benne. Inke hangja összetéveszthetetlenül felismerhető. Egy kicsit rekedtes, egy kicsit galuskás, de nem is gondolnánk, hogy ennyire formázható. Inke pedig ékesen bizonyítja ezt, amikor egy mondaton belül hihetetlenül elevenen és felszabadultan játszik a szavakkal és a hanglejtésekkel, sőt még arra is képes, hogy attitűdöt váltson, ellenségeskedőből barátivá, vagy fordítva. Ehhez a sokoldalúsághoz alkalmazkodik a tónusaival, amiben éppúgy helyet kap az emelkedettebb hangnem, mint a behízelkedő. Bazi Joe oldott és könnyed hangvétele pedig feleannyira sem érvényesülne Inke László szellemes fricskái nélkül, amit különböző hangutánzó szavakkal és fintorokkal tesz még gazdagabbá.

kelly_hosei_don.jpg

kelly_hosei_bodrogi.jpgkelly_hosei_donald.jpgkelly_hosei_helyey.jpg

A humor másik két nagyágyúja Vaskalap és Csodabogár. Az előbbit az a Don Rickles játszotta, aki idehaza nem volt annyira ismert, így Rehorovszky Bélát nem kötötték elvárások, bátran válogathatott és reszkírozhatott. Bodrogi Gyulával azonban biztosra ment. Bodrogi legalább olyan szinten az átváltozások és hangszínváltások nagymestere, mint Inke László. És ezt már az első jelenetével tudatosítja bennünk. Semlegesen kezd, mintha nem érdekelné semmi és csak zavarná Kelly jelenléte. Nincs benne érdeklődés, csak közöny. Azonban elég csak meglobogtatni előtte az aranyrudat, máris érdeklődévé, mi több kezes báránnyá válik. Bodrogi addigi érzelemmentes hangszíne azonnal megtelik egy jó adag sóvárgásba oltott izgalommal és ezt bámulatosan fodrozza a későbbiekben. Bodrogi és Inke csipkelődései élményszámba mennek, felváltva adogatják egymásnak a magas labdákat, amiket jó ütemben és ritmusban csapnak le. Bodrogi szinkronban mutatott számolási technikája pedig egyedülálló teljesítmény. A Csodabogár szerepét játszó Donald Sutherland megkapta azt a magyar hangját, aki a legjobban azonosítható vele. Helyey László pedig olyan változatosan tolmácsolja ezt a figurát, ahogy csak bírja. Azt a fajta feminin jelleget, ami még azt sem zárja ki, hogy Csodabogár meleg lenne, Helyey egy magasabb, pipiskedő és felettébb kényeskedő hanghordozással teszi nyomatékosabbá és hangsúlyosabbá. A színész bravúrosan oldja meg azt, hogy úgy beszél, mintha közben nevetne, a szavaiban elmosódik egy kisebb vigyor. És ezt többször is elsüti, szinte azonos tónusban. Helyey sem ódzkodik a hirtelen hangulatváltásoktól, amikor Csodabogár flúgosságát, őrületét kell megjelenítenie. Az pedig csodálatos, ahogy a vezényszavakat elkülöníti egymástól hangszín szempontjából. Az egyiket megnyújtja, a másikat elharapja.

kelly_hosei_5.jpg

Gáspár Sándor Kicsi Joe szerepében hitelesen, saját védjegyek hozzáadásával utánozza főnökét, Bazi Joe-t, amikor kiabál, vagy utasít, de éppen olyan meggyőző akkor is, amikor aggodalmaskodik, vagy a kételyeinek ad hangot. Gáspár sokszínűségben igyekszik felvenni a tempót Inkével és ez sikerül is neki. Láng József tábornokként már az elején nagy lángon ég, nem takarékoskodik sem a hangerejével, sem a gesztusaival. Kérdőn és felhevülten vonja felelősségre az embereit a semmittevés miatt, majd ugyanilyen lendülettel éli bele magát Kelly aranyért folytatott harcába, amit először rádión keresztül hallgat és sportriporter módjára közvetít a többieknek. Csodabogár mechanikai felelősét, Moriarty-t Zana Jószef kapta a szinkronban. Zana alakításának alapeleme a tamáskodás, amit meglehetősen magas hanghordozással prezentál. Néhol megsértődik, néhol pedig emelt hangon szembeszegül a paranccsal, de a főnöke mindig lehűti a negatív hullámait és ilyenkor meghunyászkodik. Hegedűs D. Géza kissé habókos kapitánya nagyokat vitatkozik Bazi Joe-val, amiben a színész mindig higgadt és kevésbé érdeklődő marad. A többi katonának pedig a teljesség igénye nélkül Szerednyey Béla, Gruber Hugó, Hollósi Frigyes, Koroknay Géza, Kézdy György, Korcsmáros György, Kiss László, Hirtling István és Csák György adnak egyedi ízt. Utóbbi végig nőies hanghordozással. A Kelly hőseiben Rehorovszky Béla szinkronrendező gondosan ügyel arra, hogy a katonákon keresztül olyan embereket és individuumokat jelenítsen meg, akiknek rendkívül széles skálán mozog a személyisége és az egyénisége és akik egy pontban biztosan megegyeznek. Jó barátjuk, a humor. Ettől lesz a magyar változat is olyan örökbecsű, mint az eredeti.              

Szólj hozzá

film szinkron Clint Eastwood Gáspár Sándor Donald Sutherland Bodrogi Gyula Telly Savalas Helyey László Kovács István Kelly hősei Hegedűs D. Géza Láng József Inke László Brian G. Hutton Don Rickles Révész Mária Legendás szinkronok Rehorovszky Béla Troy Kennedy-Martin Zana József