2017. feb 21.

Legendás szinkronok: Űrgolyhók

írta: frími
Legendás szinkronok: Űrgolyhók

Nincs olyan, amit ne lehetne kifigurázni. Jó, a rossz filmek legtöbbször önmaguk paródiái, azokba nem érdemes humort invesztálni. Ha mégis megpróbálják, annak körülbelül olyan lesz az íze és a zamata, mint a rántott pacalnak. Még a szemünk sem kívánja. Igen, most arról a Marlon Wayans-féle A fekete ötven árnyalatáról beszélünk, aminek már a gondolatára is hupililát okádunk. Mielőtt ez megtörténne, evezzünk inkább kellemesebb vizekre. A Csillagok háborúja eredeti trilógiája olyan filmtörténeti mérföldkő, ami a sztorija, a karakterei és nem utolsósorban a minősége okán is szinte könyörög azért, hogy pellengérre állítsák és tiszteletteljesen meghempergessék a poénok mezején. Akár többször is. Ehhez képest egyetlen olyan komédiát találunk, amely a Star Wars filmekre fűzte fel a gegjeit és a humorát. Ez volt az Amerikában, 1987-ben bemutatott Űrgolyhók. Mel Brooks mozija George Lucas világának kifordított mása, ízig-vérig a Csillagok háborújának elképzelt univerzumára épül a jellegzetes karakterek paródiáival és a nem túl komplikáltan elhintett történetmagjával. Persze vannak itt még utalások többek között A nyolcadik utas: a Halálra, A majmok bolygójára, a 2001: Űrodüsszeiára, az Óz a csodák csodájára, vagy a kistestvérre a Star Trek-re is, de az alap mégiscsak Lucas mester klasszikusa.

urgolyhok_1.jpg

A Star Wars paródiájához szakavatott kéz kellett. Olyasvalaki, aki nem volt műfajidegen, humor terén nagyjából együtt mozgott a közönséggel, ismerte a csíziót és kevés alkalommal tévedett. És persze volt érzéke a poénokhoz. Mel Brooks író-rendező-színész pedig töviről-hegyire megfelelt ezeknek az ismérveknek. Annyira, hogy az egész életművét meghatározta és áthatotta a humor. Brooks komikusként kezdte a pályafutását és olyan filmekkel folytatta, mint a Producerek, a Fényes nyergek, vagy az Ifjú Frankenstein. A Producerekkel Oscar-díjat nyert a legjobb eredeti forgatókönyvért, az utóbbi kettővel pedig a legnagyobb diadalait aratta. Nem mellesleg olyan műfaji nagyágyúkkal dolgozott együtt, mint Richard Pryor, Gene Wilder, vagy az idehaza kevésbé ismert, Marty Feldman és Dom DeLuise. Mire eljutott az Űrgolyhók megvalósításáig már saját játékfilmgyártó cége volt (Brooksfilms). Brooks ezúttal sem tagadta meg önmagát. Polihisztorként sertepertélt a forgatáson. Az alkotói folyamat összes fázisán rajta tartotta a szemét. Mivel a saját bőrét vitte a vásárra - a cége gyártotta koprodukcióban a mozit -, azon meg sem kell lepődni, hogy a rendezői poszt mellett a producerit is magának vindikálta. A forgatókönyvet kipucolta és átdolgozta, de senkinek nem tiltotta meg az improvizálást sem és ezek mellett még a kamera elé is beugrott, mindjárt két szerepben. Az Űrgolyhók színészi csapatából kiragyogott John Candy és Rick Moranis, merthogy mindketten azokban az években élték a fénykorukat és ez az alakításukon is meglátszik. Az itt hősszerelmest játszó Bill Pullman neve ezzel a filmmel került be a köztudatba, míg a partnernőjének, Daphne Zunigának ezzel áldozott le a szerencséje. Soha nem lett belőle A-kategóriás színésznő.

urgolyhok_2.jpg

Az Űrgolyhók nem volt az az osztatlan siker, amit elöljáróban vártak tőle. A gyártási költségeit visszahozta, sőt szolid nyereséget termelt, de a nézők nem rohantak csapot-papot hátrahagyva, hogy láthassák. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a kritika sem ölelte a keblére a filmet, meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült újságírói körökben. És hogy mi lehetett a probléma? Az, ami nagyon gyakran manapság is előfordul az úgynevezett paródiafilmeknél. A mértéktelenség. Brooks rutinosan érzi az ütemet és a ritmust, többnyire jól sejti, hogy meddig húzhat el egy jelenetet, vagy egy ötletet, hogy az ne fulladjon kínos csönddel járó unalomba. A figurák nagy részében ott van a humor lehetősége, a markáns jellemvonások pedig úgy kapnak egy görbe tükröt, hogy nem kell találgatnunk azt, hogy éppen kit akar kiparodizálni a mozi. Ehhez idomulva vannak különösen jól eltalált karakterek, mint a Csubakkát helyettesítő Morzsa, vagy Darth Vader megfelelője, Lord Helmet, de a Jabbát kifigurázó Pizza a la Hutt-ra sem lehet panaszunk. Brooks nem volt hiú és nagyszerűen reflektál a saját filmjére, több esetben kikacsintva a nézőre egy-egy szarkasztikus és önironikus megjegyzéssel, vagy jelenettel. Azonban a poénok színvonalában nem képes végig őrizni az egyenletességet. Merthogy túlspilázza a humort. Nem tud leállni és megállni. Minden gegre rálapátolna még egyet, csak sokszor ez már nem nevetséges, vagy vicces, hanem kimondottan erőltetett és fárasztó. Olyan nagyon viszont nem akarnánk megróni Mel Brooks-t, mert átlagban még mindig jobban teljesít, mint a mai tucatparódiák többsége. És ha nem is lehet végig röhögni rajta, azért vigyorgásra és nevetésre sarkalló momentumok bőven vannak benne.

urgolyhok_4.jpg

Az Űrgolyhók kópiái is megrekedhettek valahol félúton Észak-Amerika és Magyarország között egy kikötőben. A hazai bemutató annyira nem volt sürgős, hogy csak bő három évvel a tengerentúli premier után került sorra. Addigra már Amerikában kis túlzással el is felejtették a filmet. Akkoriban, a rendszerváltozás környékén a szinkron még úgyszólván kötelező tartozéka volt egy külföldi produkciónak. Úgy meg különösen, hogy egy sokak által ismert, népszerű remekmű paródiájáról volt szó. Persze volt ebben kockázat. Hiszen a poénokat úgy kellett fordítani, hogy az eredeti szellemisége ne sérüljön, ugyanakkor a magyar közönség számára is befogadhatóak és érthetőek legyenek. Nedeczky Edit, a hazai szövegkönyv felelőse már a címadással igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A Spaceballs tükörfordításban űrgolyókat, vagy űrlabdákat jelentene, ironikusabb értelemben véve űrheréket, vagy űrbalfékeket. Az első kettőnek semmi értelme nem lenne, a másik kettőben pedig nem sok spiritusz és spontaneitás van. Nedeczky jól érezte, hogy ide valami más kell, ami hűen kifejezi a film oldott és egy cseppet sem komolykodó hangvételét. Ezért is nyúlhatott a „golyhó” tájszavunkhoz, ami ugyan hasonló jelentéssel bír (teszetosza, tökkelütött), mégis megkülönböztethető, kevésbé elcsépelt, de egyúttal figyelemfelhívó lehet. Az Űrgolyhók már a magyar címével megelőlegezi a szinkron rendhagyó minőségét. Mert az annyira maradandó és fogyasztható még ma is, hogy azóta sem piszkáltak bele.

urgolyhok_3.jpg

Az már az eredeti címből is kiderül, hogy a Star Wars paródiája nem mentes a szójátékoktól, Nedeczky pedig kényesen ügyelt arra, hogy magyar fülhöz illessze ezeket. Ezek sohasem lesznek bántók, vagy kellemetlenek, inkább aranyosak és szellemesek. A „pimasz űrparaszt” például nemcsak a mondanivalót ragadja meg lényegre törően, hanem a szereplők közötti kapcsolatot és a hangulatot is tökéletesen tükrözi. Nedeczky nem köntörfalaz a nem túl cizellált kifejezéseknél  és olyan humoros párbeszédeket teremt, amelyekben ezekre hegyezi ki a poénok élét és csattanóját (Csupa balfasz van körülöttem). Lord Helmet monológja a rokoni kapcsolatról pedig külön nyelvi bravúr a Lone Starr-ral való párbaja előtt. Mohácsi Emil szinkronrendezőnek az ideális magyar hangok kiválasztásán túl még legalább egy nagyobb dilemmával szembe kellett néznie. Az eredeti változatban ugyanis Rick Moranis a sisak alatt Darth Vader angol kiejtését utánozza, amikor viszont leveszi, hétköznapi amerikai nyelvezetre vált. Mohácsi feltehetően ezt a megoldást a szinkron szempontjából megvalósíthatatlannak, hatástalannak és kevésbé eredményesnek gondolta. Jogosan. Maradt az egyszerű technikai trükknél, tehát a szinkronizáló színész hangja másképpen szól a sisak alatt, mint amikor megszabadul tőle.

urgolyhok_rick.jpg

urgolyhok_harkanyi.jpg

Mivel Rick Moranis szerepe minden oldalról kulcsfontosságú a filmben, a hazai megfelelőjének kiválasztása is döntő mozzanatnak bizonyult. Azt nem tudhatjuk, hogy Mohácsi Emilt mennyire befolyásolta a Szellemirtók szinkronjának itthoni sikere, de az biztos, hogy az amerikai színész akkori magyar párjának, Harkányi Endrének szavazott ismét bizalmat. És ennél bölcsebben, okosabban nem is választhatott volna. Már Harkányi orgánuma is magában hordozza a figura komikumát. Ez pedig a különböző szituációktól függően olykor többszörösére növekszik azzal, hogy a színész bravúrt bravúrra halmoz és ruganyosan, elképesztő ritmikai érzékkel és beleélési képességgel játszadozik a hangjával. Hihetetlen ütemben képes tónusokat váltani, úgy, hogy az egyik pillanatban még kőkemény, elszánt és gonosz, míg a másikban már beijedt, kétségbeesett pojáca. Harkányi sokszor még egy mondaton, vagy egy kisebb szövegrészen belül is keveri  ezeket a színeket. A ravaszsága, furmányossága mögött pedig ugyanaz az ironikus kikacsintás húzódik meg, amit Sztankay István is remekül alkalmazott a Csupasz pisztolyban Leslie Nielsennél. Harkányi ördögi hanghordozásából kiérződik az a szarkasztikus él, amivel jelzi a film komolytalanságát. A színész csúcsjelenete azonban minden kétséget kizáróan az, amikor a bábjaival szórakozik. Harkányi itt számtalan hangszínben kipróbálja magát. Rikoltozik, kiabál, süvölt, sőt még finom eleganciával női hangot is utánoz. Az pedig hangtechnikailag is hibátlan, ahogy megszólal, miután előrerepülve beveri a fejét. Harkányi Endre a részeg és a kába állapotnak egy olyan habarcsát közvetíti, amit élmény hallgatni.

urgolyhok_john.jpg

urgolyhok_kranitz.jpg

Morzsa szerepe hálás feladat volt az eredetiben John Candynek és legalább annyira ziccer Kránitz Lajosnak a szinkronban. Kránitz élvezettel és teli szájjal vakkantgat, néhol pedig hangutánzó szavak segítségével erősíti a karakter félig kutya jellegét. Ez viszont nem jelent fölösleges túlzásokat, hiszen a magyar színész végig artikulált, jól érthető és vicces marad. Kránitz hanghordozásában és hangszíneiben nincsen éles elválasztás, szépen simulnak össze az állatias és az emberi tónusok, amit megkönnyít az az összetéveszthetetlen orgánuma is. Morzsa hűséges társ, lojális a gazdájához, amit Kránitz még inkább puhít, lágyít, a behízelkedésbe gyakran vegyít aggodalmat és félelmet, az ellenséggel szemben pedig kisebbfajta dühöt és haragot. A magyar színész egyik legnagyszerűbb jelenete, amikor ráesik a lábára a hatalmas Joghurt, hiszen pusztán gesztusokkal, hangutánzó szavak használatával játssza el azt, hogy megsértődött és fájdalmas lábbal inkább elvonul a tett színhelyéről. Kránitz Lajos tanítanivaló rutinnal igazítja a hangját Morzsa lelki és fizikai körülményeihez, úgy, hogy a jellegzetesen rekedtes, mély hangszínét is képes ezek miatt háttérbe szorítani és „megregulázni”.

urgolyhok_daphne_es_bill.jpg

urgolyhok_hegedus_d.jpgurgolyhok_kiss_erika.jpg

Hegedűs D. Géza  a Han Solo parodisztikus alteregóját alakító Bill Pullmannak kölcsönzi a hangját. A hősies jellemvonásokat a színész sok gúnnyal és még több cinizmussal prezentálja. Már az első megszólalása olyan, mintha egy alkoholista aznaposan ébredne. Hegedűs D. vagánysága nem tudatos, abba bőven szorul tanácstalanság, bizonytalanság és pénzéhség is, miközben Harkányi Endréhez hasonlóan törekszik arra, hogy a szavak, mondatok mögött érződjön a dolog paródia jellege. És ehhez kellemes partnere a szerelmét, Daphne Zunigát szinkronizáló Kiss Erika. Zseniálisan perlekednek egymással, dobálják a másikra a nem túl kedves jelzőiket, miközben a vonzalmat is tapintani lehet kettőjük között. Kiss kezdetben egy öntudatos, dölyfös, felvágott nyelvű hercegnőt játszik tűpontos hanghordozással és éles hangszínekkel. Aztán a szerelem hatására fokozatosan megenyhül, lágyabb és búgóbb lesz. Amikor pedig Lord Helmet fogságába kerül makacsul ellenáll, ugyanakkor az öniróniáját sem kell sutba dobnia az egykori orrműtétje emlegetésekor.

urgolyhok_mel.jpg

urgolyhok_kautzky.jpg

urgolyhok_joghurt.jpg

urgolyhok_elekes.jpeg

Mel Brooks, ahogy már említettük két szerepben tetszeleg. Ez pedig a gyökeresen eltérő attitűd és hanghordozás miatt két hangot jelentett a szinkronban. Kautzky József Skroob elnökként a karakter felsőbbrendűségét hangsúlyozza egy magasabb, dallamosabb, néhol szándékosan modoros intonációval, amiben egyaránt megférnek a piperkőc és a sunyi jellemvonások is. Ráadásul a színész ehhez még további színeket párosít, hiszen nem idegen tőle az sem, mikor szoknyavadászként kell csábítania, vagy gyáva nyúlként megfutamodnia. Joghurtot Elekes Pál szólaltatja meg, aki Gruber Húgóval párhuzamosan szintén a Budapesti Bábszínház tagja volt és legalább annyira gyakran fordult meg a szinkronstúdiók környékén, mint a kollégája. Elekes rekedtes, öblös orgánuma kitűnően igazodott a karakter megjátszott bölcsességéhez. Az ebben lévő humort és poénokat a színész egy nagy adag csibészséggel és cinkossággal a hangjában aknázza ki.

urgolyhok_5.jpg

Helyey László Lord Helmet alattvalójaként szolgaian szalutál a főnökének, időnként megijed tőle, időnként pedig magas lóra ülve csicskáztatja a személyzetet. Bencze Ilona robot udvarhölgye olykor kedves, máskor viszont ellentmondást nem tűrően óvja a hercegnője szüzességét. Az Úrgolyhók kisebb szerepeiben megszólal még Velenczey István, Schnell Ádám, Menszátor Magdolna és Kristóf Tibor is, aki már a kezdő szöveget is eltúlozva, ájtatosan és mézes-mázosan olvassa. Vannak olyan magyar színészek is, akik több karaktert visznek, Soós László például hármat is, köztük azt a Michael Winslow-t, aki a Rendőrakadémiából lehet ismerős a szájával különböző hangokat utánzó Jonesként, és aki ugyanazt csinálja, mint ott. Csak nem egy egész filmben, hanem mindössze néhány percben. Az Űrgolyhók mást jelentett az általános iskolában egy lazább, fordított óra keretében történő vetítéskor és mást jelent most. Egy valami nem változik. A film szinkronjának megítélése. Mert az mai füllel is jobb, mint az eredeti.

 

Szólj hozzá

film szinkron Helyey László Daphne Zuniga John Candy Hegedűs D. Géza Harkányi Endre Űrgolyhók Kránitz Lajos Bill Pullman Kiss Erika Mel Brooks Bencze Ilona Rick Moranis Legendás szinkronok Mohácsi Emil Nedeczky Edit Kautzky József Elekes Pál