2017. feb 14.

Legendás szinkronok: Terminátor 2 - Az ítélet napja

írta: frími
Legendás szinkronok: Terminátor 2 - Az ítélet napja

A Terminátor Saga berosált. Vagy ha úgy tetszik, kifulladt. De a nosztalgia szempontjából szerencsésen ért véget. Merthogy az utolsó részben egy kormányzói kirándulást követően még felbukkant az ikon, maga a gép, vagyis Arnold Schwarzenegger. És a karizmájával, önironikus kikacsintásaival vitt is egy kis színt a játékba, legalábbis megmentette a Genesyst a csúfos leégéstől és a kínos blamától. A végzetét azonban így sem kerülhette el, a kritikusok többnyire pocskondiázták, a nézők meg vagy idő előtt meghátráltak, vagy úgy távoztak a vetítésről, hogy régen minden jobb volt. Valóban. Addig, amíg James Cameron tartotta a kezében a Terminátor-széria gyeplőjét. Amint átadta az irányítást, megkezdődött az a bizonyos minőségi romlás. A gépek lázadásában már érezhető volt a gyengélkedés és a formahanyatlás. Így a sztori kapitális logikai baklövéseit és hézagait a látvánnyal, valamint a trükkorgiával próbálták elhalványítani és meg nem történtté tenni. Az amerikaiak már alig vették be a kását, de világviszonylatban szép bevételeket termelt. A soron következő Megváltás, Schwarzenegger nélkül viszont senkit nem kápráztatott el. Hiába volt benne Christian Bale és Sam Worthington, ha az egész inkább emlékeztetett egy olyan héliumos lufira, amely elszáll a semmibe, mint egy valódi hús-vér akcióparádéra. A Genesys pedig még egyet rúgott a földön fekvő halottba. Talán egyetlen ember lenne képes a sorozatba erőt, energiát és lendületet pumpálni: az alapítóatya. Cameront azonban jobban érdekli az Avatar világa, esze ágában sincs újra gépekkel háborúzni.

terminator_1.jpg

James Cameron a Terminátor első részével több aspektusból is megelőzte a korát. Az időben való kalandozás megbolondította a szimplának tűnő fogócskát. Cameron ezzel egy olyan akciófilmet csinált, amelynek történetében az emberiség sorsának lehetséges vízióján keresztül gondolatok, tézisek és alternatívák sarjadnak. Itt nem pusztán lövöldözésről, vagy látványról beszélhetünk, hanem a gépek és a humán civilizáció posztapokaliptikus harcáról, amely az ember önsorsrontó tevékenységének betetőzése. Cameron háttérsztorijának volt tétje, mondanivalója, ami azelőtt nem volt jellemző a műfajra. A rendező azzal is megbolygatta az állóvizet, hogy a Terminátor női főszereplője nem az a gyengéd nebáncsvirág, aki rebegő pillákkal várja az oltalmazóját, hanem egy olyan amazon, aki ha kell, megfogja a fegyvert és küzd magáért és a túlélésért. A Sarah Connort alakító Linda Hamilton a második részre ehhez a profilhoz már olyan izomzatot növesztett, hogy nem szívesen álltunk volna sorban nála egy pofonért. Érdekes, hogy Cameron eredeti elképzelése szerint Schwarzenegger a védelmező, Kyle Reese bőrébe bújt volna, de végül a sztár felépítése és tekintélyt parancsoló termete meggyőzte a rendezőt arról, hogy koncepciót váltson. Merthogy Schwarzenegger jobban beillett gépies halálosztónak, mint egyszerű földi halandónak. A Terminátor nem volt az a földcsuszamlásszerű siker a mozikban. Pénzügyi értelemben bőven túlnőtt a költségein, de a valódi, megérdemelt kultikus megbecsülést az utóéletének és a meghatározó videós jelenlétének köszönheti. Ez pedig megfelelő alap lehetett arra, hogy Cameron folytassa a brandet. Még erősebben és ütősebben annál, ahogy elkezdte.

terminator_2.jpg

A Terminátor második fejezetének története nem tért el az első fő áramvonalától. Volt azonban egy lényeges differencia: Schwarzenegger karakterének átpozicionálása. A sztár ezúttal nem pusztítani akart, hanem védeni. Gonoszból angyallá lett, a negatív oldalról pozitívra váltott és ezúttal John Connor testőrévé szegődött, akit arra programoztak, hogy bármilyen áldozat árán megóvja az életét. Cameronnak nem ez volt az egyetlen nyerő húzása a szereposztás terén. Ott volt még a forgatások idején tizenhárom éves Edward Furlong, aki az egészen ifjú John Connorként nemcsak a tizenéves lánykák szívét és szobafalát hódította meg azzal az ártatlan őzike tekintetével, hanem gyerekszereplőkhöz mérten is hitelesen, őszintén alakított egy olyan kamaszt, akiben egyszerre buzog a dac és a lázadás, amiket olykor nagyszerűen konvertál kíváncsisággá, szeretetté, aggodalommá, örömmé és persze fokozatos rajongássá a testőre iránt. Furlong Connora bármennyire is gyermek, mégis képes éretten, korát meghazudtolóan gondolkodni és cselekedni. Még mai szemmel is megállapítható, hogy Furlongban hatalmas potenciál lakozott. Aztán elitta és elnarkózta. Az utolsó meghatározó alakítását az Amerikai História X-ben nyújtotta. Azóta csak botrányokkal és a meglehetősen felpüffedt arcával hívta fel magára a figyelmet, meg azokkal az ócska filmjeivel, amiket még Amerikában is szégyenkezve mutatnak be mozikban, ha egyáltalán eljutnak odáig. Nem ítélkezhetünk, hiszen nem Furlong az egyetlen Hollywoodban, aki a korán szerzett ismertségét és elismertségét nem tudta egy fényesebb jövőre váltani (Macaulay Culkin szorosan ott van a nyomában), mindössze sajnáljuk az elpocsékolt és könnyen eltékozolt tehetséget. Az ítélet napja látványorgiája szenzációs, még a legújabb trükkök ismeretében sem kopik a fénye, legfeljebb megfakul egy kicsit, az akciójelenetek tökéletesen kivitelezettek és remekül vegyülnek a néhol vészjósló, néhol kimondottan pesszimista, néhol oldottabb, de összességében meghitt és drámai rezümével, amiből nem hiányzik az optimista reménysugár sem. James Cameron pedig úgy tud egy akciófilm keretein belül hangulatot és mondanivalót teremteni, mint senki más. És ez a folytatásokból kegyetlenül hiányzik. Talán ezért is van a Terminátor Saga nélküle halálra ítélve.

terminator_3.jpg

A Terminátor első része annak idején éppen csak elvánszorgott a hazai mozikba, 1984-ben mutatták be a tengerentúlon és rá másfél évre érkezett Magyarországra, mégpedig feliratos változatban, szinkront később készítettek hozzá. Ehhez képest a folytatás rohamtempóban toppant be hozzánk. Az ítélet napja 1991 júliusában debütált Amerikában és szűk másfél hónap múlva, augusztusban már a magyar nézők is szájtátva csodálhatták Cameron varázslatát és Schwarzenegger bámulatos metamorfózisát. Ez mostanában – amikor az amerikai premierrel szinte egyidőben élvezhetjük a filmeket – is megsüvegelendő teljesítménynek számít. Habár a siker úgyszólván garantálva volt még feliratos változatban is, a forgalmazó biztosra ment és már a mozikba küldött kópiákra elkészíttette a Terminátor 2 azóta legendássá érett szinkronját. Nemrégiben a Beverly Hills-i zsaru első, zseniális magyarításánál jegyeztük meg, hogy furcsa és egyúttal szokatlan, hogy két fordító dolgozzon a hazai szövegkönyvön. Utólag kiderült, hogy annak nyomós oka volt. Az ítélet napjánál megint egy ilyen, extravagánsnak mondható esetre bukkantunk. Itt Csörögi István és Lajos Géza voltak az „elkövetők”. Arról nincs információnk, hogy miért osztoztak a munkán, azt viszont minden további nélkül kijelenthetjük, hogy a páros által mutatott végeredménnyel szemben nem lehetnek hitelt érdemlő kifogásaink.

terminator_4.jpg

A magyar fordítás azért is jellegzetes, mert azon tetten érhető Csörögi frappáns humora és találékony szókavalkádja, amik egyrészt támogatják a film cselekményének sodró lendületét, másrészt pontosan illeszkednek az adott figurához és annak főbb jellemvonásaihoz. Éppúgy megtalálható benne a gyermeki fogalmazásmód, mint a már felnőttesebb, valamivel választékosabb kifejezésforma, amelyek persze időnként keverednek. És akkor még ott vannak a gépek egysorosai, hangzatos mondatai és félmondatai, amik között vannak poénosabb és komolyabb beszólások, elszólások is. Ezek egyik gyöngyszeme a Schwarzenegger szájából elhangzó bölcsesség, amikor a kölyök Connornak azt mondja: „Véretekben van az önpusztítás”. És ez a tételmondat még a film ars poeticájának is kiválóan megfelelne. Vajda István szinkronrendező munkásságát és a minőségi szinkronért vállalt áldozatos tevékenységét már korábban is ecseteltük. Vajdánál sincsenek műfaji megkötések, vagy korlátok, egyformán megtalálható a neve vígjátékok, romantikus mozik, fajsúlyos drámák, vagy éppen akciófilmek stáblistáján. A hasonlóság a színvonalban rejlik. Merthogy azok többnyire korszakosak, nem is mindegyikkel tudunk foglalkozni részletesebben, pedig megérdemelnék. A Terminátor 2 esetén még akkor is meghatározó Schwarzenegger szinkronhangja, ha terjedelmében kevesebb a szövege, mint akár Hamiltonnak, vagy Furlongnak. Mégiscsak a film első számú szimbólumáról és védjegyéről van szó. Vajda Az emlékmásban Reviczky Gábort szerződtette Schwarzeneggerhez, aki később is gyakran szinkronizálta őt. És nem is volt rossz. Azonban a Terminátornál ahhoz a Gáti Oszkárhoz nyúlt, aki magyar szempontból összefonódott a sorozattal, már amikor Schwarzenegger is benne volt. Ötből négyben.

terminator_arnold.jpg

terminator_gati.jpg

Ahhoz, hogy Gáti Oszkár művészi teljesítményét igazán értékelni tudjuk és a megérdemelt helyén kezeljük, elég egy cseppet, egy-két jelenet erejéig belehallgatnunk az eredeti amerikai változatba. Hiszen akkor nagyon hamar világossá válik számunkra, hogy Schwarzenegger sem egy beszédakrobata, hasonlóan kebelbarátjához, Stallonéhoz. Nem ezért szeretjük őket, na. Gáti azonban a szinkronban gondoskodik arról, hogy ezen a területen se csorbuljon a film élvezete. Elvileg egy gépies, monoton, egyenletesen szikár hangot kellene hoznia, amit Schwarzenegger kolléga nem is különösebben cifráz, szenvtelenül elmondja a mondatait, mintha valamilyen felhasználási útmutatót olvasna. És itt jön a képbe Gáti Oszkár azzal az ellenállhatatlanul férfias, mély, öblös és rekedtes orgánumával, hogy egy felsőbb szintre emelje az alakítást. Gáti szép magyar kiejtése, bravúros hangsúlyozása, óvatos hangszínekkel megtöltött szavai egy percre sem veszélyeztetik a karakter maszkulin és mechanikus jellegét, viszont egy olyan pluszt adnak neki, amitől mégis élővé, megfoghatóvá válik az a T-800-as. Persze Gáti rutinosan felméri a határokat és érzi, meddig mehet el, hogy az ne legyen túlzó és megmaradjon az az érzetünk, hogy a figurában egy gép veszett el és véletlenül sem egy ember. Vajda István, Fék György hangmérnökkel szoros kooperációban pedig rá is segít erre. Hiszen a gépies üzemmódot még azzal is bebiztosítják, hogy Gáti hangját ezeknél a részeknél egy kis technikai segítséggel, akusztikai finomításokkal még élethűbbé teszik. Ettől lesz recsegős és sistergős az az orgánum. Ha valakinek mégis kétségei támadnának, hasonlítsa össze a film egyik legemlékezetesebb mondatát (Hasta la vista baby) Gáti és Schwarzenegger tolmácsolásban. Nemcsak vágni, hanem egyenesen hasítani lehet a különbséget.

terminator_linda.jpg

terminator_feher.jpg

Sarah Connort Cameron későbbi felesége, Linda Hamilton alakította, immáron másodszor. A hangját pedig a szinkronban Fehér Anna kölcsönözte, aki ezzel egy igen hálás feladatot kapott. Habár Hamilton orgánuma kissé mélyebbnek tűnik az eredetiben, Fehér Anna negligálja az eltérést a hazai változatban. A színésznő kiteljesedhetett a szerepben, merthogy Connor sokféle jellemvonással bír, amelyek egyformán dominánsak. Fehér a figura anyai ösztöneit hangsúlyozza, amikor a fiával kommunikál, amiben megjelenik a féltés, a gondoskodás és a szigorúság is, amikor néhol ráripakodik a kölyökre. Fehér Anna a női mivoltát, a kedvességét és a simulékonyságát helyezi előtérbe, amikor arról próbálja meggyőzni az orvosát, hogy meggyógyult és egészséges. Fehér hanghordozása itt negédes, már-már nyájas, amit lágy tónusokkal fűszerez. És ettől lesz még élesebb a váltás, amikor rájön, hogy felesleges erőlködnie, a doki becsapta. Ekkor ugyanis a szelíd hangvételt egy perc alatt eltüntetve teli torokból üvöltve, káromkodásokkal erősítve támad az orvosra. Fehér pontosan érzékelteti azt a különbséget is, ahogy a Terminátorral szembeni kezdeti bizalmatlansága, félelme és ellenszenve fokozatosan megengedővé és barátivá alakul. Fehér kitűnően együtt él a karakterrel akkor is, amikor az megijed, vagy bántják, mert a hangutánzó szavai módfelett valósághűen illeszkednek az adott szituációhoz.

terminator_edward.jpg

terminator_minarovits.jpg

Minárovits Péter életkorban majdnem tökéletesen egyezett Edward Furlonggal, a hanghordozásukat tekintve azonban Furlong valamivel mélyebb regiszterekben mozgott. Minárovits ezt a szédületesen jó alakításával tudta egyenesbe hozni. Minárovits nem akarja száműzni a karakter gyermeki megnyilvánulásait, sőt ezeknek kiemelkedő szerepet tulajdonít. Ezért képes kölyök módjára rácsodálkozni az újdonsült testőrére, ezért lesz durcás, vagány és lezser pubertás és ezért válik felelősségteljes kamasszá, súlyosabb és mélyebb hanghordozással, amikor komolyabb beszélgetésekre kerül sor, akár az anyjával, akár a T-800-assal. Minárovits reakcióiból nem hiányoznak a siheder korral járó viselkedésminták, ugyanakkor felnőttes attitűdöket vesz fel, amikor cselekedni, vagy menekülni kell. Minárovits játékában pedig végig jól kitapintható ez a kettőség, amihez a megszólalásaival kiválóan igazodik. Minárovits Péter egy időben abbahagyta a szinkronizálást, mostanában viszont megint kezd visszatalálni hozzá és ha ilyen nívón dolgozik, ez csak nyereséget jelenthet a szakmának.

terminator_robert.jpg

terminator_jozsa.jpgterminator_joe.jpgterminator_vass.jpg

Az ítélet napjában volt persze egy gonosz gép is. Az eredetiben Robert Patrick vedlett át gyilkos halálosztóvá, míg a szinkronban az a Józsa Imre, akihez azelőtt nem feltétlen tartozott hozzá ez a szerepkör. Józsa azonban azért volt egy nagyszerű színészi kaméleon, hogy ezt is a tőle megszokott profizmussal prezentálja. Józsa Imre Gátihoz hasonlóan vékony mezsgyén kell, hogy mozogjon, mégis a karakter mögött nála is felfedezhetünk enyhe gesztusokat, amik elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy érezzük a T-1000-es kíméletlen kivégző jellegét. Az utolsó jelenetében pedig Józsa intonációs különbségek és hallható hangsúly, vagy hangszínbeli eltérések nélkül ismételgeti ugyanazt a mondatot. Amikben ott van az a hidegrázós kegyetlenség. Vass Gábornak is van egy összetéveszthetetlen baritonja, amit itt annak a Dyson nevű tudósnak a bőrébe bújva kamatoztat, akinek a számítógépes rendszere előidézi a jövőbeli apokalipszist. Vass precíz szakbarbárként indul, aki még a családját is hanyagolja időnként a munkájáért. Aztán jön az átalakulás, amikor ráeszmél a tetteinek súlyára. És Vass Gábor megdöbbentő erővel és kétségbeesett teszetoszasággal a hangjában mutatja be ezt az átváltozást. Szabó Ottó, a legendás magyar szinkron egyik felejthetetlen nagy öregje ezúttal a Sarah Connort kezelő doktor szerepében brillírozik. Szabó a karakter magabiztossága és megdönthetetlennek tetsző szakértelme mögé ás, amikor érezteti a pszichiáter sumákságát és kétszínűségét is.

termintor_5.jpg

Andresz Kati John Connor nevelőanyjának szerepében az egyik jelenetben zsörtölődő, míg a telefonban, amikor már a T-1000-es veszi át a helyét, mézes-mázas és végtelenül kedveskedő. Barbinek Péter egy tapló, lusta nevelőapa, Spilák Klára aggódó, néhol hisztérikus feleség, Sinkovits-Vitay András javarészt spanyolul beszélő barát, Bolba Tamás pedig a kor másik jellegzetes gyerekhangjaként jelenik meg. A Terminátor 2-höz készült egy rendezői változat, amit később szinkronizáltak, javarészt ugyanazok a színészek, mint az eredetit, de például Minárovits Péter hiánya fájó pontként jelentkezik abban a kiegészítésben, aminek egyébként is kissé sterilizált és idegen a hangzásvilága. Inkább a mozis verzió javallott tehát, a pótlással nem veszítünk semmit, csak néhány fölöslegesnek és elhanyagolhatónak látszó moralizálást. A Terminátor 2 – Az ítélet napja eredeti, mozis szinkronja viszont Vajda István és stábjának, valamint a kitűnő magyar színészeknek, élükön a Gáti-Fehér-Minárovits triumvirátussal köszönhetően gazdagabbnak és élménydúsabbnak hat, mint az eredeti. Pedig az sem piskóta.

Szólj hozzá

film szinkron Arnold Schwarzenegger Linda Hamilton Robert Patrick Edward Furlong Józsa Imre James Cameron Csörögi István Fehér Anna Gáti Oszkár Szabó Ottó Minárovits Péter Vass Gábor Legendás szinkronok Vajda István Terminátor 2 - Az ítélet napja Lajos Géza