2017. jan 31.

Legendás szinkronok: Beverly Hills-i zsaru

írta: frími
Legendás szinkronok: Beverly Hills-i zsaru

Az álomgyár környékén sertepertélő sztároknak bele kell kalkulálniuk a pályafutásukba azt is, hogy egyszercsak lecsúsznak. A-listáról B-listára, vagy még hátrébb sorolódnak. Kiégnek, elkopik a tehetségük, a rutinjuk és a paneljeik felmondják a szolgálatot és a nézők helyett a kutya sem kíváncsi rájuk. Ebben a renoméhanyatlásban és „Burn out” szindrómában szenved egy ideje az az Eddie Murphy, akinek a nevére és filmjeire a 80-as, 90-es években többnyire megteltek a mozitermek. Mostanság meg már a takarító személyzetnek sem lenne sok gondja az ott felgyülemlett szeméttel egy-egy Murphy film után. Murphy humorista vénája mögött régóta nincs más, csak idétlen, önelégült bájvigyor, maszkok, műháj, fingurászás és böfögés. A színész belefulladt azokba a sémáiba, eszközeibe, amelyekkel egykoron egészen jól tudott élni. Persze olykor megpróbálkozik a visszakapaszkodással. Miért is ne? Hollywood egy olyan hely, ahol a kapuk nem záródnak be örökre, vagy ha igen, akkor is be lehet kúszni valahogy az ajtók alatt. Murphy-nek a Dreamgirls tekintélyes drámai alakítást biztosító epizódszerepe lehetett volna a mentsvára. Aztán azt is elbarmolta. Mert ott állt az Oscar-díj előszobájában, a Golden Globe-ot már bezsebelte, amikor a marketingkampány hajrájában előhozakodott a Norbittal, amire a szakma becsukta a szemét, befogta az orrát és inkább leszavazott Alan Arkinra, aki legalább sohasem vetemedett ehhez hasonló szörnyűségekre. Eddie Murphy-nek pedig maradt az Arany Málna. Azzal vigasztalódhatott.

beverly_hills_1.jpg

Az amerikai színészt nem kellett bemutatni a publikumnak a Beverly Hills-i zsaru hivatalos bemutatójának idején, 1984-ben. Ekkor ugyanis már közismert volt. Művelődési és ifjúsági házak színpadáról küzdötte be magát a Saturday Night Live című műsorba, ami a kezdő humoristák egyik legbiztosabb gyűjtőhelye volt és még ma is az. Hiszen több mint negyven éve megállíthatatlanul robog a szekere az amerikai NBC csatornán. Csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy az itthoni tévés pocsolyába sem ártana valami ehhez hasonló vicces program, amivel nem zsugorítanák az agyakat, hanem serkentenék. Mondjuk humorral és poénokkal. Szóval, Murphy-nek a televízió kiváló ugródeszka volt a filmek világába és a 48 órával, majd az ezt követő Szerepcserével meg is váltotta a belépőjegyét a sztárok közé. Olyannyira, hogy képesnek tartották arra is, hogy egymaga elvigyen egy mozit a hátán. Ez lett a Beverly Hills-i zsaru. Axel Foley, a detroiti hekus bőrében Murphy úgy viháncolt, mintha a szerepet egyenesen ráöntötték volna. A színésznek kifejezetten jól állt a karakter vagánysága, lazasága, káromkodásokban és szlengekben bővelkedő dumája és valószínűleg akkor sem szaladt el a kamera elől egy sötét odúba, amikor a saját improvizációját építette be Foley szövegébe. Murphy akcióvígjátékát pedig megvette és zabálta a nép. A 15 millió dolláros beruházás több mint 300 milliót hozott a konyhára. A színész pedig kitapétázhatta arannyal a nappaliját.

beverly_hills_2.jpg

A Beverly Hills-i zsaru sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a forgatókönyvét a következő évben Oscar-díjra jelölték. Ha gúnyolódni akarnánk, azt is mondhatnánk, hogy nem lehetett valami széles a választék, de az az igazság, hogy az alap még modern szemmel is lendületes, változatos és fordulatos. Martin Brest, rendező remek érzékkel találja meg az arányokat az akciók és Murphy fergeteges aranyköpései között, úgy, hogy az összetevők ritmusosan kövessék egymást, vagy olykor ütemesen simuljanak a másikhoz. Murphy verbális humora és szabadszájúsága zöld utat kapott, hiszen akkor az még minden gond, baj és bukkanó nélkül működött. Persze a „one-man shownak” megvannak a hátulütői is, amiket Brest sem tudott orvosolni, merthogy a mellékfigurák eléggé egybitesek lettek és a cselekmény menetének kisilabizálása, valamint a korán feltűnő gonosz személyének megfejtése sem kívánt professzori logikát. Cserébe kaptunk nyitójelenet gyanánt egy olyan kamionos roncsderbit, amit bármely ma készülő akciófilmben is elfogadnánk. És ott volt még Harold Faltermeyer szinti alapokon nyugvó fülbemászó zenéje, amit annak idején rogyásig játszottak a rádiók és ami bármikor alkalmas a könnyes szemű nosztalgiacsapok megnyitására. Mivel a kezdő lépés jól sikerült és kellemes hasznot hozott a dugig tömött pénztárcákkal, jöhetett nemsokára a folytatás is, amit Tony Scott rendezett. A második fejezetben már nagyobb hangsúlyt kaptak az akciók és Brigitte Nielsen centiméterekben alig mérhető hosszú lábai, amelyek azonban még mindig összhangba kerültek Murphy dumájával. Kicsit savanyúbb volt, kicsit reprodukált, de még mindig vonzó. A harmadik részre azonban már semmi szükség nem volt. John Landis ugyanis csak kultuszt rombolt. De nagyon. A film fáradtsága, enerváltsága, ötlettelensége hamar szembetűnővé vált és ezen Murphy önismétlő, ostoba és gagyi humora sem segített. A hamvába holt mutatványt már évek óta fel akarják támasztani. Talán idén elkezdődhet a forgatás, bár még szinte semmi sincs lefixálva. Eddie Murphy viszont biztosan reménykedik. Mert megint van egy halvány reménysugara. A visszatérésre.

beverly_hills_3.jpg

Kellett egy kis idő, mire a Beverly Hills-i zsaru elcammogott a magyar mozikba. Futásnak semmiképpen nem nevezhetjük, hiszen majd három évet várhattunk rá, amíg 1987 novemberében erre is sor került, mégpedig rögtön szinkronos változatban. Nem mindennapi, hogy két fordító dolgozzon a szövegen, azonban itt ez is megtörtént. Szeredás András és Takácsy Gizella bizonyára egymást segítve és támogatva birkóztak meg a film újfajta stílusával, Eddie Murphy szlengekkel átitatott agymenéseivel és persze azokkal a káromkodásokkal, vulgáris elszólásokkal, amelyek gyakran tarkították az eredetit. Szeredás és Takácsy igyekeznek változatosan megfelelni az elvárásoknak, olykor pacekba nyomják a legotrombább trágárkodást is, máskor azonban kerülve az állandó durvaságot, megpróbálnak némiképpen finomítani a szövegen. A „túró”-val, mint cselekvést, vagy obszcén szót helyettesítő kifejezéssel például számtalan esetben és formában találkozunk és ennek használata egy idő után kifejezetten megmosolyogtató lehet. A két fordító a szlengekkel sem fukarkodik, szeretnék minél pontosabban követni az eredeti habitusát és mondandóját, amikor olyan magyar nyelvi gyöngyszemekhez nyúlnak, mint a „germózni”, vagy a „vakker”. Szeredás és Takácsy munkájában nincsenek ódivatú momentumok, a fordulatok, a szavak és a kifejezések még ma sem tűnnek korszerűtlennek, elavultnak, vagy elfajzottnak. Egyébként Takácsy Gizella maradt a sorozatnál, hiszen immáron egyedül fordította a második részt is.

beverly_hills_4.jpg

Várai Ibolya szinkronrendező azon régi motorosok közé tartozott, akik a Pannónia Filmstúdióban tanulták a szakmát és hasznosították az évek során felhalmozódott tapasztalataikat. Várai a későbbiekben a Magyar Szinkron és Video Vállalat műtermeiben is dolgozott, de a rendszerváltás után már csak elvétve vállalt rendezői feladatokat. Várai nevéhez fűződik többek között A máltai sólyom, az Akiért a harang szól és a Biborszín  szinkronja is. Eddie Murphy-vel sem csak a Beverly Hills-i zsaru esetében randevúzott, hiszen Várai irányításával készült a folytatás és a Harlemi éjszakák magyarítását is neki köszönhetjük. A harmadik fejezetet talán az előbb említett ok miatt már Rehorovszky Béla és csapata csinálta. Várai Ibolya magyar változatának több elévülhetetlen érdeme van. Egyrészt a szinkronrendező találta meg Eddie Murphy hazai helytartóját, Dörner Györgyöt, aki kiváló összhangba került az amerikai komikussal. Volt arra precedens, hogy nem Dörner szinkronizálta Murphy-t, A dzsentlemanusban például Csankó Zoltán, a Bumerángban, vagy a Pluto Nash című filmben Kálid Artúr tolmácsolta a sztárt, de az esetek többségében a magyar színész neve összeforrt a kollégájáéval. Másrészt pedig Várai a többi szerepre is olyan neves hazai színészeket szerződtetett, akik súlyt és arcot adtak a nem túl bonyolult és összetett mellékalakoknak.

beverly_eddie.jpg

beverly_dorner.jpg

Dörner György alakításának rengeteg finomsága és számos olyan pontja van, amelyek miatt bármikor elővehető, meghallgatható és élvezhető a film. Kezdjük azzal a nevetéssel, röhögéssel, vinnyogással, ami sohasem egyforma. Persze vannak hasonlóságok és a hatásfokban sem találhatunk döntő eltéréseket, de a hangzása, formája mindig más. Nem az a nőies sikongatás, nem is az a mélyről jövő gurgulázós, bugyogós nevetés, hanem a kettőnek egy összetéveszthetetlen elegye, ami ha felcsattan, ösztönszerűen vigyorgásra készteti magát a nézőt is. Dörner pedig elképesztően érzi ezeknek a hosszát, erejét, megjelenését, amit úgy képes variálni, hogy az tökéletesen illeszkedjen a karakter reakciójához. Dörner verhetetlen a különböző hangszínek közvetítésében is. Akár egy mondaton belül is képes arra, hogy egy mélyebb tónusból szinte átmenet nélkül váltson magasba és ugyanezt megcsinálja fordítva. És ezt tetézi és súlyosbítja Murphy hangulatingadozásának kifogástalan ábrázolásával. Ennek az egyik legátütőbb példája a szállodai jelenet, amikor a recepciós csajjal szemben háborog a soha nem volt szobafoglaláson. Dörner folyamatosan hergeli bele magát a szövegébe, miközben levegővétel nélkül hadarja a szavakat, zseniálisan színleli a méltatlankodást, egyre magasabb és magasabb hanghordozásra vált, míg a végén sértődötten, magából kikelve, elfúló hangon odaveti, hogy „mert néger ide be nem teheti a lábát”. Dörner minden téren hibátlanul azonosul Murphy-vel, legyen szó hangsúlyokról, ritmikáról, ütemről és persze stílusról.

bverly_judge_es_john.jpg

beverly_reviczky.jpgbeverly_kaszas.jpg

Axel Foley-nak két segítője is akad a moziban, amolyan Stan és Pan zsaru formátumban. A két jellem homlokegyenest ellenkező tulajdonságokkal rendelkezik, ezért is briliáns Várai Ibolya ötlete, hogy ez az őket alakító Reviczky Gábor és Kaszás Attila másféle hangi adottságaiban is megmutatkozzon. Reviczky sokszor dörmög, akár egy medve, míg Kaszás az összehasonlíthatatlanul vékonyabb orgánumával cincog, mint egy kisegér. Ezeket pedig úgy tudják kiaknázni a megszólalásaikban, hogy az rímeljen, reagáljon a másikra. Ettől lesznek egy sokoldalú páros, ami kiegészíti és fedi egymást. Reviczky karakterének bölcsessége, tudálékossága, becsületessége és helyenkénti agresszivitása jól idomul a színész morgósabb, rekedtesebb és ércesebb hanghordozásához. Reviczky elutasításaiba, fenntartásaiba nemcsak némi felsőbbrendűség vegyül, hanem idegenkedés a detroiti jöttment viselkedésétől. A magyar színész a végére kialakuló barátibb hangnemhez viszont oldottabb és enyhülő hangszínt választ. Kaszás Attila a figura félénkségét, meghunyászkodását azzal jelzi, hogy a hangja számtalanszor elcsuklik, elharapja a szavakat, nem fejezi be a mondatokat, csak közbevakkant valamit, de azt is bizonytalanul teszi. Kaszás kiválóan érzékelteti azt is, hogy Billy tulajdonképpen szimpatizál Foley-val és ennek hatására kezd egyre bátrabb és harciasabb lenni. A fináléban pedig Kaszás ékesen bizonyítja, hogy miképpen kell ezt hangilag csinálni. Mert a rendőri felszólításai kezdetben úgy hangoznak, mintha egy kislány mondaná, az utolsó figyelmeztetésében azonban már buzog az erő, a határozottság és ez már egy mélyebb tónussal jár együtt.

beverly_steven.jpg

beverly_mecs.jpgbeverly_ronny.jpgbeverly_bacs.jpeg

Mécs Károly tenyérbemászóan irritáló és pökhendi figurát alkot, pusztán azzal, ahogyan selymesen megformálja a szavakat. Néhol susog, néhol sziszeg, olykor pedig kívülről szemlélve úrias és elegáns modorban, fegyelmezetten válaszolgat, valójában azonban fortyog a dühtől. Mécs hatásosan türtőzteti magát, jól hallhatóan elfojtja az indulatait és így küldi el melegebb éghajlatra a szaglászó Foley-t. Mécs gyönyörűen szóló, lágy, mégis férfias orgánuma mögött van fenyegetéssel keveredő behízelkedés és főnökhöz méltó dirigálás is. Amikor pedig egyetlenegyszer kiereszti a hangját, ott kő kövön nem marad, hiszen valósággal leüvölti Murphy fejét. Mécs játéka a kissé bárgyú figurát megtölti élettel, valódi zsarnoksággal és ördögi gonoszsággal. Bács Ferencet legalább annyira kellemes hanggal áldotta meg a sors, mint Mécset, amit most egy rendőrkapitány szerepében kamatoztat. Bács szolid határozottsággal kezd, amikor rendre utasítja és bocsánatkérésre szólítja fel a kollégáját. A főhőssel szemben, ha nem is ellenséges, de mindenképpen hivatalos, amit a színész szenvtelen és ellentmondást nem tűrő hanghordozással tolmácsol. És ebben marad akkor is, amikor parancsokat osztogat és utasításokat ad. Bács akkor válik zavarttá, bizonytalanná és kevésbé összeszedetté, amikor neki is jelentenie kell a felettese felé.

beverly_lisa.jpg

beverly_kovacs.jpgbeverly_jonathan.jpgbeverly_szacsvay.jpg

Kovács Nóra a film egyetlen jelentősebb női szereplőjének ad különböző színeket és árnyalatokat. Kovács nőiesen búgó hangja Foley-val szemben pajkosabb, játékosabb és csilingelőbb, majd később határozottabb és aggódóbb lesz. Amikor viszont a főnőkével, vagyis Méccsel társalog már érezni azt, hogy Kovács milyen megfontoltan és ravaszul palástolja, hogy hazudnia kell. Kovács Nóra profi alakításában egyszerre jelenik meg  a félelem és az elszántság és a humorral sem áll hadilábon. Szacsvay László Mécs kutyájaként, vagyis végrehajtójaként legalább annyira cinikus és érzéketlen, mint a főnöke. Szacsvay indulatszavai fenségesek, mert nem tűnnek agresszívnek és fenyegetőnek, mégis vérfagyasztó hatással bírnak. Szacsvay főszerephez hasonló súlyt kölcsönöz a hangjával egy epizodistának. Várai Ibolya a legkisebb mellékszerepekre is nagyágyúkat szerződtetett. Rudolf Péter minimális eszközökkel, természetes, mégis sokat sejtető hanghordozással alakítja a meleg Serge-t, aki nagyszerű partnere Dörnernek a közös jelenetükben. Gera Zoltán buta, de magas lóról prédikáló és parancsokat osztogató felettese, Szerednyey Béla és Benkő Péter kissé idióta rendőrei, Szersén Gyula néhol kiabáló, máskor fojtottan fenyegető rendőrfőnöke, Józsa Imre aggodalmaskodó kollégája, Balkay Géza részeg és hűséges barátja, Szombathy Gyula pitiáner cigarettavásárlója mind-mind olyan teljesítmények, amelyek emelik a mozi hazai fényét és reputációját.

beverly_hills_5.jpg

A Beverly Hills-i zsaru eredeti szinkronjában bizony volt káromkodás. Nem gyerekfülnek való, tény, de a Ponyvaregény mellett például még kisinas sem lehetne. Szeredás András és Takácsy Gizella már 87-ben sokat finomítottak rajta, de ez egy kereskedelmi csatornának kevés, főleg, ha bármilyen időpontban vetítenék. Újraszinkronizálták. Mentségükre legyen szólva, hogy öt szereplő (Dörner, Reviczky, Kaszás, Kovács és Szersén) visszatért, hogy ugyanazt a figurát tolmácsolja. Ennek ellenére a gyerekbarát változat meg sem közelítette az eredeti szintjét és hatását. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy nem, mostanában már újra elővették a Várai Ibolya felügyelete alatt készült szinkront is. Igaz, szigorúan tíz után. Ezek szerint megmaradt a 87-es változat, szerencsére nem dobták a kukába. Csúnya lett volna. Kincseket nem hajigálunk ki az ablakon.

Szólj hozzá

film szinkron Dörner György Reviczky Gábor Kovács Nóra Bács Ferenc Eddie Murphy Szacsvay László Kaszás Attila Mécs Károly Martin Brest Legendás szinkronok Beverly Hills-i zsaru Harold Faltermeyer Várai Ibolya Takácsy Gizella Szeredás András