2016. dec 20.

Legendás szinkronok: Igazából szerelem

írta: frími
Legendás szinkronok: Igazából szerelem

Megjön az a Jézuska, nem sokat kell már várnunk rá. Nem iszik ahhoz eleget, hogy eltévedjen. Szóval hamarosan itt a karácsony, a szeretet két és fél napos ünnepe, a boltokat fosztogatják, az ajándékok csomagolásra várnak, vagy arra, hogy az utolsó pillanatban megvegyék őket. És akkor indulhat a banzáj. Rokonoktól és gyerekricsajtól lesz hangos a ház és a lakás, puszifelhőkben és nyalakodásban úszik a fa, súlyos kajáktól roskadozik az asztal, a konyhapult, de még a hűtő is. Ne álszenteskedjünk, igazából erről szól az ünnep egy jelentős része. Hogy zabálunk. Vég nélkül. Puffadásig és pukkadásig. Aztán meg vörös fejjel, kábultan elkezdünk keresgélni és feltúrjuk az összes szekrényt. Mert kell az a Bilagit, vagy az a szódabikarbóna az emésztéshez, a könnyebb anyagcseréhez, hogy amikor újra felvesszük azt a gatyát, ne szorítson már annyira az a rohadt öv és ne gondoljuk azt, hogy legalább harminc plusz kilóval többet mutatna a mérleg, ha volna bátorságunk ráállni. Soha nem késő belenyugodni, hogy Grincs csak a mesében létezik, nem fogja senki ellopni azt a karácsonyt és különben is jobb tisztán látni; a többségnek ez még mindig örömet, boldogságot, eufóriát és izgalmat okoz. És akkor minek figyelmeztessük a gyereket, hogy amíg alig várja, hogy megkapja az ajándékát, addig a szülei egy kanál vízben meg tudnák fojtani egymást, mert még mindig nem sült meg az a kurva pulyka rendesen a sütőben. Pedig már két órája rendíthetetlenül rotyog és fortyog.

igazabol_1.jpg

Jó, legyen. Adjuk meg magunkat az előkészületeknek. Kerüljünk hangulatba inkább. Mondjuk egy filmmel. Lehetne éppenséggel Delhusa Gjonival és a „Mennyből az angyal”-lal is, de ezt most passzolnánk. Még akkor is, ha tudjuk, amit választunk, szintén megosztó lehet. Merthogy legalább annyi emberben okoz felhördülést, mint amennyiben feltétlen imádatot. Persze célunk van vele. De nem akarunk védekezni, minek. Az Igazából szerelem színtiszta giccs. Azonban szándékosan gonoszkodni és keménykedni sincs értelme. Abból a fajtából való, amit néhanapján, főként így karácsony tájékán, jól esik elfogyasztani. Elképzelhető, hogy közhelyes, elképzelhető, hogy egyoldalú, hiszen a Heathrow-n azokat a fejeket nem mutatják, akiknek késik a gépe és már öt órája rostokolnak egy váróban, étlen-szomjan. Azoknak nem biztos, hogy őszinte mosoly van az arcukon és kedvesség a szívükben. Az is lehet, hogy negédes, még inkább, hogy túlzottan romantikus, de azt tudomásul kell venni, hogy Richard Curtis író-rendező szinte az összes számottevő mozijában a szerelemre és a szeretetre esküdött fel és ezek köré építi a történeteit, merthogy a gyűlöletet, utálatot, haragot, mint érzéseket szeretné elfelejteni és elfelejttetni azokkal, akik hajlandóak vele tartani és álmodozni. És tegyük fel a kezeinket: igaza van. Hiszen a hétköznapokat úgyis átszeli a marakodás, az utálkozás, a másik anyázása, miért bántsuk azért, mert megkíméli azt, akinek ezzel tele a puttonya. 

igazabol_2.jpg

Curtis idealizmusa, naivitása és szentimentalizmusa mögött azonban ott lapul egy olyan ütőkártya is, amivel csak a nagyon savanyúak tudnak hadakozni. Ez pedig az a bizonyos brit fanyar humor, amit Richard Curtis olyan mesterien, frappánsan és tehetségesen űz, hogy annak ellenállni majdhogynem képtelenség. És ez az, ami igazán tartóssá teszi a filmjét és azokat a történeteket, karaktereket, amelyek tobzódnak a poénokban, néhol az öniróniában és amelyeket áthatja az a nem túl divatos és olykor csak szemlesütve használt kifejezés, ami így hangzik: szeretet. Curtis több esetben fütyül a valóságra, nála a miniszterelnök táncol, viháncol, káromkodik és nyilvánosan int be annak a partnerének, akivel valójában úgy vannak egymással, mint a borsó meg a héja. Nem lennénk igazságosak azonban, ha nem említenénk meg azokat a keserű pirulákat is, amiket fű alatt adagol nekünk a szerelem árnyékos oldaláról. Hiszen nem egyszerű feldolgozni azt, amikor feldereng előttünk, hogy az addig acélosnak tűnő házasságunk egy szempillantás alatt válhat a bizonytalanság martalékává azzal, hogy a társunk fejében, gondolataiban, érzéseiben felbukkan az a titokzatos, mást kínáló harmadik. Az meg egyenesen fáj és éget, amikor valaki tudja, hogy a legjobb barátjának választottját szereti és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy palástolja a vonzalmát, ahelyett, hogy világgá kürtölné.

igazabol_5.jpg

Persze Curtis csak suhint, épphogy odapiszkál, a drámai felütéseket is emóciókban gazdagon és talán egy kivétellel megnyugtatóan varrja el. Közben pedig bőségesen kompenzál. Az árván maradt kisfiúval, aki minden körülmények között a szerelme közelében akar maradni, aki mellesleg úgy énekel, hogy a tehetségkutatósaink kezet csókolhatnának neki, a már említett miniszterelnökkel, aki minő véletlen, a Downing Streeten találja meg az igazit, a balfék íróval, akinek Franciaországig kell menni hozzá és egy öregedő rocksztárral, akinél humorosabb, viccesebb, pajkosabb és pajzánabb figurát nem hordott hátán azóta egyetlen műfaji gyöngyszem sem. És akkor még nem beszéltünk a színészekről. Hiszen szinte egytől-egyig világsztárok. Vagy akkor is azok voltak (Hugh Grant, Emma Thompson, Liam Neeson, Alan Rickman, Colin Firth, Laura Linney), vagy az Igazából szerelemmel lettek azok (Bill Nighy), vagy később váltak azzá (Keira Knightley, Chiwetel Elijofor, Martin Freeman, Andrew Lincoln). Igen, Curtis tudta mi kell a sikerhez, ehhez nem férhet kétség, ezt nem illik megkérdőjelezni. És kik vagyunk mi, hogy ne higgyünk neki. Szeretni és szeretve lenni jó. Punktum.

igazabol_4.jpg

Az Igazából szerelem szinkronja 2003-ban készült, egy olyan időszakban, amikor a forgalmazók gazdaságosabbnak látták, ha rögtön kazettára, vagy az akkor már országosan terjedni kezdő DVD-re készítenek magyar változatot. Kivéve, ha kasszacsörgést és várhatóan nagy érdeklődést szimatoltak, mert akkor mehetett moziba is. És Richard Curtis filmje megfelelt ezen kritériumoknak. Hiszen a karácsonyról, a szeretetről szólt, kedves történetekkel és vicces figurákkal, a korhatárkarikát is csak azért kellett odabiggyeszteni mellé, mert befigyelt egy-két fedetlen cici. Lehetett tehát arra apellálni, hogy a vásárlás nyűgjétől szabadulni kívánó siserehadak megrohamozzák a termeket, hogy ott pihentessék az ernyedő végtagjaikat és a felcsigázott gondolataikat. Bejött a forgalmazó számítása. Mert az Igazából szerelmet hangos ováció övezte itthon. Nem kell szerénykedni, ebben hatalmas szerepe volt annak a szinkronnak, ami igazán jól sikerült és aminek abban is elévülhetetlen érdemei vannak, hogy a filmből még ma is idéznek. Egysorosokat és olyan mondatokat, amelyek legendássá váltak. Annál nagyobb szégyen, hogy akkor a magyar stáblista, ha emlékezetünk nem csal, csak feliratosan került a kópiákra. A DVD-változatról pedig nemes egyszerűséggel le is maradt. Azt nem kell nyomoznunk, hogy a szinkronrendezői székben a nemrégiben váratlanul elhunyt Csörögi István ült, azt viszont egy kisebbfajta talány lengi körül, hogy a szövegkönyvet ki készítette. Mert erre százszázalékosan megbízható forrást nem találtunk. Nekünk ég az arcunk.

igazabol_hugh_es_martine.jpg

igazabol_stohl.jpgigazabol_zakarias.jpg

Alapos a gyanúnk a szöveg stílusából, fordulataiból, leleményességéből, találékonyságából és legfőképpen vagány humorából fakadóan, hogy a hazai szövegkönyvet is maga a rendező írta. De ha véletlenül mégsem, akkor is bele-bele nyúlkálhatott, mert vitathatatlanul kapott egyfajta „Csörögis” ízt és talentumot. Talán egy helyen kötözködhetnénk kicsit, amikor az amerikai angol és az angol szavak különbözőségéről humorizálgat a brit kölyök az amcsi csajokkal a kocsmában, de az ennyi év távlatából is lefordíthatatlannak tűnik. Csörögi pedig megoldotta. A lehetőségekhez képest magas nívón. Mint mindent. Kezdve a remek dramaturgiától az egészen kimagasló színészválasztásig. Hugh Granten mondjuk nem kellett sokat gondolkoznia. Stohl András úgyszólván adott volt a szerepre és persze Grantre. Stohl annyit szinkronizálta előtte és utána az angol kollégáját, hogy már a grimaszait, gesztusait, hanghordozását is kívülről fújja, sőt, még az is lehet, hogy olykor azokkal álmodik. Ez pedig érződik a munkáján is. Stohl a miniszterelnök minden jellemvonását hihetetlen magabiztossággal, reflexmozdulatok, vagy hamiskás hangok nélkül, precízen és nagyfokú alázattal tálalja. Otthon van abban, amikor zavarodottan, vagy félszegen kell megszólalnia, az sem esik távol tőle, ha Grant egy karót nyelt fickó benyomását kelti, akkor meg különösen életre kel, amikor sértődötten kiosztja az amerikai elnököt. Stohl András zseniálisan talál rá a figura humorára, a kiszólásai élményszámba mennek, legyen az a táncolás utáni hebegés, amikor meglátja a titkárnőjét, vagy az a pillanat, amikor a Margaret Thatcher-t ábrázoló festményhez fordulva, odaböki neki: „te kis huncut”. És Stohl mindezekre rápakolva még azt is bevállalja, hogy énekel egy-két sort a szerep kedvéért. Az imádottját az angol színész-énekesnő, Martine McCutcheon alakítja, a magyar változatban pedig az a Zakariás Éva, akinek elképesztően gyönyörű orgánuma van. Zakariás teljesen magáévá teszi a figurát, hiszen olyan helyesen ügyefogyott és bájos, hogy az ember kis híján tényleg elolvad. A színésznő módfelett hitelesen és természetesen káromkodik, hatásosan csivitel, amikor pedig a volt barátjáról mesél, kézzel foghatóvá válik az a szomorúság és melankólia, ami árad a hangjából. És az sem mindegy, hogy Stohl és Zakariás duója hangban, csipkelődésekben is tökéletesen kiegészíti egymást.igazabol_alan.jpg

igazabol_helyey.jpgigazabol_emma.jpgigazabol_rackevei.jpg

Alan Rickman és Helyey László párosítása sem tűnt ördögtől valónak, annál inkább, mert Helyey többször kölcsönözte Rickman hangját, például a Die Hard első részének mozis változatában. A magyar színész szinte eszköztelenül, nagyobb kilengések nélkül közelít Rickmanhez, miközben a tónusaiból és a gesztusaiból pontosan leszűrhető a figura adott állapota. Helyey hangjában megtalálható az az eleganciába ágyazott derű, amikor a beosztottját a szerelme nyílt megvallására ösztönzi. És ott van a bizonytalanság a titkárnőjével szemben, mikor az nyíltan flörtöl vele. Helyey akkor billen ki az egyensúlyából, amikor az áruház eladóját sürgeti, hogy gyorsabban csomagolja a titkos ajándékot, akkor pedig kifejezetten szomorú és lírai, amikor a felesége szavai következtében rájön, mekkorát hibázott. Helyey László legalább olyan nagyszerűen tolmácsolja Rickman-t, mint Ráckevei Anna Emma Thompson-t. Pedig ez nem tűnt annyira magától értetődő párosnak, hiszen Thompson-t leginkább Kovács Nóra hangján szoktuk meg. Ráckevei azonban olyan súlyt és élt képes adni a megtört feleség mélabújának, hogy azzal bármilyen esetlegesen felmerülő kételyt eltöröl bennünk. Ráckevei alakításának legmaradandóbb rezdülése az, amikor az egyik pillanatban még érződik, hogy nyeli a könnyeit, míg a következőben már felszabadultan és vidáman terelgeti a gyerekeit. A magyar színésznő elképesztően élethűen oldja meg az átalakulást és az sem kis teljesítmény, amikor megalázottan felelősségre vonja a férjét a baklövéséért.

igazabol_colin.jpg

igazabol_csanko.jpgigazabol_liam.jpgigazabol_kovacs.jpgigazabol_laura.jpgigazabol_kisfalvi.jpg

Csankó Zoltán „sokat verekszik” Kőszegi Ákossal Colin Firth-ért a szinkronban. A király beszédében például egy-egy változatban mindketten magyarították. Itt Csankónak kedvezett Csörögi és ezzel a választásával sem nyúlt mellé. Csankó vitalitása Firth kezdő képsoraiban lenyűgöző, ahogy pedig játszik a „gusztustalan” szóval egyenesen tanári. Az pedig különösen vicces, ahogy a magyar színész küzd a különböző nyelvekkel. Csankó ezekkel a momentumokkal és a remekül eltalált hangutánzó szavaival alakul át minden igényt kielégítően lúzer íróvá. Ha Liam Neeson-t látjuk, akkor mostanában Csernák János ugrik be elsőként, régebben azonban Szakácsi Sándor és Gáti Oszkár is ott volt a pakliban az észak-ír színész esetén. Mint ahogy az a Kovács István, akit ez a szerep megtalált. Kovács orgánumának lágy és selymes vonulata jól illeszkedik a figura érzékenységéhez, megtörtségéhez és érzelmi labilitásához. Ezekre kitűnően rátapint Kovács és időnként fodrozni is képes például a sírásba fúló hangjával. A magyar színész viszont tud színt és árnyalatot váltani, hiszen amikor kipuhatolja, mi is a mostohagyerekének az igazi baja, biztatja és helyenként csipkedi, hogy a kölyök elérje a hőn áhított célját. Laura Linney-ként Kisfalvi Krisztinának egy olyan magában őrlődő és vacilláló nőt kell hoznia, akinél az egyik oldalon ott áll az ideálisnak vélt partner lehetősége, míg vele szemben a beteg testvérének gondozása. Kisfalvi pedig érzelmes és szerethető, amikor majdnem beteljesülnek a vágyai és odaadó, gondoskodó, amikor a rokonát kell csillapítania és lenyugtatnia.

igazabol_bill.jpg

igazabol_harsanyi.jpg

Bill Nighy hatalmas gólt rúgott az öregedő rocksztár szerepével és egy csapásra világhírűvé vált. Harsányi Gábor pedig a hangjaként becsületesen odatette magát, annyira, hogy ezután Nighy többnyire rajta is maradt a szinkronban. Harsányi blazírt hanghordozása végig egyensúlyban van azzal az öniróniával, esetenként polgárpukkasztással, amit a karakter képvisel. Harsányi kiválóan poentíroz, nagyszerűen érzi a hangsúlyokat, aminek a legékesebb példája, a film egyik legtöbbet idézett mondata miszerint: „ne vegyetek drogot, legyetek popsztárok és megkapjátok ingyen!” A színész itt a legutolsó két szóig kivár, próbál bölcselkedőnek és okító szelleműnek látszani, aztán a végén ellőtt fricskával, a vinnyogásba vegyülő hangjával épp az ellenkezőjét sugallja, mint amit várnának tőle. Harsányi ellentéte a menedzsere szerepében tündöklő Cs. Németh Lajos, aki megpróbálja óvni és fékezni a karrierjét már nagyívben letojó pártfogoltját. Cs. Németh igyekezete briliáns, mint ahogy néhány mondata is, ilyen példának okáért a „színarany szar, maestro”, vagy az a reakciója is, amikor Harsányi szemérmesen megvallja neki a barátságát: „tíz perc Elton Johnnal és máris csatak buzi vagy”.

igazabol_andrew_es_keira.jpg

igazabol_rajkai.jpgigazabol_oroszlan.jpg

Rajkai Zoltán a tiltott gyümölcs iránti olthatatlan szenvedélyét zavartsággal leleplezi, hiszen mégiscsak a barátja feleségébe zúgott bele. Rajkai utolsó két fél mondatában egyszerre van ott a fájdalom, a lezárás és egy új korszak kezdete, amikor azt mondja „Elég. Vége van”. Oroszlán Szonja Keira Knigthley hangjaként leginkább a figura oldottságát, életvidámságát emeli ki, hogy aztán annál szolidabb legyen az orgánuma, mikor kiderül számára az eleddig rejtve maradt vonzalom. Lehetetlen dologra vállalkoznánk, ha az egész csapatot megemlítenénk, hiszen rengetegen közreműködtek még a film szinkron munkálataiban színészi fronton. Czvetkó Sándor muffmágnesként, Kállóy Molnár Péter a mindenre figyelő, pedantériájával kitűnő eladóként, nem mellesleg Rowan Atkinson hangjaként, Szacsvay László vén kujon amerikai elnökként, Barabás Kiss Zoltán mit sem sejtő barátként alkotnak maradandót. Persze annak a csapatnak a részeként, akik, Csörögi István mindenre kiterjedő felügyelete mellett, minőségi munkával és színvonallal tolmácsolták az Igazából szerelem kissé talán szentimentális, kissé talán naiv, kissé talán csöpögős, de mindenképpen fontos üzenetét: szeressük egymást gyerekek! Legalább két és fél napig. Aztán jöhet az anyázás. Az a penetráns érzésünk, hogy abban még mindig jobbak vagyunk.

Szólj hozzá

film szinkron Stohl András Liam Neeson Emma Thompson Hugh Grant Rajkai Zoltán Rowan Atkinson Oroszlán Szonja Keira Knightley Laura Linney Kisfalvi Krisztina Helyey László Harsányi Gábor Colin Firth Igazából szerelem Alan Rickman Kovács István Csankó Zoltán Csörögi István Bill Nighy Ráckevei Anna Martine McCutcheon Richard Curtis Zakariás Éva Cs. Németh Lajos Legendás szinkronok