2016. nov 23.

Legendás szinkronok: Holt költők társasága

írta: frími
Legendás szinkronok: Holt költők társasága

Azt, hogy milyen emberekké válunk, hogyan formálódik a gondolkodásunk, egyáltalán miképpen éljük az életünket, nagymértékben befolyásolhatja a szülői hátterünk, a családunk és a környezetünk. És még valami játszhat elengedhetetlen szerepet a felnövés-történetünkben: az iskola. Merthogy az ott szerzett élmények, hatások, tapasztalatok és jó esetben hasznos tudásanyag révén kezdhetünk ráébredni a szunnyadó tudatunkra, amivel kaphatunk egy hozzávetőleges fogódzót ahhoz, hogy feltérképezzük a bennünk lévő értékeket, tehetségmorzsákat. Ezek aztán meghatározhatják az érdeklődésünket, az orientációnkat, azt, hogy merre akarunk tovább lépkedni, mit is szeretnénk csinálni, amikor nagyok leszünk és elengedik a kezünket. Persze ezeket kiegészítve kaphatunk még alternatívákat, szemléleteket, értékrendeket, amelyek közül kimazsolázhatjuk a hozzánk illőt, a kialakulóban lévő személyiségünknek megfelelőt, amik támaszt nyújthatnak az eligazodásban, a pályaválasztásban és legfőképpen a felnőtté válásban. Egy ideális társadalomban ezekhez az embert próbáló feladatokhoz ad segítséget a szülő és - mivel egy gyerek a suliban tölti az idejének jelentős részét – a pedagógus. A tanár pedig amellett, hogy nevel és tanít, figyel, véleményt mond és tanácsokat osztogat, bölcsességekkel, tanulságokkal, példákkal és vitákkal motiválja a gyereket arra, hogy megtalálja önmagát, az egyéniségégét és azt, hogy a későbbiekben mi az amiben esélye lehet arra, hogy kiteljesedjék és rábukkanjon a hőn áhított boldogságára és örömére, amikért elvileg érdemes létezni.

holt_1.jpg

A Holt költők társasága bemutatott egy olyan mintatanárt, aki a lenyűgöző szellemiségével, szűnni nem akaró vitalitásával, okos és célravezető útmutatásaival próbálja terelgetni a gyerekeket az akaratuk, szándékaik, tudatuk kibontakozása felé. John Keating az ötvenes évek Amerikájában érkezik a Welton Akadémiára, ahol egykoron tanult. Az iskola alapelvei árulkodóak: Hagyomány, Becsület, Fegyelem, Érdem. Minden, ami ezen kívül terjeszkedik megvetendő és lenézendő. Ebben a légkörben gyakorlatilag egyféle világlátás uralkodik és az a poroszos szemlélet érvényesül, miszerint a gyerek kötelessége, hogy szivacsként szívja be azt a tudást, amit átadnak neki, de ehhez még véletlenül se tegyen hozzá saját meglátásokat és lábjegyzeteket, fogja be a száját, hajtsa igába a fejét és tanuljon. Keating viszont szembehelyezkedik ezzel a kőkorszaki dogmával, nem hajlandó tárgyként kezelni a diákjait, hanem inkább partnerekként tekint rájuk. A költészet szépségein keresztül pedig arra serkenti őket, hogy merjenek önállóan gondolkozni, vállalják fel a személyiségüket és főképpen ragadják meg a pillanatokat, éljenek a mának, mert a halál árnyékában keserű lesz rádöbbenni, mennyi elszalasztott lehetőséget hagytak maguk mögött a bátortalanságuk és a kishitűségük következtében. Keating szabadelvűsége és hitvallása azért sem bukhat el a végén, mert a gyerekek a mellette való jelképes kiállással azt üzenik, hogy egy olyan életre szóló leckét kaptak tőle, amire nemcsak emlékezni fognak, hanem örökké hálásak is lesznek érte. És ezért – ha másért nem is – fennkölt érzés lehet tanítani.

holt_4.jpg

Peter Weir filmjének aktualitása nem múlhat el, ahogyan a kortalansága sem változik. Mert éppen úgy megérintheti azokat a tinédzsereket és kamaszokat, akik még a nagy kaland küszöbén állnak, mint azokat, akik már vissza-visszatekintenek arra, hogy mi is valósult meg azokból az egykori álmokból. A Holt költők társasága pedig segíti az összegzést, hiszen egyaránt szól a barátságról, felnövésről, szülő-gyermek kapcsolatról, célokról, vágyakról, az első szerelemről és talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy magáról az életről, vagy legalábbis annak meghatározó és felejthetetlen szeletéről. Azon egy percig sem lehet csodálkozni, hogy Tom Schulman-t, aki a forgatókönyvet jegyzi, megdobták egy Oscarral, mert a film történetvezetése példaértékűen pedáns, a főbb szereplők Keatingtől, az iskolaigazgatón át a gyerekekig, hihetetlenül pontos és markáns jellemvonásokat kaptak, amiktől egyrészt megkülönböztethetőek, másrészt a motivációik, valamint az, hogy honnan hova jutnak el, világosan érzékelhetőek. Weir rendezése összeszedett, céltudatos, a figyelme pedig minden vonalra, még a legapróbb mellékszálra is kiterjed. És talán az sem véletlen, hogy a film kötelező tananyag Észak-Amerika angol szakos gimnáziumaiban. Merthogy azt felesleges hisztik és modoros nyűglődések nélkül tudomásul kell vennünk, hogy a világ változik, de  talán a mai Facebook-generációnak sem haszontalan, ha az értéktelenség, tehetségtelenség, középszerűség és üresség ajnározása közepette tájékozódnak a valódi értékekről is. És nem azért, hogy okuljanak, vagy tanuljanak belőle, ááá dehogy, csak lássák, érezzék, tapasztalják, hogy ez is egy lehetséges alternatíva, akkor is, ha éppen nincs divatban. Aztán majd gondolkoznak rajta. Vagy nem. Rájuk van bízva.

holt_3.jpg

A Holt költők társasága  a magyar szinkron állapota szempontjából szerencsés időpontban készült és ami még fontosabb, hogy itthon értő kezek irányítása alá került. Többször utaltunk már rá, de nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy a rendszerváltás környékén és a 80-as évek végén szárnyalt a szakma és szinte egymás után születtek olyan színvonalas és minőségi munkák, amikre ma is érdemes emlékezni. És persze ilyen volt ez is. Schéry András szövegkönyve amellett, hogy tartalmazott eredeti műfordításokat is, ügyesen ötvözte a diákok által használt kissé szabadabb, kötetlenebb nyelvezetet azzal a fegyelmezettebb, katonásabb, hivatalosabb formulával, ami a konzervatív, hagyománykövető atmoszféra sajátja lehet. Schéry ezúttal is a magyar nyelv legszélesebb spektrumán mozog, a kifejezései, szavai, mondatai választékosak és sokszínűek, miközben a fordítása igyekszik messzemenőkig tükrözni a kornak megfelelő beszédmódokat és a karakterek által felmutatott attitűdöket, viselkedésformákat. Azt, hogy Hazai György szinkronrendezővel harmonikus volt az együttműködésük, jól jelezték például a Veszedelmes viszonyok, vagy a Vaklárma briliáns szinkronjai, amikbe szintén képtelenség lenne belekötni.

holt_2.jpg

Robin Williams élete egyik legsokoldalúbb, ugyanakkor legvisszafogottabb játékát nyújtotta John Keatingként, amit évekkel később Gus Van Sant és Cristopher Nolan tudtak hasonló szellemben kipréselni belőle. Előbbi a Good Will Huntingban, utóbbi az Álmatlanságban. Williams ezúttal nem felhőtlenül és koordinálatlanul bohóckodik, feltehetően kevesebbet is improvizál, inkább a karaktere lelki, érzelmi összetevőire koncentrál, amiben éppúgy benne van a diákok ösztönzése, mint a tanár jellemének finom és árnyalt ecsetvonásokkal történő ábrázolása. Az amerikai színész a film születésének időpontjában kezdett végérvényesen befutni a tengerentúlon és Magyarországon is. Ezért sem volt még akkoriban állandó szinkronhangja. A Jó reggelt Vietnam-ban Rehorovszky Béla Bajor Imrét választotta, Hazai György azonban vélhetően a karakter teljesen más jellege miatt Tordy Gézát favorizálta. És ez nem is bizonyult olyan rossz döntésnek, mert Tordy a későbbiek folyamán még visszatért Williams magyar megfelelőjeként, többek között a Patch Adams-ben, vagy a már említett Good Will Hunting-ban is. Igaz, azok már kazettára készült szinkronok voltak.

holt_robin.jpg

holt_tordy.jpg

Tordy Géza hangjának mély regiszterei, enyhe rekedtsége kiválóan passzolnak a Williams által alakított Keating jelleméhez. Tartást, eleganciát, bölcsességet és egészen óvatos méltóságot kölcsönöznek neki. Tordy nemcsak Williams kissé visszafogottabb, érzékenyebb, lágyabb oldalát tolmácsolja mértani pontossággal, hanem adott esetben és helyzetekben kifogástalanul közvetíti a hevességét, lendületét is. Az első jelenetében például a már-már halk hangszíne mögött megbújik a költészettel szembeni elfogódottság és az elődök iránti tisztelet. Tordy nem mórikálja magát, nem szavalva idéz, hanem leheletnyi hangsúlyváltásokkal, amikkel megőrzi a természetességet, miközben precízen és hűen leköveti Williams beszédstílusát, hol lassít, hol gyorsít egy pöttyet, máskor pedig beiktat egy hangutánzó szót, amit még véletlenül sem akar túldiszponálni, inkább finoman a karakterhez illeszti. Tordy hanghordozása úgy lesz lágy és érzékeny, hogy abban nincsen ömlengés, úgy tud cinikus lenni, hogy annak legyen éle, de még véletlenül se hasson bántónak. Tordy Géza alakításának sokoldalúságát jelzi, hogy amikor motiválja, ösztönzi a diákokat, akkor sem ragadtatja magát fékevesztett kiabálásokra, hőzöngésekre, inkább csak megemeli a hangját, nem követhetetlenül hadar, hanem szépen artikulálva, dinamikusan sodorja a szavakat, amik végig érthetőek maradnak. És persze azt is kimagaslóan megoldja, hogy az érzelmes hangnem ne legyen elviselhetetlenül patetikus és sírós.

holt_robert.jpg

holt_rudolf.jpg

Hazai Györgynek figyelnie kellett arra, hogy azon magyar színészek hangja, akik a diákokat interpretálják, hitelesnek és autentikusnak hangozzék pelyhedző állú kamaszként és egy pillanatra se jusson eszünkbe, hogy a figura jóval fiatalabb, mint az, aki a mikrofon mögött igyekszik sihedert játszani. A szinkronrendező abszolút hallása azonban tökéletesen működött. A Neil-t alakító Robert Sean Leonardot, a későbbi Wilson dokit például az a Rudolf Péter tolmácsolta, aki akkoriban az összes kölyökképű pubit megszólaltatta. A magyar színész hangjában kétségkívül ott van az a fiatalos hév és ábrándos álmodozás, ami a figura legfőbb sajátossága. Rudolf pajkos, játékos, a társai között igazi vezéregyéniség, aki nem hagyja magára az újdonsült szobatársát, Toddot, akkor sem, ha az el akar rejtőzni a világ elől. Rudolf Péter szépen zongorázik a hangjával a vidámtól, lelkestől, barátitól egészen a szigorúig, minden színe és tónusa a helyén van. A színész teljesítményének csúcspontja viszont az a drámai átalakulás, amit a film utolsó harmadában visz véghez. Az apjával szembeni meghunyászkodása már lemondóvá válik, a tanárának pedig hazudni kénytelen, hogy valóra váltsa az álmát. Rudolf itt elképesztően visszafogott és érett, a hangszíne is mélyül és eltűnik belőle az addigi szertelenség és hevület. holt_gale.jpgholt_lippai.jpg

Charlie Dalton magyar megfelelőjeként Lippai László maga a merő lázadás. Lippai élénken, néhol hivalkodóan alakítja a vagány, bizonyos esetekben vakmerő fiút. Lippai különböző árnyalatokban nagyszájú, valamikor kimondottan vagány, valahol szemtelen, olykor lezser, máskor költőien pimasz, a végén pedig alázatot nem tűrő. Azonban Lippai képes megtört és szomorú lenni, amikor halálhírt közöl és akkor is, amikor megrendszabályozzák. Bor Zoltán Ethan Hawke hangjaként, Todd szerepében szerény, csendes, néhol egészen megalázkodó. Bor lágy tónusaival, alig hallható hangjával remekül igazodik a nebáncsvirág karakterhez. Éppen ezért lesz radikális változás, amikor Keating és Neil hatására kinyílik és kezd ráébredni a valódi személyiségére. Bor nem kizárólag azzal jeleníti meg az újdonságot, hogy hangosabban beszél, hanem inkább a hanghordozása lesz egy fokkal határozottabb és bátrabb. Schnell Ádámnak Knox Overstreet szerepében a szerelem a jele. Schnell hangszínében zseniálisan keveredik a merészség, ahogy mindenáron meg akarja hódítani a lányt és a félelem, hogy mindez nem sikerül. Boros Zoltán kétszínűsége ellenállhatatlan. Cameron mindvégig kételkedik, nem tud teljes mértékben beilleszkedni a társaságba, kicsit ki is nézik őt és a végén el is árulja a társait. Boros hangjában mindvégig ott van a kétely, amit aztán felvált a fölényeskedés és a sértettség. Pusztaszeri Kornél Meeks alakítójaként nagyszerűen bánik a hangjával. Elképesztően diktálja az ütemet, amikor a barlangban szaval, felemelt fejjel viseli, ha a társai kipécézik és egészen izgatott lesz, amikor a rádiója működésbe lép.

holt_5.jpg

Hazai György az egyik diák hangjánál még egy kicsit cselez is. Pitts-et ugyanis, aki hórihorgasságával a társai fölé nő, egyszerre szólaltatja meg Kautzky Armand és Csankó Zoltán. Arról nincs információnk, hogy a kettőzésnek mi volt az oka, de Hazai és a színészek javára írható, hogy az átmenetet szinte észrevehetetlenül prezentálják, talán csak a vájtfülűek hallják azt, hogy a barlangban Csankó bújik a figura bőrébe. Kiss Erika az egyetlen jelentősebb női szerepben a vágy titokzatos tárgyaként olykor galambokat megszégyenítő módon búg, máskor élénken csivitel, aztán játékosan bolondozik. Kun Vilmos monoton, változatlan, ugyanakkor kérlelhetetlenül szigorú hanghordozása félelemkeltő az igazgató bőrében. Mint ahogy Rajhona Ádám is zseniális Neil apjaként, mert nem erővel ábrázolja a morózusságát, a rezignáltságát és a kíméletlenségét, hanem gesztusokkal és olyan hangjátékkal, amitől az ember ereiben megfagy a vér. Kisebb szerepekben megszólal még a nemrég elhunyt Józsa Imre, Szabó Sipos Barnabás, Rátóti Zoltán, Horkai János és Tolnai Miklós is. Pazar csapat, na, bárki megmondhatja. A Holt költők társasága egy életre szóló film. Hazai György magyar változata pedig egy életre szóló szinkron. A nyertesek meg mi vagyunk, aki látják és hallhatják ezeket.  

 

Szólj hozzá

film szinkron Rudolf Péter Schnell Ádám Robin Williams Ethan Hawke Kun Vilmos Lippai László Tordy Géza Boros Zoltán Robert Sean Leonard Holt költők társasága Pusztaszeri Kornél Rajhona Ádám Peter Weir Bor Zoltán Legendás szinkronok Hazai György Schéry András Tom Schulman