2016. nov 15.

Legendás szinkronok: Gyalog galopp

írta: frími
Legendás szinkronok: Gyalog galopp

A humor is olyan, mint a bor. Van belőle kitűnő, jó, közepes és rossz. Aztán az már ízlés és szubjektum kérdése, hogy ki melyikbe sorolja az elé tett portékát. Persze lehet, sőt kell is vitatkozni a kedvencekről, de megkérdőjelezni azok létjogosultságát olyan lenne, mintha azt követelnénk, hogy minden ember külsőleg és belsőleg legyen egyforma. Mondjuk droid formátumban. Mivel életünk meghatározó mozgatórugója a kategorizálás, a humort is különböző műfaji szegmensekbe szokás csomagolni. Az egyik ilyen szeletét pedig előszeretettel aposztrofáljuk angol humornak. De ez még semmi, mert ezt is képesek vagyunk tovább szálazni. Hiszen a Benny Hill fémjelezte vonal például a szexualitás és hedonista örömök kifigurázására épített, burleszk köntösben, ami jelentősen eltér attól, amit Graham Chapman-John Cleese-Eric Idle-Terry Jones-Michael Palin-Terry Gilliam hatosfogata művelt Monty Python néven. Mert a Pythonok gyökeresen forradalmasították és megújították a televíziós komédiák irányvonalát, vagy egyáltalán a humorról alkotott addigi elképzeléseket azzal, hogy a csoport tagjai saját maguk írták és adták elő a jeleneteiket, egy műsoron belül többet, amiket összekötöttek a Gilliam által megtervezett animációk. És máris megteremtettek egy új stílust, ami bátran kísérletezett a tartalmi és formai elemekkel. Ezzel pedig nem is csak követ, hanem egyenesen sziklát dobtak a szórakoztatás állóvízébe, ami nem utolsósorban számos, ma is népszerű sorozat megkerülhetetlen előfutára lehetett.

gyalog_galopp_1.jpg

A Pythonok a Monty Python Repülő Cirkusza című sorozatukkal négy évadra elfoglalták a televíziót. A közös munka viszont John Cleese-ben a második széria után már unalmat és fásultságot szült. Nem lépett ki rögtön, megvárta, amíg lefut egy újabb kör, aztán a negyedik előtt dobbantott, de úgy, hogy a befejező etapban azért még feltűnt egy villanásnyira. Azonban a csapat többi tagja is érezhette, hogy a megújulás záloga az lehet, ha kipróbálják magukat egy másik terepen is. Ez lett az 1975-ben, moziban bemutatott Gyalog galopp című egész estés komédia, amihez persze vígan visszatért Cleese is. A filmet olyan költségvetésből hozták össze, ami magyar szemmel is nevetségesnek hat, ráadásul annak egy részét is adományokból pótolták. Ezért sincsenek például lovak, helyette a színészek imitálják a lovaglást, elképesztően húzgálják a nem létező kantárokat, miközben az állatok dobogását úgy jelezték, hogy a mellettük lévő apródok összeütöttek két fél kókuszdiót. A forgatások Skóciában zajlottak, spártai körülmények között, esőben, sárban és lucsokban, a fiúk pedig azon versenyeztek, hogy ki ér a szállodába előbb, hiszen az még melegvízzel tudott zuhanyozni, míg a később érkezők csak hideggel áztathatták magukat. Gilliam és Jones, a két rendező folyton ölték egymást, Jones-t kevésbé érdekelte a forma és néha agyára ment Gilliam a vizuális ötleteivel. Graham Chapman pedig mindenkit őrületbe kergetett az alkoholizmusával, még az állandóan jókedvű Michael Palint is. Nem csoda, hogy a Pythonok ma sem szeretik annyira a filmet, mint a közönség, mert ennyi év után is elevenen élnek bennük azok a nem túl bizalomgerjesztő feltételek és viszonyok, amikben forgatniuk kellett.

gyalog_galopp_2.jpg

Pedig a Gyalog galopp vitathatatlanul kultfilm és persze nagyon elüt attól, amit hagyományosan gondolunk a vígjátékokról. Merthogy a Monty Python humorának egyedülálló jellege abban rejlik, hogy nem egyértelmű, nem könnyen felkínálkozó pukigyűjtemény, hanem fapofával, drámai komolysággal előadott abszurd szituációk sorozata, amelyekben egymásra licitálnak a verbális szójátékok és képi gegek, poénok. És ezek élvezetéhez, megértéséhez nem szabad racionálisan földhöz ragadtnak lennünk, sőt kikövetelik maguknak a cseles, furfangos logikát és azt a képzeletet, aminek semmi és senki nem szab határokat. Mert abba minden belefér. A csapat tökéletes középkori hangulatot teremt, amelynek keretein belül játszadozik a filmes műfajokkal és stílusokkal, időnként dalra fakadnak, vagy csak akarnak, az animációs betétek pedig a cselekményhez illeszkedve, azt kiegészítve kísérik végig a játékot, amely térben és időben is keveredik a jelennel. A Pythonok továbbra is szkeccsekben gondolkoztak, amiket szépen felfűztek egy viszonylag lineárisan elmesélt történetvázra. És ezekből a jelenetekből valósággal sugárzik a spontaneitás, a hirtelen jött ötletszerűség, ami sohasem válik önismétlővé, sokkal inkább egyszerivé és megismételhetetlenné. A drámáknál megszokott komor és komoly előadásmód pedig kizárja a harsányságot, előtérbe helyezve a kifinomult, intelligens, agyafúrtan zseniális szellemességet. A Gyalog galopp egy olyan örökzöld a vígjátékok területén, ami máig őrzi a frissességét, ropogósságát, bölcsességét és a még mindig kiválóan funkcionáló, elképesztően szerteágazó, okos humorát.

gyalog_galopp_3.jpg

Vannak azok a szinkronok, amelyek leginkább a fordításuk miatt, máig vitákat generálhatnak. Ilyen volt az Annie Hall magyarítása és ilyen a Gyalog galopp legendásnak számító, 1976-ban készült első hazai változata is. Galla Miklós ezt a csorbát próbálta kiküszöbölni, amikor 2004-ben újrafordította a szöveget, ami sokkal jobban ragaszkodott az eredeti angolhoz, mint a 76-os verzió. Mindenképpen akceptáljuk Galla törekvését arra, hogy a poénok, a nyelvi lelemények kapjanak egy reálisabb, kevésbé elrugaszkodott magyar csomagolást, ami találékonyságában méltán felveheti a versenyt a népszerűvé és közkinccsé vált első változattal. Azonban azt is muszáj megjegyeznünk, hogy habár Révész Mária szövegkönyve talán pontatlanabb volt a szavak terén és olykor meglehetősen szabadon értelmezte a Pythonok forgatókönyvét, mégis számos olyan fordulatot, geget, elszólást, mondatot és kifejezést tartalmazott, amelyek nemcsak humor ügyileg voltak erősek, hanem úgy beleégtek a fülünkbe, mint a szurok és ily módon lehetetlen kipiszkálni onnan. Igen, Révész valóban töknek fordította például a kókuszdiót és rekettyésnek a díszcserjéket és még számos helyen eszközölt radikálisabbnak mutatkozó változtatásokat. Azt, hogy ezek minek köszönhetők nem tudhatjuk biztosan, az viszont többszöri újranézés után is teljes mellszélességgel kijelenthető, hogy Révész Mária 76-os magyar szövegkönyve hűen őrzi a Pythonok szellemiségét, poentírozását és a megszokottól nagymértékben eltérő humorérzékét. És még azt is megkockáztatjuk; nemhogy elvett volna belőlük, inkább hozzáadott azokhoz.

gyalog_galopp_4.jpg

A Monty Python a szerepek kiosztásánál is csapatként működött, így fordulhatott elő, hogy több figurát vitt egy színész, Michael Palin pedig még narrátorként is funkcionált. Vajda István szinkronrendező ezért nem hagyományosan színészhez választott hangokat, hanem kissé rendhagyó fogásként; szerepekhez és ezzel az addig csöppet sem elterjedt megoldással teremtett katonás rendet, a káosz kellős közepén. Vajdának azonban nem kizárólag azt kellett figyelnie, hogy melyik karaktert kinek adta, hanem arra is, hogy olyan magyar megfelelőket találjon, akiknek nem lesz nehéz alkalmazkodnia a Pythonok előadásmódjához, stílusához és poentírozási tudományához. A rutinos szinkronrendező végül egy olyan hazai színészgárdát gardírozott, akik egyformán otthon voltak a drámai és a kissé könnyedebb műfajban is és akik úgy tudták tolmácsolni a szövegeket, hogy azok komolyan hangzó előadásmódja mögött ott legyen a Monty Python-féle utánozhatatlan komolytalanság is. Ha a Piszkos tizenkettő magyar színészeit a szinkron aranycsapataként tituláltuk, az elnevezés joggal megilleti a Vajda István vezényelte Gyalog galopp válogatottját is.

gyalog_galopp_graham.jpg

gyalog_galopp_mecs.jpg

Két olyan magyar színész volt, aki egy karakter bőrébe bújt és azt vitte végig, míg a többiek az eredetihez idomulva több szerephez is kölcsönözték a hangjaikat. Arthur királyt, vagyis Graham Chapmant az a Mécs Károly személyesítette meg, akinek a csodás hangszínében ott van az a fölényes méltóság, ami a figura sajátja. Mécs drámai erővel osztogatja az utasításait és bámulatosan ekézi a lovagjait, ha hülyeséget mondanak, vagy csinálnak. A színész sokoldalú hangi adottságait variálva lesz olykor elegáns, máskor felsőbbrendű, néhol lenéző, máshol pedig nagyvonalú. Mécs tökéletesen ráérez arra, hogy a király az alfahím és úgy gyűjti maga köré a lovagokat, mint pásztor a szétszéledő nyáját. A hídőrrel szembeni fináléban pedig megvilágítja a karakter pimasz bölcsességét is. Mécs Károly a magyar csapat többi tagjához hasonlóan kiválóan megtalálja azt a fajta hangsúlyozást, hanglejtést, stílust, amivel autentikusan hitelesíti a Monty Python-i kettőséget, hogy miközben majd meghalnak a tragikus alakításuk terhe alatt, félig-meddig ravaszul kikacsintanak a nézőre is.

gyalog_galopp_belvedere.jpg

gyalog_galopp_bodrogi.jpg

A másik „egyke”, Bodrogi Gyula, aki Sir Bedevere, vagyis Terry Jones bőrébe bújik. Bodrogi akkori orgánuma kevésbé volt rekedtes, de azért csilingelőnek sem mondanánk. A színész az első jelenetében döntőbíróként előbb hitetlenkedve kérdez, majd tanári szigorússággal és okítással vizsgáztatja a falubelieket, végül kiabálva segíti az ítéletet. Aztán alázatosan és lelkesen gazsulál, valamint olykor nyalizik a Mécs alakította királynak. Bodroginak viszonylag kevés szövege van, de annak a színész változatos játéka és összetéveszthetetlen hangja folytán súlya van. Képessy József, aki a szinkron szakma egyik nagy bölénye és őskövülete volt, már több szerepet visz. Képessy mély, jól felismerhetően öblös, kifejezetten dörmögős hangszíne egyaránt alkalmas volt az animációs képeken megjelenő Istennek, a hídőrnek, az apának és persze a Ni lovagok vezetőjének alakítására is. Képessy más stílusban, hangban és orgánumban, de legalább olyan ügyesen és hitelesen ugráltatja és osztja a többieket, mint Mécs. Már önmagában az nevetésre ingerlő, ahogy elhangzik a szájából, hogy „hülye”. Összjáték szintjén pedig végig kiemelkedőt produkál, Gálvölgyi Jánossal apaként, Mécs Károllyal Ni lovagként, Tahi Tóth Lászlóval, mint őrrel pedig megint csak Herbert apjaként.

gyalog_galopp_no.jpg

gyalog_galopp_galvolgyi.jpg

A Pythonok híresek voltak arról, hogy a női karaktereket is maguk alakították, de ezt nem másodrangú parodistaként  tették, hanem minimál szinten, húztak egy fejkendőt és valamivel magasabb hanghordozással beszéltek, mint általában. A Gyalog galoppban csak Terry Jones vállalta fel ennek ódiumát, a többi karaktert hús-vér hölgyek keltették életre. Gálvölgyi János, aki a hazai változatban kapta a szerepet, lebilincselően leköveti az eredetit. Nem akar fejhangon visítani, vagy természetellenesen női hangot utánozni, inkább finoman, leheletnyi vékonyítással oldja meg a feladatot. Gálvölgyi Herbertként sem igyekszik eszeveszetten piperkőc lenni, nem viszi el a hév és nem esik erőltetett túlzásokba, hanem éretten és lágy tónusokkal emeli ki a figura feminin oldalát. Tordy Géza Sir Lancelot mellett két kisebb karakternek adja a hangját. Tordy Lancelotként gyönyörűen játszik rá a bátorságra és a harciasságra, amikbe nagyszerűen csepegtet némi modorosságot. Azt meg egészen elképesztően interpretálja, ahogy nem jut eszébe az a szó, hogy frazeológia, amivel helyzettől függetlenül villogni akar. Kristóf Tibor néhol mesékbe illő izgatottsággal, néhol pedig élelmes kiszólásokkal tarkítva narrálja a történetet, miközben varázslóként, rajzfilm figuraként és középső fejként is megjelenik. Varázslóként emlékezetesen ripacskodva figyelmezteti a közelgő veszélyre a királyt és kíséretét, amire Mécs Arthurként elharapott mosolygással a hangjában odaböki az egyik lovagjának: „kicsit túlspilázta a szerepét”.

gyalog_galopp_michael_palin.jpg 

gyalog_galopp_kern.jpggyalog_galopp_francia_or.jpggyalog_galopp_tahi_toth.jpg

Kern András három szerepben tündököl. Dennis első megszólalásainál sértettséggel a hangjában helyesbíti a királyt, aztán pedig hőbörögve felesel vele. A Sir Galahad figurájában meglévő félénkséget, szűziességet Kern lépcsőzetesen alakítja kéjsóvár vágyakozássá. Második testvérként pedig már a rá jellemző fanyar, savanykás humorral tolmácsolja a Fegyverek könyve szent kézigránátra vonatkozó fejezetét, ami egyébként is jól passzol a Pythonok által kialakított hangulatvilághoz. És ebben az a Tahi Tóth László is lubickol, aki a magyar változatban a legtöbb karaktert viszi, Eric Idle-t pedig szinkronilag teljesen lefedi. Tahi Tóth hangja a Gyalog galoppban maga a pozitív értelemben vett színes kavalkád. Érezhető, hogy elemében van és fekszik neki a Pythonok stílusa és humora. Tahi Tóth a leglazább a csapatból, amikor a francia őr szerepében tetszeleg habókos, szertelen és csúfolódó, külön bravúr, ahogy az angolokon köszörüli a nyelvét. Fekete lovagként komor, hullaszállítóként flegma, Maynard atyaként hivatalos, Sir Robinként pedig nagyszájúságával tűnik ki, amit némi káromkodással is megdob.

gyalog_galopp_5.jpg

És persze a szinkron akkori rangjához mérten néhány mondatra sem akárkik ugrottak be. Rátonyi Róbert ezúttal egy nagyon hamar elhalálozott történész szavait tolmácsolja a kissé galuskás, de kiválóan megjegyezhető orgánumán. Dallos Szilvia az egyetlen jelentősebb női szerepet közvetíti hibátlanul. Dallos hangja rettentően simulékony és kedves, ami nagyszerűen támogatja azt az asszonyt, aki ágyba akarja csábítani a Kern által megformált Sir Galahadot. Szersén Gyula hullaeladóként, Gera Zoltán felügyelőként, Újréti László mezei rendőrként, Huszár László pedig szerzetesként emelik egy-egy felvillanással a Gyalog galopp 1976-os szinkronjának fényét. Vajda István most is kitűnő érzékkel osztott szerepeket és az a módszere is igazolódott, hogy ezúttal nem színészekhez választott hangokat. Révész Mária szövegkönyve pedig zseniálisan vezetett be egy új komédiázási stílust a magyar ugarra. És ettől még ugyanúgy lehet kedvelni Galla Miklós verzióját is. Idővel talán az is klasszikussá érik. Mert a Vajda-Révész változat kétségtelenül az.

Szólj hozzá

film szinkron Kern András Gyalog galopp Eric Idle Graham Chapman Terry Gilliam Bodrogi Gyula Gálvölgyi János Kristóf Tibor Tordy Géza John Cleese Michael Palin Terry Jones Tahi Tóth László Mécs Károly Révész Mária Legendás szinkronok Vajda István Képessy József