2016. nov 08.

Legendás szinkronok: Féktelenül

írta: frími
Legendás szinkronok: Féktelenül

Az akciófilmek piacán mindig örülni kell egy-egy friss húsnak. A 90-es évek közepén különösen szükség volt az új árura, hiszen a Schwarzenegger-Stallone-Willis konglomerátum ízületei és megkérdőjelezhetetlen közönségcsalogató imázsa már kezdett megkopni, még akkor is, ha a nyugdíj a mai napig nem szerepel a szótárukban és időnként megemelik a fegyvert, vagy készenlétbe helyezik az ökleiket. Az is hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a Féktelenül című film főszerepére sem Keanu Reeves volt az első számú kiszemelt. A forgatókönyv megjárta már azelőtt George Clooney-t, a népszerűsége csúcspontján lévő Tom Cruise-t, Tom Hanks-t, de még magát Bruce Willist is, de egyiküknek sem fűlött a foga Jack Traven szerepéhez, ezért egyenként visszadobták azt. A sorozatos kosarak folytán kerülhetett képbe Reeves, akitől addig meglehetősen távol állónak mutatkozott a műfaj, hiszen leginkább drámákban jeleskedett. Ha már megkapta a feladatot, Reeves sem akart ministráns fiúnak tűnni, ezért a helyi Update Norbi segítségével pakolt néhány kiló izmot a testére. Ennek pedig a mendemondák és a szóbeszéd szerint az lett az eredménye, hogy a kaszkadőrmutatványok kilencven százalékát maga végezte el, csakúgy, mint a szaktársa, Tom Cruise. Keanu Reeves elképesztő vitalitással lovagolt be az akcióhősök díszes társaságába és egyúttal berobbant az A-listás sztárok élmezőnyébe. Mostanság megint kedvet kapott a fegyveres tornagyakorlatokhoz, merthogy a John Wick-széria második darabja, a sikeres első rész után már dobozban várja a premier időpontját.

fektelenul_1.jpg

A Féktelenül váratlan sikere azonban nem kizárólag Keanu Reeves népszerűségére volt jó hatással, hanem lórúgással felérően indította be a női főszerepet játszó Sandra Bullock pályafutását, ami aztán egy Oscar-díjjal lett megkoronázva. A film fogadtatásának hatására a színésznő megkapta a Hollywood ügyeletes szép kislánya skatulyáját, amit számtalan romantikus mozi tett még hangsúlyosabbá. Az egyikben találkozott több mint tíz év után újra Reeves-szel (Ház a tónál), de azt a diadalt már nem tudták megismételni, amit az első közös fellépésükkel arattak. Sőt meg is buktak. Bullock sok vergődés és pénzügyi fiaskó árán mostanra megszabadult a rá aggatott rabigától, amiben persze jelentős szerepet játszott az Oscarja és az a Gravitáció, amelyben női akcióhősként kóválygott a világűrben, hogy aztán a viszontagságokat legyűrve visszatérjen a Földre. Sandra Bullock olyan hitelesen hánykolódott magányos űrhajósként, hogy azt az Amerikai Filmakadémia egy jelöléssel honorálta, amiből végül nem lett újabb díj a zsebben. Azonban a reputációja tovább növekedett, amivel a szép kislányból az álomgyár legbefolyásosabb színésznői közé emelkedett, aki a korát meghazudtolóan fiatalos külsejével vonzza a kigúvadó férfi szemeket. Az a kérdés viszont levegőben lóg, hogy a szerep kedvéért megszerzett buszvezetői jogosítvánnyal ezután mihez kezdett.

fektelenul_2.jpg

Graham Yost forgatókönyve sokáig porosodott a fejesek asztalán. A Die Hard harmadik részéhez nem kellett alapanyagnak, onnan hamar kigolyózták, de Jan de Bont világhírű operatőr (Drágán add az életed, Elemi ösztön, Vadászat a Vörös Októberre) meglátta benne a potenciált és kibújva a kamera árnyékából, addig rinyált és könyörgött, míg végül megrendezhette önálló moziként. A Féktelenül pedig kíméletlenül magán hordozza de Bont tapasztalatát, az évek során felhalmozott akciófilmes tudását, hiszen egy olyan műfaji remekmű született, amely szinte minden percében mozgalmas, izgalmas, élményekben gazdag, majdnem kétórás megállíthatatlan adrenalinlöket. És hogy ne csak erőtől duzzadó tesztoszteron szükséglet legyen, megbolondították egy vágykeltő románccal, ami ez esetben nem rondított bele az események menetébe, hanem inkább támogatta, vagy megfűszerezte azt. De Bont folyamatosan emeli a tétet a liftes akciótól, a buszos száguldáson keresztül a metrós fináléig, miközben a feszültség, a ritmus és az ütem egyenletesen pulzál, úgy, hogy a figyelmünk egy percre sem lankadhat. Persze vannak kevésbé realisztikus megoldásai, csodával határos mutatványai, de kit érdekel ezek valóságtartama, amikor magával ragad a szórakoztató és örökmozgó látványorgia, amelynek ereje a sokadik újranézéssel sem sorvad el. Lehet, hogy csillapodik, de az élmény, a hatás és a vonzalom ugyanúgy megmarad. Persze Jan de Bont sem tudott leállni. Ismételt. Keanu Reeves nem tartott vele és valószínűleg soha nem bánta meg. Bezzeg Sandra Bullock nem bírt ellenállni és de Bonttal együtt ordasat bukott. Azonban a pocsék folytatás nem kezdte ki az első rész nimbuszát. Mert az egy olyan akciófilm, amit mindenképpen látni kell legalább egyszer és ami etalonként tündökölhet a polcokon és szekrényeken a házimozi gyűjteményben.

fektelenul_3.jpg

Annak idején a Féktelenül előzetese még feliratosan érkezett a mozikba, azonban már az utolsó képkockákon jelezték, hogy maga a film szinkronosan lesz látható. Arról nincs információnk, hogy mennyire rohamtempóban dolgoztak a hazai változaton, de a végeredmény szempontjából végül is édes mindegy, hiszen nagyszerű munkát tettek le az asztalra. Pataricza Eszternek a végleges magyar szövegkönyv készítőjének nem volt könnyű dolga. Az események ugyanis szinte egymásra torlódnak és a sűrű akciózás közepette csak egy-egy hosszabb-rövidebb dialógussal, vagy beköpéssel szakítják meg a liftezést, a buszozást és a metrózást. Patariczának pedig ezeket a „szüneteket” kellett kitölteni ütős párbeszédekkel és olyan megjegyezhető szövegekkel, amelyek nemcsak könnyen mondhatóak és ritmusban tartják a filmet, hanem emlékezetesek maradnak és nem tűnnek el a Jan de Bont által prezentált dzsembori forgatagában. És Pataricza pontosan ráérzett a Féktelenül hangulatára, mert a kiemelkedően poénos egysorosokon túlmenően a dialógusok is csodásan illeszkednek a szereplők közötti viszonyrendszerekhez, valamint a többszörösen kibontakozó feszültséghez is. Ebbe pedig bele kell, hogy férjen a simogató romantika és apróbb flörtölések mellett a néhol nem éppen irodalmi, vulgárisabb nyelvezet is. Elvégre nem Moliere-ről beszélünk, hanem egy végig süvítő, vérbeli akciómoziról.

fektelenul_4.jpg

Mohácsi Emil a szinkronrendezők nagy generációjához tartozik, idén töltötte be a hetvenedik életévét és olyan kimagasló magyarítások fűződnek a nevéhez, mint az Oscar-díjas Kramer kontra Kramer, a Híd a Kwai folyón, a Kenneth Branagh-féle Sok hűhó semmiért, vagy azok a Tarzan-filmek, amikben Johnny Weismüller hangjának a felejthetetlen Bujtor Istvánt választotta. Habár ezeknek, talán az utóbbiakat kivéve, közük nincsen az akciókhoz, a Féktelenült sem vette félvállról, amit az általa megálmodott és megvalósított magyar szereposztás is fényesen bizonyít. Keanu Reeves-nek például akkoriban nem volt állandó hazai felelőse, a kiváló László Zsolt, aki néhány kakukktojástól eltekintve az elmúlt tizenhat évben vált elmaradhatatlan társává, még a kanyarban sem volt. Több színész közül választhatott volna, hiszen korábban szinkronizálta őt Lippai László, Gállfi László, Háda János, vagy éppen Alföldi Róbert. Mohácsi azonban Reeves-t tekintve szűz embert keresett és így talált arra a Rátóti Zoltánra, aki később még egyszer visszatért az amerikai kolléga hangjaként a könnyes Édes novemberben VHS-en, merthogy az elkerülte a vetítőtermeket.

fektelenul_keanu.jpg

fektelenul_ratoti.jpg

Rátóti Zoltán pedig úgy hálálta meg a bizalmat, ahogy az a szinkron nem létező nagykönyvében meg van írva. Mert az egy dolog, hogy a meglehetősen férfias orgánuma predesztinálja őt a Jack Travenhez hasonló hősök megformálásra, de legalább olyan aktivitással és beleéléssel hozza le az izgága zsaru karakterét, mint az eredetiben Keanu Reeves. Nincs ugyan túlzottan sok színe, de azokat, tökéletesen, magabiztosan, végig szerepben maradva tolmácsolja. A lazasága zabolátlan, ami egyfajta komorsággal, szigorúsággal párosul. Már az első, elvileg humorosabbnak szánt mondatát is olyan tőről metszett határozottsággal közvetíti, ami előre vetíti, hogy Traven bizony nem ismer tréfát és kegyelmet, ha bevetésről van szó. Rátóti hangjából temérdek energia szabadul fel, ami éppen olyan hatásosan jelenik meg, amikor Reeves rágózva beszél és akkor is, amikor fű alatt kokettál a női partnerével. Rátóti remekül kapja el az ütem –és ritmusváltások fonalát, mert jól érzékeli, hogy mikor kell agresszívebben, dühösebben és káromkodásokkal telítetten üvölteni és azt is pontosan érzi és tudja, hogy mikor kell visszavennie, ahhoz, hogy a figura józan racionalitása is érvényesülni tudjon. A szakma nagy vesztesége volt, hogy Rátóti Zoltán néhány évre visszavonult és nem dolgozott a szinkronban. Manapság már visszatérőben van, legalábbis A függetlenség napja második részében megint elvállalta azt a Bill Pullmant, akit a kezdő etapban is magyarított. Meg az Aludj csak én álmodomban. Reménykedjünk benne, hogy nem csak egyszeri alkalomról beszélhetünk.

fektelenul_sandra.jpg

fektelenul_fur.jpg

Mohácsi azzal, hogy Für Anikót választotta Sandra Bullock magyar hangjának, bebetonozta és megpecsételte Bullock hazai sorsát. Für azóta is rendre megkapja az amerikai színésznőt, néha Györgyi Annával, vagy éppen Kisfalvi Krisztinával váltásban. Bullock szerepe rapszodikusabb és sokoldalúbb, mint Reeves-é, amit Für milliméternyi precizitással lekövet a magyar változatban. Az első megjelenésekor Für hangja oldott, vidám, amit nagyszájúsággal és hebrencsséggel erősít. Aztán, amikor átveszi a kormányt már felelősségteljesebb lesz, a magyar színésznő ennek megfelelően mélyíti olykor a hangját. A vészhelyzeteknél pedig hisztériázik, kiereszti az orgánumát, amiből a kissé nyugalmasabb jeleneteknél nagyszerűen vált aggódóvá, vagy ha a szituáció úgy kívánja viccesebbé, esetlegesen érzékenyebbé. Für leheletfinoman veszi át a figura valamennyi oldalát, a sírós, elérzékenyülőst éppúgy, mint a nevetőst és azt is, amikor pánikban van. Az utolsó jelenetükben pedig annyira lágy hanghordozásra váltanak Rátótival, mintha a nő ölébe most pottyant volna oda a buszon érkező herceg, a férfi pedig megtalálta a metrón ragadt királykisasszonyát.

fektelenul_dennis.jpg

fektelenul_sinko.jpg

Sinkó László sokadszorra villantja meg a zsenijét. Ezúttal a szereppel magáról életjelet adó, egyébként kitűnően játszó Dennis Hopper bőrébe bújva domborítja ki a karakter ördögien gonosz és fifikásan őrült jellemét. Sinkó hihetetlen rafinériával a hangjában ugráltatja a főhőst, miközben megint bámulatosan és hátborzongatóan bánik az orgánumával. Ha kell artikulálatlanul süvölt, ha kell visszafogottabb lesz, ha pedig arra van szükség, elegánsan ripacskodik. Sinkó László hangsúlyozása egészen parádés, hiszen azzal, hogy néhol furcsán megnyomja a szavak, néhol pedig felviszi a mondatok végét, még inkább kiemeli a karaktere egyre hatalmasodó elmezavarát. És persze ott vannak a zsákban azok az összetéveszthetetlen nevetések és hangutánzó kifejezések, amelyek oly jellemzőek a színészre és amelyek tökéletes összhangban idomulnak ezúttal Hopper alakjához és alakításához. És még néhány elmaradhatatlan szállóige is színesíti Pataricza Eszter révén a képet, mint például az arcon szúrt biztonsági őrnek odavetett „azért nincs harag”, vagy a Travennek odabökött „meg ne próbálj agyat növeszteni”.

fektelenul_5.jpg

Két komolyabb epizódszereppel rendelkezik a Féktelenül. Szakácsi Sándor Traven feletteseként még a vezényszavakba, vagy a gyorsan elhadart egysorosokba is lelket és életet pumpál, míg Szabó Sipos Barnabás Jeff Daniels hangjaként és Traven társaként zseniálisan egészíti ki Rátóti széllelbéleltségét a megfontoltságával, óvatosságával. Szabó Siposnak pedig jut még egy-két cinikus, ironikus beköpés is, amit a színész jó ritmusban, kiválóan előkészítve és remekül poentírozva tálal. Persze vannak még kisebb szerepek is a tarsolyban. Cseke Péter okoskodása újfent fenomenális, a Rátótival közös jelenete, amikor telefonban finomabban tolmácsolja Traven nem éppen cizellált mondandóját, humorban is erős mestermunka. Varga Tamás a busz sofőrjeként rezignált és kötelességtudó, Kránitz Lajos behemót óriásként dörmög, Szabó Éva idős asszonyként aggodalmaskodik. Halmágyi Sándor azzal a figurával, aki a buszra segíti Travent, egy kerek jellemfejlődést ábrázol pár percben. Van abban sipítozástól, kiabáláson keresztül csodálatig és rémületig minden. Halmágyi teljesítménye figyelemreméltó és alázatos. Mohácsi Emil szinkronrendező pedig nemcsak a már említett munkáira lehet büszke, hanem a Féktelenül hangilag és színészileg briliáns szinkronjára is. Mert minden egyes újranézéskor gyönyörködteti a hallójáratainkat.

Szólj hozzá

film szinkron Keanu Reeves Sandra Bullock Féktelenül Sinkó László Rátóti Zoltán Für Anikó Szabó Sipos Barnabás Jeff Daniels Szakácsi Sándor Pataricza Eszter Dennis Hopper Jan de Bont Legendás szinkronok Graham Yost Mohácsi Emil