2016. okt 05.

Legendás szinkronok: Forrest Gump

írta: frími
Legendás szinkronok: Forrest Gump

Néha jó lenne Forrest Gump bőrébe bújva szemlélni és élni az életünket. Winston Groom regényének főhőse bár egy kicsit gügye, talán egyszerűnek is mondhatnánk, mégis csupaszív, jó szándékú, segítőkész ürge, aki nem bonyolítja túl a dolgokat, olykor sodródik az árral, nála a feketén és a fehéren kívül nem sok árnyalat létezik, de a szerencse, a megérdemelt sikerek és elismerések mindig nagy adagokban mosolyognak rá és ettől még akár boldog, optimista és pozitív lélek is lehet. Forrest többnyire azt csinálja, amit mondanak neki: ha kell fut, gyorsabban, mint a szél, ha arra van szükség elmegy harcolni Vietnamba, hogy megmentse a bajtársait a biztos haláltól, miközben éppen a legeslegjobb barátja vész oda a karjai között, a csatatér kellős közepén. Gump szavatartó, becsületes fószer és az ígéreteit is kész megtartani, ezért eltávozott pajtása emlékére rákászni indul és persze onnan is diadalittasan távozik, hiszen a kezdeti üres hálók után az állhatatossága révén milliomosként alapít részvénytársaságot a kedvtelésére. És mialatt az élete átszalad az amerikai történelem dicső pontjain, fogaskerekein és huppanóin, Forrest Gump egyetlen lányt szeret. Jennyt. Még akkor is, ha a lány folyamatosan kikosarazza, elbújik előle, más utakon jár, Grál-lovagként, az ökleit bevetve védi meg az imádata tárgyát, ha azt látja, hogy fizikailag, vagy lelkileg bántják. Aztán persze a szerelme is viszonzásra talál. Csak egy kicsit későn. De marad egy gyümölcs, akiről egy életen át kell gondoskodnia. És biztosak lehetünk benne, hogy ezt is megoldja. Hiszen Forrest az egyszerűsége ellenére sokkal több mindnyájunknál. Mert nem képes utálni, gyűlölni, veszekedni, kirekeszteni, csak segíteni, adakozni és szeretni. Ezért is vagyunk kevesek hozzá.

forrest_1.jpg

Robert Zemeckis mozijában minden ott van, amiért egy filmet igazán a szívünkbe lehet zárni. Átölel egy kalandos életutat, amiben nemcsak az amerikai történelem ex-elnökei vendégeskednek sűrűn, hanem a showbusiness különböző jeles figurái, akik mellett a kort meghaladó vizuális effekteknek köszönhetően ott áll, vagy ül Forrest Gump, vagyis Tom Hanks. Ezek pedig többnyire vicces helyzetekhez, vagy jóízű abszurd poénokhoz vezetnek, amiket Zemeckis nagy szakmai hozzáértéssel és magabiztos rutinnal készít elő. Gump sorsán keresztül kapunk egy kivonatos historikus áttekintést, kiemelve a vietnami háborút és társadalmi következményeit, valamint elmélyedhetünk egy olyan anya-fiú kapcsolatban, ahol nem kizárólag a csüngő szeretet, az életre szóló tanítások látszanak, hanem egy nagyon szoros egymásra utaltság, ami a köztük lévő köteléket is szétszakíthatatlanná teszi. És persze ott van az a nagyívű szerelmi szál, amely Forrest oldalán tele van őszinteséggel, naivitással, tisztasággal és reménységgel, Jenny térfelén pedig szenvedéssel, erőszakkal, egy rahedli hazugsággal és önbecsapással, ami éppen akkor egyenlítődik ki, amikor bekövetkezik a drámai fordulat. Van azonban még valami, ami a nézőt nem hagyhatja hidegen, ugyanis a Forrest Gump jelentős részéből árad az érzelem, a szenvedély és az emberség. És lehet, hogy ezek a pillanatok, képsorok kissé túlcsordultak, néhol talán émelyítőek, Zemeckis mégis olyan ügyesen lavírozik, hogy hamar úgy leszünk velük, mint a mesékkel: szeretnénk hinni bennük. Az igazi, őszinte, illuzórikusnak ható érzésekben és érzelmekben. És ezért nyeljük folyton a könnyeinket is.

forrest_2.jpg

A Forrest Gump nemcsak megvette, hanem egyenesen meghatotta a szakmát és a közönséget egyaránt. A tizenhárom Oscar-jelöléséből, hatot váltott díjra, köztük a legjobb filmét, de megkapta a szobrot Zemeckis, mint rendező, Eric Roth, aki a nagyszerűen súlypontozott forgatókönyvért volt felelős és ott állhatott a pódiumon ismét az egymás utáni években duplázó Tom Hanks. Hanks azt a bravúrt hajtotta végre ezzel, amit előtte Spencer Tracy még a 30-as évek végén. Tegyük hozzá rögvest, nem érdemtelenül. Tom Hanks ugyanis élete egyik legjobb alakítását nyújtotta Forrestként, olyan érzelmi skálán mozgott a játéka, ami egyszerre okozott örömöt és bánatot, sírást és nevetést. Hanks nem is a karakter együgyűségét emelte ki, hanem az emberségét és szeretethetőségét, amit aztán hihetetlen impulzivitással és beleélő készséggel közvetített a nézőnek. És kufárként sem bizonyult tehetségtelennek. Merthogy Jack Nicholson után szabadon, nem kért fix fizetést, hanem a bevételből részesedést és mivel az világszinten kis híján elérte a 700 millió dollárt, jutott neki bőven a pénzesőből. Egy kicsi szívfájdalmunk azonban így is maradt, hiszen Alan Silvestri egyszerű, mégis végtelenül érzelmes és fülbemászó dallamait parlagon hagyta az Akadémia és inkább Hans Zimmert és az Oroszlánkirályt díjazta, ami alapvetően nem baj, hiszen az sem rossz, de ha rajtunk múlt volna abban az évben holtversenynek tapsolhattak volna. A film zenei válogatása pedig mindent igényt kielégítő korlenyomat, hiszen a The Doorstól, Jimi Hendrixen át, a Mamas and Papas-ig és Beach Boys-ig, ott muzsikált mindenki, akire még ma is gond nélkül rá lehet sütni a minőségi bélyeget.

forrest_4.jpg

A végleges magyar szinkron sínre tétele legalább annyira kalandos volt, mint Forrest Gump életútja. Mohácsi Emil szinkronrendező vezérletével ugyanis már felvételre került egy változat, amiben Tom Hanks hangját Kaszás Attila kölcsönözte volna, de a keverés előtt a gyártó Paramount stúdió közbeszólt, hogy ácsi, bácsi ez nem lesz jó, mert baj van a hangszínekkel, nem egyeznek. Ekkor került át az irányítás Mohácsitól Juhász Anna védőszárnyai alá, aki teljesítve a gyártó kérését több színésztől küldött ki hangmintákat Amerikába. A Paramount némi tanakodás után úgy döntött, hogy Bubik Istvánét preferálja ezek közül, mert véleményük szerint Bubik hangja volt a leginkább hasonlatos Tom Hanks akkori orgánumához. A gyártó stúdió szava szent, így Juhász Anna Bubikra osztotta Hanks-t és kezdődhetett a móka elölről. Nagyobb filmeknél, esetleges kasszasikereknél, blockbustereknél pedig azóta is divatban van az a szokás, hogy a hazai szinkronrendező kiválasztja a szóba jöhető, szerinte alkalmas színészeket, felvesz egy hangmintát velük, amit aztán postáz a stúdiónak és ott döntik el, hogy ki nyeri el a szerepet. Azt már sohasem fogjuk megtudni, hogy Kaszás Attila miképpen vizsgázott volna Hanks hangjaként, de a Forrest Gump szinkronjából Bubik István, Juhász Anna tevékeny támogatásával legendát csinált.

forrest_tom.jpg

forrest_bubik.jpg

Az kétségtelen, hogy az eredetivel összevetve Bubik orgánuma, ha nem is mutat összetéveszthetetlen egyezőséget amerikai kollégájáéval, hangszínében mindenképpen közel áll hozzá. Bubiknak nem volt könnyű feladata, hiszen úgy kellett éreztetnie, hogy a figura ész dolgában nem áll éppen himalájai csúcsokon, hogy az még véletlenül se hasson, sem eltúlzottnak, sem pedig parodisztikusnak. A magyar színész hanghordozása pedig pontosan megtalálja az arany középutat, mert éppen annyira simlis és ügyefogyott, hogy érezzük az együgyűségét, de nincsenek mellette olyan mellékzöngék, vagy toldalékok, amik rájátszásra, mesterkélt gesztikulációra utalnának. Bubik inkább néha egy kissé elnyújtja a szavakat, variálja a hanglejtéseket, keveri a hangszíneket, de az alakítása sallangmentes, nincs felesleges dadogás, illetve nem nyúl olyan eszközökhöz, amelyek alantasak lennének. Bubik már az elején kiválóan interpretálja például, ahogy a figura eszik, mert úgy is érthetőek a mondatai, hogy jól hallhatóan közben rág valamit. Forrest reakcióiban Bubik módfelett élethűen jeleníti meg a rácsodálkozásokat, a naivitást, az esetleges félreértéseket, a riposztjai pedig éppen olyan ütősek, mint az eredetiben. Amikor pedig meséli a történetet még helyenként Hanks fölé is nő színességben, változatosságban, hangsúlyokban. Bubik István utolsó jelenetei egészen fenomenálisra sikerednek, hiszen úgy érzékenyül el és bicsaklik meg a hangja, hogy végig karakterben marad, nem nyeli el a szavakat, miközben a szenzitívebb lelkületű nézőt már a sírás kerülgeti és fojtogatja.

forrest_robin.jpg

forrest_spilak.jpg

Bubik hangja elképesztő intenzitással azonosul a karaktere állapotával, érzelmeivel és hangulatváltozásaival. Éppen annyira bájos, mint élettapasztalattal teli, amikor azt mondja nem is egyszer, hogy „az a hülye, aki mondja” és van abban valami földöntúli szomorúság és melankólia, amikor megemlíti Jennynek, hogy „Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy mi a szerelem”. Lehet, hogy manapság már el sem tudnánk képzelni Tom Hanks-t magyarul Kőszegi Ákos, vagy olykor Forgács Péter nélkül, de Bubik István Forrest Gumpként akkor először és utoljára tökéletesen visszaadta az amerikai színész zseniális játékát. Az első, forgalomba nem került változatban Robin Wright, vagyis Jenny hangja Nagy-Kálózy Eszter lett volna, akit végül Spilák Klára váltott. És az a helyzet, hogy Nagy-Kálózy csodaszépen lágy és selymes hangszíne talán tényleg kevésbé passzolt volna Wright eredeti hangszínéhez, mint Spilák árnyalatnyival határozottabb és erőteljesebb orgánuma. Spilák Klára jól érzékelteti a karakter kezdeti nagyra vágyását, majd fokozatos elveszettségét és az ebből fakadó bizonytalanságát. Akkor is hiteles tud lenni, amikor ráripakodik az egyetlen igaz barátjára és akkor is, amikor egy pár perc múlva már simogatóan bújik hozzá. Spilák is képes arra, hogy a hangjával másodpercek alatt váltson színt és tónust és persze hozzá is fűződik egy ikonikus mondat, amikor azt kiabálja Gumpnak „Fuss Forrest, fuss!”

forrest_gary.jpg

forrest_haas_vander.jpg

Dan hadnagy szerepében az a Gary Sinise domborított, aki egy időben kis túlzással Tom Hanks állandó partnere volt és akit az alakításáért Oscarra jelöltek a férfi mellékszereplők között. A szinkronban pedig a tavaly eltávozott, Haás Vander Péter kapta a feladatot. Haás Vander rezignált nyugalommal kezd, amikor eligazítja az újoncokat a csatatéren. Aztán a háborús események hatására, a lábai elvesztése miatt fokozatosan előtör belőle az őrület, az önmarcangolás és a letargia keveréke, ami némi zülléssel is párosul. Végül megtalálja a lelki békéjét és ismét csendesebb vizekre evez. Haás Vander Péter egy grandiózus ívet ír le az alakításával, amelyben éppen úgy helyén vannak az ordibálások, a hőzöngések, a kifakadások, mint a mély és visszafogott beletörődés a legvégén. Mykelti Williamsonnak, vagyis B.B.-nek úgy kellett beszélnie, hogy az alsó ajka egy kicsit előrébb van, ami nem kis erőfeszítéseket kívánt tőle, ahogy vélhetően a magyar hangjától Mikula Sándortól is. Mikula azonban hiba nélkül, megdöbbentő hitelességgel szervírozza ezt a genetikai hiátust, sokszor úgy, mintha a fél pofazacskójában egy kisebb almát görgetne. Az anya szerepében Sally Field a valóságban éppen tíz évvel volt öregebb a fiát alakító Hanksnél. Szabó Éva Field hangjaként nemcsak bölcs, hanem időnként anyatigris, aki félti, védi, óvja és mindent megtesz a gyermekéért. Szabó színei is eszerint változnak: olykor nyugodt, olykor kissé rámenős és agresszív, olykor behízelkedő, olykor pedig végtelenül megfontolt. És az a bizonyos szállóige egészen varázslatosan hangzik Szabó Éva szájából „Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sohasem tudhatod, mit veszel ki belőle.”

forrest_3.jpg

A Forrest Gump szinkronjánál még egy-egy mondatra is olyan nevek ugrottak be, mint a teljesség igénye nélkül, Vándor Éva, Papp János, Szokolay Ottó, Rajkai Zoltán, Győri Ilona, Kránitz Lajos, Gruber Hugó, Végh Péter, Láng József, vagy éppen Józsa Imre. És a nagyságukat jellemzi, hogy nem derogált nekik, mert éppen olyan színvonalon és minőségben dolgoztak, mintha főszerepet kaptak volna. Juhász Anna ugyan kész tények elé lett állítva, de meggyőződésünk, hogy ha a saját ösztöneire hallgat, akkor is Bubik Istvánt részesíti előnyben Forrest Gumpként. Mert a stáb hathatós asszisztálásával és segítségével Bubik és Juhász Anna a film szinkronját egy lapra helyezte az eredetivel. Úgy, hogy azokon nem fog az a nyamvadt idő sem.

Szólj hozzá

film szinkron Bubik István Sally Field Szabó Éva Forrest Gump Tom Hanks Juhász Anna Robert Zemeckis Robin Wright Gary Sinise Haás Vander Péter Mikula Sándor Spilák Klára Alan Silvestri Eric Roth Winston Groom Legendás szinkronok Mykelti Williamson