2016. sze 06.

Legendás szinkronok: Nincs kettő négy nélkül

írta: frími
Legendás szinkronok: Nincs kettő négy nélkül

A ráncos szocializmus utolsó éveiben és az újjászületésnek kikiáltott rendszerváltás kezdeti időszakában még virágoztak azok az ütött-kopott és korhadt székeikről elhíresült balatoni kertmozik, valamint a legtöbbször egy tisztás közepére, vagy egy erdő szélére felállított, bazi nagy vászonnal pipiskedő autós mozik, amik azóta úgy váltak köddé, mintha nem is lettek volna. Egy letűnt kor jelképei maradtak. És vajon meddig húzhatták volna a létezésüket, ha az üzemeltetők nem töltötték volna fel a műsort Bud Spencer-Terence Hill filmekkel? Megmondjuk: semeddig. Mert a nagy, szakállas behemót - aki biztosan hasonlított legalább egy közeli rokonunkra, mondjuk a nagybátyánkra - és a nyurga, mindig fülig érő szájjal vigyorgó haverjának kalandjaira menetrendszerűen tódult a család apraja-nagyja. Az apákból, anyákból kibújt a gyermeki lélek kisördöge, miközben ők már nagyon jól tudták, hogy azok a bácsik bizony nem verik szájba az ellenségeiket, csak meglegyintik, hogy aztán valahol egy stúdióban hangot adjanak a látványos ökölharcnak. Azonban a szemük sarkából elégedetten figyelhették, ahogy a csemetéik még csillogó ábrázattal és naiv lelkesedéssel dőlnek be a varázslatnak és kétely nélkül elhiszik, hogy az a két fickó ott a vásznon bizony legyőzhetetlen és mindenkit móresre tanít, aki kötözködni akar velük. Aki egyszer is átélte és megtapasztalta ezt az élményt, annak nem kell magyarázni a Spencer-Hill duót övező magyarországi kultuszt.

nics_ketto_kezdo_1.jpg

És tulajdonképpen másoknak sem, hiszen azok az apák és anyák azóta nagypapák és nagymamák lettek, a gyermekeik szülők, akik az ott kapott kicsattanó jókedvtől sugárzó felejthetetlen estét örökítik tovább az utódaiknak. Persze már nem mennek kertmoziba hozzá, merthogy nincsenek, hanem megnézik velük a tévében, a csatornák ugyanis előszeretettel gondoskodnak arról, hogy ne legyen hiány belőlük, vagy ha úgy tartja kedvük, beteszik nekik az egyik örökbecsű darabot dvd-n. Annyit talán nem változik egyetlen generáció sem, hogy a kicsik ne felajzva adják át magukat a pofonoknak álcázott bűvészmutatványoknak, a felnőttek pedig értékelik azt, amit gyerekként még nemigen tudtak: a humort, a frappáns beszólásokat, a még ütősebb egysorosokat és azokat a vicces szituációkat, amiken akkor még csak az ő szüleik mosolyogtak. És ezek miatt a Spencer-Hill filmek túlnőnek a szép emlékek felidézésével járó nosztalgiafaktoron, a megkocsonyásodott gyermeki bájon és inkább olyan nemesen üdítő családi szórakozássá lesznek, amiken tényleg kevéssé fog az idő. Ezzel pedig a két színész célja beteljesedett, hitvallásuk kortalan himnusszá avanzsálódott.

nincs_ketto_2.jpg

Az egy kicsit meglepő, sőt elgondolkodtató, hogy a páros nimbusza éppen a saját hazájukban kezd a keselyűk martalékává válni. Mindketten megkapták ugyan az olaszok Oscar-díjának nevezett David di Donatello-díjat az életművükért még 2010-ben, azonban legutóbb Bud Spencer halálhíre már annyit sem érdemelt, hogy vezető szalagcím legyen a nyomtatott sajtóban. Megkockáztathatjuk, hogy Magyarországon többet és teljesebben foglalkoztak a nagy Bud mennybemenetelével, mint a taljánoknál. Persze a filmjeik népszerűségének és halhatatlanságának számtalan oka lehet itthon: az egyik például, hogy két olyan színészről van szó, akik a kamerákon kívül is szimpatikusak voltak, emberként viselkedtek és ezen túlmenően, ami szokatlan az ilyen filmes párosoknál, civilben is barátsággal viseltettek egymás irányában, ha óvatosan rivalizáltak is, azt mindig úgy tették, hogy ne sértsék meg a másikat. Aztán az a tény is a Spencer-Hill mánia mellett kardoskodhat, hogy ezekben a mozikban nem volt vér, egy árva csepp sem, tehát rendkívül gyermekbarát módon osztották a pofonokat, így a szülőknek sem kellett sokat törni a fejüket, ha családi programot kerestek, amivel lefoglalhatták végre a hiperaktív kölyköket. És természetesen van egy olyan indok is, ami mindennél többet nyomhat a latban. A magyar szinkrontörténelemben nem voltak ritkák a nagy egymásra találások, felsorolásra nincs időnk és keretünk, azonban a Bud Spencer-Bujtor István és Terence Hill-Újréti László násztáncok hatásaikat felmérve egyedülállónak bizonyultak. Hiába nyúltak másokhoz a szinkronrendezők olykor, azt nem lehetett sem szeretni, sem megszokni, hiszen ez a két magyar színész olyan szinten és színvonalon elsajátították a figuráikat, annyira egy levegőt szívtak a kollégáikkal, hogy a fejekben, a szívekben és a hallójáratokban képtelenség volt elválasztani őket.

nincs_ketto_3.jpg

A Nincs kettő négy nélkül azért is lehetett szinkron szempontjából egy merészebb vállalkozás és nagyobb kihívás, mert itt bizony Spencerből és Hillből kettőt kapunk. Van az a duójuk, ami habitus és belső tulajdonságok tekintetében nem hordoz különösebb meglepetéseket és van egy másik, ahol olyan milliomosokat kellett alakítaniuk, akik jó dolgukban azt sem tudják, mit csináljanak, unatkoznak és ehhez még sznobok, irritálóan mimózák és olyan arcuk van, ami egy stadionban is alig fér el. Nem nehéz kitalálni, hogy a film kulcspontja a személycsere lesz, amikor is a laza és bátor páros a fosos és pökhendi helyébe lép, hiszen a humoros szituációk, a nagyszerű beköpések jelentős része ebből az alteregó változásból fakad. Mivel Kiss Beáta szinkronrendezőnek esze ágában nem volt a járt utat a járatlanért elhagyni, a Bujtor-Újréti örökzöldnek az eltérő személyiségeket is le kellett követniük a hangjaikkal. Azt is gondolhatnánk, hogy Kissnek ezután semmi más dolga nem akadt, minthogy hátradőljön a karosszékben és rendeljen egy kávét, merthogy Bujtor és Újréti úgyis elvégzik a munka dandárját. Ez azonban túlságosan amatőr és lealacsonyító megközelítés volna. Habár a két színész valószínűleg már háttal a képernyőnek is olvasta a kollégáik mozdulatait és grimaszait, Kiss instrukciói még professzionálisabbá tehették az azonosulást, másrészt pedig az epizódfigurák terén is olyan hangokat kellett találnia, akik felnőhettek Bujtorékhoz és legalább annyira maradandóvá válnak. És ebben sem volt hiba.

nincs_ketto_bud.jpg

nics_ketto_bujtor.jpg

Bujtor István és Bud Spencer nem voltak ugyan sziámi ikrek, de a két színész alkatában és külső megjelenésében több volt a hasonlóság, mint mondjuk Stanban és Panban. És ha ez nem lett volna elég, még a hangi adottságaik is feltűnő egyezőségeket mutattak. Bud Spencert sohasem hagyta cserben a realitásérzéke, hiszen tudta, hogy neki mi áll jól és nem akart túlterjeszkedni azokon a határokon, amiket a színészi képességei már nem biztos, hogy elbírtak volna. Ez is jelzi, hogy egy intelligens és szerény emberről beszélünk, aki ezzel még a kvalitásain is dobott egy nagyobbat. Spencer teátrálisan játszik, olykor eltúlzott mozdulatokkal, húzza a száját, legyint, szopja az ujját, az egyik végtelenül abszurd jelenetben pedig arra vetemedik, hogy ezúttal ne egy sirállyal, hanem egy formás, tangás női seggel csacsogjon, ami csodák csodájára, némi felturbózott stúdióhang segítségével még válaszol is neki. Azt nem hallgathatjuk el, hogy Bujtor színészi talentuma ennél jóval sokrétűbb és kifinomultabb, viszont nagyságát mutatja, hogy tökéletesen ráérez Spencerre. A grimaszait különböző hangutánzó szavakkal erősíti, a beszólásait pedig olyan klasszikus szintre emeli, amelyek tankönyvbe illők. Azt nem tudhatjuk, hogy Résch Éva szövegkönyve mennyire volt szentírás, de nem vennénk rá mérget, hogy Bujtor nem piszkált bele. Legalábbis a saját mondandójába.

nincs_ketto_terence.jpg

nincs_ketto_ujreti.jpg

Bujtor olyan szállóigéket és beköpéseket hagyott az utókorra, mint például a teljesség igénye nélkül: „csücsöri”, „jó kis cafka lehet”, „ezt meg add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg”, „szerinted ez elég ok arra, hogy pihenni hagyjuk a fogainkat?”, „Szofosónia nagysága”, „na akkor kezdjük el levakarni magunkról a sarat”. Bujtor István nem rest komfortosan elengedni magát és ha szükség van rá bohóckodik, ha úgy adódik cinikus és pikírt, ha kell egy kicsit agresszív és sértődött, miközben úgy követi Spencer kőbe vésett manírjait, mintha a sajátjai lennének. Bujtor teljesítményének tökéletessége Spencer másik énjében sem hagy alább. Úgy virgonckodik a kényeskedő, piperkőc attitűd megformálásában, hogy azzal élesen megjeleníti a két figura közötti szakadékot is. Újréti László, a József Attila Színház művésze pedig ugyanez pepitában Terence Hillnél. Újréti zseniális játéka egy olyan szintre emeli a legjobb értelemben vett svihákságot, csibészséget, amire egész egyszerűen nem lehet haragudni. A magyar színész úgy bánik a hangjával, hogy abból kiérződik a figura örökös jókedve és vigyorgása. Újréti nagyszerűen készíti elő a pimaszságait, amivel sokszor rátromfol Bujtorra és persze azt is érzékelteti, hogy benne legalább annyi szarkazmus, cinizmus lapul, mint a partnerében. A szerelmes liezonnál a hanghordozása selymes, nyájas és behízelkedő lesz, de közben nem engedi el a figura szélhámosságát sem és Újréti ugyanúgy lubickol akkor, amikor fenn kell hordani az orrát, mint Bujtor. Újréti aranyköpésekben sem szorul háttérbe, sőt neki jut a Spencer-Hill filmek egyik legütősebb mondata: „Az a tény kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangonak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej”. Újréti pedig az utolsó három szót még egy olyan utánozhatatlan mosollyal is nyomatékosítja, amitől egy plusz élt is kap a szöveg.

nics_ketto_5.png

Bujtor és Újréti összjátéka példaértékű, élvezettel csipkelődnek és kifogástalanul reagálják le a másik megszólalásait, miközben végig egyenletes ritmust diktálnak. Rátonyi Róbert ezúttal egy lakáj szerepében alázatosan és állhatatosan szolgálja ki őket. Rátonyi hangjában egyszerre van döbbenet és csodálkozás az urak megváltozott viselkedése miatt. A színész hangi sokszínűségét bizonyítja, hogy a figurába még némi csalafintaságot is pumpál, ami megtévesztő lehet a végső szerepét illetően. Kaló Flórián, a József Attila Színház egykori művésze a pszichológus egyetlen jelenetében egy kész karakterfejlődést tesz le az asztalra. Először képmutató, ravasz és fölényeskedő, amit Kaló határozott gunyorossággal jelenít meg, hogy aztán, amikor Spencer ráijeszt, előbújjon belőle a nyápic, aki némi fenyegetés hatására azonnal árulóvá vedlik. Kaló csodás lépcsőfokokat jár be az alakításában. Usztics Mátyás talán ezt a szerepét még ma sem tagadná le, hiszen fergetegesen selypesek egymás kedvére és egymást kiegészítve a másik sofőrt játszó Szacsvay Lászlóval. Gruber Hugó brutálisan röhög a rekedtes Tangoként, miközben ellenállhatatlanul hozza a gonoszba bújtatott pojácát, akit Rajhona Ádám mesterségbeli tudásának birtokában ugráltathat. Gór Nagy Mária mostanában akkor kerül rivaldafény közelébe, ha hülyeségeket beszél, itt még szerelmes asszonyként sejtelmesen sustorog Újrétivel, de az utolsó jelenetekben a hangszíne miatt sem tud annyira titokzatos maradni, hogy rögvest ne tudjuk, ki a hunyó.

nincs_ketto_1.jpg

Résch Éva fordító pontosan érezte, hogy mennyit engedhet meg magának szabadszájúságban, ahhoz, hogy Szűz Mária még ne csukja be a szemét, mint például a Ford Fairlane esetében, legfeljebb szemérmesen elforduljon. Így azonban a szövegben ott vannak azok az elszólások, amik vagányabbá teszik és amiknek jelentéstartalmát a gyereknek még el lehet magyarázni gond nélkül. A Nincs kettő négy nélkül csak egy esszencia a fenomenális Bujtor-Újréti szinkronok közül, de nagyon jól példázza azt, mitől maradtak meg még ma is kortalanul a Bud Spencer-Terence Hill filmek a hazai köztudatban. Mert óriási veszteség Bud Spencer halála, de nekünk még fájóbb, hogy nincs köztünk már az a Bujtor István, aki a Balaton gyönyörű adottságait kihasználva tudta a Spencer-Hill mozik hangulatát magyar környezetbe ültetni. Ötvös Csöpiként. Talán még ma is lenne rá igény és kereslet. Ahogy Spencerékre is.

 

Szólj hozzá

film szinkron Bud Spencer Terence Hill Gruber Hugó Bujtor István Újréti László Rajhona Ádám Rátonyi Róbert Legendás szinkronok Nincs kettő négy nélkül Kiss Beáta E.B. Clucher Résch Éva Kaló Flórián