2016. aug 15.

Legendás szinkronok: Az utolsó cserkész

írta: frími
Legendás szinkronok: Az utolsó cserkész

Mostanság Bruce Willis leginkább azzal véteti magát észre, hogy családi körben, meghitten pózol szépen cseperedő, tündéri kislányai társaságában, amit az asszony szorgalmasan posztolgat a különböző közösségi felületeken. Ezekre aztán lehet gügyögni és sűrű tetszésnyilvánításokat osztogatni, ha már a színész szakmai pályafutása egy síri csendtől átitatott mély gödörben rekedt, amiből szinte ki sem látszik. Merthogy olyan filmekben vállal közreműködést a pénz illatának bűvkörében, amiket a megboldogult videotékások még az alsó polcra is szégyenkezve raktak volna ki, annyira csatornaszagúak és vállalhatatlanok. Willis arca azonban állja az ütéseket és akkor sem rezdül egy cseppet sem, amikor Woody Allen kivágja a forgatásról, mert elfelejti megtanulni a szövegét. A színész önmaga által generált nimbuszrombolása szánakozásra és sajnálatra méltó és mivel semmi kedvünk még egyet rúgni a földön fekvő emberbe, meg szeretjük is őt a kapzsisága ellenére, inkább arra összpontosítunk, hogy felidézzük azokat a filmeket, amiktől Willis helye egykor megkérdőjelezhetetlen volt az A-listás, nézőcsalogató, hollywoodi sztárok között, ahonnan hosszabb ideje már kitették a szűrét.

az_utolso_6.jpg

Az utolsó cserkész sem királyi hatfogatos hintóként kezdte meg a menetelését a halhatatlanság felé. Shane Black egy szép summáért cserébe letette az asztalra a Halálos fegyver forgatókönyvének egy újabb variánsát, aztán döbbenten figyelte, ahogy azt szisztematikusan átírják és a maguk képére formálják. A film befejezése például köszönőviszonyban sincs azzal, amit Black papírra vetett és megálmodott, de a csekket beváltotta, a pénztártól távozott, úgyhogy reklamálni nem volt oka és joga, a neve; kuss lett ezután. Willis és Damon Wayans a kamerák előtt haverok voltak, amikor azonban leállt a verkli, színt váltottak és egy kanál vízben meg tudták volna fojtani egymást. És persze ott voltak a cenzorok, akik nem díjazták a nem éppen shakespeare-i módon ékesszóló irodalmi nyelvezetet, ezért ráverték a legmagasabb korhatárt a filmre, hogy a pelyhedző állú takonypócok még véletlenül se szokjanak rá a káromkodás ízére Az utolsó cserkész tevékeny támogatása által. Tony Scott csónakja annyi léket kapott út közben, hogy az is csoda, hogy végeredményben elérte vele a szárazföldet. Az utolsó cserkész nem is kezdett valami fényesen a pénztáraknál, a jegyüzérek nem ezekkel a belépőkkel keresték degeszre magukat. Azonban a szájhagyomány végül, ha nem is kimagasló, de igencsak korrektnek mondható bevétellel ajándékozta meg a producereket.

az_utolso_3.jpg

Az korántsem nevezhető spontán véletlennek, hogy az utókor kultstátuszba emelte a filmet. Tony Scott ugyan rojtosra filézi a műfaj sokszor használt védjegyeit és paneljeit, de közben ezzel a lendülettel úgy húzza rá a vizes lepedőt a manapság is vészjóslóan burjánzó kies és szikár valóságra, hogy nem győzünk tágra nyílt szemekkel pupillázni hozzá. Mert itt van ez az egykor volt titkosügynök Joe Hallenbeck, aki erkölcsi nézeteiben és morális felfogásában hajthatatlannak és hajlíthatatlannak tűnve képviselné az eszményi hős toposzát, ha engednék neki. A becsületessége és a tisztessége azonban őt küldi padlóra azzal, hogy az alkohol nyomorába taszítja, amit még az is megfejel, hogy a felesége félrekettyint a barátjával, a lánya meg nem úgy tekint rá, mint egy példaképre, hanem mint egy darab szarra. Tony Scott lelkileg lemezteleníti a főhősét, hogy aztán egy bűncselekmény nyomozása ürügyén újra felöltözesse, megvillantva a hibái mellett emberi nagyságát és a megbocsátás nem éppen divatosnak tűnő erényét. Black kötelezően durrogtatja a megszokott poénpetárdáit, azonban Scott filmjének hangulata mégsem egyértelműen vidám, sőt több esetben drámaibb, komorabb színezetet kap, amiben szerepet játszanak a magánélet tragikus fejleményei éppúgy, mint az a bűzölgő korrupciós szál, ami egy nyelven beszélteti a politikát és az üzleti világot. Scott pedig ennek minél hatékonyabb és offenzívebb szemléltetése miatt nyúl az eltúlzott erőszakhoz és az ordenáré, néhol tényleg pöcegödör szintű trágárkodásokhoz. Az utolsó cserkész egy mindig aktuálisan újranézhető, kissé talán alulértékelt remekmű, aminek szépen felépített rétegezettsége számtalan feladványt kínál és amit Bruce Willis is rendszeresen elővehetne, hogy lássa milyen volt az, amikor még nem űzött csúfot a mesterségéből.

az_utolso_csorogi.jpg

A film eredetileg feliratosan került a hazai mozikba, szinkront csak a videokazettán való megjelenés alkalmával kapott. Ezzel kezdődött az a VHS által fémjelzett korszak, amikor a forgalmazók gazdaságosabbnak, magyarán sokkal olcsóbbnak találták ezt a megoldást. És persze ez egyenes arányban állt a szinkron minőségének romlásával. Mindez viszont nem vonatkozik Az utolsó cserkészre. Ebben pedig elévülhetetlen és megkerülhetetlen érdemei vannak a nemrégiben, váratlanul elhunyt Csörögi Istvánnak, aki ezúttal nem rendezőként tette le a névjegyét, hanem a felejthetetlen magyar szövegkönyv megalkotójaként. Csörögi mérnöki precizitással és választékos szókinccsel megírt mondatai és fél mondatai szinte egytől egyig idézhető klasszikussá nemesedtek. A „cirkumveniálni” kifejezés már önmagában is egy lángelme szellemi és szerzői kiteljesedésére utal, de Csörögi képtelen itt megállni és szállóigét szállóigére halmoz, úgy, hogy az éppen elhangzó szövegére a következő mind hatásaiban, mind pedig emlékezetességében rátromfol azzal, hogy folyton emeli a licitet. Csörögi István okosan felméri, hogy a káromkodásokat nem tudja kikerülni, nem írhatja azt, hogy a „kutyafáját”, amit a sportot közvetítő riporterek, különösen Gulyás László itthon meghonosítottak, mert hiteltelen és erőltetett lenne. Ezért megpróbálja azokat bizonyos határok között komfortosabbá, jobban csengővé és humorban gazdaggá tenni. Íme az egyik csodás példa a sok közül: „Olyan kövér volt, hogy lisztbe kellett forgatnom, hogy megtaláljam a lukát”.

az_utolso_bruce.jpg

az_utolso_soros.jpg

Csörögi István élelmes, a magyar nyelv végleteit és legszebben szóló, közhelyeket messze elkerülő szlengjeit bátran variáló, minden megmozdulásában zseniális szövegkönyvéhez Dezsőffy Rajz Katalinnak kellett megtalálnia az ideális hangokat és karaktereket. Dezsőffy Rajz 1992-ben, éppen Az utolsó cserkész magyarításának évében kezdett el rendezőként dolgozni előtte asszisztensként képezte magát és tanulta a szakmát Csákány Márta és a kiváló Vajda István mellett. Bruce Willisre ma már azonnal rávágjuk Dörner György nevét, azonban abban az időben ez még nem volt olyan egyértelmű párosítás. Dezsőffy Rajz Katalin pedig ezúttal Sörös Sándort részesítette előnyben Hallenbeck karakterénél és bár Dörner általában még inkább felhúzza Willis képességeit és talentumát, Sörös ennél a szinkronnál telitalálatnak bizonyul. Már a nyitánya is káprázatos. Ahogy másnaposan, álmából felkeltve félig riadtan, félig agresszíven rászól a kocsijában matató kölykökre, hogy „Hé! Mit bazirgáltok itt?”, az tankönyvbe illően pedáns mutatvány. Sörös Sándor remekül rátalál a figura unott, fásult, egykedvű hangjára, amibe sokszor keveredik méla undor és egy jó adag cinizmus. A színész pedig még ezeken a jellemvonásokon belül is képes különböző tónusokon megszólalni, hiszen különösen szerethetően tolmácsolja a büszkeségében megsértett férj csalódott attitűdjét, valamint azt is, amikor a lányával perlekedik azért, hogy jobban tisztelje őt és a családfői szerepét.

az_utolso_2.jpg

az_utolso_sinkovits.jpg

Sörös Sándor pazarul ráérez a karakter viselkedésére akkor is, amikor meleg a pite, vagyis szorult helyzetben van, miközben nem tud leállni a beszólásaival és a szarkasztikus poénjaival, sőt egy esetben még a hangutánzó képességét is beveti. És azt sem érezzük kakukktojásnak, amikor olykor a feleségével, máskor a lányával szemben egy érzékenyebb hangot üt meg. Sörös és a Damon Wayanst megszemélyesítő Sinkovits-Vitay András csípőből dobálják egymásra az éles megjegyzéseiket, a kezdeti hűvös csipkelődésekből folyamatosan váltanak haveri incselkedésekre, a két színész pedig jól érzékeli és hitelesen közvetíti az érzelmi átmeneteket. Sinkovits-Vitay Söröshöz hasonlóan ma már nem lenne favorit Wayans magyarításánál, de Dezsőffy Rajz Katalin ezzel a választásával sem rúgott luftot. Egyrészt Sörössel könnyedén összeszoknak, másrészt pedig Sinkovits-Vitay lágyabb hangfekvésével kitűnően interpretálja a karakterben lévő fájdalmat, az életbe vetett hitének elvesztését, amit droggal pótol. A színész ugyanakkor kínosan figyel arra is, hogy vagányságban, lezserségben és mókázásban ne maradjon el Sörös mellett. Sinkovits-Vitay közömbösebbnek tűnő hangszíne mögött mély érzések bujkálnak és ezt nagyszerűen domborítja ki a volt felesége haláláról szóló monológjánál.

az_utolso_5.jpg

A főhős feleségét az egyébként rendkívül vonzó Chelsea Field játszotta, akit a szinkronban Szerencsi Éva szólaltat meg. Szerencsi dacosan ostorozza a férjét, amikor magyarázza a félrelépését, amit a színésznő hisztérikus rohamokkal tesz még határozottabbá. Az asszony jellemvonásai ugyan minimálisra vannak szabva, azonban Szerencsi a kis szerepben is ellenállhatatlanul közvetíti a depressziós hajlamokkal küszködő nőt és a megbocsátásra váró szerelmes feleséget. Somlai Edina hangi adottságai miatt könnyedén azonosul egy tizenéves bakfissal, akkor is, ha a felvétel időpontjában már túl volt azon. A színésznőnek szeme sem rebben, amikor káromkodnia kell és ugyanolyan elbűvölően alakítja az elkényeztetett fruskát, mint az apjának segítő, kalandokat kereső fogszabályzós iskolás lányt. Bodor Tibor a Madách Színház egykori színésze a gonosz figurát tölti meg egy vödörnyi kapzsisággal, ármánykodással és rafinériával, miközben Bodor élvezettel, hangjának összehasonlíthatatlan öblösségével és mélyről jövő rekedtségével játszik rá a karakter szélhámosságaira. A kisebb szerepekben Varga Tamás kíméletlensége Miloként olyan meggyőző, hogy a hideg futkos a hátunkon, Kökényessy Ági pimaszul és erotikától túlfűtötten tolmácsolja a fiatal Halle Berryt, Gruber Hugó pedig az idegbeteg, fontoskodó és tévúton járó felügyelőnek néhány sorban ad nyomatékot.

az_utolso_4.jpg  

Már van annak talán egy évtizede is, hogy az egyik kereskedelmi csatorna újraszinkronizáltatta Aprics László irányításával Az utolsó cserkészt. Habár respektáljuk és elismerjük Aprics szinkronban végzett munkáját, Dörnert Bruce Willisként és Kálid Artúrt Damon Wayansként, de az a változat félig sem tudott olyan nyomot hagyni bennünk, mint az 1992-ben Dezsőffy Rajz Katalin rendezésével és Csörögi István felülmúlhatatlan és utánozhatatlan szövegével készült eredeti. Mert annak egy összetéveszthetetlen súlya van, amikor Sörös Sándor Bruce Willisként a kocsi visszapillantó tükrében elmormolja Az utolsó cserkész néhány mondatba sűrített fő tézisét: „Senki se szeret. Mindenki utál. Vesztes vagy. Mosolyogj te barom!”. Ez legalább annyira őrült, mint maga a film. És persze gyönyörű.

Szólj hozzá

film szinkron Bruce Willis Sörös Sándor Az utolsó cserkész Sinkovits-Vitay András Shane Black Csörögi István Tony Scott Damon Wayans Szerencsi Éva Bodor Tibor Legendás szinkronok Dezsőffy Rajz Katalin Somlai Edina