2016. júl 12.

Legendás szinkronok: A hét mesterlövész

írta: frími
Legendás szinkronok: A hét mesterlövész

A hét mesterlövész sem szent tehén többé. Elérte a végzete; feldolgozzák, miszlikbe aprítják, széjjelszedik. Azért van egy kis humorérzékük az álomgyári agytrösztöknek, hiszen már John Sturges filmje is Kurosawa japán szamuráj meséjét adaptálta vadnyugati díszletek közé. Az eredeti feldolgozásának a feldolgozása. Olyan, mintha tizenkilencre akarnának lapot húzni. Ne akarjunk azonban előítéletesek lenni, nem szép dolog és az első előzetes alapján bármi kisülhet belőle. Antoine Fuqua rendezőtől tulajdonképpen minden kitelik. Az is, hogy egy fapados másolat lesz, ami úgy kopírozza kockáról kockára Sturgest, hogy egy önálló gondolata, vagy elképzelése sincs és persze az is, hogy legalább megközelíti a Kiképzés színvonalát, ami ugyan nem utánozhatatlan és felejthetetlen, de máig elővehető, ha másért nem is, Denzel Washington és Ethan Hawke színészi megmozdulásaiért nem bizonyul elfecsérelt időtöltésnek. Washingtont pedig még egy Oscarral is honorálták, igaz a rosszindulatú pletykák szerint csak azért, mert Russell Crowe nem tudott különbséget tenni egy kocsma és egy díjátadó atmoszférája között. A kis hamis falnak vágott egy producert, mert a brit filmes ceremónián lekeverte a köszönőbeszédéből a versikéjét. Biztos be volt rúgva. Fuqua felmelegített puskaropogtatásában Washington és Hawke ezúttal ugyanazt az oldalt képviselik, sőt még Chris Pratt is mordályt ragad és bedobja csibészes mosolyát.

a_het_1.jpg

Amíg várjuk, hogy Fuqua fiókája gyalázatos mítoszrombolássá, vagy saját hangú tisztelgéssé növi ki magát, érdemes újranézni Sturges most is érvényes, megunhatatlan és ronggyá játszott western eposzát. Számtalan szebbnél szebb ok ágaskodik a fejünkben, amiért ezt nem szabad elmulasztani. Sturges ugyanis kiválóan teremt hangulatot, nagyszerűen idézi meg a vadnyugat csendesen poroszkáló, néhol erőteljes nihilbe és közönybe forduló közegét, ahol az egyszerű pisztolyforgatók azzal válhatnak hősökké, hogy leküzdik a félelmeiket és megvédik a gyengébbeket, elesetteket, szegényeket az őket folyamatosan rettegésben tartó rablóhordáktól. Kurosawa lassabban építkező, szikárabb és szárazabb stílusát az amerikai direktor pattogósabbá és rugalmasabbá fazonírozza, miközben a tűzpárbajok hitelessége, akciódús koreográfiája látványosság terén semmivel sem marad el a japán előzmény csatáitól. A mesterlövészek mindegyike egy-egy meghatározó, markánsan ábrázolt és hangsúlyozott jellemvonással rendelkezik, amelyek összességében kiadják a vadnyugati hős eszményi, mégsem egyértelműen csak negatív, vagy pozitív előjelű toposzát. Sturges a maga változatában talán a kultúrák, mentalitások különbségéből fakadóan egy hangyányival bensőségesebbé és szenzitívebbé teszi a falubeliek és a harcosok kapcsolatát, amely a kölcsönös bizalom megszerzésén alapul.

a_het_2.jpg

Elmer Bernstein fülbemászó muzsikája nemcsak a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb és legmaradandóbb aláfestő zenéje, hanem ajándék a hallójáratainknak és gyógyszer a kedélyállapotunk ingadozásaira. És persze ott van az a szinkron, amihez a mai napig nem nyúltak hozzá, nem vették újra, hiszen annak hangszínekben megnyilvánuló változatossága, kicsattanó energiája, bájos humora, tökéletessége csak erősíti A hét mesterlövész vitathatatlan kultuszát, értékét és kuriózummá váló jelentőségét. Mauchner József szinkronrendező, a szakma nagy bölényei közé tartozik, aki még a jelenben is töretlenül dolgozik, igaz mostanában már leginkább olyan sorozatok magyarításán fáradozik, mint az Egyszer volt, hol nem volt, Dokik vagy az Éjjel-nappal szülők. Egykoron ő bábáskodott a Die Hard első mozis szinkronjánál, de neki köszönhetjük Sinkovits Imre Törppapáját és Haumann Péter Hókuszpókját is. A hét mesterlövész magyar változatát még 1976-ban készítették, jó sok évvel a film amerikai bemutatója után, vélhetően a hazai televíziós premier alkalmából. Érdekesség, hogy a negyven évvel ezelőtti szinkron stáblistáját Bán György, a Magyar Televízió akkori bemondója olvasta fel. Bán üde színfoltként kedvesen törte az angol nevek kiejtéseit, igyekezete respektálható, azonban nem tagadhatjuk, hogy az előjáték inkább egy vicces magyangol koktélhoz hasonlít, amiben nem kell vadászni az akcentust, hiszen jön az magától is.

a_het_eli_2.jpg

a_het_agardi.jpg

Mauchner József briliáns és legendává nemesült szereposztása különösen az eredeti hangok ismeretében állítható piedesztálra, hiszen azok helyenként úgy szólnak, mintha bekapcsolva hagynánk a mélynyomót. A kiválasztott magyar szereplők azonban remek érzékkel találnak rá a karakterek egy-egy jellemző tulajdonságára, amit aztán hangi adottságaik és színészi kvalitásaik csillogtatásával úgy domborítanak ki, hogy messziről kerülik a monoton dörmögést. Agárdy Gábor Eli Wallach szinkronjaként, Calvera szerepében úgy játszik a hangjával, mint ahogy a kaméleon változtatja a színét. Agárdy színészi eszközei végtelenek, már az első megjelenésekor nyájasan behízelkedő, álságos barát és gonosz betolakodó egyszerre. Egy szempillantás alatt képes hangnemet és hangszínt váltani, amit még inkább tupíroz, illetve kiemel a rendkívül sokoldalú előadásmódja. Agárdy úgy bohóckodik és komédiázik a mikrofon mögött, hogy közben velejéig romlott marad, aki ragaszkodik a szegények kizsigereléséhez, ugyanakkor hajlandó arra, hogy engedményeket tegyen, amivel a korrupt mivolta is előtérbe kerül. A színész ritkán hallott hitelességgel oldja meg azt is, amikor a figurája eszik, vagy éppen ráharap egy szivarra és köpköd. Agárdy Gábor hangi virtuozitása megélénkíti és lendületesebbé varázsolja Wallachot, amivel Calvera is színesebbé válik és kibújik a sematikus fosztogató árnyékából.

a_het_yul.jpg

Yul Brynnert, vagyis Christ Csíkos Gábor tolmácsolja, akinek akkor sem lenne olyan mély orgánuma, mint Brynnernek az eredetiben, ha a felvétel előtt elszívott volna egy ültő helyében két pakli cigarettát. Csíkos éppen ezért nem utánoz, hanem valamivel lágyabb hangfekvésben, viszont nyomatékosabb hangsúlyokkal interpretálja a figura határozottságát, bölcsességét, vezető szellemiségét. És persze gondosan ügyel arra is, hogy érződjön a vezérürü jelleme mögött Chris érzékenysége, olykor kitapintható bizonytalansága és a még ritkábban előforduló gyilkosan cinikus humora is. Steve McQueen jutalomfalat Fülöp Zsigmond számára, mert a karaktere a legnagyobb mókamester mind közül, miközben bolondul a női szoknyák után, ami McQueen kisugárzásához és kinézetéhez képest kissé hiteltelenül nem talál viszonzásra. Fülöp nagy kedvvel készíti elő és szórja a poénokban gazdag adomákat, sztorikat, kedvesen búgó, bársonyos hangon próbál udvarolni és akkor sincs zavarban, ha komolyra fordul a dolog, mert minden probléma nélkül használja a keményebb tónusait. Charles Bronson itt az elvek embere, amit Koncz Gábor rigorózus szigorúsággal és kérlelhetetlen szilárdsággal ad elő. Amikor azonban előtűnik a gyerekekkel való barátsága fényében a karakter érzelmessége, Koncz is képes magából előcsalni egy simogatós, barátian fegyelmezős hanghordozást.

a_het_steve.jpg

a_het_fuloi.jpg

Brad Dexter Harry Luck szerepében, már csak tekintélyes termete miatt is egyenesen Bujtor Istvánért kiáltott. Bujtor zseniálisan hasonul a karakter pénzsóvárságához, mert a hangja kéjes élvezettel telik meg, amikor aranyról, ezüstről van szó. Az utolsó jelenetének haláltusája pedig a suttogásától válik igazán megdöbbentő erejűvé. A démonaival, félelmeivel küzdő Robert Vaughn-t Perlaki István visszafogott szelídséggel, a halk regisztereit teljes mértékben kihasználva jeleníti meg, amitől még inkább hatásossá válik az, amikor a figura rémálmaiban már-már visítozva üvölteni kezd. Bárány Frigyesnek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház kitűnő művészének jutott a leghálátlanabb feladat, mert a James Coburn által alakított Britt szűkszavú egysorosait, fél mondatait kellett élettel és tűzzel megtöltenie, aminek abszolválásához a csodás, rekedtes orgánuma megfelelő támasztékot adott számára. Ezzel szöges ellentétben Kalocsay Miklós az ifjonti hevület tágas érzelmi és motivációs skáláján mozgó, Horst Buchholz magyar hangjaként valósággal brillírozik. Chico ugyanis bátor, vakmerő, szerelmes, indulatos és ezekhez a jellemvonásokhoz Kalocsay változatos hangszínekkel idomul. Azért meg jár egy plusz plecsni, ahogyan a karakter részegségét sem túlozza vagy ripacskodja el, hanem az állapotát hajszálpontosan érzékeltetve, érthetően közvetíti a borgőzös monológját. Kurosawa filmjének magyar változatában egyébként ezt a szerepet Csíkos Gábor kapta, aki legalább ilyen lelkesedéssel virgonckodott A hét szamurájban.

a_het_3_1.jpg

Mauchner József elévülhetetlen érdeme, hogy egy nagyszerű válogatottat hozott össze A hét mesterlövész szinkronjához, hiszen még a falu lakóinak kisebb szerepeire is olyan vonzó neveket hívott, mint a ritkán szinkronizáló Szirtes Ádám, a mindig nagyszerű Kristóf Tibor, a fiatal Zsurzs Kati, vagy az akkor már rutinosnak számító Szokolay Ottó. A western klasszikus magyar változata a jól koordinált, fegyelmezett csapatmunka diadala, amelyben minden színész  annyira pontosan talál rá a karaktere meghatározó jellemvonására, tulajdonságára hogy az sok esetben valóban túllendül az eredetin, egyedi és egyéni színekkel és fűszerekkel gazdagítva azt. Biztos van erre jobb szóösszetétel, de most maradjunk abban; esszenciális élmény. Újra és újra.      

Szólj hozzá

film szinkron Steve McQueen Fülöp Zsigmond Eli Wallach Agárdy Gábor A hét mesterlövész Yul Brynner John Sturges Legendás szinkronok Csíkos Gábor Mauchner József