2016. júl 05.

Legendás szinkronok: Veszedelmes viszonyok

írta: frími
Legendás szinkronok: Veszedelmes viszonyok

Amikor Choderlos de Laclos papírra vetette híres levélregénye sorait, pontosan tisztában lehetett vele, hogy micsoda darázsfészekbe nyúl. Azt már valószínűleg kevésbé gondolta volna, hogy fő művének mondanivalója évszázadok elteltével is mennyire aktuálisan köszön vissza politikában, hatalom közelében vagy egyszerűen csak a magánéleti kapcsolatok területén. A Veszedelmes viszonyok megjelenése idején, a francia forradalom előszelében botrányt okozott, de itt is bebizonyosodott az, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, főleg ha klasszikussá érik. Laclos fojtott dühvel, maró gúnnyal, célzott iróniával hántja le az arisztokrácia erkölcstelen és léhűtő életének minden egyes rétegét egy gyötrelmes és fájdalmakkal teli szerelmi viszonyon és az azt körülvevő nem kevésbé ártalmas mellékzöngéken keresztül. Megszámlálhatatlan feldolgozás született belőle filmen és színpadon egyaránt, ami jelzi megunhatatlanságát és szűnni nem akaró időszerűségét.

veszedelmes_1.jpg

A Veszedelmes viszonyok népszerűségét és drámai hatásának horderejét mi sem jelzi fényesebben, hogy a 80-as évek végén egyszerre két rendező is nekiveselkedett az alapanyag adaptációjának. Egészséges versenyszellemről csak azért nem beszélhetünk, mert mire Milos Forman munkához látott és elkezdte a forgatást, Stephen Frears már a vetítőtermeket ostromolta a maga változatával, aminek forgatókönyvét Christopher Hampton a saját színdarabja alapján készítette el számára. Frears filmje a kritikusok kőkemény szívét és vitriolos pennáját meglágyította, a közönséget pedig zajos tetszésnyilvánításra sarkallta csodás színészi alakításaival, autentikus, gyönyörűséges díszleteivel, jelmezeivel és még azt a kis szépséghibát is elnézték neki, hogy a történetvezetés helyenként vontatott, vagy ha úgy tetszik ráérős volt és nem nélkülözte a kisebb zökkenőket. A rendező tehát megérdemelten a mennyekbe emelkedett, az alkotása filmtörténeti mérföldkővé vált a kosztümös drámák mezőnyében, a következő évben elhalmozták díjakkal és jelölésekkel és végül három Oscart is begyűjtött. Forman meg szívott. Merthogy az ő mozijára (Valmont) már a kutya sem volt kíváncsi, a nézőknek éppen elég volt Frears története, nem érdekelte őket egy kényelmesebb, hosszabb verzió, ami lényegében ugyanazt meséli el még komótosabban és kevésbé puccosan. Forman kénytelen volt elviselni, hogy akkorát bukott, mint egy részeg a kocsmaajtó küszöbében, ami így is csak egy kisebb foltot okozott az amúgy megkérdőjelezhetetlen rendezői zsenialitásán.

veszedelmes_6.jpg

Talán említenünk sem kell, hogy Frears filmje a magyar forgalmazásban egy olyan klasszikus szinkronnal gazdagodott, ami hangzásvilágában, választékosságában, előadásmódjában olykor még az eredetit is kenterbe veri, de hogy megszorítja az egészen biztos. Schéry András fordítása ugyanis lubickol a nyelvünk szépségében, leleményességében, változékonyságában, találékonyságában, ami lehet, hogy nehezen tanulható, viszont ilyen esetekben kiválóan hasznosítható, hiszen jobban, precízebben visszaadhatja a francia arisztokrácia kifinomult szóhasználatát, merev, időként karót nyelt kommunikációs formáit, mint az alapvetően lazábbnak tűnő angol változat. Hazai György volt az a szinkronrendező, aki nem kizárólag játékfilmekkel, hanem televíziós sorozatokkal is foglalatoskodott. Neki köszönhetjük többek között a Dallas és a Petrocelli magyarítását is. És Hazai volt az, aki felébresztette Kránitz Lajosban a zöld szemű szörnyet, mert amikor már Kránitz látványosan unta a banánt az állandóan whisky-t vedelő, vizenyős tekintetű, első számú pernahajderként funkcionáló Larry Hangman magyar hangjaként, játékosan megfenyegette, ha otthagyja Southforkot, hívja Hollósi Frigyest, akinek neve egyébként valóban kalapban volt a szerep kiosztásánál. Erre azonban ténylegesen nem került sor, hiszen Kránitz ilyenkor mindig újult erővel próbált azonosulni a mikrofon mögött Jockey alapvetően antipatikus jellemével.

veszedelmes_2.jpg

veszedelmes_moor.jpg

Hazai György olyan jól csengő magyar húzóneveket szerződtetett a Glenn Close-John Malkovich-Michelle Pfeiffer triumvirátus megszólaltatásához, akikkel nagyokat nem tévedhetett. És a végeredményt hallva kisebbeket sem. Moór Marianna és Glenn Close hangfekvése, orgánuma például megdöbbentő egyezőséget mutat, amit Moór magabiztos építkezéssel és a legapróbb hangi finomságok közvetítésével aknáz ki, amelyek mély átélésről és nagyfokú odaadásról tesznek tanúbizonyságot. A magyar színésznő kiválóan érzi a figura intrikusságát, cinizmusát, cselszövéseit, amit olykor bájolgással, negédes simulékonysággal, máskor hamis barátsággal leplez és ehhez igazítja hangszínének játékát, amit meglehetősen széles érzelmi spektrumon fodroz tovább. Close rátartiságát, gőgösségét, ravaszságát, kétértelmű beszédét Moór Marianna hajszálpontosan formálja a maga képére, miközben figyelmesen követi és maximális hűséggel adja vissza Close végtelenségig cicomázott hangsúlyait. Szakácsi Sándor John Malkovich magyar megfelelőjeként méltó társa a kisded, másokat és saját magukat megnyomorító játszadozásban, sőt kettőjük párbeszédeinél tulajdonképpen egymásra licitálnak önteltségben, határozottságban, felsőbbrendű bölcsességben, eltúlzott nyájasságban, folyamatosan rákontrázva a másik kijelentéseire, gesztusaira. Moór és Szakácsi emocionálisan sokrétű párviadalai, rafinált incselkedései olyan színészi eszközökkel kelnek szárnyra, amelyek fület gyönyörködtetővé varázsolják Malkovich és Close vászonbeli találkozásait.

veszedelmes_3.jpg veszedelemes_szakacsi_2.jpg   

Szakácsi Sándor egy másfajta attitűdöt és tónust is előtérbe helyez a Michelle Pfeiffert tolmácsoló Kovács Nórával szemben. Mivel Szakácsi azt csinál a hangjával amit akar, szinte észrevétlenül egyensúlyoz a karaktere emberi romlottságot és feslettséget kiemelő agresszív, ellentmondást nem tűrő hódítási szokásai és a lágy, érzékeny szerelmes üzenetei között. Színészi nagyságára jellemző, hogy mennyire különböző, egymástól gyökeresen eltérő és elválasztható hanghordozással szólaltja meg azt a rendkívüli fordítási szakértelemről árulkodó, memóriánkba égett mondatot, hogy „Nem vagyok a magam ura”. Először szenvtelenül és komolyan, aztán feszülten, amibe némi szkepszis keveredik, majd szót ismételve, ezzel elbizonytalanodva, hogy végül megint szigorúan és következetesen hajtogatva, nem tágítva a céljától, hogy szakítson az érte mindent feladó asszonnyal. Szakácsi képes arra, hogy akár egy jeleneten belül is elénk rakjon egy tökéletesen összerakott, szélsőséges jellemvonásokkal ábrázolt karaktert.

veszedelmes_4.jpg

veszedelmes_kovacs.jpg

Kovács Nóra a figura erkölcsi magaslatainak, morális szilárdságának még véletlenül sem hivalkodó távolságtartással, hanem bensőséges szenzitivitással, barátinak minősülő szelídséggel próbál érvényt szerezni. Kovács hangja egy fokkal vékonyabb, mint az eredetiben Pfeifferé, amelynek következében még inkább teret nyer a karakter jósága és tisztasága. A magyar színésznő finom ecsetvonásokkal és hangszínekkel érzékelteti az asszony elbizonytalanodását és nem harsány akkor sem, amikor rádöbben, hogy vágyainak, érzéseinek nem tud parancsolni és óhatatlanul alá kell rendelnie magát a szerelmét elnyerő férfi akaratának. Kovács szépen vegyíti a rajongó csodálatot, a heveny féltékenykedéssel, miközben egy percig sem lesz hiteltelen, mert jól kitapintható határvonalak között mozog. És ettől lesz a végső összeomlása és az utolsó mondatai fenségesek. Ahogy felejthetetlen hangi adalék Moór Marianna záró akkordhoz vezető hisztérikus ámokfutása is.

veszedelmes_5.jpg

Az eleinte naiv, romlatlan, majd az intrikáknak, összeesküvéseknek áldozatául váló szerelmeseket Uma Thurman és Keanu Reeves alakították. Thurmant a szinkronban Balogh Erika kapta, aki meglehetősen élesen elválasztja hangilag azt, ahogyan megismerjük a kissé butuskának látszó lányt, attól a tűzkeresztségen átesett felnőtt nőtől, akivé lesz. Balogh először bolondos, csivitelős fruska, aztán majdhogynem követelőző, de mindenképpen eminens diákká kiképzett tanítvány. Az átváltozás jelentőségét és fokozatait Balogh kitűnően érzékeli és érzékelteti. Keanu Reeves-t nem biztos, hogy Lippai Lászlónak adtuk volna, de a színész rövid úton, már az első jelenetében tudtunkra adja, hogy nincs főbb kifogásolnivaló abban, ahogy lágyan, már-már eunuch hangon közvetíti az ábrándos, jólelkű, ámde szerény észbeli képességekkel felvértezett romantikus hőst. A kisebb szerepekben Örkényi Éva, Schnell Ádám és a ritkán halott, másfél éve elhunyt Lóránd Hanna biztosítja be a Veszedelmes viszonyok magyar változatának tagadhatatlan örökérvényűségét, amelyen ugyanúgy nem fog az idő, mint Choderlos de Laclos 1780-ban napvilágot látott remekművén. És ez minden szónál beszédesebb.  

Szólj hozzá

film szinkron John Malkovich Kovács Nóra Michelle Pfeiffer Moór Marianna Glenn Close Szakácsi Sándor Veszedelmes viszonyok Stephen Frears Legendás szinkronok Hazai György